DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Én éppen azok közé tartozom, akik az önök első kormányzása idején meghozott törvény alapján nem választhattam, hogy belépek-e a kötelező magánnyugdíjpénztárba, hanem ahogyan a nevében is benne van, kötelezően be kellett lépnem a magánnyugdíjpénztárba, és több mint egy évtizede fizetem oda a pénztári tagdíjamat. Szomorúan tapasztaltam az elmúlt két évben, hogy bizony a befizetéseim jelentősen veszítettek a reálértékükből, tehát egyáltalán nem örülök annak, hogy önök bekényszerítettek engem az önkéntesnek nem mondható magánnyugdíjpénztárba.

Amennyiben önök tehát olyan törvényt hoztak volna, hogy - ez a bizonyos harmadik pillére ennek a nyugdíjrendszernek - az önkéntes alapon működő nyugdíjpénztárba bárki befizet, és bárki szabadon dönthet arról, hogy kockáztatja-e a nyugdíjra szánt pénzét, akkor örültem volna annak, ha ezt a döntést szabadon meghozhatom, de nem hozhattam szabadon ilyen döntést. Én azért akartam a saját példámon bemutatni, hogy szemben azzal, amit ön állít, valójában most adják vissza a nyugdíjpénztári tagoknak, most adjuk vissza a pénztárválasztás szabadságát.

Amennyiben valaki továbbra is - ahogyan manapság mondani szokták - a nyugdíjtőzsdén akarja kockáztatni a nyugdíjpénztári befizetéseit, továbbra is maradhat majd magán-nyugdíjpénztári tag. De aki úgy gondolja, hogy az állami nyugdíjalapba visszahozza ezt a vagyonát, és ez egy fontos pont, hogy nem arról van szó, hogy a kormány szeretné, ha az a 2800 milliárd forint az állami nyugdíjalapba, nem a kormányhoz, hanem az állami nyugdíjalapba, tehát a nyugdíjasok alapjába visszakerülne, nem a kormány fogja ezt a döntést meghozni, hanem a nyugdíjpénztári tagok fogják meghozni; amennyiben úgy döntenek, hogy visszahozzák ezt a pénzt, akkor az magától értetődő, és azt gondolom, ön is egyetért azzal, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak, ha nem is a pénzt, de az ezzel járó vagyoni értékű jogokat a pénztártag rendelkezésére kell bocsátani, és a pénztártag eldöntheti, visszahozza-e az állami nyugdíjalapba.

(18.20)

Tehát egyrészt nincs szó államosításról, másrészt nincs szó kényszerről, harmadrészt pedig éppen önök alkalmaztak - az ön részvételével ugyan nem, de a pártjának a részvételével működő kormány alkalmazott - egy kényszerdöntést a kilencvenes évek második felében.

Tehát én bízom abban, hogy nagyon sokan fel fogják ismerni, hogy szemben az elmúlt egy évtizeddel, a pénzük nagyobb biztonságban van, ha az állam megfelelően garantálja és szavatolja azt, hogy ez a nyugdíjukra szánt pénz megmarad, és elegendő lesz majd a nyugdíjasévekre. Tehát bízom abban, hogy a józan ész fog itt majd dönteni.

Én személy szerint, ha ennek van valami jelentősége, én személy szerint az elsők között fogok visszalépni az állami nyugdíjalapba, pontosan azért, mert pontosan ismerem és eltettem, és egymás mellé teszem azokat az értesítéseket, amelyek arról szólnak, hogy mennyit változott az elmúlt években befizetett nyugdíjjárulékomnak az értéke, a nyugdíjszámlám hogyan változott, és egyáltalán nem vagyok megelégedve azzal, ahogyan változott, ezért fogom visszahozni az állami nyugdíjalapba. Ugyanis, aki behozza az állami nyugdíjalapba a vagyonát, az semmiféle veszteséget nem szenved el, sőt az állam még azt is kipótolja, amit a magánnyugdíjpénztárak elveszítettek az én pénzemből.

Lehet, hogy nincs jelentősége, hogy én hogyan fogok dönteni, de pontosan, higgye el, nem politikai alapon, hanem racionálisan, hideg fejjel végiggondolva igenis, vissza fogok lépni az állami nyugdíjalapba, a magánnyugdíjpénztárból visszahozom a vagyonomat. És nagyon bízom benne, hogy ha sokan lesznek, akik visszahozzák, akkor nem fogja azt mondani a magánnyugdíjpénztár egyszer csak, hogy bocsánat, de elfogyott a vagyon. Tehát remélem, nem fog kiderülni, hogy eltapsolták az emberek pénzét. Nagyon bízom benne, hogy nem fog ez kiderülni, mert ha kiderül, akkor ennek büntetőjogi következményei lesznek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Kontur Pál tapsol.)

Forrás: parlament.hu