VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Ha megengedik, képviselőtársaim, néhány szóval áttekinteném az eddigi jogi környezetet, amelyben működött a rendőrség, illetve röviden inkább azt az utat jellemezném, amit az új kormány, illetve az új parlament tett meg a közrend, a közbiztonság területén az új parlament megalakulása óta, csak azért, hogy el tudjuk helyezni ezeket a törekvéseket, lássunk egy tendenciát, lássuk azt, hogy honnan hova tartunk.

(10.40)

Több nagy terjedelmű rendészeti szabályozásra került sor az elmúlt hónapokban. Emlékeztetnék arra, hogy fél éve működik az új parlament, fél éve történt meg gyakorlatilag a kétharmados forradalom, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr fogalmaz többször is, fél éve már meglehetősen nagy felhatalmazást kapott a szavazók 52 százalékát, a parlamenti helyek 68 százalékát birtokló kormányzat ahhoz, hogy azt tegyen gyakorlatilag az országgal, amit szeretne. Többször módosítottak alkotmányt, önerőből meg tudták oldani, nem volt szükség az ellenzéki pártok egyikére sem ehhez, illetve többször nyúltak hozzá nagyon fontos, az ország életét alapvetően meghatározó törvényekhez.

Amit különösen fájlalunk, az az, hogy amikor próbáljuk kipuhatolni, akár az államtitkár úrtól, akár a fideszes képviselőtársaktól itt a plenáris ülésen azt, hogy merrefelé megy az ország rendészeti téren, milyen intézkedéseket várhatunk a kormánytól, akkor két dolog szokott általában következni: vagy valamilyen szokásos sablonválaszt kapunk a kérdéseinkre, amely válaszok szinte szóról szóra megegyeznek egymással, függetlenül attól, hogy milyen kérdést teszünk föl, ezek általában a kormány jótéteményeiről szólnak, hogy mi mindent tettek értünk. Most is elsősorban olyasmiről hallottunk a fideszes képviselőtársaktól, hogy milyen remek lesz, mert megfékezzük a terrorizmust, és ez milyen nagyon hatékony intézkedéssorozatot jelent majd, mi azonban egészen konkrét kérdésekre egészen konkrét válaszokat szoktunk várni, csak ezek a válaszok, valljuk meg őszintén, el szoktak maradni, jellemzően nem érnek el ide hozzánk.

Szó volt arról korábban, hogy három csapás törvényt fogad el az Országgyűlés, ezt egyébként maga a Jobbik támogatta is, sajnos egy meglehetősen csúnya módon a kormányzat hozzácsapott olyasmit, amivel együtt már nem lehetett ezt nekünk támogatni, de magával a célkitűzéssel, a törekvéssel, azzal, hogy szigorítsunk a büntető törvénykönyvön, szigorítsunk a jogszabályokon, erőteljessé tegyük a rendőrség fellépését, természetesen egyetértettünk. Egyetértettünk ugyanúgy a közbiztonsági csomaggal is, csak ahhoz is hozzácsomagoltak valamit azért, hogy a Jobbik ne mondhassa azt az egész törvénycsomagra, hogy igen, ez pedig a Lex Gárda volt, a Magyar Gárdával szembeni, rendkívül agresszív és hathatós rendőri fellépés, amelynek gyakorlatilag a továbbélését láthatjuk a jelenleg előttünk álló rendészeti törvényjavaslatban is, ebben a nagy salátatörvényben, amely több jogszabályt érint és módosít azért, hogy a kormányzat elérje a céljait.

Nagyon sokszor hallottunk a fideszes képviselőtársaktól, miniszterektől, államtitkároktól itt az Országgyűlésben arról, hogy mennyire fontos az a demokratikus szabadságelv, a demokráciának az egyik megtestesülése, hogy a kormányzat levegye a kezét a rendőrségről, politikától mentessé tegye a rendőrség működését. Ezek nagyon szép szavak voltak, amivel természetesen minden demokrata egyetérthet Magyarországon, azonban a másik oldalról azt láttuk, hogy akár a kormányzat személyzeti politikáját, akár a konkrét jogszabályokat nézzük, egyre inkább erősödött a rendőrség fölött gyakorolt kormányzati befolyás, erősödött a politika kontrollja a rendőrség fölött, és ez a politikai kontroll természetesen nem arra irányult a legtöbb esetben, amit mi egyébként rendszeresen kifogásoltunk is, hogy még jobban igyekszik a kormányzat megfelelő működésre serkenteni a rendőrséget, hanem gyakorlatilag egy kézi vezérléssel kezdték el mozgatni a rendőri állományt. Gondolhatunk itt számos intézkedésre, akár fölidézhetjük a személyzeti politikának azon részeit, amikor az országos rendőrfőkapitány urat Pintér Sándor volt alkalmazottjaként jelölték meg, a terrorelhárító központ vezetője Orbán Viktor személyes testőrségének volt a parancsnoka, illetve a Fidesz biztonsági vezetője, a budapesti rendőrfőkapitány a Fidesz gazdasági vezetőjének a gyermeke.

Önmagában egyébként nagyon sokszor azt látjuk, például a budapesti rendőrfőkapitánynál is, hogy szakmailag, emberileg alkalmasnak tartjuk a feladatra, de bizony-bizony nem illendő kifejezetten egy ennyire párt közeli embert jelölni az adott funkcióra, vannak mások is, akik határozottan alkalmasak lettek volna erre a posztra. Ugyanúgy az országos rendőrfőkapitánynak sem a szakmai hozzáértését, gyakorlatát vontuk kétségbe, hanem azt, hogy miért a saját alkalmazottaiból jelöli ki a belügyminiszter úr az országos rendőrfőkapitány személyét, miért próbálja most a kétharmados parlamenti felhatalmazást és a választópolgárok 52 százalékának bizalmát megszerző Fidesz a saját befolyása, a saját kézi vezérlése alá vonni a rendőrség működését. Ezek bizony olyan dolgok, képviselőtársaim, amelyeket minden, magát demokratának valló magyar embernek ebben a Házban szóvá kell tennie.

Teltek-múltak a hónapok a kormány megalakulása óta, többször is szóvá tettük azt, hogy mi lesz már végre kábítószerfronton, egymás után múlnak el a hónapok, a helyzet egyre rosszabbodik, egyre fiatalabb emberek kezdenek el kábítószer-fogyasztással élni. Amikor konkrétan ez ügyben Kontrát államtitkár úrhoz interpellációt intéztünk, akkor is gyakorlatilag megkaptuk a szokásos fideszes sablonválaszt, holott én egészen konkrétan arról beszéltem, hogy van egy mefedron nevű drog, amit az intereneten legálisan terjesztenek, amit legálisan meg lehet vásárolni, fölkészültek már ennek a szernek a tiltására a terjesztők, ezért két másik kábítószert a jól ismert, jól bejáratott honlapon elkezdtek reklámozni gyakorlatilag a fogyasztók részére, erre az égvilágon semmilyen konkrét választ nem adott az államtitkár úr, tovább folyik ugyanez a biznisz, és nem sikerült lejjebb szorítani ezt a bizonyos, több mint egy évig tartó hatósági hercehurcát (Dr. Kontrát Károly: Ez nem igaz!), amire egy partidrogot Magyarországon is kábítószernek minősítenek a hatóságok. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert egymás után kerülnek elénk a nagy terjedelmű rendészeti szabályozások, most éppen kettő van folyamatban, emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, a migrációról szóló törvény, illetve most egy rendészeti salátacsomag gyakorlatilag, amit most elemzünk, illetve darabjaira szedünk, viszont nem látjuk azt, hogy mikor nyúlnak érdemben hozzá ezekhez az intézkedésekhez.

Most kérdezem én önöket, tisztelt fideszes képviselőtársaim: önöknek tényleg fontosabb a terrorizmus ügye, fenyegetőbb veszélynek érzik Magyarországon a terrorizmust, mint azt, hogy a fiatalok tíz- és százezreit megrontó kábítószer-bűnözéssel szemben fölvegyék a küzdelmet? Vagy az az oka a tétlenkedésüknek, hogy az SZDSZ kihullása után ismét a magyar parlamentben ül egy liberális párt, az LMP, amely nyíltan zászlajára tűzte a könnyűdrogok liberalizálását, nyíltan zászlajára tűzte azt, hogy kivegyen a büntető törvénykönyv hatálya alól egyes drogfogyasztási cselekményeket, hogy ilyen módon is felpuhítsa a politikát? Nagyon sokszor azért fogalmazódik meg bennünk ez a kérdés, mert azt látjuk, hogy a Fidesz-barát média kifejezetten barátságosan bánik az LMP-vel, előszeretettel szerepeltetik ezeket az embereket, hívják őket a műsoraikba, és gyakorlatilag fölvetődik a kérdés, hogy nem mer a kormány hozzányúlni, nem akar hozzányúlni, nehogy összetűzésbe keveredjen az LMP-vel, vagy mi az ördög az oka annak, hogy nem akarnak, nem óhajtanak ezzel a kérdéssel foglalkozni. Egyik nagy terjedelmű rendészeti szabályozás a másik után, és mégsem látunk semmilyen előremozdulást ez ügyben.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy végre lássunk olyan törvényi szabályozást, olyan pótlékrendszert, olyan állománytáblát, amely valóban azt mutatja, hogy a rendőrség létszámkeretét föl lehet tölteni. Itt most megnéztem ezt a törvényt, bizony ezek a pótlékok nagyon soványak ahhoz, hogy megfelelő számú rendőrt föl lehessen venni, és csak emlékeztetnék, hogy a kormányzat gyakorlatilag három lépcsőben licitált magára, először 3000 új rendőrt ígértek az utcára, egy-két hónap múlva ez a szám már 3500 új rendőr lett, azután már 4200 új rendőr, de hogy miért fognak majd a fiatalok változtatni az eddigi, rendőrséggel szembeni passzivitásukon, mitől lesz vonzó a rendőri pálya, erről bizony nem hallottunk semmit.

És megjegyzem, az a kisebb baj, hogy nem hallottunk semmit, de itt van előttünk újból egy nagy terjedelmű rendészeti szabályozás, amely a rendőrség illetménytábláját is érinti, a pótlékrendszert nagyon vastagon befolyásolja, és ebben az illetménytáblában sem látjuk semmilyen nyomát azoknak az intézkedéseknek, amelyek megalapoznák egyáltalán azt, hogy a rendőri pálya kellő vonzerővel fog bírni a fiatalemberek körében, megfelelő számú jelentkezővel, megfelelő módon el lehet ezeket a célokat érni. Ennek, kérem szépen, egyelőre nyomát sem látjuk.

Amikor a szervezetátalakításokat nézzük meg ebben a törvényjavaslatban, tisztelt képviselőtársaim, emlékeztetnék arra, hogy a szocialisták - most ezt fájdalmas nekem kimondani - 2007-ben megcsinálták az első magyar feladatkatasztert, azaz az állami közfeladatok rendszerét felmérték, rendszerbe, táblázatba foglalták, egy hatszintű funkcionális csoportosítást állítottak föl, persze nem önerőből ment, hanem egy külső nemzetközi tanácsadó cég segítségével, de ezt most hagyjuk, mert maga a cél, a cél teljesülése fontos.

(10.50)

Ezt azért tartom különösen érdekesnek kiemelni, mert a kormányzat létszámgazdálkodása a Belügyminisztérium tekintetében egyre inkább átláthatatlan. Amikor konkrét kérdéseket teszünk föl itt Kontrát Károly államtitkár úrnak arról, hogy mondja már meg, hogy a Terrorelhárítási Központ hány főből fog állni, hány fő fog a belföldi ügyekkel foglalkozni, a hazai szélsőséges csoportok megfigyelésével, felderítésével, és hány fő fog a külső, valóban terrorfenyegetettséget jelentő erők semlegesítésével, felderítésével foglalkozni, akkor egész egyszerűen erre nem kapunk ellenzéki képviselőként választ. Hogy lehet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy győz a kétharmados forradalom, itt ül kétszáz-egynéhány fideszes képviselő az Országgyűlésben, és egész egyszerűen válasz nélkül maradnak az ellenzéki kérdések?

Azért kell különös hangsúllyal föltenni ezeket a kérdéseket, mert a közelmúltban láttuk, hogy az Alkotmánybíróságot is félre lehet tolni egyetlen kézmozdulattal, az alkotmányosságot is háttérbe lehet szorítani, a médiatörvényt is át lehet kellő módon úgy írni, hogy a kormánynak kedvező legyen. Mi azt szeretnénk látni, hogy ha kérdést teszünk föl a Terrorelhárítási Központ működésével kapcsolatban, akkor választ kapjunk arra, nyílt és egyenes választ, hogy hány ember milyen feladatban fog részt venni. Megjegyzem egyébként, hogy egy részletes költségvetési törvény, mint ami például a Német Szövetségi Köztársaságban is működik, szabályozza a létszámgazdálkodás kérdéseit, és sokkal áttekinthetőbbé teszi ezt a kérdést is.

Itt a Terrorelhárítási Központ tekintetében volt egy-két olyan intézkedés, amellyel szembesülve azért azt kell hogy mondjam, hogy nemcsak egy ellenzéki képviselőnek, hanem minden, magát demokratának gondoló magyar embernek is föl kell lázadnia, föl kell emelnie a hangját, és tiltakoznia kell a kormányzati törekvések ellen. Ilyen például az, hogy egy újabb szakhatóságot hoz létre, egy újabb országos hatáskörű rendészeti, titkosszolgálati eszközökkel operáló szervezetet hoz létre a rendőrség. Magát a Terrorelhárítási Központot is szeretné felhatalmazni most a kormányzat, hogy bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést folytasson, ilyen jellegű titkosszolgálati eszközöket vessen be.

Csak úgy jelzem tisztelt képviselőtársaimnak, hogy egyre inkább gyengülni fog az a civil kontroll, amit egy szerteágazó titkosszolgálati háló ellenőrzése felett lehet gyakorolni. Nyilvánvaló és tudatos a törekvés arra, hogy ezt a titkosszolgálati hálót olyan módon terjessze ki a kormányzat, hogy gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné tegye parlamenti keretek között a működését. Épp erre utaltam az előbb, hogy amikor föltesszük a konkrét kérdést az államtitkár úrnak - és tegyük hozzá, hogy ez nem minősített adatnak minősülő információ, ez egy olyan kérdés, amiben minden magyar állampolgár joggal tarthat igényt a válaszra -, azt, hogy hogyan fog gazdálkodni a létszámkeretével a Terrorelhárítási Központ, ha tíz-egynéhány milliárd forintot elköltenek rá az adófizetők pénzéből, akkor egész egyszerűen nem kapunk rá választ.

Tehát ez egy olyan gyakorlat, amit, nagyon kérem, állítsanak meg, és ezt önöknek, fideszes képviselőknek kell megállítani. Mi megpróbáljuk ugyan ellenzékből, csak kevesek vagyunk hozzá. Én azt kérem, hogy szólaljon meg önökben a lelkiismeret, és állítsák meg ezt a folyamatot, térítsék vissza a demokrácia útjáról rendszeresen elkalandozó kormányt arra az ösvényre, amit a magyar választópolgárok valóban kijelöltek a számára.

Itt utalnék arra, ami már itt a vita során korábban is elhangzott a pótlékrendszer kapcsán. A Terrorelhárítási Központnál a pótlékok 150 és 450 százalék közöttiek. Csak jelzem, hogy jelenleg egy nyomozó a magyar rendőrségnél a kormányzati előterjesztés szerint, amely most előttünk fekszik, 65 százalékos nyomozói pótlékra jogosult. Azaz, tisztelt képviselőtársaim, azt láthatjuk, hogy a kormányzat magánhadseregeként funkcionáló Terrorelhárítási Központnál a legalacsonyabb pótlék is több mint kétszer annyi, mint egy sima rendőri szervnél dolgozó nyomozó pótléka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e olyan ember önök között - legszívesebben megszavaztatnám, bár tudom, nincs erre jogköröm -, aki úgy gondolja, hogy mondjuk egy, az alvilágba beépült, kifejezetten életveszélyes munkát végző fedett kábítószer-nyomozó 65 százalékos pótlékot érdemel, miközben 150 és 450 százalék közötti pótlékra jogosultak a terrorelhárító szolgálatnál, a Terrorelhárítási Központnál működő bármilyen beosztású személyek? Még arról sem rendelkezett a kormány, hogy ki hány százalékos pótlékra jogosult, még azt sem láthatjuk, hogy a valóban életveszélyes munkát végző kommandósok-e azok, akik a 150 százalékot kapják, vagy ők azok, akik a 450 százalékot. Még erről sem tudunk semmit.

Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy önöknek ez így elég-e. Önök egyetértenek azzal, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy megszavazunk egy ilyen törvényt, ahol ennyire nyilvánvaló módon egy magánhadsereget finanszíroznak, és olyan módon alakítják ki ennek az alakulatnak az elittudatát, hogy nagyon vastagon a mi adóforintjainkból juttatják őket igen komoly fizetésekhez? Ez egy olyan gyakorlat, ami mellett nem mehetünk el.

Csak jelzem, hogy 11-12 százalékot kap - 12-t, ha jól emlékszem - jelenleg például egy lovas járőr a közterületi feladatai ellátásának pótlékaként a lovas szolgálatért. Ez is egy olyan kérdés bizony, amely mellett nem lehet elmenni.

Tehát amikor önmagában a pótlékrendszert nézzük, akkor arra kell gondolnunk, hogy a pótlékrendszerre egyrészt alapvetően semmi szükség nem lenne, ha a rendőrök alapfizetése elérné a megfelelő szintet, másrészt pedig olyan módon differenciálnak, hogy a kormányzat számára egy központi magánhadsereg finanszírozásába tolják bele az adóforintok súlyos milliárdjait. Ez nyilván egy olyan dolog, ami ellen természetesen több módosító javaslatot is benyújtunk.

Megjegyzem, mivel államtitkár úr úgy zárta le a múltkori migrációs vitát, hogy elmondta, hogy az ellenzéki pártoknak, úgy látja, csak egymással van vitájuk. 26 vagy 27 módosító javaslatom volt az általunk egyébként alapvetően azért támogathatónak gondolt migrációs törvényhez, tehát korántsem arról volt szó, hogy annyira elégedettek vagyunk vele. A mostani, előttünk fekvő törvényi szabályozáshoz pedig, én nem számoltam össze, de körülbelül 50 módosító javaslatot fogunk benyújtani, hogy egyáltalán emészthető és elfogadható legyen. Természetesen a kimenetelével kapcsolatban nincsenek kétségeink, ezt nyilvánvalóan le fogja szavazni jó szokása szerint a fideszes parlamenti többség a bizottságok előtt, úgyhogy az Országgyűlés elé már gyakorlatilag nem is fog kerülni.

Jelenleg van az Országgyűlés előtt a migrációs törvénycsomag. Ezzel összefüggésben meg kell hogy említsük azt is, hogy a kormányzat azért rendelkezik itt különböző, a migrációt érintő rendészeti feladatokról is, azonban olyan módon rendelkezett, hogy amikor a rendőrség tételes feladatlistáját felsorolják a törvényben, akkor egész egyszerűen kimaradtak az idegenrendészeti feladatok a rendőrség feladatai közül. Kérdezem én, hogy kit fogunk kiküldeni. Talán az ÁNTSZ munkatársait, majd a tisztiorvosok fogják vizsgálni esetleg az idegenrendészeti szabálysértéseket, vagy ki a szösz, hogyha nem a rendőrség? Ez is egy olyan szakmai hiányosság, amit, megjegyzem, hogy illene pótolni.

Ha már itt tartunk, hogy mit teszünk az idegenrendészeti területen, akkor meg kell hogy kérdezzük azt is, hogy miért nem látta szükségét, miért nem rendelkezett a kormányzat arról, hogy létrehozzanak egy specializált, kifejezetten idegenrendészeti feladatokkal foglalkozó rendőri egységet, amely határrendészeti feladatok végrehajtásával foglalkozik, amely mélységi felderítések révén ellenőrzése alá vonja a nem kívánt bevándorlást elkövető személyeket, azokat a migrációban részes embereket, akik esetleg veszélyeztetik a Magyar Köztársaság gazdasági érdekeit, közbiztonságát. Ennek gyakorlatilag semmilyen nyomát itt nem látjuk.

S ha már itt tartunk, tisztelt képviselőtársaim, meg kell hogy említsem azt is, hogy a területi alapú szerveződést, amit ez a törvényjavaslat is tükröz, a magyar, illetve az európai rendészettudomány már évtizedek óta maga mögött hagyta. Ez egy olyan korszerűtlen konstrukció, amit most a kormányzat megőrizget az utókor számára, ami mellett nem mehetünk el szótlanul. Egész Nyugat-Európa, az Egyesült Államok, bárhol nézünk szét a fejlett nyugaton, azt láthatjuk, hogy alapvetően két részre szedik a rendőrséget. Vannak a közrendvédelmi egységek, amelyek valóban feladati, területi alapon szerveződve látják el a feladataikat és ilyen módon védik a közbiztonságot, közrendet, és vannak a bűnügyi egységek, amelyek azonban funkcionális alapon szerveződnek, kifejezetten specializáltan egy-egy bűncselekménytípusra vagy egy bűncselekménycsoportra fókuszálva látják el ezeket a feladatokat, és ilyen módon sokkal komolyabb eredményesség biztosítható, mint ha beterelnénk mindent egy ilyen rendszerbe.

Szintén nem láthatjuk nyomát a rendőrségi előterjesztésben annak az általunk egyébként többször is feltett kérdésnek, amit most az új rendőri vezetőkhöz intéztünk, hogy mi lesz a bűnügyi régiók intézményével, melyek voltak az ezzel kapcsolatos tapasztalatok, mit gondolnak arról, hogy ez most fönntartható lesz-e vagy sem. Egyáltalán nem tudunk erről semmit, nem látunk erről semmit. Úgy tűnik, hogy a kormányzat gyakorlatilag törvényi szinten ezt a kérdést nem tartotta szükségesnek szabályozni. Kifejezetten azokra a területekre fókuszált, amely a saját magánhadseregének, a saját titkosszolgálati eszközeinek a kibővítésére irányul, másnak gyakorlatilag itt a törvényjavaslaton belül nyomát sem láthatjuk.

(11.00)

Akkor, amikor ezeket a bizonyos idegenrendészeti intézkedéseket, illetve az ezzel kapcsolatos hiányokat emlegetem az államtitkár úrnak, bizony azt látjuk, hogy itt is - ugyanúgy, mint ahogy a migrációs törvényjavaslatban - többször is próbálják felpuhítani a meglévő szabályozást, illetve nem használják ki az Európai Unió által nyújtott, nemzetállami keretek között elérhető jogi lehetőségeket, azaz azokat az intézkedéseket, amelyek hatékonnyá tehetnék a határrendészeti feladatokkal foglalkozó rendészeti egységek munkáját. Mire is gondolunk? Ha visszaemlékeznek a migrációs csomagra, ott volt olyan pont, amit kifogásoltunk, hogy a hontalanoknak miért nyújtják meg három évre a tartózkodási engedélyét a jelenlegi egy évvel szemben. Ez egy olyan dolog volt, amit mi mindenképpen indokolatlannak, a magyar gazdasági érdekekkel ellentmondásosnak éreztünk és kifogásoltunk.

Ennek analógiájára láthatunk itt egy másik rendészeti szabályozást. Itt az van, hogy a rendőrség a határforgalom ellenőrzése során az államhatáron átlépő vízumkötelezett, harmadik országbeli polgár által bemutatott okmányok adatait és személyi ujjlenyomatát összeveti a vízuminformációs rendszerrel. Ez volt a korábbi törvényi szabályozásban, és most kikerült belőle. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, önök szerint a nem kívánt migrációt hogyan szolgálja az, hogy egy ennyire fontos rendelkezést kivezetünk a magyar törvényi szabályozásból. Akkor, amikor a határrendészetért felelős rendészeti egységek ellenőrzik a harmadik világból érkező, Magyarországra érkező migránsokat, és nem tudják felhasználni, mert kiveszik a törvényi szövegből ezt a rendelkezést, nem tudják felhasználni az egységes európai nyilvántartásokat, akkor nem gondolják-e azt, hogy levágjuk a kezét a rendőrségnek, és mégis elvárjuk azt, hogy jól működjön? Nem gondolják-e azt, hogy a nem kívánt migráció megállításának, felderítésének célját veszélyeztetik az ilyen törvényi intézkedések? Ez is természetesen egy olyan pont, amellyel kapcsolatban módosító javaslatot fogunk benyújtani, illetve ez talán már meg is történt ezekben a percekben. Nyilvánvaló, hogy nem mehetünk el szó nélkül ezek mellett az intézkedések mellett.

Megint meg kell kérdezzem az államtitkár urat - nagyon bízom benne, hogy majd kapunk erre választ -, hogy ez talán megint az LMP hisztijének tulajdonható be. Azé az LMP-é, aki folyamatosan kifogásolta az idegenrendészeti intézkedések kormányzat által hozott szabályait? Aki folyamatosan próbálta felpuhítani ezeket a kereteket? Nekik engednek, vagy pedig önök nem mérték fel kellőképpen a helyzetet (Dr. Kontrát Károly: Nem!), és önök próbálnak ilyen módon puhítani a magyar szabályozáson? Roppant kíváncsi lennék erre. Egyáltalán nincs ugyanis ebben az esetben semmilyen törvényi kényszer Magyarország fölött, nincsenek európai uniós jogszabályok, semmilyen nemzetközi szerződés, amely egy ilyen lazítást az idegenrendészeti intézkedések területén előírna a magyar hatóságok számára.

Akkor, amikor az ötéves határrendészeti beléptetés során rendelkezésre álló adatok nyilvántartásának ötéves időtartamáról beszélünk, akkor szorgalmazzuk azt is, hogy az egyéb nemzetközi szerződésben rögzített biometrikus adatokat is tartsa nyilván a kormányzat. Miért is van erre szükség, képviselőtársaim? Tessék arra gondolni, hogy idejön valaki a harmadik világbeli országok valamelyikéből, olyan személyi okmányokkal rendelkezik, amelyek nem felelnek meg az Európai Unió előírásainak, könnyen hamisíthatók, könnyen reprodukálhatók, beengedünk mi egy olyan külföldit, aki mutat egy ki tudja, milyen papírt, egy olyan rendőrségi egység, egy olyan rendészeti egység fogja őt ellenőrizni, amely nem specializált, amelynek gyakorlatilag halványlila gőze nincs arról, hogy az az okmány, amit a kezébe adnak, igazi-e vagy sem, mert előtte lévő nap esetleg veszélyes árut fuvarozó kamionokat ellenőrzött az a szerencsétlen rendőr, mert nem specializálódott képzésben vett részt, és el kellene döntenie, hogy a harmadik világból érkező migráns megfelelő okmányokat adott-e át neki, megfelelő módon igazolja-e a személyazonossági adatait. Kérdés az, hogy Magyarország lemondhat-e arról a törvényes lehetőségéről, hogy ezeknek az embereknek a biometrikus azonosításáról lemondjon, ezeknek az embereknek a biometrikus azonosítását mellőzze. Nyilvánvalóan nem mondhatunk le erről a lehetőségről, ezért nem is támogathatók természetesen az olyan törvényi rendelkezések, amelyek ezt megpróbálják felpuhítani.

Itt van aztán egy olyan kérdés, hogy a közterületeket milyen módon, milyen törvényi feltételek mellett zárhatja le a rendőrség. Itt ül a köreinkben Morvai Krisztina - akinek egyébként egy új írását, amely a csengőfrászról szól, amit az új kormány intézkedései okoznak, és a morvaikrisztina.hu honlapon elérhetővé tett, ajánlom szíves figyelmükbe tanulmányozásra - akkor, amikor arra tetszett gondolni, hogy elzárták előlünk a közterületet, és bizony volt, aki felháborodott rajta, mi éppen támogattuk jobbikosok, és örültünk annak, hogy a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja kiment az Országház elé, és elbontotta azokat a kordonokat Orbán Viktor miniszterelnök úr vezetésével, amiről úgy gondoltuk, hogy jogszerűtlenül helyeztek ki oda. Ezzel a jogi gyakorlattal, amit, még egyszer mondom, a Jobbik is támogatott és most is támogat, gyakorlatilag szembemegyünk most, amikor a kordonozás szabályait vizsgáljuk, amit most az elénk tett anyagban a minisztérium olyan módon állapított meg, hogy ötnaponként kell felülvizsgálni azt, hogy mennyire jogos kitenni egy kordont vagy sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Belenyugodhatunk-e abba, hogy a főváros esetleg legszebb közterületeit öt napra, tíz napra, akármennyire időre elzárja előlünk egy kézi vezérelt rendőrség? Belenyugodhatunk-e abba, hogy a kordonozási gyakorlatáról Kordon Józsinak elnevezett rendőrtisztnek most megkapjuk majd a fideszes változatát és Narancs Kordon Józsinak fogja majd a közvélemény hívni esetleg ezt az embert, mert ő is kordonokat fog kihelyezni?

Arra kérem a tisztelt kormányzatot, gondolja át, hogy mennyire súlyos dolog Magyarország közterületeit elzárni a polgárok szabad mozgásától, mennyit kritizálták önök is ezért teljes joggal - és hozzáteszem, a Jobbikkal együtt - a korábbi szocialista kormányzatot. Én azt kérem, hogy erről a lehetőségről mondjanak le, és értékeljék át.

Végül, de nem utolsósorban, képviselőtársaim, egy olyan kérdésről szeretnék szót ejteni, amely ellen minden magyar hazafinak fel kell emelnie a szavát, ez pedig az, amikor a kormányzat az Európai Unió különleges intervenciós egységeinek tagjairól rendelkezik a törvényben. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy idegen államokból érkező rendőrök vezényelhetők a Magyar Köztársaság területére. Ezzel bizonyos szűken tartott törvényi keretek között természetesen semmilyen problémánk nincs. Nincs problémánk azzal, hogy mondjuk, a szervezett bűnözésen dolgozó külföldi nyomozók Magyarországra jönnek, mert kísérnek egyes nemzetközi relációban mozgó és gazdasági érdekeltségekkel rendelkező bűnöző csoportokat. Nincs problémánk azzal sem, hogy külföldi rendőrök segítik a magyar rendőrjárőrök munkáját például egyes idegenrendészeti övezetekben.

Azonban azzal már van problémánk, hogy miért próbálja a kormányzat megteremteni annak a törvényi lehetőségét, hogy akár rendfenntartás céljára is bevethetők legyenek idegen államok rendőrségei Magyarországon. Nem volt nekünk elé 2006? Nem volt elég tanulságul? Képviselőtársaim, ha ezt a törvényjavaslatot ebben a formában és így elfogadjuk, azzal hozzájárulunk, szentesítjük azt, hogy Magyarországra bármilyen más, a magyar hatóságokkal együttműködő állam rendészeti alakulata behívható legyen, és a magyar polgárok elégedetlenségével szemben esetleg nem magyar, hanem külföldi rendőrök fognak fellépni. Ehhez a hazaáruláshoz nem adhatjuk a nevünket. És azt kérem mindenkitől, akiben van egy cseppnyi felelősségérzet és van magyarság, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formában semmiképpen ne szavazza meg.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu