BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Így két-három héttel az 54. évforduló után, gyanítom, hogy a teremben ülő képviselőtársaimnak sok újat nem fogok mondani, de nem lehet erről eleget beszélni.

Sajnálom azonban, hogy a tőlem jobbra lévő, egyesült proletárokat képviselő pártnak éppen az utolsó tagja is kiment az ülésteremből ebben a késői munkaórában, amin különösebben nem csodálkozom, megjegyzem azonban, hogy ez lenne az ideális létszám a magyar parlamentben. (Derültség és taps a Jobbik padsoraiban.) Akkor elmondanám ezt a néhány gondolatomat.

Magyarország 1945-re a szovjet hadsereg által megszállt ország lett. Az 1947-ben ismét megcsonkított országunk újra egy nagy birodalom gyarmatává vált. A magyar kommunisták a "Nagy Testvér", a Szovjetunió támogatásával pár év alatt átvették a hatalmat. A Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártja a sztálinista típusú egypártrendszerű diktatúrát jelentette.

(23.40)

A korszakra a személyi kultusz és a féktelen terror volt a jellemző. A bolsevik diktatúra mindennapi rutintevékenységévé vált a munkások, polgárok, parasztok, az arisztokrácia és egyházi személyek üldözése, kisemmizése, tönkretétele, koncepciós perek általi meghurcolása, az osztályidegen elemek munkatáborokba történő deportálása, majd rabszolgamunkára kényszerítése, az alaptalanul meggyanúsított emberek börtönbe, gyűjtőfogházakba való éjszakai elhurcolása; a csengőfrász. Mindezek a számok tükrében: több ezer családot kitelepítettek, sok tízezer embert őrizetbe vettek, és közel egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá.

A párt ökle az ÁVO, illetve a belőle önállósított Államvédelmi Hatóság volt, amely szervezet tevékenységét a legkülönfélébb kegyetlenkedések, kínzások, vallatások jellemezték. A kommunista pártemberek, pártkáderek és kiszolgálóik a társadalom és a társadalmi normák elleni totális támadás mellett gyorsan tönkretették az éppen talpra állni igyekvő gazdaságot is. Az erőltetett kolhozosítással, vagyis a mezőgazdaság tönkretételével, a nehéz- és könnyűipar gazdaságtalan fejlesztésével végül nyomorba taszították a lakosságot.

Az 1956-os szabadságharc után Csermanek-Kádárék létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspártot. Százezrek menekültek el az országból. Megint ezreket börtönöztek be és végeztek ki. A puha diktatúra időszaka alatt az ország laktanyáiban a szovjet hadsereg gépezete és katonái állomásoztak. Létrejött a gyáron belüli munkanélküliség fogalma. Az 1956-os szabadságharcot a csőcselék-fasiszta elemek által gerjesztett ellenforradalommá minősítették. Továbbá kiterjedt a lakosság titkosszolgálati megfigyelése, nőtt a besúgóhálózat. A történelemhamisítás mindennapos lett, az oktatás részévé vált. A kormány továbbra is a pártnak volt alárendelve, a parlament egészen az első szabad választásokig csupán formalitás volt.

Az 1980-as évek elején az államcsőd elkerülése miatt úgy döntöttek az MSZMP vezetői idegen tanácsadóik javaslatára, hogy kölcsönöket vesznek fel a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól és különböző kereskedelmi bankoktól. Ennek következménye a teljes eladósítás, az adósságspirál. Ez alatt a negyvenöt év alatt a társadalmunk átalakult, hazugságok, képmutatás, rosszindulat, irigység, feljelentések, félelem, közönyösség, vallásellenesség, nemzetünk-történelmünk iránti ellenszenv, az elcsatolt országrészeken élő magyarság elutasítása jellemezte a kis és nagy közösségek jelentős részét.

A Magyar Dolgozók Pártja felső vezetői hozták létre a Magyar Szocialista Munkáspártot, amelynek jogutódja a Magyar Szocialista Párt. Százezrek könnye és vére tapad ezekhez a pártokhoz, formációkhoz. Az előbb említett pártok jogutódjának a tagjai, janicsárjai a teljesség igénye nélkül: Biszku Béla, Horn Gyula, Fekete János, Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Gyurcsány Ferenc, Kovács László.

E néhány perces eszmefuttatás, gondolatkísérlet után két kérdés fogalmazódik meg bennem. Mikor rehabilitálják a kommunista diktatúra miatt szenvedett áldozatokat és azok családjait? S mikor vonják felelősségre a még számon kérhető embereket?

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu