DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat a korrupció és a politikai önkény törvényi szintre emelése. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Jaj!) Megoldásaiban ötvözi a politikai önkény rendszerváltás előtti eszközeit a középkori hűbéri világ zavaros és korrupt viszonyaival.

A törvényjavaslat megbontja az eddig egységes rendőrségi szervezetrendszert, összekuszálva, átláthatatlanná téve a felelősségi viszonyokat. Rendőri szervként, a rendőrség szervezetéből mégis kiemelve, attól függetlenítve teremti meg a legújabb kori királyi gárda, az Orbán Viktor személyes testőrségeként funkcionáló Terrorelhárítási Központ működésének törvényi kereteit. Az elit alakulat tagjának lenni, a király személyes testőreként szolgálni komoly megtiszteltetés, és anyagilag is kifizetődő. A nemzeti együttműködés rendszerének vezérei, akárcsak a középkori várurak, nagyvonalúan bánnak udvartartásuk katonáival. Az elit alakulat tagjai az átlagrendőrnél messze jobb munkakörülmények között dolgozhatnak majd. A Terrorelhárítási Központ a honvédség nemrég felújított, legkorszerűbb laktanyájába költözhetett be, és működésére 2011-ben több mint 10 milliárd forintot biztosít a költségvetés. A TEK állományának tagja rendőri fizetése mellé beosztási illetményének akár 50 százalékát pluszban hazaviheti, s ezen felül akár 450 százalékos pótlékban is részesülhet. Igen, jól hallják, tisztelt képviselőtársaim: akár 450 százalékos pótlék is adható a királyi gárda tagjának, miközben a közterületen dolgozó rendőrök pótléka ennek csupán tizede, 45 százalék.

A kormány filozófiája világosan látható: biztosítja a pénzt, paripát, fegyvert azoknak az elit alakulatoknak, amelyekre az új rendszer urai hatalmuk fenntartása érdekében támaszkodni kívánnak, míg a hatalom szívéhez kevésbé közel álló, Lázár János által kommunista mentalitásúnak titulált átlagrendőrök sem a törvényjavaslat, sem a szombaton benyújtott költségvetési javaslat alapján nem számíthatnak fizetésemelésre. Őket azonban nem is pénzzel igyekszik megvenni magának az új kormányzat. Őket állandó félelemben, egzisztenciális bizonytalanságban tartással fogja motiválni a belügyi vezetés. Ennek legfőbb eszköze az új rendszer urainak másik kedvence, az ugyancsak rendőri szervként e törvényjavaslattal felállítandó nemzeti védelmi szolgálat.

A szintén kiemelt díjazású állománnyal felálló szerv titkosszolgálati eszközökkel fog kutatni nap mint nap a megbízhatatlan rendőrök, kormánytisztviselők és közalkalmazottak után. Bár kérdéses, mennyi ideig lesz szüksége a kormánynak arra, hogy ilyen körülményes módon tartsa félelemben az állományt. Az elégedetlenkedő vagy nem eléggé szervilis kormánytisztviselőktől már most is indoklás nélkül megszabadulhatnak a hatalom gyakorlói, és félek tőle, hogy nem kell sokáig várni, hogy e szabály a hivatásos állomány tagjaira is érvényes legyen.

A kormány intézkedéseinek eredményeként gyakran középkori állapotok alakulnak ki az országban. Miközben a legtehetősebbek adóterhei csökkennek, addig a szegénység elleni küzdelmet felváltotta a szegények elleni küzdelem. A jórészt szociális gyökerű problémákat kizárólag rendészeti kérdésként kezeli a kormány. Furcsa módon azonban a hatalom még a rendőrségben sem bízik, ezért van szükség a jól megfizetett elitalakulatokra, besúgóhálózatra, a bizalmatlanság légkörének kialakítására, a világos felelősségi viszonyok megbontására. Önök a lex Borkait, vagyis a volt rendőrök passzív választójogának Európában példátlan megvonását azzal indokolták, hogy a rendőrséget depolitizálni kell. Ezzel szemben azonban ez a törvényjavaslat tág teret enged a politikai önkény érvényesülésének.

A törvényjavaslat nem szabályozza kielégítően az új rendőri szervek feladat- és hatáskörét. Nem feltételezem, hogy a Belügyminisztérium vezetése és apparátusa ne tudna olyan törvényjavaslatot előterjeszteni, amelyben a feladat- és hatáskörök, valamint a felelősségi viszonyok egyértelműen meghatározottak. Ezért arra kell gondolnom, hogy szándékosan nagyolták el e törvény rendelkezéseit. Nem világos ugyanis, hogy ténylegesen milyen munkamegosztás szerint kell majd működnie az általános rendőri feladatot ellátó szervnek - újabb nevén a kisbetűs rendőrségnek -, a terrorizmust elhárító szervnek és az Alkotmányvédelmi Hivatalnak. Kevéssé megnyugtató, hogy a hatáskörre vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet fogja meghatározni. Szinte biztosra vehető, hogy az elnagyolt törvényi szabályozás a mindennapi működésben állandó konfliktusforrás lesz. Ekkor fog nagy szerepet kapni a törvényjavaslat azon rendelkezése, miszerint hatásköri ütközés esetén a belügyminiszter dönt. A kellően homályos és a rendeleti felhatalmazás révén állandóan változtatható szabályozás jelentősen megnöveli a belügyminiszter informális befolyását, erősíti a rendőri vezetők megfelelési kényszerét a politika irányába, és így sokkal inkább teret enged a politikai önkény érvényesülésének.

Legalább ennyire aggályos a nemzeti védelmi szolgálat és a megbízhatósági vizsgálat törvényjavaslat szerinti szabályozása. Eszerint a megbízhatósági vizsgálatot meglehetősen önkényes módon lehet majd alkalmazni a hivatásos állomány tagjaival, kormánytisztviselőkkel és közalkalmazottakkal szemben. A megbízhatósági vizsgálatot évente akár három alkalommal is el lehet rendelni, alkalmanként akár 15 napig folytatható, tehát az érintett akár évi 45 napon, vagyis másfél hónapon keresztül is feldolgozás alatt állhat. Ezen időszak alatt a rendőrség legjobban fizetett rendőrei, a legmodernebb titkosszolgálati eszközök bevetésével, bűncselekmények elkövetésével, a legrafináltabb módon provokálhatják ki a kötelezettségszegésüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendőri korrupcióval szemben a lehető leghatározottabban fel kell lépni, és a korrupt személyektől a rendészeti szerveknek meg kell válniuk. Ez vitán felül áll. Azonban világosan látnunk kell, hogy a rendőrök is a magyar társadalom részei. Nem szentek vagy szuperhősök, hanem gyarló, hús-vér emberek. Jól szervezett, rafinált és kitartó provokáció hatására olyanok is megbotolhatnak, akik egyébként tisztességesen, becsületesen végzik napi munkájukat. Ez a szabályozás jelenlegi formájában tökéletesen alkalmas arra, hogy a közvetlenül a belügyminiszter alá rendelt új szerv a hatalom számára nemkívánatos rendőrökre, kormánytisztviselőkre úgymond rászálljon, vegzálja és végül az állományból eltávolítsa. Mindezt úgy, hogy az NVSZ felé is konkrét utasításadási joga van a belügyminiszternek. A törvényjavaslat szerint a belügyminiszter mindenféle jogszabályi kötöttség nélkül maga határozhatná meg a kifogástalan életvitel ellenőrzése elrendelésének gyakoriságát is, amivel nemcsak az állomány tagjáról, hanem annak egész családjáról információ szerezhető be, és a rendőri jelleg leplezésével, vagyis titokban környezettanulmány készíthető. Így több tízezer családot fog a Belügyminisztérium megfigyelés alatt tartani. Tehát a politika önkényes beavatkozására e szabályrendszer is tág teret enged.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy az e törvényjavaslattal bevezetendő ellenőrzési eszközök alá vetettek körét mikor fogja tovább bővíteni a hatalom. Például a korrupt rendőrök és adórevizorok utáni hajszát követően a társadalom igazságérzetével biztosan találkozna, ha a korrupt politikai vezetők leleplezése érdekében például a kormány tagjai, a polgármesterek is megbízhatósági vizsgálat hatálya alá kerülhetnének.

Önkényessé válik a vezetők kinevezésének rendszere is. A törvényjavaslat elhagyja a Hszt. azon rendelkezését, amelyik a vezetői állások, illetve az azok betöltéséhez szükséges képzések vonatkozásában kötelezővé tette a pályáztatást. Nos, a törvényjavaslat változatlan formában történő elfogadása esetén a pályáztatás csupán lehetőség marad. Mindez cseles módon, a hatályon kívül helyező rendelkezések között, jól elrejtve található meg a törvényjavaslatban. Ez a sunnyogó jogalkotás már nem először érhető tetten a fideszes kormány törvényjavaslataiban.

Az állomány legérzékenyebb pontja nyilvánvaló módon az illetményrendszer szabályozása. A királyi gárda tagjai és a provokátorok kiemelt díjazását már említettem. Azonban még e kategóriákon belül is megdöbbentően tág teret engednek maguknak a hatalom urai a büntetésnek és jutalmazásnak. A terrorelhárítók pótléka a törvényjavaslat szerint 150-450 százalékos sávban, a provokátorok esetében 100-250 százalék között mozoghat. Megéri tehát a felülről jövő elvárásoknak eleget tenni, a nemzeti együttműködés rendszerének mechanizmusait jól kitanulni, és minél több megbízhatatlan rendőrt és kormánytisztviselőt nyakon csípni. Aki nem buzgó és nem hozza a normát, az bizony a fizetésben is lemaradhat.

Az illetményre vonatkozó szabályok ilyen módon történő átalakítása nem csupán ebben a törvényjavaslatban érhető tetten. A nemzeti adó- és vámhivatal elnökének szintén biztosítanák, hogy személyi illetmény meghatározásával a politika számára kedves kormánytisztviselők, pénzügyőrök illetményét jóval a bértábla fölé emelje. A közszféra jogviszonyait szabályozó törvények éppen azért tartalmaznak bértáblákat, garantált előmenetelt, hogy a politikai vezetés e módon ne avatkozhasson bele önkényesen a szakmai munkába. Mint látható, ezt a féket is kioperálja a kormány.

A törvényjavaslat nem csupán a nemkívánatos politikai befolyás, durvábban fogalmazva az önkényes politikai beavatkozás kockázatát rejti magában, hanem ezenfelül valószínűsíthetően rontani fogja a bűnüldöző szervek tevékenységének hatékonyságát is, és végső soron az ország közbiztonsági helyzetének további romlásával is együtt járhat. A törvényjavaslatba kódolt, különböző rendőri szervek közötti konfliktusok és az ezzel járó ad hoc miniszteri beavatkozások már önmagukban alkalmasak lehetnek a normális hétköznapi munka megmérgezésére.

(10.30)

Ezért elfogadhatatlan a törvényjavaslat koncepciója, miszerint a Magyar Köztársaság rendőrségét az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv - még egyszer mondom, a törvényjavaslat nagy ívű módosítása alapján a kisbetűs rendőrség -, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, valamint a terrorizmust elhárító szerv alkotja. A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint a rendőri feladatokat továbbra is az egységes állami rendőrség keretén belül, egyértelmű felelősségi és függelmi viszonyok között kell ellátni.

Ez az elv a törvényjavaslat mögött meghúzódó számos, megfontolásra érdemes elgondolás elfogadása esetén is érvényesíthető és érvényesítendő. Így elfogadható lehet az a kormányzati szándék, ami a terrorizmus elleni küzdelemre, az ilyen jellegű fenyegetések elemzésére, felderítésére és elhárítására hivatott szervezetrendszer megújítására irányul. A hatályos törvények valóban nem szabályozzák kielégítően, ki és milyen mértékben felelős a terrorizmus elleni küzdelemért. Az Alkotmányvédelmi Hivatalnak, a rendőrségnek és a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központnak is van ebben feladata, a munkamegosztás szabályozása azonban valóban nem megfelelő.

A törvényjavaslat azonban e problémát nem megoldja, hanem a meglévő szereplők közé még egy újabbat beemel, a Terrorelhárítási Központot. Teszi ezt anélkül, hogy megnyugtatóan rendezné az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz és - a törvényjavaslat szavaival élve - az általános rendőri feladatot ellátó szervhez fűződő viszonyt. Ráadásul össze nem férő feladat- és hatáskörökkel ruházzák fel a Terrorelhárítási Központot. Legalább három, szervesen nem összekapcsolódó és ideális esetben külön kezelendő feladatkört kell majd ellátnia a TEK-nek:

Egyfelől elvégzi a terrorfenyegetésekre utaló adatok gyűjtését, elemzését, értékelését és felderítési feladatokat. E tekintetben az Alkotmányvédelmi Hivatallal fog konkurálni feladat- és hatáskörében.

Emellett a TEK feladata lesz a veszélyes bűnözők elfogása. Tehát valószínűleg irányítása alá kerülnek a rendőrség bevetési osztályai, hétköznapi nyelven a rendőrség kommandósai. Ezzel lényegében a rendőrség a TEK nélkül mozdulni sem fog tudni. A Belügyminisztérium büszkén számolt be arról, hogy pár hete a TEK közreműködésével fogták el egy veszélyes autótolvaj banda tagjait. Azonban inkább elgondolkodtató, hogy egy professzionális terrorelhárítási szerv feladatát kell-e képezze az autótolvajok üldözése. Ellenkező irányból megközelítve: normális-e, ha a rendőrség még az autótolvajok elfogására sem rendelkezik megfelelő eszközökkel a TEK nélkül?

Végül a TEK feladatkörének legszínesebb mozaikja Orbán Viktor és Schmitt Pál személyes védelmének ellátása. A kormány vajon miért gondolja úgy, hogy a kifejezetten erre kiképzett és komoly gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező Köztársasági Őrezred nem képes az ország miniszterelnökének és államfőjének megvédésére?

Összességében feltehetjük a kérdést: miért kell egy szervbe összesűríteni az adatfeldolgozó, elemző munkát, az autótolvajok elfogását és a személyvédelmi feladatokat? Álláspontunk szerint a rendőrséghez befutó, terrorizmussal összefüggő adatok, információk gyűjtése, elemzése, feldolgozása céljából létjogosultsága lehet egy, az országos rendőrfőkapitány alá rendelt, a rendőrség szervezetrendszerébe szervesen illeszkedő Terrorelhárítási Központ létrehozásának. A törvényjavaslat szerinti, légüres térben létező, Orbán Viktor udvari testőrségeként és magán-titkosszolgálataként működő szervnek azonban ehhez semmi köze.

Hasonlóan ambivalens a nemzeti védelmi szolgálat megítélésének kérdése. A kormány helyesen ismerte fel, hogy a rendészeti szervek belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési rendszerének működése és hatályos szabályozása nem felel meg a mai kor kihívásainak; teszem hozzá, az alkotmányos szabályoknak sem. A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata jogállásának rendezése régóta húzódó, megoldatlan feladat. Sajnos a törvényjavaslat e tekintetben sem minősíthető előrelépésként. A belső elhárítási szervre zömmel továbbra is a rendőrségi törvény általános szabályai fognak vonatkozni. Sőt, a rendőrség része lesz, holott a BM alá rendelt titkosszolgálatok tekintetében is ez a szerv fogja végezni a belső bűnmegelőzési feladatokat.

Úgy gondolom, az RSZVSZ-re, de akár nevezhetjük NVSZ-nek is, valóban szükség van. Világosan kell látni, hogy a belső bűnmegelőzési szerv nem egy hagyományos rendőri szerv, így a rendőrségre vonatkozó szabályok alkalmazása nem kielégítő ebben az esetben. E szerv súlya és jelentősége, tevékenységének jellege megkövetelné, hogy jogállását, az általa alkalmazott eszközöket, valamint ezen eszközök alkalmazásának feltételeit külön törvény szabályozza.

Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslattal megalapozott rendőrségi szervezetrendszer koncepciójában elhibázott. Emiatt a törvényjavaslat teljes átdolgozást igényel, ebben a formájában valójában általános vitára sem alkalmas.

De nem csupán a szervezetrendszerre vonatkozó szabályok hordozzák magukban a rendészeti feladatellátás hatékonyságromlásának veszélyét. A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest jóval tágabb körben teszi lehetővé a rendőrök berendelését. Nemcsak az új, úgynevezett rendőri szerveknél, az NVSZ-nél és a TEK-nél fognak berendelt rendőrök szolgálni, de még a Miniszterelnökségen is.

A kormányprogramként benyújtott nemzeti együttműködés programjában az alábbi ígéret szerepel: szakítani fogunk azzal a gyakorlattal, amely a rendőrök ezreit tartja íróasztalok mellett, miközben az utcákról hiányoznak azok, akik képesek lennének a hétköznapok rendjét garantálni.

Ezzel szemben mit sikerült elérniük az elmúlt hónapokban? A szabálysértési jogszabályok teljességgel átgondolatlan módosítása következtében, miután a végrehajtás feltételeit nem biztosították, ma a rendőrökre a korábbi adminisztrációs munka többszöröse hárul. A bűnözők üldözése helyett a rendőrök energiája ma az áruházi kiflitolvajok és a bizsut lopó kamaszlányok kergetésében merül ki.

A választási kampányban új rendőrőrsöket, több körzeti megbízottat, fokozott közterületi rendőri jelenlétet és az állomány nagyobb megbecsülését ígérték. Ezzel szemben a törvényjavaslat a tényleges bűnüldözési, rendészeti munkától vonja el a rendőröket. Ki fog nyomozni a betörők, az autótolvajok után, ha a rendőrök egy része a Miniszterelnökségen fog majd csücsülni, másik részük a Sándor-palotát őrzi, a többiek pedig a kiflitolvajok és a kamaszlányok aktáival küszködik, miközben saját, a rendőri munkától elvont kollégáik vegzálják őket? Ha a hatalom gyakorlóit nem sikerül eltántorítani attól a céljuktól, hogy kedvenc testőreiknek külön rendőri szervet hozzanak létre és jól fizetett provokátorokat alkalmazzanak, akkor legalább ne az érdemi rendőri munkától vonjanak el további anyagi és humán erőforrásokat!

Ezért javaslatot fogunk tenni a berendelés szabályainak módosítására. Remélem, hogy a törvényjavaslatunkat a kormányprogramot megszavazó fideszes képviselőtársaim is támogatni fogják. (Dr. Kocsis Máté: Persze.)

Szintén a kormányprogrammal összhangban javasolni fogjuk, hogy ne az irodákban dolgozó, hanem a közterületeken ténylegesen bűnüldözési és rendészeti feladatokat ellátó állomány pótlékait növelje a törvényjavaslat. Ha e módosító javaslatainkat nem támogatja a Fidesz, akkor egyértelművé teszik, hogy hazudtak a kampányban, hazudtak a kormányprogramban. Márpedig, mint tudjuk, önök, és különösen pártelnökük sohasem hazudik. Kár lenne, ha e törvényjavaslat kapcsán derülne ki az ellenkezője.

A költségvetési javaslat beterjesztése óta tudjuk, hogy a hivatásos állomány nem reménykedhet jövőre illetményemelésben, sőt az szja-változás miatt 70 százalékuk nettó bércsökkenést fog elszenvedni. Ezenfelül a törvényjavaslat több tekintetben is hátrányosan érinti az állományt. A megbízhatósági vizsgálatot és a kifogástalan életvitel vizsgálat új szabályait már említettem. Emellett a hivatásosok gyakorlatilag korlátlanul átvezényelhetővé válnak. Véleményem szerint jogos az a kormányzati igény, hogy mobilizálhatóbb legyen az állomány, ez azonban csak akkor elfogadható, ha az áthelyezett rendőrnek - családjára is tekintettel - az új szolgálati helyen biztosítják a megfelelő lakhatási és életkörülményeket. A ruházati ellátmány szabályainak megváltoztatását, bár elfogadható kormányzati szándék húzódik meg mögötte, szintén megszigorításként fogja megélni az állomány.

Úgy tűnik, önök nagyon is tisztában vannak azzal, hogy nem teljesülnek a hivatásos állományúaknak tett ígéretek. Ezért - az elégedetlenség felszínre törését megelőzendő - komoly erőfeszítéseket tesznek az érdekegyeztetés meglévő fórumrendszerének meggyengítésére, a szakszervezetek felszalámizására. Ennek legnyilvánvalóbb jele a Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekvédelmi Fórumának, a SZÉF-nek a megszüntetése és az e lépéssel egyet nem értő szakszervezetek nyílt megzsarolása.

Összességében elmondható, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat alig tartalmaz előremutató szabályokat. Nemcsak megoldásaiban, de szándékaiban és koncepciójában sem támogatható. Nem szolgálja a bűnüldözés és a rendészeti tevékenység hatékonyságának javulását, sőt, ennek ellenében hat. Az új rendszer udvartartásában szolgálók kivételével hátrányosan érinti az állományt. A javaslat kifejezett célja olyan zavaros viszonyok kialakítása, ami teret nyit a hatalom gyakorlóinak a rendészeti szervek működésének manipulálására.

Ez a javaslat a korrupció és a politikai önkény törvényi szintre emelése, ami megoldásaiban ötvözi a politikai önkény rendszerváltás előtti eszközeit a középkori hűbéri világ zavaros és korrupt viszonyaival.

A Magyar Szocialista Párt ezért nem fogja támogatni a törvényjavaslatot, és felszólítja a kormányt annak visszavonására.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu