DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Szerintem senki - legalábbis közülünk - nem kívánja kétségbe vonni Lázár János és frakciótársai demokratikus elkötelezettségét. Lehet, hogy önök elkötelezett demokraták - sőt egészen biztos vagyok benne -, éppen ezért önök a mai nap után, illetve az után, miután megnyomják a gombot, mélységesen fogják szégyellni magukat. Önök, akik közül nagyon sokan részt vettek a harmadik köztársaság alapjainak lerakásában, most éppen a köztársaság alapjait kívánják felszedni. Lehet, hogy önöket a jó szándék vezérli, lehet, hogy önöket az vezérli, hogy a kormányprogramjukat minél simábban végre tudják hajtani, de azok az eszközök, amiket választanak, egész egyszerűen méltatlanok demokratákhoz, méltatlanok egy parlamentáris demokráciához.

Ha Lázár képviselő úr azt kéri tőlem, hogy az érvelésünkben legalábbis tartsuk tiszteletben egymás demokratikus elkötelezettségét, akkor én azt kérem Lázár képviselő úrtól, hogy önök meg hagyják abba azt a süketelést, amit itt folytatnak Szekeres Imre vagy mások végkielégítéséről, hagyják már végre abba azt a süketelést, amit itt fülkeforradalomról folytatnak hónapok óta! Beszéljünk világosan! Ez a történet arról szól, hogy önök elég nagy fába vágták a fejszét akkor, amikor meghirdették az egykulcsos adórendszert. A legfrissebb számítások szerint az egykulcsos szja bevezetése legalább 500 milliárd forintos lyukat fog ütni a költségvetés falán. Önök egy olyan egykulcsos adórendszer bevezetésére készülnek, ami egy nagyon durva és igazságtalan jövedelemátrendezéshez fog vezetni. Ugyanakkor önök is pontosan tudják, hogy ezt a lyukat akkor sem lehetne a 98 százalékos adóval betömködni, ha az Alkotmánybíróság a múlt héten nem olyan döntést hozott volna, amilyet hozott. Önök ezt pontosan tudják. Nem véletlen az, hogy a beterjesztett költségvetésben önök a magán-nyugdíjpénztári befizetésekkel már mint bevétellel számolnak. Nagy kérdés, hogy jövő évben az Európai Unió is fog-e számolni ezekkel mint költségvetési bevételekkel. Nagy kérdés, hogy ha például az Európai Unió nem fogja elfogadni azt, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket önök így könyveljék el, akkor mi lesz a költségvetési hiánnyal. Erről kellene beszélni!

Arról kellene beszélni, hogy önök egy költségvetési vakrepülésbe kezdtek, és most azt a kérdést teszik fel, hogy az egykulcsos áfát választja-e a parlament vagy pedig az alkotmányosságot. Ha önök ennél a kérdésnél az egykulcsos adórendszer mellett teszik le a voksukat, akkor azt mondják, hogy végrehajtanak egy nagyon durva jövedelmi átrendezést, ami a kiskeresetűek, a szegényebb emberek kárára fog válni. Itt azonban nem állnak meg. Abban az esetben, ha önök az egykulcsos adórendszer helyett az alkotmányosságot dobják ki az ablakon, akkor a magyar emberek számára nem lesz semmilyen végső menedék, amikor a kormány elkezd turkálni a zsebükben. Nem lesz semmilyen biztosíték az emberek kezében akkor, ha a megtakarításaikat államilag legalizált sikkasztásként az állam szabadon fel kívánja használni. Mert erről van szó! Beszéljünk tisztán és világosan! (Taps az MSZP soraiban.) Arról van szó, hogy ha önök ezt az alkotmánymódosítást elfogadják, ha majd gondol egyet a kormány, és mondjuk, egy új adófajtát kíván bevezetni - amit hívjunk például kormányzati negyednek -, akkor nem lesz Alkotmánybíróság, amelyik erre azt fogja mondani, hogy ez abszurdum.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy világosan lássuk, mi a mai vita tétje. Ennek a vitának nem az a tétje, hogy a szocialista miniszterek mekkora végkielégítést vettek föl. A szocialista miniszterek pontosan úgy és annyi végkielégítést vettek fel, amennyit - és amilyen törvényes alapon - 2002-ben a fideszes miniszterek is felvettek. Önök is pontosan tudják, hogy ez az érvelés egy retorikai szemfényvesztés. Pontosan tudják, hogy itt nem a 98 százalékos adóról megy a játék, hanem arról, hogy a múlt héten elfogadott magán-nyugdíjpénztári törvények a hatályos alkotmány alapján, a 95-ös alkotmánybírósági határozat fényében nem állják ki az alkotmányosság próbáját. Erről kell beszélni.

S ha már a 98 százalékos adónál tartunk: itt is jó lenne világosan látni a dolgokat. Az LMP júniusban beterjesztett egy módosítást az önök akkori alkotmánymódosítási kezdeményezéséhez. Akkor önök a BKV-végkielégítésekre alapozták az alkotmánymódosítási kezdeményezésüket. Viszont az a szomorú hír, hogy amennyiben hatályba lép a 98 százalékos adóról szóló törvény, akkor a BKV-s végkielégítések legnagyobb kedvezményezettje, Szilágyiné Szalai Eleonóra röhögni fog a markába. Ezt kell elmondani az embereknek. Az önök törvénymódosítása alapján azok, akik tisztességtelenül húztak hasznot a BKV-ból 2009-ben és 2008-ban, semmiféle visszafizetési kötelezettséggel nem fognak tartozni a köznek. Az LMP módosító javaslata viszont arra vonatkozott, hogy nyissuk fel a munkajogi szabályrendszert a jó erkölcsbe ütközés polgári jogi kategóriája előtt. Mi azt javasoltuk, hogy polgári jogi úton ezeket az ebül szerzett jószágokat vissza lehessen perelni. Önök nem voltak nyitottak erre a javaslatra. Mi azt mondjuk, hogy ha önök egy olyan kormányprogrammal állnak elő, hogy egyszerűsíteni kívánják az adórendszert, ha azt mondják, hogy meg kívánják erősíteni a jogállamiságot, akkor mindezekhez méltó eszközöket kell választani. Az a helyzet, hogy jelenleg a munkajogi szabályok alapján nem lehet jó erkölcsbe ütköző menedzserszerződéseket vagy egyedi munkáltatói döntéseket megtámadni bíróság előtt. A mi javaslatunk arra vonatkozik, hogy nyissuk fel ezt a kaput, adott esetben az alkotmányban teremtsük meg az alapját annak, hogy három évre visszamenőleg vissza lehessen perelni a tisztességtelenül, jó erkölcsbe ütköző módon kifizetett menedzseri jutalmakat, fizetéseket, miegymást. Önök ebben nem partnerek!

Ellenben az önök 98 százalékos adója nem fogja sújtani Szilágyiné Szalai Eleonórát, és nem fogja sújtani azokat sem, akik egyébként a Fidesz-kormány tagjaiként nyaltak fel busás végkielégítéseket. Sőt továbbmegyek, nem fogja sújtani azt a mai kormánypárti képviselőt sem, aki az elmúlt négy évben 18 millió forint költségtérítést vett fel, mert ez az önök rendszerében nem számít jó erkölcsbe ütköző kifizetésnek. Felolvasnék néhány levelet, amiket közalkalmazottaktól kaptam, hogy egyébként kiket sújt igazságtalanul az önök törvényjavaslata. Egy levélből idézek: "Több mint 38 évet dolgoztam közalkalmazottként egy egészségügyi intézményben. Tavaly több betegségem miatt hosszabb ideig táppénzen voltam. A munkába álláshoz szükséges alkalmassági vizsgálaton az üzemorvos egészségügyi alkalmatlanságot állapított meg." Tehát nem szakmai okokból bocsátották el a levélírót. "A munkáltatóm a végzettségemnek megfelelő munkakört nem tudott felajánlani, így 2010. január 15-ével kezdődően nyolc hónap felmondási idővel, 2010. szeptember 15-ével a munkaviszonyomat megszüntette. A felmondási idő tartamára az egészségügyi alkalmatlanság miatt a munkavégzés alól felmentett. A törvényben előírt nyolc plusz négy hónap végkielégítést állapított meg." Nem sorolom tovább.

(19.30)

Majd azt mondja a levélíró: esetem is nehezen hasonlítható a százmilliós végkielégítésekhez.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De tudok mondani még egyet: "Röviden leírnám helyzetemet, hogy ezzel is árnyaltabbá tegyem a képet a különadó ügyében. 39 éve dolgozom köztisztviselőként. Hét éve súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Ez évtől már nem tudtam ellátni munkakörömet, ezért egészségügyi alkalmatlanság címén felmentettek. Természetesen a 8 hónap felmentési időt sem tudtam ledolgozni, ezért ez beszámít a különadó alapjába. A megállapított 6 havi végkielégítés úgyszintén. A havi bruttó 194 ezer forint jövedelmemmel számítva bruttó 2 millió 716 ezer forint járna nekem erre az időre. A törvény értelmében a 716 ezer forint után 98 százalék különadót kell fizetnem, tehát visszavonnak tőlem 701 680 forintot."

Nem sorolom tovább. Kérem Lázár képviselőtársat - a címek, az elérhetőségek nálam vannak -, ezeknek az állampolgároknak nézzen a szemébe akkor (Lázár János az államtitkári páholyból: Szívesen!), amikor cinikusan hivatkozik azokra, akiket egyébként alkalmatlanság miatt kéne kirugdosni. Erről van szó! Önök egyébként úgy hurcolnak meg önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került embereket, hogy a tisztességgel megkeresett jövedelmüket nem vehetik fel, a tisztességgel megkeresett jövedelmüket húzzák önök vissza, és nem lesz Magyarországon többé olyan intézmény, amely ilyenkor a hatalmi visszaélésektől meg tudja védeni a tisztességgel dolgozó állampolgárt. Erről van szó!

És még valami: akkor, amikor önök megoldásokat keresnek, eszük ágába se jut többfajta alternatíván gondolkodni. Akkor, amikor a tisztességtelenül kifizetett végkielégítésekről van szó, akkor határozzuk meg, hogy miről beszélünk. Ha az MFB-nél valóban pofátlanul kifizetett végkielégítésekről van szó, akkor tessék erről beszélni! Akkor erre kell megalkotni a megfelelő törvényjavaslatokat, akkor tessék érdemben mérlegre tenni az ellenzék, például az LMP által benyújtott módosító javaslatokat.

De nyilvánvalóan nem erről van szó. Önmagában a 98 százalékos adó kérdése föl sem vetné az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbítását, pontosan tudják önök is, és nyilván ezért is szégyellik magukat e miatt a mai vita miatt, hogy ami fölveti az Alkotmánybíróság hatáskörének a csorbítását, az az, hogy kérdésessé vált, hogy ezt a költségvetést jövőre önök hogyan fogják tudni alkotmányosan végrehajtani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az ország jövője érdekében.) Az ország jövője nagyban függ, képviselőtársam, a magyar demokrácia minőségétől is. (Zaj a kormánypárti padsorokban. - Balla György: Csss!)

És ha ebben kételkednek, akkor én szeretnék utalni még egyszer arra, hogy akkor, amikor önök a választóikra hivatkoznak, fülkeforradalomról hadoválnak, akkor talán meg kéne nézni azt, mi szerepelt az önök választási ígéreteiben. Az, hogy mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét.

Ez a nemzeti ügyek programjának Navracsics Tibor által jegyzett része! (Taps az LMP soraiban.) Önök nem végrehajtják a választópolgárok akaratát, egész egyszerűen megszegték a szavukat. Nem aszerint cselekszenek, amit a választási kampányban egyébként az önök szavazóinak elmondtak.

És akkor térjünk rá magára az alkotmánybírósági törvény módosítására! Itt fölmerül egy vita, és a folyosókon, színfalak mögött sokan újramelegítették azt a témát, ami 1989 előtt merült fel, hogy akkor, amikor a népszuverenitás kifejezője a parlament, akkor egyáltalán hogyan gondoljuk azt, hogy a parlament által választott taláros testület korlátozni merészeli, ha úgy tetszik, a szuverén hatalom kifejeződését.

Kilényi Géza egyetemi tanár, az első Alkotmánybíróság tagja erre a vitára a kilencvenes évek elején a következőképpen emlékezett vissza: Magyarországon nem annyira a tudomány világából, inkább a politika és a politikai publicisztika köréből voltak néhányan, akik az Alkotmánybíróság működésének kezdetén e jogintézménytől magát a demokráciát féltették, mondván, micsoda antidemokratikus dolog, hogy öt, később tíz taláros ember jogosult megsemmisíteni a nép választott küldöttei által alkotott törvényeket. Ám mindazok, akik ekként gondolkoznak, épp a legalapvetőbb dolgot hagyják figyelmen kívül. Azt tudniillik, hogy a demokratikus jogállam épp az államszervezet felépítésének és működésének legfontosabb alapelvét illetően különbözik a bolsevik típusú diktatúrától. Az utóbbi a hatalom egyközpontúságát vallja, és e hatalmi rendszerben az államhatalom legfelsőbb szervének hatalma - legalábbis a deklarációk szintjén - korlátlan és korlátozhatatlan.

Magyarul: akik szembemennek azzal, amit Kilényi professzor maga is mond, és amit egyébként jó néhányszor az alkotmánybírák elmondtak tudományos konferenciákon, illetve alkotmánybírósági döntésekben is, az valójában az egyközpontú, kinek-kinek ízlése szerint jakobinus vagy éppen bolsevik hatalomirányítási technológiát sírja vissza. Önök, ha nem hisznek abban, hogy egy alkotmányos demokrácia arról szól, hogy még a parlament hatalma sem korlátlan, önök ebben az esetben, nagy sajnálattal azt kell mondjam, nem hisznek az alkotmányos demokráciában.

A másik kérdés, ami többször fölmerült az alkotmány-előkészítés vitája során is, hogy egyáltalán önálló hatalmi ágról beszélünk-e, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányos szerepét taglaljuk. Én szintén egy olyan szerzőt szeretnék megidézni önöknek, akire valamikor a Fidesz alapítói, és azok, akik a Fidesz részéről a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokban részt vettek, kedvvel hivatkoztak. Bibó Istvánra utalnék. Bibó István azt mondta, 1947-ben azt írta az akadémiai székfoglalójában, az államelmélet jelenségeinek az elemzése során arra mutatott rá, hogy az állam feltételezett egysége és szuverenitása mögött a hatalmi gócok sokasága áll, főleg a gazdasági élet nagy érdek-képviseleti szervezetei formájában, másrészt a helyes államfejlődést kirajzoló politikai iránymutatás síkján.

Majd folytatja tovább Bibó: Egészen másképpen alakul azonban a helyzet, ha a hatalmak elválasztásának elvét kiemeljük abból a lomtárból, ahová a politikai intenciók és a nehézkes elméletiesség vaskalapossága vetették, és beállítjuk az európai társadalomfejlődés ama másfél évezredes tradíciójába, amely a hatalomkoncentrációval szembeállítja a hatalomgyakorlás ésszerű, emberséges és igazságos célját, s csakis ennek a célnak jegyében teszi lehetővé a hatalom önigazolását; s kiemeljük a hatalmak elválasztásának elvéből azt a tartalmat, hogy a hatalomnak erkölcsi igazolásra való szorítását technikailag a hatalomkoncentráció megbontása, a funkciók tagolása, s egymással szemben álló, különleges öntudatot kialakító hatalmi centrumok kiépítése révén lehet legeredményesebben elérni.

Amikor Bibó ezeket a sorokat leírta, amellett érvelt, hogy a hagyományos montesquieu-i hatalommegosztás elvén túllépett a világ a XX. század közepén. És ha ezt esetleg elfogadják, akkor érdemes visszaidézni azt, hogy a népszuverenitás letéteményese a parlament, de nem egyedüli letéteményese. A fő hatalom letéteményese az egyenjogú polgárokból álló nép, amely a hatalom gyakorlását nem egyetlen államszervre ruházza át, hanem a hatalmi ágak összességére. A demokráciának alapvető elve a többségi elv, de ez nem kizárólagos elv. Én nem véletlenül idéztem az önök emlékezetébe, hogy igenis Európában nem példátlan az, hogy ekkora többséggel bírjon egy kormányzó oldal. Ezért idéztem azt föl, hogy Franciaországban a 84 százalékos jobboldali többség sem kiáltotta ki a hatodik köztársaságot, és nem zavarta el a kormányzati politikáját oly sokszor gátló François Mitterand szocialista köztársasági elnököt.

Az alkotmányos állam ugyanis több a többségi elvnél, ebben a többségi uralmat elvek és bírói úton, adott esetben alkotmánybírói úton védett jogok és elvek korlátozzák.

Fölvethető, hogy mi szükség van erre, nem elegendő-e a demokrácia. Először is, azt kell tisztáznunk, hogy az állam nem pusztán polgárainak matematikai halmaza. Abban kell egyetértenünk, hogy az állam a területén élő polgárokat egy morális közösségbe rendezi össze, és vannak meghatározott eljárási szabályok, másfelől bizonyos morális elvek. Ha egy közösség pusztán matematikai elvvé redukálja a demokráciát, morális mivoltától fosztja meg magát. Éppen ezért az alkotmány így több mint jogi normák puszta foglalata, egy morális dokumentum, és az Alkotmánybíróság az a hatalmi ág, amelyik ezt a morális tartalmat képes időről időre megerősíteni.

(19.40)

Amikor Szijjártó képviselőtársam arról beszélt - nem tudom, pontosan idézem-e - itt az elmúlt napokban, hogy egész egyszerűen a régi szabályokon túllépett a világ, szeretném egyrészt emlékezetébe idézni, hogy az Alkotmánybíróság múlt heti döntésénél nem csak régi szabályokat hívott fel. Az a szomorú helyzet, hogy az önök törvénye fölbukott egy olyan alkotmányos passzuson is, amit önök terjesztettek a tisztelt Ház elé, és önök, az úgynevezett új rendszer iktatott be az alkotmányba. És akkor, amikor önök itt arról beszélnek, hogy régi szabályokról van szó, talán érdemes azt is felidézni, hogy nem volt olyan régen, amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a vagyonadótörvényt idén január végén. És érdemes azt is megnézni, hogy Szijjártó Péter, aki akkor a Fidesz elnökének stábvezetője volt, ezt hogyan kommentálta. Azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság kifejezte azt, hogy az ingatlanadó elhibázott, igazságtalan és érzéketlen döntés volt.

Ezek szerint januárban az Alkotmánybíróság Szijjártó Péter szerint nagyon pontosan értette a morális tartalmakat, a régi szabályok alapján nyilván, és morálisan hibátlan döntést hozott, hiszen ki tudta fejezni, hogy az ingatlanadó igazságtalan és érzéketlen döntés volt. Kérem képviselőtársamat, hogy tényleg ezeket a propagandahadovákat felejtsük el. Mi nem vonjuk kétségbe az önök demokratikus elkötelezettségét, önök viszont ne nézzék hülyének az ellenzék pártjait.

És még valami; önök folyamatosan a többségi elvet abszolutizálják. Az előbb pontosan arra tettem kísérletet, hogy megértsük, hogy egy parlamenti demokráciában, egy parlamentáris demokráciában nem lehet a többségi elvet abszolutizálni. A többségnek mindig vannak korlátai, jó esetben nemcsak egyszerűen közjogi, hanem morális korlátai is vannak, hogy egy többségi hatalom mit képes megtenni. És ha már itt arról van szó, hogy önök milyen viszonyban állnak az alkotmánnyal, illetve mire esküdtek föl május 17-én, újfent idézzük vissza azt, hogy itt az első beszédekben az önök részéről elhangzott, és egyetértésünkkel találkozott az, hogy az elmúlt években súlyos kártételek érték a jogállamiságot Magyarországon. Lehet, igen, arra hivatkozni, hogy az elmúlt ciklusokban elharapózott az, hogy alkotmányellenessé nyilvánított törvényeket újra meg újra megpróbáltak átvinni a tisztelt Házon, hogy az Alkotmánybíróság majd csak megunja az okoskodást.

Emlékezhetünk arra, hogy volt olyan miniszterelnöke ennek az országnak, aki sorozatosan támadásokat intézett a köztársaság elnöke ellen, és pártelfogultsággal gyanúsított alkotmánybírákat. Voltak alkotmánybírák, akiket azért nem sikerült megválasztani, mert volt olyan többségi párt, amelyik meggyanúsította őket pártelfogultsággal. Ha önök ebből a helyzetből ki akarnak mászni, akkor talán nem kéne azokhoz az eszközökhöz nyúlni, amilyen eszközöket használt a szocialista-szabad demokrata többség. Vissza tudom idézni Sólyom László korábbi köztársasági elnöknek a nyitó ülésen elhangzott szavait, hogy önök előtt valóban nagy feladat áll, amikor a jogállam tekintélyét helyre kívánják állítani. De ahhoz, hogy ebben a feladatban sikeresek legyenek, különbnek kéne mutatkozniuk, mint a korábban kormányzó többségnek.

Önök több kisebb esetben már tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem feltétlenül fognak ennek a mércének megfelelni. Ilyen volt az, amikor megerősítették az elmúlt kormánynak az egyesülési jogot, illetve a szólásszabadságot durván korlátozó törvényeit a "két pofon" törvénycsomagnál. Ilyen volt az, amikor önök pártkatonát küldtek az Állami Számvevőszék élére.

Most viszont egy választóvonalhoz érkeztünk. Itt nem pusztán arról van szó, hogy bizonyos résztörvényekkel nem értünk egyet, nem arról van szó, hogy hogyan zsákmányolnak különböző alkotmányos pozíciókat, arról van szó, hogy önök alapvetően írják át azt az egész alkotmányos berendezkedést, amire nemcsak hogy felesküdtek, amiről nemcsak a miniszterelnöki eskü is szól, de aminek a létrehozatalán nagyon sokan itt önök között munkálkodtak. Talán nem véletlen, hogy van itt olyan képviselőtársunk, aki alkotó résztvevője volt a '89-90-es alkotmányozásnak, és most még sincsen ebben a teremben.

Ha valami a magyar alkotmányosságot morálisan aláássa, az nem pusztán a magas végkielégítések. A magas végkielégítéseket egyszerű törvénymódosítással a jövőre nézve meg lehet szüntetni, a tisztességtelen, jó erkölcsbe ütközően kifizetett jövedelmeket pedig egy sokkal kisebb kártétellel végrehajtott alkotmánymódosítással és törvénymódosítással vissza lehetne peres úton követelni. Önök viszont nem bíznak a bíróságokban sem, önök senki másban nem bíznak, mint a saját többségi hatalmukban és a nyers erőben. Ha nem így lenne, bíznának abban, hogy adott esetben polgári peres úton vissza lehetne perelni, és nemcsak 2010. január 1-jétől, hanem például Szilágyiné Szalai Eleonórától is a tisztességtelenül kihúzott közpénzeket. De önök, mondom még egyszer, úgy tűnik, hogy senkiben nem bíznak, sem az Alkotmánybíróságban, sem a bíróságokban és egyáltalán a parlamentáris demokráciában, önök a nyers erőben bíznak, a nyers erőben hisznek. (Vágó Gábor tapsol.)

Ami morálisan aláássa a demokratikus jogállamot, az a kettős mérce; az a kettős mérce, amivel önök is élnek, hogy másfajta elveket követnek ellenzékben, és másfajta elveket követnek, amikor kormányon vannak. Ha valami megbukott az elmúlt 20 évben, az a kettős mérce politikája. Az, amit itt most önök művelnek, visszamenőleg sokak szemében szentesíti Debreczeni Józsefnek a legsötétebb jövendöléseit. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Amit itt önök ezzel a húzással csinálnak, amit itt most önök művelnek, menlevelet próbálnak adni azoknak, akik az elmúlt években lábbal tiporták az alkotmányosságot Magyarországon. Másik oldalon azt gondolják, hogy az, amit itt önök most művelnek a magyar alkotmánnyal, az Alkotmánybírósággal, az el tudja homályosítani mindazt, ami itt az elmúlt nyolc évben történt.

És önök nem tesznek mást, mint amikor ellenzéki oldalon tiltakoznak az önök jogállamtól idegen hatalmi visszaéléseikkel szemben, akkor fogják magukat, és rámutatnak Gyurcsány Ferencre, mintha ezzel a vita, az az alkotmányos válság, amit itt a múlt héten önök idéztek elő, meg lenne oldva. Ezt a játékot be kell fejezni, ebből a kettős mércéből van nagyon sok embernek elege ebben az országban. Nincsen kettős mérce! Egyetlen morális mércét lehet alkalmazni, vagy pedig kimondhatjuk azt, hogy a magyar politikában nem alkalmazhatóak morális mércék.

Ha önök nem térnek vissza azokhoz a morális elvekhez, amelyeket, egyébként nagyon helyesen, ellenzékben alkalmaztak, amelyek visszaköszöntek az önök kormányprogramjában, akkor egész egyszerűen azt mondják ki, hogy a magyar politikában nincs keresnivalója egy morális mércének. Pontosan azt mondják ki, amit a korábbi kormánytöbbség részéről oly sokan az elmúlt években kimondtak. Ha önök ezt kívánják tenni, lelkük rajta, de ne hivatkozzanak a saját választóikra, ne hivatkozzanak fülkeforradalomra, tudniillik a választók pontosan ennek az ellenkezőjére adtak önöknek felhatalmazást.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP, a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu