DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztők! Ez a törvény, amely most előterjesztésre került, ez a javaslat egy olyan célt szolgál, amit magunk is támogatunk. Az alkotmányügyi bizottságban elmondtuk, kifejtettük, hogy közös cél az, hogy az ügyvédi hivatásrend egy olyan színvonalon működjön - ami miért fontos? Az igazságszolgáltatás egésze, azon belül pedig azon személyek, azon magyar polgárok vagy bárhová tartozó szervezetek vagy személyek részére egy valóban igazságszolgáltatási szerepben elfoglalt státushoz méltó színvonalú szolgáltatást jelentsen. Az ügyvédi törvény bevezető rendelkezéseit mindannyian ismerjük, ugye, hogy lényegében lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint, a megbízója érdekében köteles az ügyvéd eljárni, a szakma szabályai szerint.

Ez egy olyan szakma, amelynek igenis kiemelt jelentősége van, hiszen büntetővédelem ellátásától kezdve polgári perek képviseletén át, nagy összegű letétkezeléseken keresztül nagyon kiemelt olyan ügyletek bonyolítása, mint például ingatlan-adásvételi szerződés akár kiemelkedő értéken, vagy pedig közbeszerzési eljárások, iparjogvédelmi eljárások. Tehát az egész gazdasági és polgári élet szinte teljes vertikumát lefedi az ügyvédi szolgáltatások rendszere. Ebben mindenképpen valóban egy vészhelyzet áll fenn, több tekintetben is egyébként, mert a gazdasági válság az ügyvédeket sem kímélte. Erről közismert adatok vannak, hogy a 12 ezer ügyvéd döntő többsége igazából egyáltalán nem úgy, nem olyan körülmények között él, mint ahogy az közismert, hanem kifejezetten, azt lehet mondani, az ügyvédi szakma jelentős megosztottságban van. Hiszen jelentős felfutásban lévő, nagy nemzetközi irodák aránytalan túlhatalmat kaptak, hogy úgy mondjam, az ügyvédi piacon, és egy jelentős részt szakítanak ki ebből a tortából, míg a magyar kis- és középméretű ügyvédi irodák bizony szinte jelentős részben vagy legalábbis döntő részükben komoly megélhetési gondokkal küzdenek.

Ugyanakkor e gazdasági helyzet mellett még ott van a másik körülmény, mégpedig a jogászi túlképzés. A jogászi túlképzés egy olyan öngeneráló rendszert eredményezett mára, hogy valóban ugyan nagyon jól tudjuk, hogy az európai uniós szabályok szerint lényegében nem lehetséges sem de facto, sem de jure kamarai létszámkorlátozást meghatározni, pedig határozott álláspontom szerint több tekintetben ez lenne az ideális mind a szolgáltatást igénybe vevő megbízók számára, mind pedig a karban dolgozók számára is. Ennek, ugye, törvényi lehetőségei nincsenek, ezt az Alkotmánybíróság is több alkalommal vizsgálta. Azonban azt látni kell, hogy valamilyen megoldást mindenképpen találni kell arra, hogy a karban valóban most már teljesen elterjedt felhígulás, szakmai igénytelenség és színvonaltalanság valamilyen módon orvoslást nyerjen.

Nagyon jó eszköz egyrészt az ügyvédi kamarai vizsgarendszer, amely az alulról jövő, tehát a végzett jogászok számára nagyon szisztematikus és komoly oktatásban való részvételt és vizsgát ír elő. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak azt, és erre irányuló egyéni képviselői indítványt, módosító javaslatot elő is terjesztettem, amely ezt az egyéves kötelező ügyvédjelölti és alkalmazotti ügyvédi státust kiegészítené egy újabb feltétellel, mégpedig ennek a bizonyos kamarai vizsgának a kötelező letételével. Ugyanis az alaki és formai jellegű megoldás mellett a tartalmi megoldást se veszítsük szem elől. Úgy gondolom, hogy önmagában az egyéves kötelező ügyvédjelölti vagy kötelező alkalmazotti ügyvédi státus nagyon veszélyes tendenciát is elindíthat, és erre azok az ügyvédi kamarai tisztségviselők is felhívták a figyelmemet, akikkel konzultáltam erről, mégpedig azt, hogy kifejezetten akár egy olyan iparág is kialakulhat, amelynek tulajdonképpen a puszta irodafenntartás és a megbízók elvesztése miatt már egy puszta névtáblává egyszerűsödött ügyfélkörrel rendelkező ügyvédi irodai hálózat vagy egyéni ügyvédek egyes csoportjai adott esetben ezt az egyetlenegy mentsvárat találhatják meg, hogy számukra egy ilyen egyéves jelölti befogadás mint lehetőség ad egyfajta megélhetést.

Ezt mindenképpen oly módon kell elkerülni, hogy egyrészt ez egy korrupciós forrás, másrészt egy teljesen torz irányba eltolhatja a rendszert. Tehát ha ezt így hagyjuk, hogy önmagában egy adminisztratív feltételt szabunk, hogy töltsön el x időt jelölti státusban, akkor még nem mondtunk semmit arról, hogy milyen minőségű emberek beáramlását követeljük meg a karban. Azt gondolom, hogy a tartalmi oldalt mellé kell tenni az alaki feltételnek, mégpedig azt, hogy ezt a bizonyos, kamarák által kialakított ügyvédi vizsgarendszeren való sikeres részvételt írjuk elő. Kérem a tisztelt előterjesztőket és a kormánytöbbséget is, hogy szíveskedjenek megfontolni ezt a javaslatot.

Azonban a törvényjavaslat előterjesztését... - a felvetést a válsághelyzet mindenképpen indokolta, azonban úgy gondolom, hogy az ügyvédi hivatásrend és az igazságszolgáltatás bármely elemét érintő jogszabály esetében sokkal szerencsésebb lett volna, ha kormány-előterjesztés érkezik, hiszen úgy gondolom, nyilván sok dolga van a kormánynak, ezt megértjük, és látjuk is, az elmúlt 8 év szennyeseinek helyretételében, de azért mindenképpen egy ilyen komolyságú javaslattól egy teljes körű, a hatályos, régi jogalkotás törvény szerinti egyeztetést le kellett volna folytatni. Például a Budapesti Ügyvédi Kamara egyik illetékese azt mondta nekem most nemrégiben, hogy ő csak tegnap értesült erről az előterjesztésről. Nem tudom, hogy milyen a kamarán belüli áramlás, államtitkár úr, azért tényleg ossza meg velünk, hogy konkrétan mikor keresték meg akár az előterjesztők vagy a tárca a hivatásrendet, a köztestületet, a legfontosabb köztestületet, az ügyvédi kamarát mint érintettet.

(17.50)

De úgy gondolom, hogy semmiképpen nem szerencsés, hogy nem tudott lefolyni egy karon belüli vita akár a különböző ügyvédi portálokon vagy pedig a kamarai belső honlapokon, jó lett volna, hogyha erről egy kiterjedt vita folyik le.

Bár azt gondolom, hogy nagyjából borítékolható az a végkicsengés, amit a mi támogatásunk is tükröz, mégpedig az, hogy az ügyvédi kar számára valamilyen szintű szabályozás szükségessége most már elementáris volt. Egyrészt, mondom, tehát a túlképzés, másrészt pedig az a szemlélet terjedt el igazából, amely szintén rongálja az ügyvédi kar megbecsültségét és színvonalát, hogy a jogászkollégák, akik gyakorlatilag nem tudnak sem a közigazgatásban, akár önhibájukból vagy önhibájukon kívül boldogulni, akár bármilyen más jogi végzettséghez kötött hivatásban nem tudnak boldogulni, akkor jobb híján valóban elkezdenek ügyvédi irodát barkácsolni, és ügyvédi tevékenységet folytatnak úgy, hogy igazából az arra irányuló szakmai tapasztalat, az erre vonatkozó mögöttes kamarai szabályok, etikai szabályok mélyebb elsajátítása nélkül vállalnak be ügyeket.

Nyilván elismerem azokat az érveket, amelyek arról szólnak, hogy nemcsak az ilyen kívülről jött, tehát magyarul a régen ügyvéd, ügyvédjelöltként ügyvéddé vált kollégák részéről is tapasztalhatók akár bűncselekményig elmenő visszaélések, de én azt gondolom, hogy önmagában egy szabályozásnál mindenképpen a színvonalvédelmet és a megbecsültségvédelmet óvni kell.

Hiszen a legnagyobb, legféltettebb kincsét bízza az ügyfél az ügyvédre, mégpedig azt a bizalmas információt, amely az ő ügyének az összefüggéseit jelenti. És ha ez a bizonyos közbizalom valóban oly mértékig apad el, ami most már tényleg egyes körökben tapasztalható, az ember sokféle társadalmi körben megjelenik, és tényleg egészen bántó, lassan már tényleg az ember kezdi szégyellni magát, hogy az ügyvédi karhoz tartozik, olyan vélemények látnak napvilágot, amelyben tényleg azonosítanak egy-egy, most nem akarok neveket mondani, senkit nem akarok megbántani, de tényleg vannak olyan kollégák, akik gyakorlatilag tényleg rendszeresen olyan jellegű eljárást valósítanak meg, vagy akár bármely más szférában, amely miatt tényleg nem lehet jó szívvel az ügyvédi kamarai státust pozitív példaként beállítani.

Tehát összességében a javaslat jó irányba mutat. Nyilván persze fel lehet tenni a kérdést, hogy hogyan tudnánk kiegyensúlyozni azokat a még mindig meglévő különbségeket, amelyeket az ügyvédi kar elszenved. Például Gyüre Csaba képviselőtársamnak volt egy nagyon pozitív javaslata, tegnap módosító javaslatokról szavazott a Ház az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvénynél, és ott büntetlen előélet megkövetelt feltétel az ügyvédi kamarai státushoz, de mondjuk, egy ügyészi kinevezés elnyerésének már nem feltétele, és most is megdöbbenve állunk ez előtt, hogy nem nyerte el a kormánytöbbség támogatását ez a kiegyensúlyozó javaslat.

Úgy gondoljuk, hogy számos ponton egyébként észlelhető, a mai napig a bírói karnak sajnos, nem mondom, hogy döntő többsége, de egy markáns része a mai napig nem tud egyébként a bírókra irányadó etikai kódexnek megfelelően a tisztességes eljárás szabályai szerint hozzáállni ügyvédekhez. Szinte naponta tapasztaljuk azt eljáró ügyvédként, hogy az a kioktató, lekezelő, fölényeskedő hangnem és az az akollegiális hozzáállás bizony nem kivételes jelenség, amit az ember szokott tapasztalni bírók részéről. Hangsúlyozom még egyszer: nem általános jelenségről van szó, de annál károsabb jelenség, és az ügyvédi kamarák tekintélye is sokkal jelentősebb egy ilyen típusú érdekérvényesítő vita során, hogyha olyan kari tagságot tudnak maguk mögött, akikkel szemben egy ilyen típusú minőségi szabályozás, tehát egy alakilag is erős, de ugyanakkor tartalmilag is erős szabályozás áll.

Egyébként nyilván egyetértek Bárándy Gergely képviselőtársammal, hogy a komplex kezelése szükséges az ügynek, ugyanerre utalt Schiffer András képviselőtársam is. Tehát nem szabad elszakítani az ügyvédi kar és egyáltalán ezáltal az érintett, potenciális megbízók problémáit, nem szabad leegyszerűsíteni valóban erre a kérdésre, ami tehát az egyéves kötelező várakozási idő vagy egyáltalán valamilyen szintű szigorítása az ügyvédi kamarai tagságnak. Például itt azért felvetnék két olyan problémát, ami, úgy gondolom, hogy mindenképpen szabályozást kíván, az egyik ráadásul akár egy tárcahatáskörbe tartozik, ez a védői díjak kérdése - erre is utalt már, azt hiszem, szintén Bárándy Gergely képviselőtársam -, mégpedig az a jelenleg létező előírás, a 32/2003-as IM-rendelet, amely a 2. § (2) bekezdésében egy teljesen szubjektív mérlegelés tárgyává teszi a kikötött, perben megítélhető ügyvédi díj mértékének a mérséklését.

És valóban azt tapasztaljuk, hogy elhangzott példaként egy 30 ezer forintért elvállalt peres eljárás képviselete, nyilván ez teljesen komolytalan. Ugyanakkor az is rendkívül veszélyezteti az ügyvédi tevékenység és ezáltal a szolgáltatás biztonságát és színvonalát, hogyha rendszeresen azt tapasztaljuk eljáró ügyvédként, hogy bizony az eljárást lezáró, befejező határozatokban a bírák, akik a kollégáink, egy egyetemet végeztünk, ugyanolyan, egységes szakvizsgánk van, egyszerűen valóban kívül helyezik magukat, fölül helyezik magukat a felek megállapodásán, és azt mondják, hogy mondjuk, egy hároméves eljárást követően ők a kikötött például 10 százalékos díjat, azt mondják, hogy 5 százalékra mérséklik, és ennek az okát abban jelölik meg, hogy szerintük ez így indokolt, és ezzel már kielégítettnek tekintik az indokolási kötelezettségüket. Ez egy nagyon rossz gyakorlat, és nyilván a szabályozás szigorításával ez, úgy gondolom, hogy orvosolható.

A másik, ami egy gyakori, és nem is gyakori, talán inkább azt mondanám, hogy kiemelt súlyosságú probléma, az, hogy ha az eljáró ügyvédek védőként kerülnek olyan helyzetbe, hogy a védencük számára egyébként előírt ügyvédi szabályok szerint megpróbálják a jogszabályok keretein belül az érdekeket érvényesíteni, és ha ez egy adott eljáró bíró, ügyész vagy rendőr számára már túllépi a büntetőeljárási törvény rendre vonatkozó szabályait, akkor rendbírság alkalmazható. Na most, a rendbírság Magyarországon egy szinte kivételes eszköz az ügyvédek vonatkozásában, hiszen a védőként eljáró ügyvéd elzárással sújtható, amennyiben a rendbírságot nem fizeti meg. Én úgy gondolom, hogy ez kivételes és elfogadhatatlan, hogy egy olyan hivatásrendi szabályozás létezzen egy egyébként szabad és független státusú ügyvédi szakma vonatkozásában, hogy amennyiben a hivatás szabályait akár jóhiszeműen, nyilván a saját ügyfele érdekeinek az érvényesítése érdekében túlhaladja valaki, akkor az ennek következtében kiszabott rendbírságot lényegében egy fogházban végrehajtandó elzárással bünteti a bíró, aki adott esetben már többször bizonyította az adott ügyben az elfogultságát. És mint tudjuk, az elfogultsági szabályok rendszere sajnos olyan vagy a szabályozása olyan, hogy szinte kivételessé teszi a büntetőeljárási törvény keretei között az elfogultsági indítvány sikeres átvitelét.

Tehát minderre tekintettel összértékelésben azt tudjuk mondani, hogy a javaslat támogatható, és a kamarákkal való együttműködés viszont mindenképpen azt indokolja, hogy a komplex megoldások felé az ügyvédi hivatásrendet sújtó problémákat egy komplex, egységes szabályozással mielőbb tegyük helyre. Ezt a Jobbik-frakció a maga részéről, amennyiben ez megfelel minden szempontnak, úgy támogatni fogja.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu