DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarok a hazában és szerte a világban! A közelmúltban emlékeztünk a magyar nép szabadságtörekvéseinek nevezetes tetteire, az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulójára. Úgy történt, hogy éppen most, 2010. október 23-án távozott el közülünk 99 éves korában S. Szabó Ferenc, az 1945-ös Nemzetgyűlés tagja, aki 1956-ban a Petőfi Párt néven újjáalakuló Parasztpárt főtitkárhelyettese. Ez az S. Szabó Ferenc egykoron a kibontakozás egyik mozgatója volt. Együtt politizáltunk abban a sorsfordító időben, amikor a forradalom győzelmeként '56-ban létrejött a demokratikus népképviselet, akkor S. Szabó Ferenc összehívta a Nemzeti Parasztpártot Budapesten, a Vajdahunyad várában. Ott mondta el Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című költeményét, ott szólt Németh László az emelkedő nemzetről. Az ottani események folytatásaként küldték Bibó Istvánt és Farkas Ferencet a Nagy Imre-kormányba államminiszterként.

Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy a Parlament falai között az Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány elnökeként szóljak egykori politikus- és küzdőtársamról. S. Szabó Ferenc, mint annyi más kiemelkedő parasztpolitikus, Békés megyében látta meg a napvilágot. Származása és érdeklődése korán, fiatalon állt a népi mozgalom mellé. Kovács Imre biztatására csatlakozott a nemzeti fronthoz. 1938-45 között tevékeny volt, tanárként meghívta osztályába a népi írókat. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe 1944 decemberében Orosházáról küldték, földművelési államtitkár lett. A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés kormányából ő jött fel legkorábban Budapestre, 1945. január 29-én ő adta át Csorba Jánosnak, Budapest akkori polgármesterének az 50 vagon élelmiszert, amit irányításával Békés megyében gyűjtöttek Budapest éhező lakosságának.

A földművelési minisztérium államtitkáraként vett részt a korszak legsürgetőbb feladatainak megoldásában, a földreform kidolgozásában és végrehajtásában. Együtt dolgozott az akkori földművelési miniszterekkel, és hatással volt rájuk, mert bizony a zord időkben szükség volt rá. Magam is tanúsítom, hogy S. Szabó Ferenc hathatós munkatársnak bizonyult a földreform sikereiben, a családi gazdaságok megerősítésében. A második világháború után a megvert és megalázott Magyarország életre keltésének alapja a közellátás volt. A maximális élelmiszer-termelés előfeltétele lett a mezőgazdasági üzemegységek, optimális üzemegységek létrejötte. Magyarország a családi gazdaságok országaként indult.

Minthogy a náci és a kommunista szovjet hadseregek tönkretették vagy elhurcolták a mozdítható termelőeszközöket - állatállományt, gépeket -, szükségessé vált a földet optimálisan hasznosító munkaintenzív kisgazdaságok működése. Ezek termelték meg az ország kenyerét, az alapvető szükségleteket. Újjáépültek a hidak, üzemek, lakhelyek, már a második esztendő termékeinek betakarításával - 1946 augusztusában - a gazdasági kinövekedés eredményeképpen deklaráltuk a stabil forintot, ami világcsodának számított a pengő hiperinflációját követően. Igen, belpolitikai kötélhúzások ellenére közeledtünk a békeszerződés és szuverenitásunk visszaszerzése felé, a megszálló szovjet haderő eltávozásának idejéhez.

(9.40)

Így festett a közeljövő ígérete. Nem így történt, mert a Szovjetunió megszegte a szerződéseket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és tudjuk, hogyan lett.

Azzal fejezem be, hogy emlékeztetem magunkat a költő gondolatára, tisztelt Ház: igen, nem hal meg, aki a másik magyarért, magyarokért éli életét, bár élte múl, levetve, ami földi, éltető eszmévé finomul.

Tisztelt Ház! Köszönöm a megtisztelő meghallgatást. (Taps.)

Forrás: parlament.hu