DR. IPKOVICH GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a szóban forgó jogszabály-tervezettel, a jogalkotásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a magunk részéről elég hosszú előkészítő munkát végeztünk el. Részt vettünk bizottsági üléseken, a frakció maga is megtárgyalta, elemeztük az alkotmánybírósági döntéseket, és megpróbáltunk megalapozott és tudományos igényű hozzászólást és előterjesztést tenni ebben az ügyben.

Sajnálatos, hogy ezt én most nem fogom elmondani, mert az elmúlt időszakok eseményei azt okoznák, hogy ha én ezt most elmondanám, akkor nevetségessé válnék. Hisz nem lehet tudományos igénnyel megközelíteni olyan kérdéseket, nem lehet tudományos igényű jogszabályalkotást úgy megtenni, hogy közben mellettünk teljesen más jellegű jogszabályalkotás csörtet el.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt napok eseményei új megvilágításba helyezték az egész jogszabály-előkészítéssel kapcsolatos folyamatot, igényeket, elvárásokat, és én inkább erről szeretnék néhány keresetlen szót mondani, még ha esetleg nem is tölteném ki a számomra szabott időt.

Mit mondjak arról a folyamatról... - általában tisztelem a Házat annyira, hogy sem személyeket, sem folyamatokat nem szoktam minősíteni, tisztelt elnök úr. De mégis, hogyan nevezzük azt az eljárást, amikor leírunk valamit egy jogszabálytervezetben, és teljesen mást csinálunk? Amikor meghirdetünk elveket, és a tényleges tevékenységeink ezzel ellentétben állnak? Mégis, önök hogy neveznék ezt, hogy minősítenék a hétköznapi nyelvben? Megmondom konkrétan, hogy mire gondolok.

Az előttünk levő és általunk is elemzett jogszabálynak rögtön az elején, a 2. §-ában az alábbiakat olvashatjuk. "Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettségeket nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé." Mondja ezt az előterjesztő, egészen pontosan dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter. Most én hogyan minősítsem azt a folyamatot, amikor a parlamenti többség ezzel ellentétes jogszabályt fogad el? És nemcsak, hogy elfogadja, hanem amikor az Alkotmánybíróság, jogkörében eljárva, nagyon helyesen, és ezt az alapelvet alapul véve megsemmisíti ezt a jogszabályt, akkor ismételten változatlanul terjeszti elő. Hogyan vegyek részt én ebben a folyamatban? Milyen jogszabály-előkészítési folyamatot, illetve elvárást tükröz ez az eljárás? A jó államét? Répássy államtitkár úr a jó államra többször hivatkozott.

(11.40)

Talán megengedi államtitkár úr, hogy engem ez a jó állam kifejezés egy kicsit a "bonus et diligens pater familias"-ra emlékeztessen, a római jogból tanult azon családfőre, aki gondos magatartásával ellátja a háza népét, gondoskodik róla, de habozás nélkül megölheti az engedetlen rabszolgát, mert viszont ez is jogában áll.

Hát, köszönöm, tisztelt államtitkár úr, én ilyen jó államban nem kívánok élni, én inkább visszatenném azt a pici kis g-betűt ennek a szónak a végére, és a jogállamiságra hívnám fel a tisztelt előterjesztők figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.) És azt még nem is mondtam hozzá, hogy a jó államot a jó szándék feltételezi, és bizony azt tudjuk, hogy a pokolba vezető út mivel van kikövezve. Akkor ezt ne mondjuk.

Tehát a jó állam ne azért tartsa be a jogszabályokat, ne azért folytasson le egyeztetéseket, mert ez egyébként jó és szükségszerű és egyébként a legitimitását növeli, hanem azért, mert kutya kötelessége ezt megtenni. És erre hívnám fel a tisztelt jogalkotó szervek figyelmét.

Aztán, hogyan nevezzem azt a jogalkotási folyamatot, amikor egy államhatalmi szerv jogkörében eljárva hoz egy döntést, és erre az a válasz, hogy módosítani kell az alkotmányt, és ezt a jogát meg kell vonni ennek az államhatalmi szervnek? Kétségtelen, megfelel ez az eljárás az államtitkár úr által elmondott követelménynek, hogy átlátható, világos és a címzett számára egyértelmű üzenetet tartalmazzon. Ez elég egyértelmű üzenet lesz, tisztelt államtitkár úr, az Alkotmánybíróság számára: ha nem a kormánynak megfelelő döntést fog hozni, akkor bizony meg lesz vonva a jogköre. Ezt üzeni ez a fajta eljárás, amit, úgy tudom, jogszabály-módosítás során be is nyújtott a tisztelt képviselőtársam.

Tehát, visszatérve erre a jogalkotásról szóló jogszabályra, miképpen az elején mondtam, a megfelelő előkészítettségű módosító javaslatokat benyújtottuk. Hajlandók vagyunk ebben a vitában részt venni akkor, ha a kormány és a tisztelt parlamenti többség megfogad legalább annyit, hogy a vita tartama alatt betartja az általuk leírt jogszabály-alkotási normákat, és attól nem tér el. Ha ez beváltásra kerül, ha úgy látjuk, hogy ezt megvalósítja a tisztelt kormányzati többség, akkor tudjuk támogatni a törvényt; ha nem, akkor bizony valami másfajta rendszerben kezdünk mi dolgozni.

A jogállamiságot a zsarnokságtól nemcsak az elnevezése különbözteti meg, tisztelt képviselőtársaim, hanem megvannak azok a markánsan megragadható és szakmailag is körülírható jellemzők, amelyek az egyiket ezzé, a másikat azzá teszik. Ha azt a gyakorlatot fogadjuk el, hogy a hatalmi súlyok és ellensúlyok rendszeréből kényünk-kedvünk szerint kiemelünk egy-egy súlyt vagy beteszünk, az bizony nem a jogállamiság ismérve, hanem egy teljesen másik rendszernek az ismérve lesz. És ilyenkor kezdem megérteni - és hadd utaljak vissza - a fülkeforradalmat. Azóta töröm a fejemet, hogy önök melyik rendszert akarják leváltani, és melyiket akarják újraépíteni, mert túl sok nincsen ám, kettő darab van. Van a jogállamiság és van a zsarnokság, van a demokrácia és van a diktatúra. Annak vannak különböző formái, tisztelt képviselőtársaim, de tulajdonképpen ez a kettő választható el egymástól.

Ha rendszeresen belenyúlok a hatalmi súlyok és ellensúlyok rendszerébe, akkor gyöngítem a jogállami ismérveket, azokat szüntetem meg, és valami mást kezdek építeni, amit nem akarok kimondani, de azért tegyük azt is hozzá, hogy a fülkeforradalom lehet fülkeforradalom, de ha a fülkéket elvisszük utána, akkor nem lehet visszacsinálni az elrontott dolgokat. És jelenleg most ez történik.

Tehát én az aktualitások tükrében erre hívnám fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét, és ha visszatér a jogállamiság útjára, akkor teljesen természetesen támogatjuk a jogalkotásról szóló jogszabályokat, ha nem, akkor sajnos ezt nem tudjuk megtenni. A magam részéről ennyit szerettem volna a mai napon elmondani, és átadom kollégámnak a szót.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu