SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Elnézést, hogy nem tudtam részt venni az általános vitában, a gazdasági bizottságban a költségvetésnek volt az általános vitája, és ott is helyt kellett állnom, úgyhogy osztódással még nem tanultam meg szaporodni, de most igyekszem elmondani az álláspontunkat.

Először is szeretném leszögezni: reméltük, hogy a javaslatban választ találunk mindarra a problémára, amelyet a gazdasági válság hozott a felszínre a pénzügyi szektor túlzott kockázatvállalásával, a lakosság mértéktelen eladósodottságával és a jelzáloghitelezéssel kapcsolatban és legfőképpen a pénzügyi fogyasztóvédelemmel kapcsolatban, ám a számos fontos pozitív változással együtt, amit ez a csomag hozni szándékozik és hozni fog, alapvetően, rendszerszinten nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, reményeinket.

(12.30)

Az első szó azonban legyen a dicséreté, annak a dicsérete, ami dicséretet érdemel. Üdvözöljük a módosítások azon részét, amelyek az uniós irányelvek átültetését, az európai rendszerkockázati előrejelző mechanizmussal való együttműködést, illetve a határon átnyúló pénzügyi szervezetek felügyeletét célozzák a PSZÁF-fel kapcsolatban. Valamint a pénzügyi szervezetek és szereplők vezetőinek javadalmazására vonatkozó szabályrendszert is üdvözöljük, amely a bankrendszer kockázatvállalásának mérséklésére és a hosszú távú következmények figyelembevételére ösztönzi majd remélhetőleg a vezetőket.

Jól tudjuk, hogy a pénzügyi szektor alkalmazottainak javadalmazása köszönő viszonyban sincsen a gazdaság többi szektorával. Azok a gátlástalanul magas fizetések és bónuszok, amelyek jellemzik ezt a szektort, sokszor érdemi teljesítmény hiányában, pusztán a spekulatív kockázatvállalást jutalmazzák. Nemcsak az emberek igazságérzetét sértik ezek joggal, hanem gazdaságilag is irracionálisak, ahogy azt a pénzügyi lufi kipukkanása visszavonhatatlan érvénnyel jelezte.

Röviden szeretném jelezni, hogy érdemben támogatjuk a Ptk., illetve az óvadék témáit érintő újraszabályozást, csakúgy, mint a helyi adókkal kapcsolatos módosításokat. Ezzel együtt azonban azt látjuk, hogy a törvénycsomag alapvető kérdéseivel kapcsolatban rossz válaszokat adtak, rossz politikai döntéseket hoztak. Kritikánkat 7 plusz 1 pontban tudjuk összefoglalni.

A javaslat ugyanis alapvető hiányosságokkal küzd, amelyek a rövid távú spekulatív pénzek szabályozásával, a banki gyakorlat érdemi, rendszerszintű újraszabályozásával, az átlátható hitelkérelmekkel függenek össze. Ez utóbbiba tartozna a kamatmarzs korlátozása is, amelynek hiányában utolsó helyen kullogunk az Európai Unióban a szabályozást illetően, és a külföldi anyával bíró bankok egyszerűen fejőstehénnek tudják tekinteni továbbra is a magyar lakosságot.

A gazdasági válság rámutatott a pénzügyi szektorban húzódó időzített bombákra, a rendszerkockázatot hordozó intézmények jelentőségére, valamint arra, hogy a hitelintézetek egyik percről a másikra csődbe tudnak menni. Ennek ellenére nem látjuk azt, hogy ezekkel a kockázatokkal és problémákkal érdemben szembenézne a javaslat.

Lássuk akkor, hogy melyek ezek az érdemi kritikák, amelyeket meg tudunk fogalmazni, és amelyekkel kapcsolatban majd módosító javaslatokat is benyújtunk rövidesen. Először is, ahogy már jeleztem, szabályozatlan marad a spekuláció. Mára a legtöbb elemző és politikus egyetért abban, hogy a globális válság egyik oka a kontroll nélkül áramló forró pénzek által előidézett instabilitás volt. Egy olyan adó, amelyet ezekre a rövid távú pénzáramlásokra vetnénk ki, csak a spekulációra jellemző többszöri, sűrű átutalásokat sújtaná, ezért a működőtőke-áramlásokat nem zavarja, a pénz- és tőkepiacok ingadozásait csökkenti, valamint költségvetési bevételhez juttathatja a válság miatt most nehezen pénzhez jutó országokat.

Egy ilyen spekulációs adó mélyítené és igazságosabbá tenné az európai integrációt, amennyiben magasabb fokú költségvetési együttműködést tenne szükségessé a tagállamok között. Az LMP erre vonatkozó javaslatát azonban sajnos elutasították, és ebben a csomagban sincs érdemi lépés a spekulációs támadások, illetve a spekulációs tőkeáramlás ellen.

Itt szeretném jelezni azt a jelentősnek mondható párbeszédet, amely most a gazdasági bizottságban zajlott. Ott Kopits György kifejtette, hogy azért tartja többek között aggályosnak a magyar költségvetést, illetve a kormány gazdaságpolitikai lépéseit, mert azok meglehetősen rossz hatással vannak az állampapírok kockázati felárára, és ez a kockázati felár megdrágítja nemcsak a magyar állam, hanem a lakosság hitelhez jutását is. Ezzel szemben a világ jelentős része, fejlődő országok, átmeneti országok, feltörekvő országok, Brazília, több kelet-európai állam újra a beáramló forró pénzek problémájával küzd. És paradigmaváltást jelent az, hogy a nemzetközi pénzintézetek és a nemzetközi gazdasági irányítás eltűri azt, hogy ezek az államok, mint például Brazília, adót vetnek ki a beáramló forró pénzekre. Tehát ilyen helyzetben van jelenleg sok ország a mai világgazdaságban. Ezzel szemben a magyar kormány nem tesz érdemi lépéseket a spekulációs pénzáramlások megadóztatására. Ezt mi alapvető problémának tartjuk.

A második kritikai észrevételünk az lenne, amivel kapcsolatban tegnap megfogalmaztam egy azonnali kérdést is, ez pedig az, hogy elmarad a kamatkorlátozás intézményének bevezetése. Az általunk ismert szakértői vélemények szerint a hitelpiacon ketyegő időzített bombára a valódi megoldás a banki hitelek átláthatóvá tétele, a kamatoknak szigorúan egy referenciakamathoz való kötése lenne. Így már tényleg átláthatóak lennének a banki hiteltermékek, és tényleg egyértelmű, számszaki alapon tudnának a fogyasztók dönteni. Így ki lehetne küszöbölni, hogy ami a banknak még csak 1 százalékba kerül a nemzetközi piacon, azt 10 százalékért értékesítse a védtelen magyar fogyasztónak, tetemes extraprofitot bezsebelve. Ezt a javaslatot egyébként a Magyar Nemzeti Bank részletesebben is kidolgozta, de a kormány egyelőre, úgy látszik, legnagyobb megdöbbenésünkre nem kíván foglalkozni és élni ezzel a javaslattal.

A harmadik kritikai észrevételünk az, hogy a pénzügyi piac felügyeleti szervének eszközei nem erősödtek meg, a vonatkozó ágazati törvények újraszabályozásával lehetett volna ezt elérni.

Aggályosnak tartjuk azt, hogy a PSZÁF intézkedési jogkörei a nehéz helyzetbe került bankok vonatkozásában érintetlenek maradtak, és a Pénzügyi Stabilitási Tanács szerepe, feladata is eliminálódott, arról nem is beszélve, hogy az átlátható működését biztosító előírások teljes egészében eltűntek a javaslatból.

A gazdasági válság hatására egyértelművé vált, hogy egyes pénzügyi termékekben, mint például a devizaalapú hitelek esetében súlyos veszélyek húzódnak a hozzá nem értő laikus fogyasztó számára. Érthetetlen, hogy miért nem került kiegészítésre a hitelintézeti törvény engedélyezésre vonatkozó része olyan formában, hogy bizonyos termékek esetében a termékekkel kapcsolatban jóváhagyási jogkört biztosított volna a PSZÁF-nek. Ez a termék-jóváhagyási jogkör biztosíthatná azt, hogy a felügyelet egyszerűen kiszabályozza a rendszerből azokat a kockázatos, igazságtalan, felelőtlen hiteltermékeket, amelyek másra nem nagyon jók, mint arra, hogy egyik oldalon spekulatív bevételeket generáljanak, a másik oldalon pedig kockázatos időzített bombát helyezzenek el a magyar gazdaságban, a lakosság megsarcolásával.

Kimaradtak a javaslatból sajnálatos módon az úgynevezett nehéz helyzetbe került bankok esetén alkalmazandó rendkívüli eljárás szabályai is, amit még tavaly decemberben dolgozott ki a PM az IMF iránymutatásával, s amely szabályozási törekvés az Európai Unió törekvései között is szerepel, és a német, cseh, francia és angol jogrendszerben már bevezetésre is került. Itt volna az alkalom, hogy végre úttörő szerepet képviseljen az ország egy jelentős pénzügyi szabályozási kérdésben, mégsem látjuk ezt, holott ugyanakkor más esetekben pedig meglehetősen látványos a kormánynak az államosítással, azaz az állami beavatkozással kapcsolatos lendülete. Nem nagyon értjük, hogy ezt a banki szektorra miért nem kívánják alkalmazni olyan esetekben, ahol súlyos helyzetbe került bankok helyzetébe való beavatkozással megmenthető lenne a gazdaság.

A negyedik kritikai észrevételünk, a negyedik kritikai pontunk az anyagból tükröződő, alapvetően téves lakáspolitikai értékválasztással kapcsolatos. Elmarad a kormány által ígért lakáspolitikai szabályozási és ösztönzési áttörés. A javaslat bír némi lakáspolitikai elemmel, amikor a lakás-takarékpénztárak szabályozását bővíti és erősíti, és burkoltan ösztönöz a lakás-takarékpénztári megtakarítások növelésére. Ezeket a lépéseket mi üdvözöljük, csakhogy ezek a szabályok azokat a rétegeket szólítják meg, amelyek képesek megtakarításokat eszközölni, és nem foglalkozik a társadalom azon nagyobb részével, amely erre nem képes, a lakhatását azonban mégis meg kell oldani. Úgy tűnik, csakúgy, mint az adózást érintő változtatásoknál, a kormány úgy ítélte meg, hogy a tehetőseket kell támogatni és helyzetbe hozni ismételten. Ezért mi kérjük, hogy a javaslataik időbeli megfogalmazásában is tükröződjön az a politikai érzékenység, ami azt jelentené, hogy a lakáspolitikában is megnyilvánul az, hogy azoknak a lakhatási helyzetét kívánják támogatni, akiknek a lakhatási helyzete a legsúlyosabb ebben az országban. És ez nem egy kicsi réteg, ez legalább a társadalom alsó egyharmadát abszolút érintő probléma.

Az ötödik kifogásunk az lenne, hogy a módosítójavaslat-csomag nem rendelkezik a biztosítóegyesületek helyzetéről. Nem rendelkezik arról az anomáliáról, melyet a MÁV Biztosító Egyesülettel kapcsolatban mindenki láthatott, és sokan anyagilag is átérezhették.

(12.40)

Az egyesület formájában működő biztosítók helyzete még mindig nincs megoldva, felszámolásuk, vagyonelszámolásuk csődtörvény szabályai szerinti lefolytatása még mindig öszvér megoldásként csúfolkodik a jogrendszerben. A szabályozás a jogrendszert illetően átfogó változásokat érint, s ehhez időre van szükség. De talán nem volt elegendő idő a MÁV ÁBE esetének kirobbanása óta, hogy a kormány szakértői erre felkészüljenek? Tudjuk jól, hogy ez nem egy egyszerű módosítás, itt össze kell hangolni az egyesületi törvényt a biztosítókra vonatkozó törvénnyel, mégis azt látjuk, önöknek lett volna idejük arra, hogy ellenzéki pártként kényelmesen felkészüljenek ennek a rendkívül súlyos problémának a kezelésére, egyelőre mégis úgy fest, hogy nem történik előrelépés ezen a téren.

A hatodik kritikai észrevételünk az, hogy a szabályozás értelmében lényegében a fogyasztók, a hitelfelvevők továbbra is kiszolgáltatottak maradnak a közvetítőknek, a brókereknek. Nem rendezi megnyugtatóan a javaslat az elmúlt évek legnagyobb ügynöki közvetítői botrányai miatti szabályozási anomáliákat. Nem egyértelmű, hogy a pénzügyi közvetítő hogyan és milyen biztosítékok mellett vehet át pénzt az ügyféltől. Miért nem mondja ki a javaslat, hogy a közvetítő megbízója, tehát a hitelintézet-biztosító felelősséggel tartozik a számára dolgozó ügynök tevékenységéért, és ha az ügynök elsikkasztja az ügyfél által átadott pénzt, akkor ezért helytáll? Ez a lakás-takarékpénztárak esetében egyébként már így van, ennek a mintájára valamennyi ügynök által átvett és kezelt befizetésre ki kellene mondani ezt a rendelkezést, ki kellene terjeszteni ezt a megszorítást, de ehhez természetesen arra lenne szükség, hogy a banki lobbival érdemben szembenézzen a kormány. A javaslat alapján sajnos úgy látszik, hogy a kormány ezen a fronton meghátrált.

A hetedik kritikai észrevételünk a postára vonatkozik. Úgy fest, hogy a posta újra kilobbizott magának egy indokolatlan kedvezményt. Súlyosan érinti a pénzügyi fogyasztóvédelem kérdését a posta ismételt térnyerése a pénzügyi szolgáltatások nyújtása terén, amelyet gyakorlatilag felügyelet nélkül lát el. Jogosultságai kitágultak, elektronikus pénzkibocsátásra is jogosult lesz úgy, hogy a hitelintézeti törvény rendelkezései nem vonatkoznak rá, és a dolgozói által ellátott közvetítői, ügynöki tevékenységekkel szemben támasztott szakmai követelmények alól is felmentést élvez. Ezt a helyzetet ebben a formában így tarthatatlannak véljük.

Végül még egy plusz pont, ami úgy látszik, hogy már minden módosító javaslatra sajnálattal jellemző lesz. Itt is van egy olyan rendelkezés, egy passzus, amely alapvetően sérti a jogállamiság elvét. A jogállamisággal ellentétes, hogy a kormány korábban beterjesztett, rendőrállamot vizionáló, általunk elítélendőnek tartott törekvéseket tartalmaz az a rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény, a pénzforgalmi intézmény és az elektronikus pénzkibocsátó intézmény a nyomozó hatóságot a halaszthatatlan intézkedés jelzéssel ellátott, ugyanakkor ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresés esetén is köteles lesz tájékoztatást adni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő, üzleti titoknak minősülő adatokról. (Sic!) Távol álljon a pártunktól az, hogy túlságosan védeni szeretnénk a banki szektort, a pénzügyi szektort. Nem erről van szó, hanem arról, hogy alapvető jogállami garanciák, jogállami intézmények és elvek mentén állunk ki, vonatkozzanak ezek akár olyan személyekre, szervezetekre is, amelyek számunkra kevésbé szimpatikus szerepet töltenek be a gazdaságban.

Végül lépjünk hátra egyet: mi az az általános kép, ami kirajzolódik? Összességében úgy látjuk, hogy a kormány elhamarkodott, sőt indokolatlan kérdések megoldását illetően kapkod, mint például a munkavállalói nyugdíjjárulék emelése, ugyanakkor az égető, a lakosság kétharmad részét érintő, valamint közvetlenül a gazdaság egészét érintő feladatok megoldásával sajnos adós marad. A pénzügyi tárgyú törvényekre vonatkozó javaslat nem oldja meg a jelentős fogyasztóvédelmi célú szabályozási reformokat, a PSZÁF intézkedési jogosítványait nem szélesíti, termék-jóváhagyási jogkört nem ad számára, a hitelezés és a banki hiteltermékek átláthatóságáért semmit sem tesz, és a lakás-takarékpénztárakat hozza helyzetbe ahelyett, hogy a közösségi lakásszektort közösségi beruházásokkal támogatná. A pénzügyi buborék újrafúvódásával szemben ez a csomag sajnos édeskevés.

A kritikáinkat módosító javaslatok formájában is megfogalmazzuk. Mielőtt bármit is mondanék arra nézvést, hogy az LMP a zárószavazáskor támogatni fogja-e ezt a törvényjavaslatot, vagy sem, előbb szeretnénk látni azt, hogy a kormány hogyan viszonyul azokhoz a módosító javaslatokhoz, amelyek véleményünk szerint érdemi megoldást kínálnak azokra az általam most itt felsorolt gazdasági és társadalmi problémákra, amelyekre az önök által előterjesztett törvényjavaslat sajnálatos módon nem kínál megoldást.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu