SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Régóta gyakorló polgármesterként és kistérségi vezetőként nem újdonság számomra az, hogy a központi költségvetés tárgyalásakor előtérbe kerül az önkormányzatok helyzete, az önkormányzatok sorsa, és ilyenkor az utóbbi években sajnos azt hallhatjuk, hogy az önkormányzatok egyre nehezebb helyzetbe kerültek, egyre nehezebb helyzetben vannak. Vajon mi lehet a bajok gyökere?

Úgy gondolom, hogy ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor megállapíthatjuk, hogy részben a bajok 2002 őszére eredeztethetők, amikor is a Medgyessy-kormány a választási győzelméhez vezető ígéretét betartva béremelést hajtott végre az oktatási, az egészségügyi és a szociális ágazatban, bár ez az emelés nem érte el mindenütt az 50 százalékot, ahogy ígérték, olyan 30 és 50 százalék között volt. A baj nem az, hogy ezen ágazatok sok esetben kispénzű dolgozói béremeléshez jutottak, hanem az, hogy ezt a forrást egyszerre vonták ki a gazdaságból, és ezáltal fokozatosan lecsökkent a gazdaság vérkeringése.

Ami bennünket, önkormányzatokat érintett, az pedig az, hogy ennek a fedezetét a központi költségvetés 2003-tól nem biztosította. Nem biztosította, bár 2002 őszén még ez a probléma nem látszott, hiszen, ha jól emlékszem a számra, az Orbán-kormány akkor 350 milliárd forint tartalékkal adta át a büdzsét, amely éppen elég volt arra, hogy a béremelést fedezze 2002 utolsó hónapjaiban, de 2003-ban már a terhek egy jelentős részét, mintegy 500 milliárd forintot ránk, az önkormányzatokra terheltek, amelyet azóta sem pótoltak vissza, sőt, azóta még további elvonásoknak voltuk elszenvedői, és görgetjük magunk előtt ezeknek a következményeit.

2004-ben költségvetési eszközökkel arra bírtak bennünket, hogy megalakítsuk a többcélú kistérségi társulásokat. Ekkor arra gondoltunk, hogy ha már kiegészítő támogatásokat kapunk a közös feladatellátására, akkor talán így jutunk levegőhöz. Nos, itt is csalódnunk kellett, hiszen egy-két év múlva, amikor már megszerveztük a közös ellátásokat, akkor ezek a normatívák, kiegészítő normatívák kezdtek elerodálódni, illetve voltak olyan területek, ahol egyszerűen megszűnt a kiegészítő támogatás. Említeném itt például a fogyatékos és a pszichiátriai szociális otthonok ellátását, amelyeket a települések ha bevittek közös ellátásba, gondolom, könnyen belátható, hogy nem egy-egy településre terjedt ki egy-egy ilyen intézmény ellátási területe, hanem adott esetben kistérségi, megyei vagy régiós területet is felölelhet. Nos, ezek az ellátások is megszűntek, úgy gondolom, hogy hátrányosan diszkriminálva a fogyatékos embereket.

A települések a sok-sok elvonás mellett nem ültek ölbe tett kézzel, illetve nem dőltek hátra, hanem igyekeztek megtakarítani, igyekeztek fölvenni a versenyt az elvonásokkal, bár úgy vélem, hogy ezzel nem tudták eredményesen felvenni a versenyt. De mit tettünk mi, települések? Összevontunk intézményeket, bezártunk intézményeket - lassan már odáig jutottunk, hogy a tűzoltóságot vonjuk össze a bölcsődével, hogy megtakarításokat elérhessünk -, kötvényeket bocsátottunk ki, és az ezen kötvényekből származó forrásokat a települések egy része nemcsak fejlesztésre fordította, hanem működésre fordította, felélte. De amit fejlesztésre fordított, azok sem termelő beruházások. Azért szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy az önkormányzati beruházások nagy része nem termelő, nem megtérülő beruházás. Nem tudom, mikor térül meg egy út- vagy egy járdaépítés vagy akár egy intézményfejlesztés.

Úgy gondolom, hogy ha arra gondolunk, vagy azt próbáljuk átgondolni, hogy mi is lehet a megoldás, mi lehet a további teendő, tennivaló, akkor semmiképpen sem az, ami egyes véleményekből tükröződik, hogy nincs szükség ennyi önkormányzatra, nincs szükség ennyi kistelepülési helyhatóságra. Úgy vélem, lehet, hogy nincs szükség ennyi hivatalra, és bizonyos feladatok elláthatók körjegyzőségbe tömörülve is, de rossz elgondolni azt, hogy mi lehet egy-egy településsel akkor, ha akár legalább részönkormányzati szinten nem lesz a településnek gazdája. Ki fogja rányitni akkor egy-egy idős, magatehetetlen emberre az ajtót, vagy netán ki fogja megkérni egy-egy ingatlan tulajdonosát, hogy a háza előtti közterületet tegye rendbe?

Úgy gondolom, hogy a rendszerváltás utáni - vagy részben sikerült rendszerváltás utáni - időszak egyik sikertörténete minden nyűgével-bajával az önkormányzatok létrejötte és a helyi önkormányzatiság, a helyi demokrácia kialakulása; úgy vélem, hogy ezt csorbítani nagy hiba lenne.

Azt hiszem, hogy a megoldás az lehet és az lehetne, ha alapvetően átgondoljuk az önkormányzati feladatellátást, és az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztást újrapozicionáljuk. Az a több mint háromezer feladat, amellyel az önkormányzatoknak bajlódniuk kell, úgy gondolom, hogy enyhén szólva túlzó, nagyon sok esetben kerültek az önkormányzatokhoz olyan feladatok, amelyek nem odavalók, olyan feladatok, amelyeket a központi kormányzat kényelmi szempontból letolt az önkormányzatokra. Van egy csomó olyan feladat, amely úgy vélem, hogy egyrészt elhagyható, másrészt úgy vélem, hogy állami ellátásban, központosítva hatékonyabban elvégezhető, ellátható.

Mindenesetre ez a feladat is, az önkormányzati rendszer reformja az új kormányra marad, és az új kormánynak kell majd sok-sok évek mulasztását pótolni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu