DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Alig egy éve 323 igen szavazattal fogadta el az Országgyűlés az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló határozati javaslatot. Valamennyi jelen lévő Fidesz-KDNP-s képviselő igennel szavazott. Az elmúlt években az akkori ellenzékben lévő mai kormánypártok folyamatosan ostorozták a kormányt a szociális normatívák és az ápolással összefüggő ellátások értékének emeléséért. Óvatos becslések szerint is negyedmilliónál több a tartós ápolást igénylők száma hazánkban, de a jelenlegi szolgáltatások összességével alig százezer ember ellátása tekinthető megoldottnak, és az ápolásra szorulók száma évről évre természetesen folyamatosan emelkedni fog.

Az idősügyi nemzeti stratégia ennek a súlyos gondnak a megoldására ad iránymutatást. A méltó időskor alappillére, hogy mindenki hozzájuthat azokhoz a személyre szóló egészségügyi szolgáltatásokhoz, amelyekre ténylegesen szüksége van. A Semmelweis-tervnek nevezett vitairat méltatlanul megfeledkezik az idősekről, és az ő egészségi állapotukat segítő szolgáltatásokról is. Ezt a feledékenységet támasztja alá a jövő évi költségvetési javaslat is, amely nem a súlyának megfelelően kezeli ezt a sok százezer embert érintő kérdést.

A szocialista frakció benyújtott egy törvényjavaslatot, amelynek lényege az, hogy egy új pénztártípust, az önkéntes ápolási pénztárt hozza létre az Országgyűlés az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény módosításával. Ez lehetőséget adhat, adhatna az öngondoskodásra, a méltó időskorra való felkészülésre, a szülők és gyermekeik, generációk összefogására. Az idősek nem bízhatnak abban, hogy az állam majd mindent megold helyettük.

Tisztelt Miniszter Úr! Miért nem kezeli súlyának megfelelően az idősek ügyét, az ápolás problematikáját az egészségügy megmentését célul kitűző vitairat? Miért nem szorgalmazza a kormány az ápolási szükséglet kielégítését szolgáló előtakarékosságot?

Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu