DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az jutott eszembe felvezetőként, hogy mindig egy diszkrét bája van annak, amikor az MSZP a jogállamot és annak a sérelmeit siratja, de mindenesetre, ha erre a törvényjavaslatra tekintünk, először is egy átfogó képként látni kell, amit már itt nagyon sokan elmondtak előttem, hogy a rendőrséget három részre veszi, vagy három szervezet alá rendeli ezt a munkát.

Megmaradna egyrészről első pontként az az általános rendőri munka vagy az általános rendőrségi feladatok abban a szervezetrendszerben, amit ma rendőrségként ismerünk. Létrejönne, illetve már létrejött a terrorelhárítási szerv vagy központ, most nevezzük akármelyik elnevezésén, amivel kapcsolatban még vissza fogok térni, és ami elég sok aggályt felvetett, nem ismételném meg azokat, amelyek előttem elhangzottak. Felállítják ezt a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervet, más néven nemzeti védelmi szolgálatot, aminek a célja még önmagában üdvözlendő is lehetne akár, hogy egy egységes belső elhárítás jöjjön létre, mert jelen pillanatban eléggé széttagolt ez a szervrendszer, amely a belső elhárítását végzi a rendvédelmi szerveknek. Az már egy kicsit érdekesebb kérdés, hogy ezt milyen módon tágítják a rendőrség tartományán kívülre. Ez már felvethet bizonyos aggályokat, de maradjunk az alapkoncepciónál.

Tehát egy átláthatóbb rendszer önmagában üdvözlendő lehet, de attól félünk, attól tartunk, hogy ez a hatalomkoncentráció a visszaélésekre is megteremtheti a lehetőséget, és egyúttal annak is táptalaja lehet, hogy ezután egy kézben, egy fennhatóság alatt lehet mindenkit ellenőrizni, és adott esetben megfélemlíteni. Tehát itt nagyon nagy várakozással, hadd ne mondjam, hogy túl nagy illúzióval nem, de mégis várakozással tekintünk a jövőbe, hogy ez milyen formában fog megvalósulni, hogy az átláthatóság, avagy a jogállamiság kereteinek a szétfeszítését fogja-e jelenteni.

Itt többször szó volt a megbízhatósági vizsgálatról, emellett nem szeretnék elmenni, viszont előtte el szeretném mondani, hogy mi, jobbikosok, és a Jobbik többször felvetette a csendőrség felállításának szükségességét. Ezt a honlapunkon már a választási kampányban, az országgyűlési választási kampányban egy kidolgozott anyagként el is készítettük, és közszemlére tettük, elérhetővé tettük mindenki számára.

(16.20)

Nagyon hiányoljuk, hogy ebben az átalakításban - én nem várom el a kormánytól, hogy csendőrség néven, mert bár számtalan esetben megtermékenyítőleg hatottak az elképzeléseink, de mégsem gondolom, hogy ilyen formában, bár megtehetnék, hogy csendőrség néven egy külön szervezetrendszert felállítanak - legalább valami hasonlót, az emberek valódi problémáira koncentráló és a látható bűnözést, és nem csak a nem lévő, lappangó terroristáink üldözését tűzné a zászlajára. Ezt sajnos nem találjuk. Akár ebben a rendszerben is egy negyedik egységként még kiegészíthető lenne, vagy tulajdonképpen a rendőrség mellett, ahogy az számos nyugati országban megvalósult, integrálható lenne a csendőrség intézménye. Ennek ellenére nagyon bízunk benne, hogy a jövőben, amikor eltelik nemcsak két hét, hanem két év is, és a különböző bűnözési statisztikák nem javulnak, a kormány talál elgondolkozik azon, hogy nem a nem létező terroristák után kellene vadászni.

A megbízhatósági vizsgálatra térve: itt óriási probléma nemcsak az, hogy itt a köztisztviselőkre is kiterjeszti ezt a vizsgálatot a törvény, itt különféle nyugati példákkal dobálózott a Fidesz vezérszónoka is, és az indokolásban is ezt olvashatjuk a törvénytervezetnél. Felmerült bennem, hogy ki számára legyenek megbízhatóak ezek az emberek, és mi az a mérce, ami alapján megbízhatóságról beszélünk. Nagyon félő, hogy itt a szubjektív mérce, a szubjektív értékítélet, a politikai álláspontok is bele fognak kerülni mint szempont ennek az elbírálásába, és nem csak a korrupció és egyéb bűncselekmények azok, amik terítékre fognak kerülni és amiket üldözni fognak.

Bár nem szeretek saját példával dobálózni, de nagyon jó példa, ami a nemzetbiztonsági átvilágítások kapcsán a személyemmel kapcsolatban is megtörténhetett. Különféle elhárításokkal, mármint a felelősség elhárításával mindenki által fel nem vállalva egy helyzetet, el lehetett jutni odáig, hogy gyakorlatilag a felelősök önmagukat meg nem nevezve engem, aki életemben egy szabálysértést sem követtem el, gyakorlatilag nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthetett, azt kell mondjam, hogy most már a fideszes vezetésű bizottság is, és ezek utána jogállamnak egy hozzáfűznivalója sem volt az egész történethez. Zseniális módon mindezt Balajti Lászlóra próbálta a Fidesz-többség rátaksálni, az ő aláírása alatt próbálta ezt a történetet véghezvinni, és mindenki úgy csinált a Belügyminisztériumtól kezdve a nemzetbiztonsági bizottságig, mintha itt valamiféle eljárásjogi kérdésről lenne szó, és ezeket a feladatokat vagy funkciókat egymásra mutogatással meg lehetne oldani.

Ha a megbízhatósági vizsgálatok ugyanígy fognak zajlani a jövőben, és rendőröket ugyanilyen módon fognak vegzálni azért, mert mondjuk, szimpatizálnak egy másik párttal vagy egy mozgalommal, és nem nyíltan teszik ezt, ezáltal őket kirúgják, és a jogállam ilyen mértékben fogja tudni megvédeni őket, mint a parlamenti képviselőket, akiknek az érdekérvényesítő képességük jóval magasabb kellene hogy legyen és a jogállami garanciák egy országgyűlési képviselő védelme, meghurcoltatása révén erősebben kellene hogy működjenek, akkor a félelmeim elég komolyak. S ahogy mondtam, ez nemcsak a rendőrségen belül, hanem a köztisztviselői, közhivatalnoki karra is kiterjeszthető lesz, tehát állandó rettegésben kell majd a munkakörnyezetüket tölteni. Azt hiszem, ha ezt tapasztaljuk, fel fogjuk emelni ez ellen a hangunkat, de hát miért ne tapasztalnánk ezt, ha eddig is minden megtehető volt ebben a tárgykörben.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

De hogy ne csak feltétlenül rossz dolgokat emeljek ki, mert itt egy átfogó törvénycsomagról lenne szó: egyrészt az jónak tűnik, hogy az ügyészségről szóló törvény 3. § (17) bekezdése a) és b) pontjával kiegészítve az ügyészi óvás lehetőségét bevezeti a megbízhatósági vizsgálatoknál a törvény, csak nincs kellően körbehatárolva, hogy milyen esetekben van fenntartva ez a lehetőség az ügyész számára. Én felvetném annak a megfontolását is, hogy mikor legyen kötelező ezt az óvást benyújtani az ügyészségnek, annál is inkább, mint ahogy az előbb elmondottakban, vagy akár utalva az új titoktörvényre, tehát az új minősített adatokról szóló törvényre is, ahol gyakorlatilag a bíróságok is csak egy korlátozott jogkört kapnak ezek felülvizsgálatára. Tehát az ügyészségnek igenis olyan jogköröket kellene biztosítani, hogy bizonyos esetekben ne legyen más lehetőségük, bizonyos törvénysértések vagy bizonyos együttállás esetén nekik igenis be kelljen nyújtani az óvást, és ne legyen lehetőségük a mérlegelésre.

Ahogy mondtam, hogy kiemeljek pozitív példákat is: a salátatörvényben a közúti közlekedésről szóló törvény is módosításra kerül, az 1988. évi I. törvény. Itt a szolgálati feladatok teljesítése kapcsán keletkezett bírságok eddigi gyakorlatát változtatja meg. Eddig azok a rendőrök vagy fedett nyomozók, akik egy figyelést vagy egyéb műveletet hajtottak végre, és emiatt megbírságolták őket, eddig fegyelmi eljárásokat és pénzbírságokat vehettek a nyakukba. Ez nyilván egy olyan körülmény, ami nem volt méltányos azokkal az emberekkel szemben, akik ezt a munkát végezték. Ez a szakmának egy rég megoldatlan feladata, tehát üdvözlendő, hogy ez megoldódik. Viszont én továbbmennék, mert ez még a kisebb gond, hogy a fedett egységeknél milyen problémák merülnek föl. Többször amikor mentőkkel és tűzoltókkal találkoztunk, ők is elmondták, hogy számos esetben, amikor akár megkülönböztető jelzést használnak, és olyan károkozás történik vagy karambolok történnek, amiért ők nem felelősek, tehát nem megállapítható a felelősségük, ezt is gyakran az ő bérükből vonják le, és gyakorlatilag ezt rajtuk próbálják behajtani. Felhívnám a törvényalkotók figyelmét, hogy ne felejtsük itt el ezeket - főleg a mentőkre és a tűzoltókra gondolok - a szerveket, és ne az egyébként is mérhetetlen módon alulfizetett tűzoltókon próbáljuk behajtani ezeket a károkat. Nagyon örülnék, ha a törvényalkotás ebbe az irányba is elmenne.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Végül, amit megint csak többen elmondtak, de nem állhatom meg, hogy újra meg ne ismételjem: az egész terrorista veszély kapcsán, ami az Amerikai Egyesült Államokból indult el, és akár az iraki háború háttereként és minden egyéb beavatkozás kapcsán felmerült, egyfajta gumiszabályként, mindenkire lesújtási alapként, úgy tűnik, hogy ez Magyarországon is gyakorlattá fog válni. Ezt elképesztően veszélyesnek tartjuk, főleg azért, mert a Gyurcsány-korszakban megtapasztaltuk, milyen az, ha embereket üldöznek a politikai véleményük miatt. Attól tartunk, hogy terroristák hiányában ez újra csak a nemzeti érzelmű hazafiak, mozgalmak vagy bárki, aki a kormánnyal vagy az aktuális hatalommal szembemegy, az ellen sújthat le. S az, hogy bírósági engedély nélkül gyakorlatilag az igazságügyért felelős miniszteri engedéllyel folytathatók ezek a megfigyelések, ezek a titkos információgyűjtések, ezek elképesztő gyakorlatot indíthatnak be. Nyugat-Európában nincs arra példa, hogy rendőri egységeknek ily jogot adnának.

Továbbmegyek: Nyugat-Európában amíg nincs megindult büntetőeljárás, addig eleve nem lehet a titkos információgyűjtés eszközével élni. Tehát már a jelenlegi törvényi szabályozás is - ha szabad így fogalmazni - jóval diktatórikusabb, mint Nyugaton. De továbbmegyek, itt van az ukrán példa, ahogy a nyugati demokráciákhoz elkezdett felzárkózni - sajnos Magyarország még nem -, átvette ezeket a szabályozásokat, úgyhogy ebben negatív értelemben megint csak az élen fogunk járni. Kiemelném azt is, hogy itt a részletes szabályokat, ahogy eddig is, nagyon rossz gyakorlat szerint kormányrendelet állapította meg.

(16.30)

Tehát jelen pillanatig is, ha egy bíróság által engedélyezett megfigyelés vagy titkos információgyűjtés zajlott, hogy azt milyen formában végezzük vagy végezhetik a szervek, egy kormányrendeletben határozza meg a magyar jog, ami elképesztő, azt kell hogy mondjam, annál is inkább, mert ez a 23/2006-os BM-rendelet gyakorlatilag titkos, senki számára nem megismerhető.

Tehát amíg arról beszélünk, hogy ahol alkotmányos alapjog és valamiféle bírósági kontroll még most is érvényesül - és a jövőben ez egyre kevésbé lesz, sajnos -, ott is a részletszabályokat egy titkos belügyminisztériumi rendelet állapítja meg, addig azt hiszem, az irányvonal tekintetében, hogy rossz felé haladunk, nem lehet kétségünk. Tehát mindazonáltal, hogy egy-két részletszabályt üdvözölni is tudunk, az, amerre elindult a kormány, mindenképpen megfontolandó itthon Magyarországon és Európában egyaránt. Én azt kérem, hogy ne tegyék, forduljanak vissza, amíg tehetik, bár tudom, hogy pusztába kiáltott szó marad. De a nemzetbiztonsági átvilágítások helyzete, amit velünk csináltak, egyszer, biztos vagyok benne, hogy nyilvánosságra fog kerülni, legkésőbb a Jobbik kormányra kerülésénél, és mindenki el fogja nyerni azt a jogállamhoz méltó büntetését, ami jár neki. Mi fiatalok vagyunk, van időnk, hogy kivárjuk ezt az időt. Azon fogunk dolgozni, hogy ez megtörténjen, de addig is azt kívánom, hogy ne aludjon nyugodtan az, aki részt vesz a jogállam ily formában való lebontásában.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu