TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Régi ismeretségünkre hivatkozva a becenevet is elfogadom. (Derültség. - Az elnök csenget.) A következőt szeretném önöknek mondani: jól látszik, hogy az együttes vita már a következő napirendi pontot is magában foglalja, és ez önmagában nézve azért is hiba, mert ez a kormányzó pártok szándékát tükrözi, nevezetesen beszéljünk a végkielégítésekről, miközben önmagában ezt semmi nem indokolja, azon kívül, hogy ők elmondják.

Azért készülnek megváltoztatni az alkotmányt, tisztelt hölgyeim és uraim, merthogy az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló jogszabályok mögött az önös érdekek húzódnak meg, amelyekkel szeretnék elleplezni azt, hogy alkotmányellenes jogszabályokat kívánnak meghozni. Ugyanis nem a végkielégítésekről szóló törvényt kívánják megváltoztatni, mert nincs ma Magyarországon olyan alkotmányjogász, aki ne állítaná, hogy ezt a ma érvényben lévő alkotmányos keretek között is meg lehetne oldani, ha önök ezt akarták volna. De önök nem ezt akarják. Önök nem fogadták el ma a költségvetési bizottságban azt a javaslatot sem, hogy a parlamenti frakciók közösen keressék meg azt a ma érvényben lévő, alkotmány által lehetséges legjobb megoldást, amely biztosítja a végkielégítések rendezését, amelyben minden parlamenti párt frakciója kinyilatkoztatta, hogy egyetért, szeretné rendezni.

(20.50)

Önök ezt elutasították. Egy mondatot szeretnék önöknek fölidézni: "Jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy a parlamenti többség birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogállam alapelvét." Szép és igaz mondat. Ismerős mondat, ugye, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim? A nemzeti ügyek politikája című Fidesz választási programból való. Tessen hű maradni az írott mondathoz!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu