DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívántam részt venni a vitában, de mint olyan ember, aki nemcsak megéltem, hanem végig is csináltam '56-ot, mindig rendkívül érzékeny voltam minden más nép szenvedése iránt is, hiszen meg kellett tapasztalnunk azt, hogy a mi irányunkban mennyire közömbös tud lenni a világ. De mennyire jólesett az is, amikor valami kevés szolidaritást lehetett érezni. Azt hiszem, ezt az ügyet kár most ilyen mederbe terelni. Hátsó gondolatként egy kicsit talán többször kellene eszünkbe jussanak azok, akik csak mellékesen szerepeltek, azok a palesztinok, akiknek talán hoz ez valami könnyebbséget, hoz valami olyasmit, ami Ciszjordániában vagy Gázában is hozhat valamit. Ha ezt el lehet érni, akkor egy kicsi lépést tettünk.

Meggyőződésem ugyanis, hogy azok a népek, amelyek kénytelenek elszenvedni más népek megszállását, nem elsősorban valamiféle harcias kiállást igényelnek, hanem mindenekelőtt segítséget. Olyanfajta segítséget, amelyet meggyőződésem szerint akkor lehet adni, ha józanul, világosan végiggondoljuk a lehetőségeket, és a lehetőségek határain belül kísérelünk meg segíteni más népeken. Csak akkor remélhetjük, hogy velünk is szolidárisak lesznek más népek. De nem kell, hogy ezek más országok vagy más népek ellen irányuljanak. Csak akkor tudunk kiegyensúlyozottan véleményt mondani, akkor tudunk kiegyensúlyozottan fellépni, ha egyértelműen mindig a szenvedők oldalán állunk reálisan, és a reális lehetőségeink határán belül. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu