DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék egy olyan javaslatról beszélni, ez a 7. sorszámú, ahol a bizottság és az előterjesztő támogatja a módosító javaslatunkat. Ez álláspontom szerint egy nagyon fontos iránymutatást jelent a jövőre nézve. Arról van szó, hogy a társadalmi egyeztetés során különös tekintettel kell lenni a hátrányos helyzetű, társadalmi-gazdasági szempontból marginalizált csoportok véleményére.

Csak röviden alátámasztanám, hogy mi indokolta ezt a javaslatunkat. Nem pusztán egy szépségtapasz lenne ezen a törvényen, hanem egy olyan figyelemfelhívás, ami most már így egy normatív aktusban tud megjelenni, hogy a jogszabályalkotás során tekintettel kell arra lenni, hogy vannak normaalkotással érintett olyan társadalmi csoportok, amelyek érdekérvényesítési képessége sokkal alacsonyabb, mint a társadalom nagy átlagáé. Ez fokozott feladatot ró a jogalkotóra akkor, amikor az ő véleményüket mint érintettek véleményét be kívánja csatornázni.

A 6. sorszámon képviselőtársammal azt indítványoznánk, hogy az egyéni indítványokra, illetve a bizottsági indítványokra ugyanazok az egyeztetési kötelezettségek vonatkozzanak, mint a kormány-előterjesztésekre. Az utóbbi hónapokban pontosan annak a folyamatnak lettünk tanúi, hogy a kétharmados forradalmi többség azzal kívánja kicselezni a társadalmi egyeztetést előíró különböző szabályokat, a társadalmi egyeztetésnek, ha úgy tetszik, a nemzeti együttműködésnek törvénybe foglalt kötelezettségét, hogy önálló képviselői indítványokkal bombázza a Házat, önálló képviselői indítványokkal kíván alapvető életviszonyokat, adott esetben alkotmányt módosítani, megváltoztatni. Ez, azt gondolom, nincs rendjén. Ha több forrása van a törvényalkotásnak, akkor abban az esetben van értelme annak, hogy a társadalmi részvételről rendelkezünk, ha bármelyik forrás esetén ugyanazok a kötelezettségek élnek.

Számomra nem elfogadható válasz az, hogy a nem kormányzati előterjesztésként a Ház elé kerülő törvénytervezetek esetében a Házszabály rendelkezzen, hiszen akkor mi végre van az előttünk fekvő törvényjavaslat? Ha ennek a szabályozásnak a fókusza az, hogy - csúnya szóval - hogyan alkotódnak meg jogszabályok Magyarországon, a jogszabályalkotás folyamatába hogyan csatornázzunk be állampolgári véleményeket, egyáltalán az állampolgároknak két fülkeforradalom között hogyan van lehetőségük bekapcsolódni a politikába, a közhatalmi döntések meghozatalába, akkor ezt a folyamatot szabályozzuk, és ebből a szempontból másodrendű kérdés az, hogy a törvénykezdeményezés honnan indul. Ennyiben vitatom azt a kormányzati véleményt, amit a bizottsági ülésen államtitkár úr tolmácsolt.

A következő kérdés, amire szeretnék rátérni, ha jól emlékszem, ez a 27. ajánlási számon szintén Szilágyi Péter képviselőtársammal előterjesztett módosító javaslatunk, egy nagyon lényeges fázisát ragadja meg a társadalmi egyeztetésnek. Arról van szó, hogy ahhoz, hogy ne csak kipipáljuk azt, hogy Magyarországon létezik egy olyan törvény, amelyik garantálja az állampolgári részvételt, akkor nagyon fontos, hogy kellő hangsúlyt fektessünk látszólag nüansznyi, de a jogérvényesítést, a részvételre képesítést ténylegesen szolgáló szabályokra. Arról van szó, hogy olyan "felhasználóbarát" módon kéne a törvényalkotásnak hozzájárulnia a tényleges és érdemi állampolgári részvételhez, hogy például az Országgyűlés honlapján kellő időben közzéteszi azt az elektronikus postacímet, ahol fogadni lehet az állampolgári véleményeket.

Végezetül pedig a 60. sorszámú módosító javaslatunkhoz, amit Szilágyi Péter képviselőtársammal terjesztettem elő, szeretnék hozzászólni, de ugyanilyen tartalmú módosító javaslatot adott be Bödecs Barna képviselőtársunk is. A következő a helyzet. Azt az általános vitában is elmondtam, hogy önmagában a kormányzati szándékot, ami ebben a törvényjavaslatban megtestesül, üdvözöljük. De ennek a szándéknak az őszinteségében kételkednünk kell akkor, ha benne hagy a magyar jogrendszerben olyan törvényt, ami egész egyszerűen merénylet az állampolgári részvétel ellen. Az a helyzet, hogy 2006 tavaszán szégyenletes módon az MSZP-Fidesz-nagykoalíció megalkotta a kiemelt nagyberuházásokról szóló törvényt, ami pontosan azt a célt szolgálja, hogy éppen akkor, amikor az emberek lakóhelyét leginkább érintő beruházásokat próbálják nagybefektetők eszközölni, akkor, amikor olyan változtatásokat kívánnak a környezetünkben végrehajtani, ami alapvetően befolyásolja a természeti és kulturális örökség megmaradását, nos, önök akkor a szocialistákkal nagy egyetértésben ezekre az esetekre kizárták annak lehetőségét, hogy az érintett állampolgári közösségek ezekbe a hatósági eljárásokba bekapcsolódjanak.

Ennek a törvényalkotásnak lett az eredménye a sukorói King's City-ügy. Annak az ódiumát, hogy ez a botrány kipattant, önöknek is viselniük kell, és éppen ezért kezdeményeztük azt, hogy ha őszinte a gondolat, hogy itt a társadalmi részvételt meg kívánják alapozni, akkor a kiemelt beruházási törvényt helyezzék hatályon kívül.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu