BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány az általános indoklásban a foglalkoztatás bővítését elsődleges prioritással jelöli meg, igen helyesen, azonban a költségvetés kiadási számaiból nem derül ki, hogy ezt mivel kívánják megvalósítani. A számok alapján ugyanis a közszférában leépítés lesz, folytatódik a három éve tartó bérbefagyasztás, tehát összességében véve tulajdonképpen a 2011. év sok százezer közszolga számára igen keménynek ígérkezik. Mindemellett lesznek olyan hivatalok és szervezetek, amelyeknek amellett, hogy létszámcsökkentéssel, illetve a jövedelmek további megszorításával kell szembenézniük, még a feladatkörük is bővülni fog, például az önkormányzatok, a munkaügyi központok, az Országos Tisztiorvosi Hivatal. Innentől kezdve erősen kétséges, hogy mennyire fognak tudni megfelelni ezeknek a feladatoknak.

De hogy mitől lenne bővülés a versenyszférában, az sem derül ki, ugyanis a foglalkoztatás alacsony szintje nem oka, hanem következménye a gazdasági visszaesésnek, a gazdaságot visszafogó, a kis- és középvállalkozások számára hátrányos szabályozási környezetnek. Itt is komoly ellentmondásokat találunk, mert miközben folyamatosan a magyar kkv-szektor helyzetbe hozását hangsúlyozzák, eközben a következő mondatukban már a multinacionális vállalatok magyarországi telephely-létesítését hozzák fel pozitív jövőkép gyanánt a munkahelyteremtés szempontjából.

Önmagában a vállalkozási adók csökkentése nem fogja növelni a foglalkoztatást. Ugyan megteremti a további beruházások lehetőségét, tehát munkahelyteremtésre jó, de hogy a munkahelyek meg tudjanak maradni, ahhoz nagyon komoly járulékcsökkentésre, tehát a bérterhek radikális csökkentésére lenne szükség, mert gazdaságilag egyszerűen nem tudják fenntartani ezeket a munkahelyeket a vállalkozások. A számok azonban azt mutatják, hogy ilyen csökkentésre nem készül a kormány, ezért érdemi javulás a foglalkoztatás terén a versenyszférában sem várható.

(9.50)

Az látszik ugyan, hogy a Nemzeti Adó- És Vámhivatal foglalkoztatotti létszámát növelni kívánják, feltételezhetően az ellenőrzés erősítése céljából, de azt is látni kell, hogy megfelelő bértehercsökkentés nélkül a jogszabályok egyszerűen gazdaságilag betarthatatlanok lesznek a kis- és középvállalkozások számára, mert piacképtelenné teszik ezt a szférát, és az ellenőrzések és bírságok, mint ahogy manapság is, sok esetben csak a kegyelemdöfést adják meg a vegetáló cégeknek.

Ellentmondás mutatkozik abban is, hogy miközben az adózók számának növelését fontosnak tartják, és itt indoklásként például azt hozzák fel, hogy a munkaerőpiacról végleg kiszorultak számára színvonalasabb szociális ellátást tudjanak biztosítani, eközben ugyanerre a rétegre már úgy hivatkoznak - megjegyzem, hogy igen helyesen -, hogy amennyiben a nemzeti közfoglalkoztatási programot elutasítják, akkor ki kívánják zárni az ellátásból. Tehát igen komoly koherenciaproblémák vannak a költségvetési törvény egyes részei között.

Bár gazdaságilag megfogalmazzák azokat a fejlesztési területeket, amelyek komoly szerepet játszhatnak a munkahelyteremtésben, ám eközben - egyre romló munkanélküliségi adatok és a nemzetgazdaság igényeivel köszönő viszonyban sem lévő képzési struktúra ellenére - megszüntetik a rehabilitációs célú munkahelyteremtő támogatást, csökkentik a foglalkoztatási és képzési támogatásokat, ami a munkanélküliek egy jelentős részét képező alulképzettek, illetve munkaerő-piaci versenyben jelentős hátránnyal indulók számára eddig komoly segítséget jelentett.

A közfoglalkoztatás finanszírozását is nagyon jelentősen csökkenteni kívánják, illetve az önkormányzatokra jóval nagyobb terheket készülnek tenni, azonban finanszírozási oldalról ez sem jelenik meg. Tehát itt megint kétséges, hogy ez mennyire lesz megvalósítható. Ráadásul egy nagyon komoly szervezeti átalakítást is végre kívánnak hajtani, ami még úgy körvonalaiban sem látszik sehol, holott január 1-jétől elvileg ezt be kívánják indítani. Azt nem vitatjuk, hogy mindenképpen kell valamennyi átalakítás, mert ez a mostani rendszer jó, hogy van, de sok hátulütője van, azonban úgy nekiállni, úgy elvenni az emberektől ezt a minimális munkalehetőséget, hogy közben nem tudunk valós perspektívát mutatni, ez több mint felelőtlenség, miközben nyilvánvalóan az ellátások számát, illetve mértékét is csökkenteni kívánják, ez is kitűnik a számokból.

Ráadásul a közmunkaprogramok koordinálását január 1-jétől a munkaügyi központok fogják végezni, ahol szintén személyiállomány-csökkenés várható, és a bérekre fordítható kiadások is csökkennek. Tehát ez is egy olyan terület, ahol a feladatokat növelik, azonban a forrásokat csökkentik.

Összességében véve most az jósolható, hogy teljes káosz lesz január 1-jétől a közfoglalkoztatás terén, ami annak a rétegnek, ami közelítőleg százezer embert tesz ki, akiknek ez az egyetlen munkalehetősége, nagyon komoly válsághelyzetet idézhet elő.

Az önkormányzatok kapják meg az ellátásra való jogosultság megállapításának és a járandóság folyósításának feladatát, továbbá lényegesen megnő az az arány, amit nekik kell fizetniük a közfoglalkoztatottak számára, ami a majdnem félmillió munkanélküli és a közel százezer közmunkást tekintve akkora teher lesz az önkormányzatok számára, hogy igen kétséges, hogy meg tudnak-e felelni majd ennek a feladatnak.

Az általános indoklás szerint a foglalkoztatás bővülését eredményező intézkedéseknek legkorábban 2012-ben lehet majd érezni a hatását, de hogy mik ezek az intézkedések, azok egyszerűen nem derülnek ki sem a számokból, sem az indoklásból.

A munkanélküliség jelenlegi szintjén járuléktámogatásról beszélnek a kisgyermekes nők részmunkaidős foglalkoztatása esetén. Alapvetően a Jobbik támogatja az alternatív foglalkoztatási formákat, és azt gondoljuk, hogy ez a jövő, tehát mindenképpen ebbe az irányba kell elmozdulni. Azonban egy ilyen helyzetben, amikor alapvetően nagyon magas a munkanélküliség és valójában nem lesznek új munkahelyek, járulékkedvezményt adni ilyen feltételekkel, valójában többet árthat, mint amennyit használ, hiszen előfordulhat, hogy egy jelentősebb járulékkedvezmény reményében a munkáltató a főállású, mondjuk, családfenntartót lecseréli két részmunkaidős kisgyermekes édesanyára. Tehát ha ezt a családok szintjére levisszük, akkor a családfenntartó elveszti a munkahelyét, helyette az édesanya elmehet négy órában dolgozni.

Összességében véve, azt gondolom, nyilvánvalóan rosszabbul jár a család. Ezt a járulékkedvezményes formát, hogy ezzel támogassuk az alternatív foglalkoztatási formákat, akkor kell behozni, ha jelentősen elindul a munkahelyek számának növekedése, és nem másoktól veszi el és cseréli le két részmunkaidősre, hanem az új munkahely, amit létrehoznak, azt már eleve erre a formára hozzák létre. Itt még hozzá kell tenni, hogy ez a 7 százalékos járulékcsökkentés tulajdonképpen nem olyan mértékű, ami veszélyeztetné a főállású munkavállalókat, ezt inkább kommunikációs fogásnak tudjuk értékelni.

Érthetetlennek tartjuk, hogy miközben a társadalmi konzultáció és a szakmai érdekképviseletek és a civil szféra jogalkotási folyamatba történő bevonását hangoztatják - igaz, itt is meg kell jegyezni, ez inkább ilyen szemfényvesztés szintjén működik, a törvénytervezet szövegének a fényében -, eközben folyamatosan egyéni képviselői indítványokkal nyújtják be a kényesebb témákat, illetve elveszik a jogorvoslati lehetőségét a közigazgatási eljárások során a civil szervezetektől és érdekképviseletektől, valamint most az Országos Érdekegyeztető Tanács és az ágazati párbeszéd bizottságok szakmai programjainak a költségvetési támogatását a felére veszik vissza.

Egyszerűen érthetetlen, hogy mi indokolja ezt a drasztikus lépést, hiszen ennyire nem jó az érdekképviselet érdekérvényesítése ma Magyarországon, miközben talán soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy valaki képviselje a munkavállalók és munkaadók érdekeit, illetve a civil szférát, hogy végre tényleg be legyenek vonva a törvényalkotásba. Mint ahogy számos munkaügyi és munkajogi problémát megoldanak az ágazati kollektív szerződések, az ágazati párbeszéd bizottságoknak ezeknek a szerződéseknek a létrejöttében nagyon komoly szerepe van. Ilyen szempontból nagyon kétséges, hogy milyen hatása lesz ezeknek a csökkentéseknek.

Ebbe a kategóriába tartozik az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség költségvetésének csökkentése is, hiszen most ott tartunk, hogy a munkanélküliség miatt már az embertelen körülményeket is kénytelenek a munkavállalók elviselni, és most sincs elég kapacitás arra, hogy az összes visszás helyzetet ki tudják vizsgálni és fel tudjanak lépni ellene. Ha még ebben a helyzetben csökkentjük a költségvetésüket, illetve a személyi állományukat, akkor ezzel csak még jobban kiszolgáltatjuk a munkavállalókat a visszás helyzeteknek. Csak 2010-ben 20 százalékkal nőttek a munkahelyi balesetek. Mindez azért, mert a gazdasági helyzet miatt a munkavédelmi előírások megszegésén próbálnak spórolni nagyon sok helyen, amit nyilvánvalóan egy szigorúbb ellenőrzéssel lehet megállítani.

Összességében véve a költségvetési tervezet számai nem támasztják alá a preferenciában megfogalmazott célokat. A foglalkoztatás növelését, a tervezett intézkedések hatását csak hasraütésszerűen lehet becsülni, mert hatástanulmányok nem készültek vagy legalábbis nem tudunk róla. A Jobbik véleménye szerint olyan gazdasági intézkedések nincsenek kilátásban, amelyek a versenypiacon a foglalkoztatás növekedését indukálhatnák, eközben csökkentik az állástalanok szociális ellátását, a közmunkaprogramra szánt forrást egyharmadával, létszámleépítést terveznek a közszférában, a bérek befagyasztása mellett, és bár a szakképzésre és a felnőttképzésre több forrást szánnak, annak hatékony, nemzetstratégiai célokat szolgáló elosztását nem biztosítják. Összességében véve a foglalkoztatási és munkaügyi tervek nem támogathatók a Jobbik részéről.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu