VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Van egy örömhírem így első kézből. Rájöttem, hogy egy dologban egyetértünk, ez pedig az, hogy választóvonalához érkezett a magyar közélet. Az ürömhír az örömhírben pedig az, hogy ezen kívül semmi másban nem fogunk egyetérteni a mai napon, azt gyanítom. Ugye, arra a kérdésre kéne választ adnia végre a politikának és az Országgyűlésnek, hogy mi folyik ebben az országban jelen pillanatban. Mi történik a kormányoldal részéről? Úgy látszik, hogy a kormányoldal elkezdte fölépíteni azt a szép új világot, amely talán majd a történelemben viktoriánus korszakként fog bevonulni a magyar történelemkönyvekbe. (Derültség az MSZP soraiban.) Úgy látom, hogy az önök forradalmi hevülete most már egyre inkább kezd átlépni a jakobinus szakaszába. A forradalmaknak vagy egy evolúciós története, most már kezd a jakobinus szakaszra hasonlítani, a racionalitást egyre inkább átveszi az irracionalitás.

Mit tesz ebben a helyzetben az ellenzék? Az MSZP elkezd rikoltozni és félteni a demokráciát, ami körülbelül olyan, mintha Hófehérke felfalná a farkast. (Derültség.) Ebben a helyzetben az LMP az MSZP mellé áll, és nagy csinnadrattával közösen kilépnek az alkotmányozásból, ami körülbelül olyan helyzet, mint ha valakinek fájna a füle, és azt mondaná, hogy akkor inkább kinyomom mind a két szememet is. Ugye, elképesztően rossz lépés. Mi ott leszünk az alkotmányozásban, mert ott valakinek képviselni kell a magyar embereket. Önök ugyanis a saját szavazóikat köpték szembe azzal, hogy kiléptek az alkotmányozásból. Mi azért maradunk benne az alkotmányozásban, mert nem szeretnénk, ha a jövendő magyar alkotmány két mondatból állna. Az első mondat úgy szólna, hogy mindenben igaza van a Fidesznek, a második pedig úgy, hogy amennyiben nem, akkor az első mondat lép érvénybe. (Moraj, derültség, közbeszólások.)

Az MSZP-t pedig arra kérném, hogy a demokráciát egyáltalán ne féltse, hiszen az önök kormánya nemrégiben még emberekre lövetett, az önök kormánya nemrégiben a gazdaságpolitikájával csődbe vitte ezt az országot, az önök kormánya milliókat tett földönfutóvá, megszüntetve munkahelyeiket. Önök egyáltalán örüljenek annak, hogy még szabadlábon vannak, ami nem köszönhető másnak, mint annak, hogy jelen pillanatban a kormányoldal részéről egy látszatelszámoltatás folyik (Taps a Jobbik soraiban.), ami az elmúlt húsz év közös mutyijainak köszönhető, és ha majd Gaudi-Nagy Tamás fogja vezetni az elszámoltatást, akkor önöket nem a nevükön, hanem a számukon fogják majd szólítani. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Taps a Jobbik soraiban.)

És ebben a helyzetben az LMP összeáll az MSZP-vel. Arra kérem az LMP-t, gondolja újra ezt a lépést, mert tudják önök is, hogy ha a korpa közé keveredik valaki, annak mi lesz a sorsa.

A kérdés az még továbbá, hogy a Fidesz miért vállalja ebben a kisebb csinnadrattával is megoldható problémában ezt a nagy, akár baráti tüzet is, ami a Magyar Nemzet vagy akár a Heti Válasz hasábjairól is megnyilvánul. Nem gondolják, ugye, hogy elhisszük, hogy pusztán a társadalmi igazságérzet motiválja önöket? Arra kérem a Fideszt, a kormányoldalt, hogy legyenek őszinték: mondják meg, hogy önök valójában nem a végkielégítéseket féltik igazán az Alkotmánybíróságtól, hanem gazdaságpolitikájuk két alapvető elemét, a különadót és a magánnyugdíjrendszer átalakítását. Attól félnek, hogy ezt az Alkotmánybíróság elmeszeli. De akkor miért nem mondják meg őszintén? Ha már Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr is bólogat, mondják el őszintén! Az emberek erre várnak, őszinte, tiszta politikai beszédre. (Derültség.)

Ha vitatott kérdésekről hallunk, akkor önök mindig azt mondják, hogy az emberek felhatalmazása, az emberek akarata nyilvánult meg, és az önök programjára szavaztak az emberek. Nem tudom, ki szavazott Magyarországon az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésére, a népszavazás kiherélésére.

Lassan az önök programjával kapcsolatban olyan érzésem van, mint Colombo feleségével kapcsolatban - mindenki erről beszél, csak még senki nem látta. Önök ebben a helyzetben nem pusztán cinikusak. Ugye, Orbán Viktor, emlékezzünk vissza, az önök miniszterelnöke, illetve a jelenlegi miniszterelnök úr azt mondta, hogy a cinizmustól óvni szeretné a közéletet, a politikát Magyarországon. Amit önök most művelnek, az egyértelműen cinizmus. És ráadásul önök már nemcsak cinikusak, hanem annak is látszanak. Tehát már a látszatra sem ügyelnek. Ez sajnos az ember megérzése.

És még mielőtt önök elkezdenek majd csúsztatni, mert a jobbikos felszólalásokat mindig úgy szokták a tévénézők előtt devalválni, hogy kiforgatják, majd a kiforgatott verziót megsemmisítik. Elmondanám, hogy valójában mit féltünk. Nehogy azt gondolják, hogy mi azt féltjük, hogy ez a végkielégítések megadóztatásával kapcsolatos intézkedés átmenjen. Sőt! Mi azt szeretnénk, ha a végkielégítések kapcsán nem 2010. január lenne a visszamenőleges hatály, hanem 1990. Ez volna az igazságos. Remélem, Rétvári Bence majd fölolvassa az Orbán-kormány végkielégítéseit is. (Derültség a Jobbik és az MSZP soraiban.)

Nem a további különadókat akarjuk megakadályozni vagy a magánnyugdíjrendszer átalakítását, hiszen ez a mi programunkban volt benne. Nem is a jelenlegi alkotmányt akarjuk védeni, mert önök húsz éven keresztül védték mind ez idáig, az MSZP meg az LMP még most is védi. Nekünk egyértelmű a véleményünk az alkotmányról: ez egy kommunista maradvány, csökevény a magyar jogrendszerben, szemeteskukába való.

Egyértelműen úgy gondolom, hogy át kellene adja a történelmi jogfolytonosságnak a helyét. Ez a véleményünk a jelenlegi alkotmányról. (Taps a Jobbik soraiban.) Amit jelen pillanatban mi védünk, az az őszinte, tiszta politikai beszéd joga az emberek és a politika számára. Az embereknek nyugalomra, biztonságra, rendre és kiszámíthatóságra van szüksége ilyen nyolc év után, és önök ezekben a kérdésekben jelen pillanatban bukásra állnak.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu