DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pusztán két problémára szeretném ráirányítani a figyelmet, csatlakozva a frakciótársaim felszólalásához. Az egyik az, hogy itt készülve a mai vitára, mi is találkoztunk azokkal a szirénhangokkal, illetve nem egyszerűen szirénhangokkal, azokkal az aggodalmakkal, amik azt fogalmazták meg, hogy jó, jó, elfogadásra kerül ez a törvényjavaslat, de itt tulajdonképpen az fog történni, hogy azt a kockázatot, azt a kárt, amit eddig a termelők nyeltek be, most majd az árakkal manipulálva a kereskedők vissza fogják rájuk tolni.

Ezzel kapcsolatban szeretném azt megerősíteni, hogy egy kicsit ilyen déja vu érzésünk volt a törvényjavaslat elolvasása után, illetve az indokolás elolvasása után, hogy egy kicsit hasonló a helyzet, mint amikor itt a Házban több alkalommal is a lakossági hitelekről folyt a szó. Túl azon tehát, hogy ezt a törvényjavaslatot el kell fogadni, fontos volna itt piacszabályozásról is beszélni majd, ami - csatlakozva ahhoz, amit Szabó Rebeka képviselőtársam az imént elmondott - lehetővé teszi azt, hogy minél többen a helyi termékeket vásárolják meg, tehát hogy egy nagyobb vásárlóerőt tegyünk a helyben megtermelt termékek mögé, mert ez adott esetben kiegyensúlyozhatja azt a kárt, amit ilyen-olyan manipulációk egy ilyen elfogadott törvényjavaslat után megpróbálnak visszaterhelni a termelőkre.

A másik dolog, amit szeretnék megjegyezni, pusztán a szabályozással kapcsolatos, illetve amit Vágó Gábor képviselőtársam a vis maior megfogalmazása kapcsán már felvetett. Benyújtottunk egy módosító javaslatot, ami nem tesz mást, mint ebbe a törvényjavaslatba átemeli a polgári törvénykönyv egyébként megszokott terminológiáját. Az az igazság, hogy tulajdonképpen az lenne a helyes, ha nem az agrárpiaci rendtartási törvényben kerülne megfogalmazásra ez az egész mostani törvényjavaslat, hanem a polgári törvénykönyv mezőgazdasági termékértékesítési szerződésről szóló fejezetét módosítanánk megfelelő módon. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a polgári törvénykönyvnek van egy zárt fogalomrendszere, van egy kialakult bírói gyakorlat, van egy kialakult joggyakorlat, és az a fogalomhasználat, amit egyébként ajánlunk itt a módosító javaslatunkban, egyébként átveszi a polgári jogban már használatos vis maior meghatározást, amire a bírói gyakorlat több évtizeden keresztül már nagyon világos mögöttes tartalmat alakított ki.

Ez azért nagyon fontos, mert azok az aggodalmak, amiket Vágó képviselőtársam is közvetített, és adott esetben piaczavaró hatásuk lehet, talán visszább szorulnak akkor, ha a törvényjavaslat eleve egy olyan fogalomrendszert használ, ami mögött már egy teljesen világos, kialakult jogalkalmazói gyakorlat van, tehát hogy az adott szavakon, az adott fordulatokon mindenki ugyanazt fogja érteni. Adott esetben tehát, ha jogvita van belőle, teljesen evidens az, és akár helyben is egy ügyvéd meg tudja mondani annak, aki ebből jogvitát akar provokálni, hogy mi az, ami elfogadható ilyenkor elháríthatatlan külső oknak, és mi az, ami nem. Úgyhogy én ezért is ennyiben ajánlom az előterjesztők figyelmébe a módosító javaslatunkat. Illetve még annyi megjegyzésem lenne, hogy amikor például itt azzal kapcsolatban hangzottak el ellenvetések, aggodalmak, hogy az a törvényjavaslat az exportnak nem tesz majd jót, akkor erre leginkább az az érvünk - és itt újfent csatlakoznék Szabó Rebeka képviselőtársamhoz -, hogy mi egyébként is hosszú távon a hazai élelmiszerpiac megtartását, illetve a kisléptékű termelés támogatását tartjuk elsőrendűnek, de ehhez egy átfogó piacszabályozási előremozdulásra lenne szükség, ami valóban azt serkenti, hogy minél többen a hazai, illetve nem egyszerűen a hazai, a helyben megtermelt terményeket, termékeket vásárolják meg.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu