Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, mely alapvetően technikai jellegű, amelynek technikai részletei alapvetően és 90 százalékban támogathatók, támogatandók. Természetes, hogy a kormányzat szerkezetalakítási szabadságát csorbítani nem lenne szerencsés, nyilvánvaló, hogy saját célkitűzései mentén haladjon, haladhasson arra, amerre akar és amerre kell, hiszen csak így lesz számonkérhető. Egy kétharmados felhatalmazás esetében pedig a számonkérhetőség, a későbbi, majdani elszámoltathatóság egy nagyon fontos szempont lesz adott esetben, és nagyon reméljük, hogy már 2014-ben is vissza lehet térni arra, hogy a vállalások, ígérvények közül mi teljesült és mi nem.

Ugyanakkor egy ilyen szerencsétlen szerkezetű salátatörvény, amely mintegy 155 különböző törvényt kíván módosítani, már eleve felvet olyan komoly aggályokat, amelyek az egész szerkezetet érintik. Ugyanakkor az előterjesztéstől egy kicsit eltérve szeretném kihasználni és teljes mértékben feszegetni az általános vita kereteit és szabályait, igenis térjünk ki azokra, hogy milyen területeket érint ez az előterjesztés, és egyáltalán mik az eredői ennek, példának okáért, hogyan fordulhatott elő az, hogy végre Kárpát-medencei gazdasági övezet gazdaságfejlesztéséről beszélünk.

Nagyon örülünk, hogy a Jobbik programja ismételten meg tudta termékenyíteni a kormánypártokat is, nagyon örülünk annak, hogy az egyszerű külgazdaság kifejezést végre felváltotta egy olyan, patrióta szellemű megnevezés, mely megnevezés adott esetben cselekvésbe is csaphat át. Teljesen egyértelmű, hogy Magyarország jövője ebben rejtezik, ahogy az a Jobbik programjában is szerepel. Ahogy Trianon után a magyar gazdaságot csonkolták, és ahogy a veszteségeink az ipar területén 88 százalékra rúgtak már akkor, de még a vasútvonalak tekintetében is 62 százalékra, elvesztettük arany-, ezüst-, só- és egyéb bányáinkat, rengeteg ipari forrásunkat, igenis elvárható, hogy először a megnevezések tekintetében retorikailag, a későbbiekben pedig remélhetőleg cselekvésben is próbáljuk újra egységes gazdasági egészként kezelni a Kárpát-medencét.

Egyáltalán nincs szükségünk távol-keleti és egyéb silány minőségű behozott árukra abban az esetben, ha a Kárpát-medence tudja ezeket biztosítani, produkálni, bűn lenne csonka Magyarország határait tekinteni a gazdasági határoknak, a magyar nemzettest egységes, és ennek szellemében mind erőforrás-lelőhelyek tekintetében, mind a feldolgozóipar és a gazdasági együttműködés tekintetében igenis végre nyitni kellene az elszakított részek felé. És épp itt található az előterjesztés problémája: retorikailag megjelenik ez a dolog, sürgősséggel benyújtják ezt a 155 törvényt, illetve törvényjavaslatot, ugyanakkor elmondhatjuk azt, hogy a kísérő törvényjavaslatok hiányoznak, tehát pont azok, amelyek valóban sürgősek lennének, hiszen jelen esetben igaz, hogy van egy folytatólagos jogsértés is emögött, tehát nyilvánvaló, hogy pár előterjesztést felül kell bírálni, ezáltal technikai változtatások szükségesek a kormány szerkezetalakítási szabadsága érdekében, ugyanakkor vannak sokkal súlyosabb és sürgősebb területek - hol van a hungarikumokat szabályozó teljes törvényi háttérnek a Ház elé vitele?

De beszélhetnénk arról, hogy hol van egy rendes védjegytörvény? Hol van a találmányokkal foglalkozó területek teljes lefedettsége? Hiszen látható, hogy ezek sokkal sürgősebb, sokkal inkább húsba vágó és égető témák, és Magyarországon egész egyszerűen nem jelennek meg, sürgősséggel bejön egy salátatörvény, de pontosan azok a kísérő intézkedések hiányoznak, amelyek ezt hatékonnyá tehetnék. Nagyon nem szeretek egyetérteni az MSZP-vel, nézzék el nekem, nagyon ritkán teszek ilyet, de jelen esetben kénytelen vagyok azt mondani, hogy az átnevezés valóban nem hatékony, az ugyanakkor már egy kicsit diszkrét bájjal bír, hogy ezt pontosan az a párt veti fel, amelynek az utóbbi nyolc évben és az utóbbi, sokkal hosszabb években minden lehetősége meglett volna arra, hogy pozitív irányba indítsa el ezt a bizonyos magyar szekeret, és nemhogy nem tette meg, hanem olyan szakadékba lökte le, ahonnan kihúzni nagyon nehéz lesz nekünk is.

Teljesen egyértelmű, hogy ugyanakkor egyéb kételyeket is felvet ez a törvényjavaslat, példának okáért olyan szerződéseket és olyan törvényeket módosít, melyeket nem biztos, hogy toldozgatni-foldozgatni kellene; ha alkotmányozásról beszélünk, akkor igenis új alapokra helyezve valami újat próbáljunk meg alkotni, ez a toldozgató-foldozgató technika, ami itt felmerül és fellelhető, egyáltalán nem biztos, hogy a jövő útja. Csak egy-két példát említve: a 2. § alapján módosítjuk a Magyar Köztársaság és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége között Moszkvában aláírt kereskedelmi és tengerhajózási szerződést, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormánya közötti kiegészítő egyezményt, de még a nemzetközi ónegyezményt is.

Ezek apró retorikai fogások, de fellelhetőek benne azok a tények, melyek szerint újra és újra próbálunk régifajta toldozgatással-foldozgatással elébe menni annak, hogy valami valóban újat és valami valóban egyedit alkossunk. Egy alkotmányozásnak arról kellene szólni, hogy igenis a társadalom teljes egészének, nem is csak a kétharmadának, hanem a teljes egészének a bevonásával tegyünk le az asztalra valami újat. A Jobbik természetesen csak azt tudja elfogadni, ha történelmi alkotmányunk mentén és történelmi értékeink mentén, azokat folytatva kezdünk bármi újba.

Ugyanakkor méltatlan az előterjesztés azt illetően is, hogy iparjog tekintetében vagy akár a találmányok tekintetében olyan változatásokat foganatosít, amelyek kizárják a szélesebb körű társadalmi egyeztetést. Ez a terület sokkalta fontosabb annál, hogy viták, egyeztetések, közbeszéd nélkül nekiálljunk változtatni. Igen, az egykapus ügyintézés adott esetben lehet hatékony, de nem az átnevezéstől lesz hatékony, a gond nem itt található, hogy egyetlen kapun keresztül intézem az adott szabadalmi ügyet vagy sem, a gond ott található, hogy az innovációs mutatók alapján Magyarország bizony az EU ranglistájának az alsó felében található, a magyar GDP-nek, a bruttó hazai összterméknek - mi nem szeretjük az idegen megnevezéseket - mindössze 1 százalékát fordítjuk erre a területre. És az is elmondható, hogy a bejegyzett végjegyek száma bizony csökken, a magyar szellemi erőforrásokra és a magyar koponyára épített hatalom, amit kiaknázhatna az ország, szintén csökken, multinacionális tudásgyárak viszik el a magyar koponya szellemi termékeit, a multinacionális tőke révén. Mi ezzel a probléma? Az óriási probléma az, hogy a multinacionális tőke a találmányokon, szabadalmakon keresztül monopolizál, tehát kizárja a magyar embereket azon áldásokból, amelyek által a magyar gazdaság feltámasztható lenne.

Tehát teljes mértékben méltatlan egy salátatörvényben, nem azt mondom, hogy elrejtve, de semmiképpen sem kellőképpen kifejtve és kellő egyeztetéssel, szakértői véleményekkel, háttértanulmányokkal alátámasztva hozzálátni egy olyan területen történő változtatássorozatnak, amely külön vitát, külön egyeztetést és hosszadalmas, eredményes közös munkát igényelne. Ez esetben ugyanis, ha nem vagyunk elég hatékonyak, a multinacionális gondolatgyárat támogatjuk, nem pedig a magyar koponyára építő, magyar szellemű patrióta gazdálkodást.

Ugyanez igaz a védjegyekkel kapcsolatos kérdésekre. Nagyon helyesen a 108. § alapján a védjegyoltalom megszűnik, ha a védjegy elvesztette megkülönböztető képességét vagy megtévesztővé vált, csakhogy nem ezt látjuk ma Magyarországon, hiszen árulhatnak magyar termék védjegy alatt olyan termékeket, melyeken a származási hely fellelésénél Indonéziát, Portugáliát, Brazíliát és Marokkót látjuk. Nem ezzel az előterjesztéssel van a gond önmagában, amit be tetszettek nyújtani, bár ennek is a salátajellege egy kicsit sértő, ugyanúgy, ahogy az is, hogy a kiváló expozé után a vezérszónoki felszólalásban nem szántak igazából időt és energiát arra, hogy önálló gondolatokkal és hozzáadott értékkel is megtámogassák ezt a vitát, hanem bizony felolvasták azt, ami az előterjesztés címszava alatt bekerült, ez nem biztos, hogy szerencsés. Mi azt mondjuk, hogy teljes mértékben méltatlan az, hogy igenis vannak ilyen jelenségek Magyarországon, magyar termék védjegy alatt lehet külföldi termékeket árusítani Brazíliából, Marokkóból.

Tehát lehet, hogy ezen előterjesztés szerint fontos az, hogy rendezzük ezt a területet, és tényleg, ha megtévesztővé vált egy védjegy, akkor azt vonjuk ki a forgalomból, idézőjelben értve, csak a valóság nem efelé mutat. Megint csak a kísérő előterjesztések, törvényjavaslatok hiányoznak, egy tisztességes hungarikumtörvény, egy tisztességes védjegytörvény egy komoly és velős, magvas átalakítás után rendezni tudná ezt a problémát, de ezeknek nem látjuk jelét. Azt látjuk, hogy önök sürgősséggel ezt terjesztik be, azokon a területeken pedig nem voltak képesek az utóbbi, most már majdnem fél évben értékelhető produktumot letenni az asztalra, ez pedig elfogadhatatlan.

Teljesen egyértelmű az is, hogy nincs baj azzal, ha hozzányúlunk a kis- és középvállalkozásokat támogató alaphoz. Önmagában attól, hogy hozzányúlnak ehhez a területhez, én nem vádolom önöket azzal, hogy a kis- és középvállalkozások kárára a multikat kívánnák támogatni, bár adott esetben ilyen hangok is felmerülhetnek, de nyilvánvaló, hogy figyelemmel fogjuk kísérni ezt a folyamatot, és csak akkor fogunk reklamálni ez ügyben, ha ennek valóban van alapja. Önmagában nem a módosítástól változik meg ez a terület, mert nyilvánvaló, hogy a kis- és középvállalkozások számára sem jelent előnyt az, hogy ezt az adminisztratív változtatást eszközöljük.

Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a WTO-t megalapozó marrakeshi egyezmény módosítására is sor kerül, itt megint csak az általános vita kereteit feszegetve fontos felhoznunk azt, hogy nézzük meg, mihez nyúlunk hozzá, mit módosítunk. Elfogadtuk magunkra nézve ezen szerződés aláírásával azt a nemzetközi szabályrendszert, amely alapján tájékoztatni kell a WTO-t az állami bevételekről, folyamatosan háttértanulmányokat, háttéranyagokat készítenek rólunk, tehát ki vagyunk szolgáltatva nekik, hiszen ha - idézőjelben - rossz jelenik meg rólunk a nemzetközi sajtóban, súlyos pénzügyi hátrányba kerülünk. A WTO tagjának lenni pedig tulajdonképpen azt jelenti, hogy a saját kormányunk mond le arról, hogy megvédjük a belső piacainkat a külföldi áruktól, tehát mi azt mondjuk, hogy nem biztos, hogy a Szovjetunióval aláírt különböző egyezményeket kellene toldozgatni-foldozgatni. Nem biztos, hogy a marrakeshi egyezmény toldozgatása-foldozgatása helyett nem kellene felülírni, újratárgyalni és a tárgyalóasztalhoz ülni azokkal a nemzetközi csoportokkal, akiknek Magyarország a mai napig ki van szolgáltatva.

(12.10)

Önök erre mondhatják azt, hogy ez az előterjesztés nem erről szól. Én pont arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy lehet ilyen technikai jellegű módosításokat letenni az asztalra, de ezeknek csak akkor van értelme, ha mellettük megtalálhatóak azok a hatékony intézkedések, előterjesztések, amelyek valódi, radikális változást hoznak el. Ennek a jelét viszont jelen pillanatban és a mai nappal még nem láthatjuk.

Ugyanígy fel lehet hozni azt is, hogy továbbra sem szerencsés az 54. § szerint, hogy Nemzetbiztonsági Hivatal helyett Alkotmányvédelmi Hivatal elnevezést használunk. Tehát az AVH megnevezés folyamatos köztudatban tartása nem biztos, hogy annyira jó ötlet. Lehet, hogy ezen lehetne változtatni még akár ebben a kormányzati szakaszban is, ez az eltelt pár hónap bőven elég lehetne a retorikai és megfogalmazásbéli hibák belátására. Nagyon sajnáljuk, hogy nem így történt.

Az előterjesztéssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy nagyon nehezen támogatható egy olyan törvényjavaslat, amely nemcsak hogy 155 törvényhez nyúl hozzá, de ezt salátajelleggel teszi, és belerejtve bizony olyan nagyon fontos területeket érint, amelyek méltatlanul alultárgyaltak. Még egyszer mondom, a találmányokról van szó, tehát a teljes iparjogvédelmi területről. Lehetne ezt a területet egészen máshogy kezelni, önálló előterjesztésekkel. Lehetne úgy is Magyarországon, mint adott esetben Szingapúrban. Igenis, egy bejelentett feltaláló vagy találmány esetén az illetékes minisztérium megfelelő személyei üljenek le, tárgyaljanak, és döntsék el azt, hogy állami támogatásra jogosult és méltó-e az az adott magyar szellemi felfedezés, találmány vagy a magyar koponyának a terméke, ne pedig arra utazzunk, hogy minél több mindent minél drágábban külföldre tudjunk értékesíteni. Nem biztos, hogy ez a jövő útja.

Tehát amiket mi, jobbikosok nagyon hiányolunk, ezek a kísérő törvényjavaslatok, előterjesztések, hiszen itt számtalan terület szóba kerül, de továbbra sincs egy rendes, megfelelő, hungarikumokat szabályozó törvényünk, továbbra sincs a védjegyek területe rendezve, továbbra sincs az iparjogvédelem területe rendezve. A találmányok esetében szintén nem találunk olyan megfelelő jogi lefedettséget, amely biztosítaná a valódi hatékonyságnövelést és azt, hogy az agyelszívás végre álljon meg Magyarország tekintetében.

Ami a legfontosabb: bár nagyon örülünk, hogy retorikailag bejön a Kárpát-medencei gazdasági övezet gazdaságfejlesztéséről szóló fejezet, ennek nyomait sem a külpolitika, sem a külgazdaságtan tekintetében nem találhatjuk. Továbbra is a szomszédokkal való "békés együttélésre" való törekvéssel szembesülünk nap mint nap, az önfeladással. Jövő héten önök előtt áll a lehetőség, hogy változtassanak ezen, amikor az Európai Unió és különböző újdonsült vagy leendő tagállamok kapcsolatáról fogunk vitázni a parlamentben és a magyar ország Házában. Kérem, hogy a felelősségüket ismerjék fel végre ezen a téren, tegyenek valamit ezen a területen. Ha a kétharmados felhatalmazás nem elég ehhez, akkor semmi sem lesz elég.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu