GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor elszámította magát: a fülkeforradalom kevés volt ahhoz, hogy az Unióban is forradalmat csináljon, az Unió nemet mondott, nem engedte elszaladni a költségvetési hiányt. Innen kezdődik az Orbán-kormány gazdaságpolitikai ámokfutása, elkezdődött a kapkodás.

Éveken keresztül a kampányban hirdették: a Bajnai-kormány megoldásai rosszak, más megoldás kell - se vége, se hossza nem volt az osztogatási ígéreteknek. Hol a más megoldás? Az adótörvényekből és a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatból egyértelműen kiderül, hogy a kormánynak sok-sok pénzre van szüksége, de strukturális átalakításokhoz nem fűlik a foga. A tehetőseknek adandó adókedvezmény, a 32 százalékos kulcs eltörlése miatti költségvetési lyuk betöméséhez fedezet kell. Következnek a rövid távú fiskális megoldások tucatjai, ami hosszú távon rossz az országnak, az embereknek, elfogadhatatlan a demokratáknak.

Orbán Viktor szerint az állam én vagyok, kontroll nélkül bármit tehetek; mi az, hogy valaki szembejön velünk, megállítja a fülkeforradalmat, a forradalmi törvényhozást? A kormány által kidolgozott törvényjavaslatokat egy-egy képviselő benyújtja, ezzel kijátsszák az érdekegyeztetést. Ami most történik, nem más, mint durva politikai erőszak. A kormány hiteltelenségi problémája már fennáll. Orbán Viktor döntése miből vesz vissza: saját akaratából vagy a demokráciából?

Elterelő manőverekkel a közel hárommillió, öngondoskodást választó nyugdíjpénztári tag béréből levont 8 százalékot mintegy különadóként elvonják. 14 havi járulékot vesz el a kormány az emberektől, és máshová irányít. Hogy hova, az csak részben derül ki. Ha a postán befizető ember pénzét a postás másnak adná, mondván, máshol nagyobb a szükség, a postást csalás miatt bíróság elé állítanák. Az Orbán-kormány ezt a bíróság elé állítást akarja kikerülni.

Az Orbán-kormány a törvény erejével kierőszakolja, bebizonyítja: nem képesek a pénztárak a továbbiakban megőrizni a reálértéket. Az államiban meg korlátlanul garázdálkodhat, biztos többsége tudatában. Jó példa erre, hogy a nyugdíjasok ez évi, jogos 1,1 százalékos kiegészítő juttatását is 0,6 százalékkal már megrövidítette.

Amennyiben 14 hónapig nem érkezik egyetlen fillér sem a pénztártagok számlájára, a pénztár a működési költségeit valóban a tőke és a hozam rovására számolhatja el. Lehet hogy ez a kormány célja, de ez önmaga az átverés, az öngondoskodó hárommillió ember átverése.

A kormány nemcsak az öngondoskodást választókat nyúlja le, hanem az örökösöket is. Az állam olyan pénzt venne el, amelyből a tagok saját kockázatukra maguk gondoskodnak nyugdíjaskorukról és családjukról, mert a megtakarításuk örökölhető, ellentétben az állami nyugdíjjal. Az öngondoskodást választók hosszú távra, tíz, húsz, harminc, negyven évre kötöttek szerződést, mi lesz az ő nyugdíjukkal? Erről ma senki nem beszél. Kapnak-e majd akkor egyáltalán nyugdíjat?

A kormány először csak elvesz, majd mindent megtesz, hogy elbizonytalanítsa az öngondoskodást választókat, hogy azok önként, dalolva meneküljenek a nemzetmentőhöz, az állami nyugdíjrendszerbe, és a visszalépők évtizedes megtakarításait lenyúlhassa. A magyar nép nem hülye, csak lassan ébred. A választási ígéretekkel elaltatott magyar nép fel fog ébredni, és bővíteni fogja a dakota közmondások tárházát, például: a dakota bármit iszik, vizet prédikál; a dakota nem lop, hanem privatizál vagy államosít, ami éppen aktuális. De a legfontosabb: a dakota soha nem hazudik.

A végkielégítések körül kialakított hisztéria azt a célt szolgálja, hogy az Orbán-kormány támadást indíthasson az alkotmányosság, a jogbiztonság, az Alkotmánybíróság ellen; az ellen az Alkotmánybíróság ellen, amelynek a döntéseit kihasználva éveken keresztül buktatta a Gyurcsány-kormány strukturális átalakítási kezdeményezéseit. A kérdés, képviselőtársaim, automatikusan adódik: két és fél millió fülkeforradalmár áll szemben hárommillió öngondoskodó emberrel? A válasz: nem, a kormány vetett szemet az eddigi egyéni megtakarításaikra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu