DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvény módosítása és az Országgyűlés elé terjesztése szükséges volt és már időszerű is, hiszen úgy, ahogy államtitkár úr az expozéjában is elmondta, a kormány szerkezetalakítási szabadságával élve tett most olyan javaslatot az Országgyűlés asztalára, amelyben részben az eddig már elfogadott kormánystruktúrához igazít bizonyos szabályokat, részben finomítja ezt a szabályozást. Azt gondolom, hogy ez helyes és indokolt. A Magyar Szocialista Párt természetesen tiszteletben tartja a kormány szerkezetalakítási szabadságát, és azt, hogy saját munkáját a saját belátása szerint, saját felfogásában akarja lehetőleg a legjobban megszervezni. Ez természetes dolog, és azt gondolom, ez támogatandó. Ezzel önmagában semmi probléma nem lenne.

A törvénnyel magával, az egész tervezettel azonban van, hiszen láttam képviselőtársamon, aki az előbb a Fidesz vezérszónoka volt, vagy államtitkár úron is, hogy ezt a rendkívül összetett, nagyon sokféle és sokszínű törvényt kicsit maguk is pironkodva adták elő, mert ez a törvényjavaslat, ami most itt van az Országgyűlés asztalán, tipikus példája annak a salátatörvénynek, és most csak a szebbik kifejezését mondtam, aminek veszélyeire az Alkotmánybíróság nagyon sokszor fölhívta a figyelmet. Elgondolkodtam azon, míg hallgattam államtitkár úr expozéját, hogy ha ez, mondjuk, két évvel ezelőtt fordul elő, és egy ilyet hoz az akkori kormány az Országgyűlés elé, akkor ezt hogyan szedte volna ízekre Navracsics Tibor és Répássy Róbert a parlamentben. Tették volna ezt joggal. Tehát egyszerűen nem értem, nem értjük azt, hogy egyébként egy hasznos és jó törvényjavaslatba miért kell tücsköt-bogarat belerakni. Úgy néz ki ez a törvény, mintha az igazságügyi és közigazgatási tárcánál tartottak volna egy vezetői brainstormingot, megkérdezték volna, kinek mi jut az eszébe, mit kéne még gyorsan módosítani, és ezt mind belerakták.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a törvény és az ebben szereplő tartalom bizonyos részeiben még akár támogatható is lenne, de így, egyben teljesen kezelhetetlen. És szembemegy mindazzal, amit egyébként önök például a jogalkotási törvényben kifejeztek. Most hozták ide nemrégen az Országgyűlés elé az új jogalkotási törvényt, amiben van jó néhány olyan dolog, ami támogatható. Ez, amit ebben a törvényben most az Országgyűlés asztalára letettek, tökéletesen ellentmond annak, amit önök szeretnének megvalósítani, amit önök kérnek elfogadni az Országgyűléstől. Tökéletesen szembemegy vele. Sem tartalmában, sem az eljárásban, ahogyan ezt a törvényt előkészítették, nem felel meg ezeknek a szabályoknak.

Nézzük tehát, hogy miről szól konkrétabban ez a törvény, hogy azok, akik a televízión kísérik figyelemmel a parlamenti vitát, ugyancsak értsék. Van egy majdnem kétszáz oldalas törvényjavaslat, amiben sok-sok szabály vonatkozik arra, hogy a most újonnan, az új kormány által kialakított minisztériumi struktúrában bizonyos feladatok hol és hogyan kerüljenek ellátásra. Ez a része a dolognak rendben lenne. Sőt, azt gondolom, ha ezt külön hoznák ide, akkor ez az ellenzék által is megszavazható javaslat lenne, én egészen bizonyos, hogy megszavaznám, mondom még egyszer, hiszen a kormány szerkezetalakítási szabadságát nem vonjuk kétségbe. Azonban az, hogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben teljesen átírják az iparjogvédelem szabályait, azért az egészen elképesztő! Amikor képviselőtársaim az expozéban, illetve a fideszes vezérszónoklatban sorolták föl, hogy milyen területeken alakít ki új szabályozást ez a törvényjavaslat, az ellenzéki padsorokban többen mosolyogtunk, mert az apasági vélelemtől a védjegyre vonatkozó szabályig, a szerzői és iparjogvédelemig ebben aztán az ég egy adta világon minden van.

Kérdezhetnék az emberek, laikusok, hogy mi ezzel a baj, hiszen nem történik más, mint jogszabályt alkot az Országgyűlés. Az a baj ezzel, hogy ez a jogbiztonságot teljesen szétzilálja. Hiszen az állampolgároknak meg kell találni a jogszabályokat, az élet különböző területeire vonatkozó szabályozásokat. Belegondoltam abba, hogy ha most a jogalkalmazás még a régi technikával menne, ahogy az én korosztályom még tanulta az egyetemen, hogy először meg kell nézni a hatályos jogszabálygyűjteményt, aztán hozzánézni aktuálisan a Magyar Közlönyöket - honnan tudja valaki, hogy ha meg akarja nézni a védjegyre vagy az iparjogvédelemre és a szerzői jogra vonatkozó hatályos joganyagot, hogy ezt neki a Magyar Köztársaság minisztériumai felsorolásáról szóló törvényben kell keresnie?

(11.50)

Államtitkár Úr! Ez így nem elegáns!

Mi a baj tehát a salátatörvénnyel? Az, hogy a jogbiztonság és az alkotmányosság követelményét is sértheti. Az Alkotmánybíróság több határozatában adott hangot a szakzsargonban csak salátatörvénynek nevezett jogszabályokkal kapcsolatos, jogbiztonsághoz kapcsolódó aggályoknak. Azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy a hatályos jog megismerhetőségének bizonytalansága adott esetben megnehezítheti, ellehetetlenítheti a jogalanyok jogainak érvényesítését, valamint kötelezettségeik teljesítését, és ez az, ami a jogbiztonságot, a jogbiztonság alkotmányos követelményét is sértheti. Az elmúlt években e tekintetben az Alkotmánybíróság szigorú volt, és azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróság szigorú mércéjének ez a törvényjavaslat így nem felel meg.

Ennek problematikusságát és súlyosságát hadd mutassam be egy példán keresztül, ami, azt hiszem, nagyon világosan megmutatja, milyen veszélye van annak, ha a jogalkotás ilyen módon zajlik. A törvényjavaslat 191. és 194. §-ai érintik a kis- és középvállalkozásokról, a kis- és középvállalkozások fejlődéséről, fejlesztési támogatásáról szóló törvényt. A törvényjavaslat alapján megváltoztatja a kis- és középvállalkozói célirányzat elnevezését és a tartalmát is. Csak hogy azok is értsék, akik nem mélyülnek el naponta a költségvetés rejtelmeiben, ez tulajdonképpen egy pénzügyi keret, tehát a kis- és középvállalkozói célelőirányzat egy pénzügyi keret, amiből támogatást kaphatnak a kis- és középvállalkozások.

Az erre vonatkozó szabályokat is megváltoztatja, és nemcsak a kis- és középvállalkozókra lesz ez érvényes, hanem kiterjeszti, és ehhez a pénzügyi forráshoz ezután már nemcsak a kkv-szektor, hanem a nagyobb vállalkozások is hozzáférhetnek. Csak csendben és zárójelben jegyzem meg, hogy ez a célelőirányzat, tehát ez a pénzügyi keret a Nemzetgazdasági Minisztériumból a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba kerül át, tehát azok az újsághírek, amelyek rendre arról tájékoztatták a magyar közvéleményt, hogy Matolcsy miniszter úrtól talicskával tolják át a feladatokat, hatásköröket és pénzeszközöket a fejlesztési tárcához, Fellegi miniszter úrhoz, ezek ilyen burkoltan és lopakodva is megjelennek, mint ebben a törvénymódosításban. Senki sem gondolná, hogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben sikerül egy ilyen szabályt is elrejteni.

Ahogy az előbb említettem, tehát ebből a pénzügyi keretből, ami most már nem Matolcsy miniszter úr, hanem Fellegi miniszter úr feladatkörébe tartozik, nemcsak a kis- és középvállalkozások részesülhetnek, hanem bármely vállalkozás. És ez azt jelenti nyilván, hogy a kormánynak az a szándéka, vagy - inkább azt mondom - kommunikációja, hogy a kis- és középvállalkozásokat támogatja, az itt csorbát szenved, erről beszélnek, de ez a törvényjavaslat például nem ezt mutatja, nem ez a hatása.

Aztán a hatályos törvény részletes és taxatív felsorolásban állapítja meg azt, hogy mely célok megvalósítására lehet ebből a pénzügyi keretből, célelőirányzatból pénzt felhasználni. Tehát a taxatív felsorolást azt jelenti, hogy csak és kizárólag arra lehet fordítani, ami abban a felsorolásban szerepel.

Ehhez képest a törvényjavaslat ezt a felsorolást, ami kizárólagosságot is jelent, átalakítja példálódzó felsorolássá. Tehát magyarul ez azt jelenti, hogy például ezekre a célokra is lehet fordítani, de ha a döntéshozó úgy gondolja, akkor akár másra is. Tehát fölpuhítja ezt a szabályt, és a mi meggyőződésünk szerint ez a kis- és középvállalkozásokra nézve hátrányos.

Ezenkívül a törvényjavaslat hatályon kívül kívánja helyezni ezen pénzügyi keret felhasználásának, kezelésének, ellenőrzésének és működési rendjének megállapítására vonatkozó miniszteri rendeletalkotási felhatalmazást úgy, hogy nem léptet a helyébe új rendelkezést. Ez szerintem még problémákat fog okozni. Egyet, egy ilyen példát kiemeltem, hogy ezen keresztül mutassam be ennek ellentmondásosságát.

És visszautalok arra, amit a beszédem elején mondtam, hogy ez a törvénytervezet, ennek a benyújtása tartalmában és formájában, eljárási rendjében is tökéletesen szembemegy azzal, amit a jogalkotási törvényben a kormány az Országgyűlés asztalára tett. Ezt példán keresztül is tudom bizonyítani, hiszen ha a kis- és középvállalkozásokra nézve egy célelőirányzat, egy pénzügyi keret felhasználásának szabályai megváltoznak, azt mégiscsak ezekkel az érdekképviseletekkel, a vállalkozói érdekképviseletekkel végig kellett volna beszélni, kellett volna velük egyeztetni, úgy, ahogy önök ígérték, úgy, ahogy önök a törvénytervezetben, a jogalkotási törvényben és egy másik törvényben is, a társadalmi egyeztetésről szóló törvényben ezt megígérték.

Meg lehetne spórolni sok kellemetlenséget azzal, ha a saját maguk által kialakított szabályt egyébként alkalmaznák a folyamatban levő eljárásokra is. Csak zárójelben jegyzem meg, ha a tegnapi nap előtt Lázár képviselő úr a benyújtás előtt már egyeztetett volna munkavállalókkal, szakszervezetekkel, akkor néhány dolgot és néhány kínos kört megspórolhatott volna a tegnapi parlamenti vitában is. Zárójel vissza, visszatérek a napirendünkhöz.

Tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslat ennek alapján növeli a szabályozás és a jogalkalmazás átláthatatlanságát, a jogalkotás és a jogalkalmazás biztonságát csökkenti, és ezért ezt ilyen formában mi nem kívánjuk támogatni.

Természetesen fogunk módosító indítványokat benyújtani, amit kérünk, hogy szívleljen meg a kormány. Csak egy példa; megértettem az expozéból is és a fideszes vezérszónok is beszélt arról, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatalt a szellemi tulajdon nemzeti hivatalának akarják átnevezni. Ez önmagában semmilyen hatékonyságjavulással nem fog járni, de én tudom, hogy egy ilyen átnevezés - és szerintem, aki csinált már ilyet, az is tudja - milyen iszonytató bonyodalmakkal jár és mennyi pénzbe kerül. Erre nézve semmilyen hatásvizsgálat vagy erre való utalás nincsen. Ha csak azért akarják megváltoztatni ennek a hivatalnak a nevét, hogy az új név jobban fejezze ki valamilyen módon a tevékenységet vagy a tartalmat, ezt nem akarom én megkérdőjelezni, de azért egy ilyen időszakban - és már látjuk a költségvetést, látjuk, hogy bizonyos területekre sokkal kevesebb forrás jut, mint amennyire szükség lenne - megéri ilyenre pénzt költeni? Ez csak egy - hogy mondjam - udvarias kérdés az ellenzék részéről.

Összegezve tehát: mi tiszteletben tartjuk a kormány szerkezetalakítási szabadságát, azt a részt, ami erre vonatkozik a törvényben, ami a kormányzati munkamegosztás, ami a minisztériumok feladatival kapcsolatos, ezt támogatni tudjuk. És azt tudom mondani, ha a kormány végiggondolja mindazt, amit itt a vitában elmondott, végiggondolja, hogy a jogalkotásra vonatkozó szabályok tekintetében milyen bajt és zavarokat okozhat egy ilyen összetákolt salátatörvény, és ezt megpróbálja leválogatni, akkor akár azt a részét, ami a minisztériumra vonatkozik, én jó szívvel tudom támogatni és megszavazni az Országgyűlésben. De ilyen formában, ilyen jogbizonytalanságot keltő formában, és itt összerakva kéket-zöldet egy törvénytervezetbe, ezt nem lehet támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu