KUKORELLY ENDRE (LMP): Kedves Képviselőtársak! Egy másodpercre térjünk vissza erre a dodzsem dologra! Könyörgök, a dodzsem nem úgy megy, hogy így körbe-körbe megy, meg sínen van, meg pályán van, hanem pont az a lényege, hogy ütközzön - de jó, hagyjuk ezt a metaforát!

Biztosítom önöket, hogy nálam nagyobb múzeumjáró, illetve a régi irodalom iránt elkötelezettebb embert nem találnak, a zenei érdeklődésem is teljes mértékben a klasszikus zenére korlátozódik, Schubert és Wagner a kedvenceim, és Mozart. Ezzel együtt azt szeretném mondani, hogy minden tiszteletem a költségvetésben a muzeális dolgok iránt érzett nagy érdeklődésnek, de azért felhívnám a figyelmet, hogy a művészet mindig is kortárs dolog volt, mindig is.

Az ókori görögök színházában kortárs szerzők versengtek egymással, Shakespeare-től és Moli re-től egész Molnár Ferencig kortárs szerzők darabjait játszották a színházakban, az írók kortárs írók voltak mindig, mármint az érdekes írók. Olvassák el Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című, nagyon vicces és nagyon kitűnő könyvét, amiben leírja azt, hogy Jókai Mór milyen fontos szerepet játszott a saját korában, nem beszélve arról, hogy képviselő is volt, mint Mikszáth, s a többi.

Én csak azt akarom mondani, hogy azzal, hogy például a PANKKK-ot megszüntetik, én egyáltalán nem vagyok különösképpen egy rockzene-fan, de azért ezt elképesztőnek tartom, és nem értem, hogy mi van baj van a kortárs könnyűzenével vagy rockzenével, miért kell megszüntetni. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Miért vesznek el a kortárs művészettől?

Nagyon egyetértek azzal, hogy Erkel-év van meg minden, nagyon díjazom is, főleg, hogy bemutatták az eredeti Bánk bánt, de azért ez nem azt jelenti, hogy el kell venni a kortárstól, és oda kell adni a tuti halott művészetnek.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu