NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két héttel korábban Szávay István képviselőtársam interpellációt intézett a külügyminiszterhez azzal a címmel, hogy kíván-e a kormány bármilyen feltételt szabni Szerbia uniós csatlakozásának támogatásához.

A semmitmondó államtitkári válaszra sajnos egyedül a Jobbik képviselői szavaztak nemmel, ezért szükségét érzem ennek a kérdésnek a további boncolgatását. Egyébként is, tisztelt kormánypárti képviselők, önök sem gondolhatták komolyan, hogy ezt a napirendet megúszhatják anélkül, hogy ne emlékeztetnék és ne emlékezhetnék én is személy szerint 2005. szeptember 26-ára, amikor az MSZP-vel együtt, karöltve egy gyalázatos nemzetárulást követtek el itt az Országgyűlésben a Fidesz és a KDNP képviselői is. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

Egyetlen képviselő van jelen a teremben, jelenleg elnökként, Lezsák Sándor képviselő úr, aki akkor függetlenként élt a szabad mandátum elvével, amivel itt még sokan élhettek volna, és a nemzeti állásponthoz hűen feltételt szabtak volna Románia uniós csatlakozásának. De ne szaladjunk ennyire előre!

2004. július 24-én kezdődött ez a történet Tusnádfürdőn. Hadd idézzem Orbán Viktort, mert azt gondolom, hogy nálam sokkal szebben, sokkal frappánsabban megfogalmazta azt, hogy mit kellett volna tenni, és azt gondolom, hogy ez egy aktuális üzenet lehet Szerbia uniós csatlakozási folyamatával kapcsolatban is.

Engedjék meg tehát, hogy néhány mondatot idézzek Orván Viktortól, amit Tusnádfürdőn 2004-ben mondott:

"Ami az autonómiát illeti, meggyőződésem szerint ez lesz a romániai demokrácia igazi fokmérője. Ha egy országban az ott élő közösség autonómiát akar, de ezt megtagadják tőle, ez az állam nem épített ki olyan minőségű demokráciát, amely az Európai Unióban egyébként a tagság előfeltétele. Szeretném nagyon egyértelműen megfogalmazni a véleményemet. Ha megtagadják az Erdélyben élő magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínűleg nemcsak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. Ezért arra kérek mindenkit, hogy mélyen érezzük át annak a történelmi felelősségét, hogy a következő 15-20 évben valószínűleg nem jön vissza olyan kedvező nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellő súllyal, kellő nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitűzések középpontjába, az valószínűleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, ami nem tér vissza. Nem tudjuk, hogy így van-e, de valószínű, hogy nem tévedünk nagyot."

Ezt mondta Orbán Viktor 2004-ben Tusnádfürdőn, és ez a viszonylagos csend talán annak is tudható be, hogy bizony talán önöket is megrázta az, ami ezután, egy év elteltével történt. Mert milyen szépen elmondta ezeket a szavakat Orván Viktor, könnyeket csalva sokak szemébe. Talán egyikünk sem tudta volna ezt szebben összefoglalni. (Lázár János: Ez így van!) Azonban eltelt egy év. Eltelt egy év, és nem akadt itt, ebben az Országgyűlésben egyetlen fideszes képviselő sem - köztük maga Orbán Viktor sem -, aki Orbán Viktor korábbi ígéretéhez hűen a "nem" gombot nyomta volna meg Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli megszavazásakor. Nem akadt egyetlen fideszes képviselő sem, maga Orbán Viktor is feltétel nélkül támogatta Románia uniós csatlakozását.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint a Fidesznek bocsánatot kellene kérnie a nemzeti oldaltól és különösen az erdélyi magyarságtól, amiért 2005. szeptember 26-án - a dumaellenzék fogalmát is kimerítve - korábbi ígéreteikkel szemben feltétel nélkül támogatták Románia EU-csatlakozását.

A történtekre nem lehet korrekt magyarázat az, amit már ebben a ciklusban is hallottunk itt az Országgyűlésben, hogy ezért nem felelhet az ellenzék, hiszen nem rajtuk múlt. Egyrészt azért, mert ha minden ellenzéki képviselő nemmel szavazott volna, akkor 175:173 arányban elutasításra került volna a végül valóban csak egyszerű többségű szavazásként feltett javaslat, amiről volt jogvita: bizonyos értelmezések szerint egyébként kétharmados javaslat kellett volna hogy legyen. Ráadásul számos egyéb kétharmados törvényt feltétel nélkül szavazott meg az előző, inkább csak dumaellenzéknek nevezhető formáció, amikor pedig kérhették volna cserébe, akár Románia uniós csatlakozásához is kapcsolhatóan az önrendelkezést.

Igen, én jobban szeretem ezt a szót használni a miniszterelnök úrral szemben is, egyrészt mert magyar szó, másrészt mert többet is jelenthet és tágabb fogalom, mint az autonómia. Fájó nekünk, hogy mind az EU-alkotmányt, mind a lisszaboni szerződést is - pláne, hogy olvasatlanul - megszavazták, de ez önöknek szívük joga. Ha önök valóban egy ilyen európai egyesült államokat szeretnének a nemzetek Európája helyett, ám tegyék, szavazzák meg! Meg is szavazták. Az azonban az fájt nekünk, hogy már akkor sem kértek cserébe semmit a kormányoldaltól. Mi most kérünk, minden szavazatért kérünk valamit, és mivel most nem látunk garanciát, ezért nem tudjuk támogatni már ezt a lépést sem.

Arra szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy még egyszer azt a bűnt, azt a nemzetárulást, amit 2005. szeptember 26-án elkövettek, még egyszer ne tegyék meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(18.00)

Forrás: parlament.hu