MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Egy elég terjedelmes és átfogó törvényjavaslat van az asztalunkon. Én itt nem fogok olyan részletekbe belemerülni, mint Gaudi képviselőtársam, ám néhány alapvető megjegyzést meg kell tennem, és elnézést, ha lesz olyan, amit már esetleg hallottak.

Meglepő módon először is az előterjesztés erényeiről szeretnék néhány mondatot mondani. Mindenképpen tiszteletre méltó az a szándék, hogy átfogóan kívánja rendezni a rendőrségnek a munkáját, felépítését, mindenféleképpen indokolt, hogy valóban egy ilyen komplex gondolkodás jelenjen meg az előterjesztésben. Nagyon fontos az a törekvés is, hogy a párhuzamosságokat szeretné megszüntetni, hiszen ez működési zavarokat, hibákat okozhat.

Érződik az a törekvés is, hogy tiszta viszonyokat szeretne látni, és az is nagyon fontos, hogy a belső korrupciót, a belső törvénytelenségeket meg kívánja gátolni ez a jogszabály. Az előző esztendő gyakorlatából ismerhetjük az ilyen természetű problémákat, láthattuk azt is, hogy bizony-bizony a rendőrség keretein belül is olyan jogsértések, törvénytelenségek fordultak elő, amelyek egy valódi jogállamban nem tűrhetők el, tehát ezeknek a megszüntetése is egy támogatható szándék.

És így nagyjából a végére is értem azoknak a megjegyzéseimnek, amelyek gyakorlatilag a szándék támogatásáról szóltak, viszont komoly aggályaink vannak az előterjesztéssel kapcsolatban. Majd a részletes vitában természetesen pontosabban kifejtjük.

Valóban úgy érzékeljük, hogy az úgynevezett megbízhatósági ellenőrzés kapcsán is túl széles a kör. Én nem fogok ilyen drámai fordulatokat alkalmazni, mint az előttem felszólaló képviselő, de itt ugye a köztisztviselőkre, közalkalmazottakra való kiterjesztése a megbízhatóság-ellenőrzésnek aggályos lehet. Meddig terjedhet ez a kör? Azt írja az előterjesztés, hogy ha a rendőrségi törvény lehetővé teszi, másutt úgy fogalmaz, hogy előírja a rendőrségi törvény. Itt a fogalomhasználatot is jó lenne pontosítani, de azért azt pontosan le kellene írni, definiálni kellene, hogy hol az a határ, hol az a jogi határ, ameddig ez a belső megbízhatósági ellenőrzés terjedhet, milyen garanciák vannak, hogyan viszonyul a szükségesség és arányosság elvárásaihoz ez a lehetőség.

A következő, azt hiszem, a 11. § fogalmaz úgy, hogy a miniszter elbírálhatja a hatásköri összeütközéseket. Alapvető problémánk, hogy itt a miniszter kezében alapvetően túl nagy hatalom összpontosul, és ez bizony akár aggályos is lehet. Például ilyen esetekben, amikor feltételezzük, hogy hatásköri összeütközések fordulnak elő, és ez a gyakorlatban nem kizárt, akkor nem lenne szerencsésebb, ha nem a miniszter belátására, rátermettségére bíznánk, hanem jogszabály rögzítené, mondjuk, kormányrendelet rögzítené, hogy az ilyen hatásköri összeütközéseket hogyan lehet szabályozni, hogyan lehet megoldani? Számomra legalábbis megnyugtatóbb lenne, ha ezt nem a mindenkori miniszter talpraesettségére bíznánk.

A következő kitétel, ami fejtörést okozott, az úgynevezett kifogásolhatatlan vagy kifogásolatlan életvitel. Valóban, jogos a szándék, hogy aki ilyen szolgálati viszonyban áll, annak az élete legyen rendezett, de itt sem ártana azért valamilyen határt szabni annak, hogy ez a vizsgálódás meddig terjedhet ki, hogy az önkényességnek még a gyanúja se vetődhessen föl esetlegesen. Valamilyen egységes mércét meg kellene fogalmazni, amihez természetesen az érintettek is viszonyulhatnak, és maga a megítélés is egységes lehessen, nehogy elfogultságok, ne adj' isten, önkényeskedések fordulhassanak elő egy-egy ilyen fogalomnak a megítélésekor, elbírálásakor.

És kénytelen vagyok most én is erre a bizonyos terrorizmust elhárító szervre - ha pontosan idézem a megnevezését - rátérni. Maga a titulus sem túl talpraesett. Először bennem sok emlék fölidéződött. Annak idején bizonyos alkalmakkor Szilvásy György miniszter úr megjelent a televízió előtt, és drámai ábrázattal jelentette be, hogy rettenetes veszély fenyegeti az országot, terroristáktól kezdve mindenféle államrendet megdönteni akaró hadakról vizionált, egy merő frászban tartva a lakosságot, és aztán persze kiderült, hogy itt egyszerűen nem ilyen szándékról volt szó. Véletlenül sem akarok mechanikus párhuzamot vonni az ő valamikori megnyilatkozásai és az itt megfogalmazott jogszabálytervezet között, de hangulatiságában egy kicsikét azért mégis hajaz a valamikori miniszter megnyilvánulásaira.

Az első megjegyzésem, hogy ha feltételezzük, mondjuk, itt elhangzott, a szélsőségek vagy a szélsőségesek elleni küzdelem szükségszerűsége, szerintem erre most is adottak a törvényi és a jogszabályi lehetőségek, tehát ezt akár zárjuk is ki ebből a fogalomkörből, ez nem ide tartozik.

Amit igazán nem lehet érteni, hogy hogyan illeszkedik be ebbe a struktúrába ez a bizonyos terrorizmust elhárító szerv, hiszen idetartozik az Alkotmányvédelmi Hivatal, idetartozik a nemzetbiztonsági szolgálat is, tehát én nem tartom kizártnak, hogy esetlegesen ezen szervezetek - leginkább az Alkotmányvédelmi Hivatalra gondolok - egységén belül lehetett volna létrehozni egy olyan formulát, amelynek fő feladata a terrorizmus megelőzése, földerítése, az az ellen való küzdelem.

De igazán az anyag nem definiálja a feladatkörét ennek a terrorizmust elhárító szervnek, tehát ezt azért jó lenne pontosabban megfogalmazni, hogy mire is gondoltak. De mindenképpen látszik, hogy kivételezett helyzete van ennek a TESZ-nek vagy terrorizmust elhárító szervnek, hiszen a javadalmazását tekintve, az erre fordított költségvetési pénzt tekintve is kirívóan magas, amit a jogszabály előirányoz. Azt is lehet mondani, hogy a belső hierarchiát tekintve is nagyon érdekes a felépítés.

(16.10)

Hiszen főigazgató irányítja ezt a szervezetet, aki közvetlenül a miniszter alá tartozik, tehát egyenrangú az országos főkapitánnyal. Nem tudom, hogy ez szerencsés-e, és mi indokolja, hogy ilyen kivételes helyzetben legyen. Azt gondolom, hogy a rendőrségen belül most is vannak bérfeszültségek, most is elég komoly feladat elé állítja a kormányt, hogy hogyan tudja a rendőrök javadalmazását, a fizetését megnyugtatóan rendezni. Enélkül egyébként nem várható el, hogy az állomány megfelelően motivált legyen.

Ha megnézzük a pótlékokat, például - ez csak egy epizód, csak jelzésértékű - ennek a terrorizmust elhárító szervnek a feladata a miniszterelnök, a házelnök védelme, és ezért, most nem említek számokat, elég komoly pótlékot kapnak, míg például az Alkotmánybíróság elnökének vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökének a védelme szintén feladat, ezt az őrezred látja el ennek töredékéért. Mi indokolja ezt a nagy eltérést? Semmiféleképpen nem lehet érteni, hogy ebben az esetben miért ez a disztinkció, sőt azt sem lehet igazán érteni, hogy a védett személyeknek egy része és miért pont ez a része került ide, és a többiek miért maradtak az őrezred védelme alatt. Alapvetően valóban jó lenne látni azt, hogy mik a pontosan előírt feladatai, mik a pontos funkciói egy ilyen szervnek, jóllehet, tudom, hogy kényes területről beszélünk, tehát nyilván nem olyanfajta tényfeltárást vagy tájékoztatást vár el az ember, ami a hatékonyság rovására menne, hiszen egy ilyen szervnek valószínű, hogy rendkívül hatékonyan kell működnie.

Ha jól emlékszem az előterjesztés szövegére, a főigazgató kinevezésénél van egy olyan megkötés, hogy az illetékes bizottságnak meg kell hallgatnia a főigazgatót. Volt kísérlet annak idején a nemzetbiztonsági bizottságban, hogy szerettük volna az akkor még ugyan leendő főigazgatót meghallgatni, hogy akkor hogyan is fog kinézni, hiszen akkor már a szervezeti szabályzatnak kész kellett lennie, egy csomó dokumentumnak kész kellett lennie. Sikertelen volt ez a kísérletünk, kormánypárti képviselőtársaim leszavazták a napirendre vételt. Remélem, hogy ez csak egy fiaskó volt, tehát lesz módja a bizottságnak betekinteni addig a határig, amíg a törvény ezt lehetővé teszi, hogy végül is milyen tevékenységet végez, és a jog kereteit betartva hogyan is működik ez a szervezet.

Abban mindenképpen megerősítem az előttem szólókat, hogy túlzottan erős az a hatalomkoncentráció, ami a belügyminiszter kezében lesz, ha ez a jogszabály a megfelelő módosítások nélkül átmegy, és megszavazza a Ház. Nincs még csengőfrászos hangulatom, erről szó nincs, de mégis átgondolandó, hogy nem lehetne-e egy olyan konstrukciót kitalálni, amely a jogállamiság normáit sokkal inkább tekintetbe veszi akkor, amikor a rendőrségen belül rendet, fegyelmet, átláthatóságot kíván és hatékonyságot. Szerintem ez a kettő nem zárja ki egymást.

Tehát még egyszer mondom: túlzottnak érzem ezt a fajta hatalomkoncentrációt, és azt is túlzásnak érzem, hogy valóban az emberi élet olyan területeire, olyan tartományaiba is beenged oda nem illő és oda nem való kíváncsiságokat, amelyek bizony komoly kellemetlenségeket okozhatnak, és az embereknek pontosan a biztonságérzetét veszélyeztethetik, már maga a lehetőség, hogy ilyen fönnáll. Ennek szerintem még a látszatától is óvakodni kellene, és mindenképpen meg kellene nyugtatni a közvéleményt, és garanciákat adni arra, hogy bírói felhatalmazás vagy egyéb alapos indok nélkül senkinek nem áll módjában, hogy az ember intim tartományaiba, családi életébe, baráti kapcsolataiba, bármi ilyesmibe beavatkozhasson bármilyen modern technikákkal és bármilyen hivatkozással.

Tehát nagyon kérem önöket, hogy gondolják át ezt a jogszabályt, hiszen lényeges jogszabályról van szó, de ebben a formájában nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu