JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! "Egy zöldgazdaság felé tart a világ. Eldönthetjük, hogy követjük, vagy vezetjük. Azok az országok, amelyek csupán követik ezt a folyamatot, meg fogják fizetni az árát. Azok pedig, akik vezetik az új zöldgazdaság megteremtését, nyerni fognak."

Ezek a szavak nem egy zöldaktivista, hanem Lindsey Graham, amerikai republikánus szenátor szájából hangzottak el, éppen egy éve. Akkor még úgy tűnt, a kormányzásra készülő Fidesz legalábbis kapiskálja a Graham szenátor által elmondottakat. A nem sokkal később kezdődő kampányban zöldbankról, zöld közbeszerzésekről, fenntartható gazdaságról nyilatkoztak. A kormányalakítást követően meghirdetett nemzeti együttműködés programjában - amelynek "nemzeti" jelzője egyre inkább emlékeztet a népi demokrácia fosztóképzőként értelmezendő "népi" tagjára -, tehát a kormányprogramban ilyesmiket lehetett olvasni: olyan állami, közösségi intézkedéssorozatra van szükség, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába. Az ország előtt álló kitörési pontok között szerepelt a zöldgazdaság vagy egy átfogó energiahatékonysági, klímavédelmi program is.

Szép szavak, de mi történik a valóságban? A beterjesztett költségvetés alapján most már tudjuk a választ: semmi. A 2011-es büdzsé biztos kézzel a lemaradó követők, az árat később megfizetni kényszerülők útjára állítja az országot. 10 milliárd forintos nagyságrendű forráskivonás történik a szektorból, amely az elmúlt évek megszorításainak is egyik legnagyobb vesztese volt. A költségvetés kiadásai a környezetvédelem területén a GDP 0,2 százalékára rúgnak, 40 százalékkal kevesebbre a 2009-esnél, és 20 százalékkal még a 2010-esnél is. Hollandia csupán a környezetvédelmi intézményrendszerére költ nagyjából ennyit.

Gyakorlatilag nincs olyan terület a környezetvédelmen belül, amelytől ne vonnának el forrásokat, még ha ez - mint például a hatósági rendszer vagy az országos környezeti kármentesítési program megnyirbálása esetében - nyilvánvalóan ellent is mond a józan észnek és a közelmúlt szomorú tapasztalatainak. Az elmúlt években fokozatosan kivéreztetett környezetügy jövőre megkapja a kegyelemdöfést.

Nem csak a kiadások oldalán tapasztalható meg ugyanakkor ez az irracionális, fenntarthatatlan szemlélet. A költségvetési hiány miatt a bevételeket kétségbeesetten kereső kormány vakon elszalad a lehetőség mellett, hogy egy zöld adóreformmal átalakítsa az államháztartás bevételi oldalát, egyben a gazdaságot is a fenntarthatóság irányába terelve. Érintetlenül maradnak a káros, környezetterhelést ösztökélő támogatások és rejtett ösztönzők. Ahelyett, hogy következetes ellenőrzésekkel beszednék a szennyezési bírságokat, a 2008-as szint 7 százalékára tervezik be ezt a bevételt, lényegében büntetlenül hagyva a szennyezőket. Ahelyett, hogy a "szennyező fizet" elvének következetes alkalmazásával a jelentős erőforrás-használatokra és környezetterhelésekre kivetett adók - mint például a hulladéklerakást, a szén-dioxid-kibocsátást, a teherautók úthasználatát terhelő adók - révén hoznák egyensúlyba az államháztartást, a hiányt alkotmányellenes, a jogállamisággal homlokegyenest ellenkező adókivetésekkel próbálják kipótolni.

Az az út, amely a költségvetésből kirajzolódik, és amerre a kormány elindult, Magyarországot Európából kifelé, a tartós periférialét, a hosszú távon a rossz döntések árát súlyosan megfizetni kényszerülők felé vezeti. A jövő világgazdasága, amelyben a zöldszektornak perdöntő jelentősége lesz, most formálódik. Most dől el, hogy ennek a gazdasági forradalomnak kik lesznek a nyertesei, és kik a vesztesei.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett költségvetés alapján önök, tízmillió magyar állampolgárral együtt, a vesztesek közé fognak tartozni. Hadd idézzek egy mondatot a várható győztesektől: "A gazdasági válsággal való szembenézés nem jelentheti azt, hogy figyelmen kívül hagyunk más nyilvánvaló problémákat, mint például az éghajlatváltozás. Ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ezeket a nehézségeket lehetőségekké tudjuk formálni." Ezek a korábbi finn kormányfő szavai. Ezt, a jövő mintáit kellene követnünk, nem pedig a miniszter úr által emlegetett 60-80 éves, elavult történelmi példákat.

Az LMP mindezek alapján a 2011-es költségvetési javaslatot nem támogatja.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu