DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt még arra a két tárgykörre rátérnék, amiért újólag szót kértem, csak azt szeretném fölemlíteni államtitkár úr számára, hogy az 5. §-nak az általunk érintetlenül hagyott (4) bekezdése kellő alapot teremt arra, hogy hasonlóan az adatvédelmi törvény információszabadság fejezetéhez, ahol van lehetőség arra, hogy például nemzetbiztonsági érdekből korlátozzák a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, ez a (4) bekezdés hasonló típusú szabály, és ad lehetőséget arra, hogy ha például nemzetbiztonsági érdekek, államtitkok, minősített adatok forognak fenn a jogszabály-előkészítés során, akkor a nyilvánosságot és ezen keresztül a részvételt korlátozhassák. Ezen túlmenően semmiféle korlátozást nem tartunk legitimnek és elfogadhatónak.

Két tárgykörhöz szeretnék hozzászólni, az egyik a 48. ajánlási számon és az 53. ajánlási számon található, mindkettőt Szilágyi Péter képviselőtársammal terjesztettük elő, és Jávor Benedek képviselőtársam ezt már némileg elő is vezette. Arról van szó, hogy remek lehetőség ez a társadalmi részvételről alkotott törvényjavaslat, illetve alkotandó törvény arra, hogy Magyarország, ha úgy tetszik, példát mutasson más országok számára abban, hogy forradalmasítja a társadalmi részvételt. Azt gondolom, nem szónokolni kell itt arról, hogy az állampolgárok milyen aktívan húzogatják az X-eket a fülkében és a nemzeti együttműködésről, hanem aktívan keresni kell annak a lehetőségeit, hogy két fülkeforradalom között az átlagpolgár hogyan vehet részt a közfontosságú folyamatokban.

Ehhez ajánlunk egy eszközt, ez az állampolgári tanács, ami egyébként néhány országban már bevált. Az állampolgári tanácsok alkalmasak arra, hogy adott esetben - főként persze kistelepüléseknél - a közösségi tervezésnek legyenek a motorjai, de alkalmasak arra is, hogy akár városokban a költségvetési tervezést ilyen állampolgári technikákkal valósítsák meg. Mi arra teszünk kísérletet, hogy legalább mintegy étlapszerűen kerüljön föl a társadalmi részvételről alkotott törvénybe az állampolgári tanács mint technika, mint egy olyan technika, ahol hathatósan lehet a leginkább érintett társadalmi csoportok, leginkább érintett állampolgárok véleményét bevonni a jogalkotási folyamatba, és teszünk kísérletet arra is, hogy bizonyos esetekben kötelező legyen a jogalkotó számára az állampolgári tanácsnak mint módszernek az alkalmazása. Ezzel kapcsolatban majd még Szilágyi képviselőtársam fog bővebbet elmondani.

A másik kérdés, amihez szeretnék hozzászólni, az 52. és 59. ajánlási számon található, ez visszavezet egy nyáron beterjesztett törvényjavaslatomhoz a gazdasági érdekérvényesítés nyilvánosságával kapcsolatban. Üdvözöljük önmagában azt, hogy a jelenlegi kormány hatályon kívül kívánja helyezni azt a lobbitörvényt, amit a különböző kijáró lobbista csoportok és a nem éppen a munkavállalók nagyobb dicsőségére a Szocialista Párt annak idején meghozatott a parlamenttel. Nem gondolom azt, hogy helyénvaló, ha egy országban több jog illeti meg a lobbicsoportokat, a különböző gazdasági megfejtőket, mint az állampolgári közösségeket. Tehát ez idáig rendben is lenne.

A nagy kérdés viszont az, hogy az állampolgár honnan tudhatja meg azt, hogyha mondjuk, egy befektető - mondjuk, egy kaszinóbizniszben utazó befektető - egy hivatalban lévő vagy éppen egy leendő miniszterelnökkel a színfalak mögött tárgyal. Azt gondoljuk, és abban hiszünk, hogy az állampolgároknak jó okuk van, éppen az alapos és megfelelő döntés, választói döntés végett, hogy pontosan tisztában legyenek azzal, hogy mikor, milyen befektetők settenkednek akár a Nándorfehérvári teremben, akár különböző pártszékházakban. Jó okunk van tudni azt, hogy a különböző közfontosságú döntéseket milyen üzleti érdekek befolyásolják.

Éppen ezért arra szeretnénk kérni a többségi oldalt, illetve a tisztelt kormányt, hogy fontolja meg azt, nem szolgálná-e véletlenül a kormányprogram és a különböző kormányzati szólamok hitelességét, hogyha elfogadná az LMP-nek azt a javaslatát, hogy ebbe a törvénybe épüljön be az a szabály, amely előírja, hogy valamennyi döntéshozó - kormánypárti vagy ellenzéki, aki itt a Házban nyomja a gombot, vagy éppen képviselő-testületekben részt vesz a helyi döntések meghozatalában - szabályozott formában, de kötelezően adjon számot arról, hogy mikor milyen érdekkijárókkal, lobbicsoportokkal, pénzügyi megfejtőkkel tartott kapcsolatot.

Ennek a büntetőjogi garanciáját is szeretnénk megteremteni. Nem szónokolni kell arról, hogy a banánköztársaság ideje lejárt, hanem tenni kellene azért, hogy a banánköztársaságot ne egy narancsuralmi rendszer váltsa fel, és ennek érdekében átláthatóvá kell tenni azt, hogy a különböző polgármesteri irodákban vagy éppen miniszteri előszobákban, de akár a Képviselői Irodaházban mikor, milyen befektetők adják egymásnak a kilincset. Ne lepődjünk meg akkor, hogyha véletlenül, mondjuk, a közeljövőben egy újabb kaszinóberuházás vagy újabb, a Velencei-tó partjára álmodott projekt kap zöld utat a hatalom részéről.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu