DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Ket. vitája alapján tényleg mondhatnánk azt, amit államtitkár asszony mondott, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat technikai módosításnak is minősülhet, hiszen a Ket. szabályai úgy változtak, hogy tényleg a koherencia megteremtése érdekében célszerű ezt a szabályrendszert is módosítani, de csak abban az esetben, ha a Ket. szabályait és azt a logikát, amit önök képviselnek, elfogadjuk.

Egyébként nyilvánvalóan minden törvényjavaslat általános vitájánál az alapvető kérdés a szükségesség, az indokoltság kérdése. A szükségesség és indokoltság kérdésében önök, illetve a Fidesz képviselője próbált néhány érvet felsorolni. Azt gondolom, hogy ezek az érvek nem állják meg a helyüket, nem találtam benne olyat, amely tényleg alátámasztotta volna azt, hogy ilyen irányban érdemes módosításokat csinálni.

Államtitkár asszony az expozéjában, illetve az expozé elején kitért arra, hogy tulajdonképpen az alapvető kormányzati szándék a reformszándék. Nem vitatva el az önök reformtörekvéseit, ebben a törvényjavaslatban minden látható, csak ilyen reformszándék nem. Ugyanis 92 törvénynél a határidőket módosítják, és úgy módosítják ezeket, hogy a 2009. október 1-je előtti határidőket állítják vissza. Általában a magyar nyelv szabályai szerint az ilyen dafke törvényt vagy restitúciós törvényt nem reformnak szokták nevezni, hiszen tulajdonképpen semmifajta ilyen szándék nincsen benne.

A magam részéről egyébként nem értem a sürgősséget sem, hiszen önök most már több mint fél éve azon dolgoznak, hogy ezek a határidők megváltozzanak. Azt gondolom, hogy fél év elégséges idő lett volna arra, hogy a parlament elé beterjesszék a javaslatukat, és nem sürgősséggel kellene ezt tárgyalni. Illetve magát az egész ügynek a jelentőségét, hogy 22 nap, 20 nap vagy egy hónap, ez sem olyan jelentőségű, amivel mindenféleképpen a parlamentnek sürgősséggel foglalkoznia kellene.

Nem ötleteket akarok adni, de sokkal fontosabbnak tartanám, hogy például végre előjöjjenek, mondjuk, a devizahitelesekkel kapcsolatos kérdéskör megvitatásával, hiszen amit korábban itt beterjesztettek, azok nem oldják meg a problémát. Hónapok óta egy bizonyos eszközkezelő társaságról beszélnek, aminek a nyomait sem látjuk. Azt gondolom, ez sokkal jobban érinti a magyar százezreket vagy akár milliókat, mint hogy 22 nap vagy 30 nap lesz az ő ügyintézési határidejük.

De maga a törvény, amire visszatérnék, ez egy olyan salátatörvény, amely 92 jogszabályt módosít. A 92 jogszabályból, úgy, ahogy elhangzott az expozéban, 91 esetben összesen a határidő módosításáról van szó. De én is szeretnék arra utalni, hogy milyen az a rendszer, amit önök leváltanak, és klasszikust tényleg csak szó szerint lehet idézni, most jelen esetben ez a klasszikus dr. Navracsics Tibor úr, aki előterjesztője ennek az anyagnak, és az ő szó szerinti indoklásából szeretnék én is Lamperth Mónika képviselő asszonyhoz hasonlóan idézni. Amikor is azt mondja miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr: "Igaz ugyan, hogy a hatályos megoldás által a hatósági ügyterhek és munkafolyamatok valamelyest egyenletesebbé és valamivel könnyebben tervezhetővé váltak, ugyanakkor például a három- vagy négynapos munkaszüneti napok esetén az ügyintézés teljes időtartama kitolódhat."

Nos, gyakorlatilag azt mondja itt miniszter úr mint előterjesztő, hogy a hatóságok szempontjából ez az ügyintézés és ez a munkateher sokkal jobban szolgálja a normális közigazgatás-átalakítási koncepciót, hiszen mi szolgálná jobban, mint az, hogyha egy közigazgatási, államigazgatási szervnek a működése kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, és nyilvánvalóan ezek a hatások nemcsak a hatósági ügyintézésben, hanem az állampolgárok tekintetében is fontosak. De ha az állampolgárokat említettem és az állampolgárok oldaláról vizsgáljuk meg a helyzetet, akkor egyrészt önök azt mondják, hogy elhúzódnak az eljárások azért, mert itt állandóan három- vagy négynapos munkaszüneti napok vannak, és ezen elhúzódások miatt szegény állampolgárok annyira összekeverednek - most is egy ilyesmi elhangzott -, hogy állandóan ezeket a naptárakat kell nézni, hogy péntek vagy csütörtök munkaszüneti nap volt-e, és ebben a nagy kavarban már azt sem tudják, hogy most hány napot kell nekik számolni. Azt gondolom, hogy ez egy olyan cinikus megoldás és olyan cinikus kijelentés, amely ellen az önök vezetője általában tiltakozni szokott.

Azt gondolom, hogy ezek a rendkívüli esetek, amikor például egy nemzeti ünnep van, ezek alapvetően egy hatósági ügyintézést nem húztak el, ezért az önök indokai, hogy elhúzódnak és az állampolgárok nem tudják követni ezeket a határidőket, ezek semmiképpen sem állják meg a helyüket.

Viszont nagyon nagy kérdés az állampolgárok szemszögéből, hogy tényleg rövidebb lesz-e az elintézési határidő, mert ha ügyfélbarátok akarunk lenni - márpedig a jelenleg hatályos törvénynek ez volt a célja -, akkor meg kell nézni, hogy az állampolgárok hogyan járnak jobban. Tény és való, hogy önök a törvényből ki tudnak emelni néhány olyan eljárást, amikor egy-két nappal az állampolgárok jobban járnak, hiszen az elintézési határidejük rövidebb lesz, azonban ez közel sem tekinthető általánosnak.

Ugyanígy kiemelhető a törvényjavaslatból jó néhány olyan időpont, amikor az eljárási határidő nem csökken, hanem növekszik. De mégis az államigazgatási eljárásokban a korábban általános elintézési határidő 30 nap volt. A jelenleg hatályos törvény azonban ezt 22 napban rögzíti.

Önök és talán az állampolgárok is tudják, hogy a Ket. korábban hatályos törvénye úgy rendelkezett, hogy jövő év januártól az elintézési határidő 20 munkanapra változott volna. Azt gondolom, hogy ha az általános, nagy tömegben előforduló államigazgatási eljárásokat említjük, akkor a 20 munkanap minden bizonnyal rövidebb, mint az önök egy hónapos határideje.

Ebből tulajdonképpen az állapítható meg, hogy az a dafke törvényjavaslat, ami ide bekerült elénk, nem szolgálja sem a közigazgatási, államigazgatási szervek működését, sem az állampolgárok érdekeit. Ugyanakkor volt önöknek egy második nagyszerű indoka is, ez a bizonyos informatikai rendszereknek a kérdésköre. Ha valaki véletlenül nézte ezt a vitát és meghallgatta az expozét, illetve meghallgatta a Fidesz előadóját, akkor most azt gondolom, hogy teljes zavarban lehet, hiszen egyrészt arról értekeznek, hogy bizonyos államigazgatási szervek már átálltak egy új rendszerre, bizonyos államigazgatási szervek nem tudták az informatikai rendszerüket módosítani.

(12.00)

Majd két perccel később az hangzott el az előttem szóló előadótól, hogy nem álltak át az informatikai rendszerek, majd a felszólalásának a végén arról értekezett, hogy itt már minden informatikai rendszer átállt, és biztos ez zsíros megbízási díjakat okozott bizonyos személyeknek.

Azt gondolom, hogy legalább egy ilyen felszólalás előtt el kellene dönteni azt, hogy mi az önök álláspontja: az informatikai rendszerek változtak, nem változtak vagy részben változtak. Ezen kívül másfajta logikai esetet nem nagyon tudok felsorolni. De ha például azt a logikai esetet fogadjuk el, amit Vas képviselőtársam említett, hogy megváltoztak a rendszerek, zsíros megbízások voltak, akkor nyilvánvalóan az önök szándéka most az, hogy ezeket az informatikai rendszereket, amelyek egy éve voltak használatban, most ki kell dobni, és ha sikerült kidobni, akkor biztos - hiszen magukból indulnak ki - másfajta zsíros megbízások keretében majd új informatikai rendszereket kell építeni. Hozzáteszem, az egy nagyon nagy kérdés, hogy minderre a rendelkezésre álló körülbelül egy hónap hogyan lesz elegendő.

Tehát az informatikai rendszerekkel kapcsolatos második alapvető érvük, illetve az általános indokolásban felsorolt második alapvető érvük sem állja meg a helyét.

Nézzük, mi a harmadik érvük! Ez a harmadik érv, amit önök úgy fogalmaznak meg, hogy ez az úgynevezett rendszertani érv, ugyanis hogy a magyar közigazgatás rendszerébe a napokban történő határidő-számítás nem illeszkedik, számos helyen, például a polgári eljárásjog rendszerébe ez nem nagyon építhető be. Ugyanakkor ezen fejezeten belül - ezt egyébként államtitkár asszony is említette - számtalan kivételt állapítanak meg. Például ilyen kivétel az adóigazgatási eljárások, amelyek nagy tömegben, több tízezres nagyságrendben fordulnak elő. Itt úgy gondolják, hogy meg kell tartani a naptári napokban való számítást.

Ugyanúgy meg akarják tartani ezt a számítást - igaz, nem is tehetnek mást - a közösségi joggal összefüggő eljárásrendben, de államtitkár asszony úgy fogalmazott, hogy a Ket.-hez szorosan nem kapcsolódó egyéb eljárásokban, például a panaszügyintézés esetében is a jelenleg hatályos rendszert kívánják fenntartani.

Tehát azt gondolom, hogy ha rendszertanilag szeretnék elhelyezni ezt a kérdést, akkor önök tulajdonképpen önmaguknak mondanak ellent. Ha ez rendszertanilag nincs rendben, akkor miért kell egyes jogszabályokban megtartani, más jogszabályokban nem változtatni? Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy itt az állampolgárok, a jogkereső állampolgárok számára létrehoznak egy olyan katyvaszt, amely katyvaszban azok, akik a jogban nem járatosak, nem fognak tudni eligazodni. Ezért például, mondjuk, határidőket fognak módosítani. Például azt gondolják, hogy egy hónap rendelkezésre áll, és kiderül, hogy adóhivatali határozat esetében vagy az adóeljárásban nem is ez lesz az irányadó, hiszen maradnak a naptári napok.

Tehát ez a három alapvető érvük volt, amely három alapvető érv álláspontom szerint semmiképpen sem állja meg a helyét.

Azonban én is szeretnék utalni a részletes indokolásban kifejtett integrált ügyfélszolgálati irodákra, amelynek rendszerét természetesen csak üdvözölni tudjuk. Annyi probléma azért talán még van, és erre utalt egy picit államtitkár asszony, hogy néhány helyen koherenciazavarok lehetnek. Tehát itt például a költségviselés szabályai még a jogrendszeren belül némi koherenciával rendelkeznek, hiszen aggályos az, hogy a különböző nyilvános adatbázisokban lévő dokumentumok beszerzéséért a jogkereső állampolgároknak kell-e majd költséget fizetni. A jelenlegi szabályok alapján úgy látom, hogy illetékfizetési kötelezettség lesz, bár önök azt írják, hogy ezt az illetéket az állampolgárok - nagy újításként - egy helyen is leróhatják.

Hadd utaljak egy picit a jogalkotási törvényre, amiről tegnap szavazott a Ház. Tudom, hogy ez nyilván még nem hatályos, de amikor a kormány benyújtotta a jogalkotási törvényt és voltak szándékai, nyilván ezt is megpróbálta figyelembe venni. A jogalkotási törvény - és erre szintén a jelen expozéban utalt államtitkár asszony - két fontos dolgot azért előír. Egyrészt, hogy a hatóságoknak - jelen esetben a hatóságoknak - elegendő idő áll-e rendelkezésre a felkészüléshez. Önök azt terjesztették ide, hogy január 1-jétől működik ez a rendszer, közben nem tudjuk, hogy most az informatikai rendszerek átálltak vagy nem álltak át. Jelzem önöknek, hogy idén lesz még egy karácsony és szilveszter is, tehát nem tudom, hogy január 1-jére hogyan fog a teljes államigazgatási rendszer átállni ezen törvények végrehajtására. Tehát azt mondhatom, hogy elegendő idő a felkészülésre biztos, hogy nem áll rendelkezésre.

A másik fontos kérdés pedig az előzetes hatásvizsgálat. Az hangzott el, hogy a korábbi, 2009-es törvénymódosításnál előzetes hatásvizsgálat nem volt. Szeretném kérdezni, hogy most milyen előzetes hatásvizsgálatok alapozták meg ennek a törvénynek a benyújtását. Semmifajta ilyenről nem tudunk. Ez annál is inkább szomorú, mert most már ezt a tegnap elfogadott jogalkotási törvény is előírja. Tehát arra szeretnék még egyszer utalni, hogy azok az indokok, amiket felhoztak, nem valósak (Az elnök csenget.), a jogalkotási törekvéseiktől, a jogalkotási törvénytől is teljesen ellentétes a benyújtott törvényjavaslat, így néhány pozitívuma ellenére a támogatás részünkről nagyon aggályos.

Forrás: parlament.hu