DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egy kicsit ellenkező előjellel fogok megemlékezni a javaslatról vagy azokról a pontokról, amit MSZP-s képviselőtársam megtett.

Az valóban helyes és előremutató, hogy itt koherenciazavarokat vagy olyan módosításokat átvezetünk, amelyek eddig nem vagy csak részlegesen történtek meg. Természetesen ezt támogatni tudjuk és előremozdítónak tartjuk, de már tegnap az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondtuk, hogy a részletes aggályainkat, legyen az anyagi vagy eljárásjogi, ki fogjuk fejteni itt az ülésen. Ezt szeretném most megtenni, egyben felhívva a kormány képviselőit, hogy merítsenek ebből erőt, és bár nem szokás, de a módosítóinkat esetleg fontolják meg, hogy befogadják vagy támogatják, illetőleg a jövőre nézve kiindulópontként talán tekinthetnek rá.

(9.10)

Elhangzott Bárándy Gergely képviselőtársamtól, hogy mennyi mindent megtart ez az előttünk fekvő T/1673. számú javaslat a régebbi novellákból vagy az előző kormány büntetőjogi szemléletéből; én ezt nem feltétlenül tartom jónak minden esetben. Itt felmerült a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése és ennek intézménye, ami - jól tudjuk - 2010. május 1-jével él, tehát egy új jogintézményről van szó, és ez a törvény, ez az előttünk fekvő javaslat ezt gyakorlatilag átvezeti a törvényeken, ahol ez nem történt meg.

Nekem ezzel az a problémám, a Jobbik-frakciónak ezzel az lehet a problémája, hogy mi felülvizsgáltuk volna az egész intézmény jogosságát; úgy érezzük, hogy ez egy liberalizálódási gyakorlat a büntetési gyakorlatban, amit már oly sokszor megfogalmaztunk, hogy nem jó iránynak tartunk. Megértem, hogy Bárándy képviselőtársam mint védőügyvéd, nyilván abba az irányba próbálja vinni a dolgokat, hogy adott esetben az ügyfeleinek kisebb vagy rövidebb büntetés nézzen ki, de mi azért az elharapózó közbiztonsági helyzetre való tekintettel ezt újragondoltuk volna. Így is egy börtön esetén fele idő után jó magaviseletért szabadulhat az elkövető; nyilván ez az arány a magasabb vagy súlyosabb büntetés-végrehajtási fokozatokban változhat, de úgy érezzük, hogy a társadalom felfogásában és megítélésben már az is egy visszás gyakorlat, amit mi jogászként meg tudunk fogalmazni, hogy mondjuk, jó magaviseletért rövidebb időtartamnál miért szabadul az elkövető. Ez a társadalomban úgy ül le, hogy valakinek a felét kell leülnie annak a büntetésnek, és utána már ki is jöhet. Ez - kiegészítve a véleményünk szerint egyébként is enyhe büntetőjogi gyakorlattal - arra az eredményre vezethet, hogy az embereknek megdől a jogba és a büntetőjogba vetett bizalma.

Itt ebben valamiféle pozitív változást jelent a ciklus elején elfogadott középmérték bevezetése, ami ellen az MSZP szintén tiltakozott annak idején; ezek alapján már meg tudom érteni, hogy miért, de mi azt is támogattuk. A büntetéseknek legyen elrettentő ereje, ami nem csak abban áll, illetve az egyik része az, tudom, itt mindig azt szokták válaszolni erre, hogy az elkövető tudja, vagy magas százalékban számíthasson arra, hogy ő megbüntetésre kerül, és a büntetést nem tudja elkerülni, de ha egy enyhe büntetést nem tud elkerülni, akkor megint csak nem értük el a megfelelő büntetőjogi célt.

A másik, számunkra üdvözlendő történet a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet megszegésének anyagi jogi szankcionálása, illetve fogolyszökésként való minősítése. Eddig is egy elég érdekes gyakorlat volt, hogy ha valaki megszegi ezeket a szabályokat, akkor azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag csak az előzetes letartóztatását rendelik el. Ezt mi kevésnek érezzük, hiszen ha az a büntetési tétel nem nő azzal, amit rá kiszabnak, akkor oda juthatunk, hogy már a börtönből való szökés vagy a fogolyszökés büntethetőségét is megkérdőjelezhetnénk, hiszen ha elkapják, akkor ugyanúgy csak a börtönbe kerül vissza, tehát ha megnyitjuk a gondolkozásnak ezt az irányát, akkor az errefelé vezethet. Mi egyébként elgondolkoznánk azon, hogy ez az egy évig terjedő vétség miatti büntetés még talán kevés is, de az irány jó, és az anyagi jogi szankcióval sújtás megnyitja a lehetőséget, hogy később ezen módosíthassunk.

Üdvözöljük a tanúk személyi adatainak zártan kezelését, azt az eljárást, hogy ezt kérelemre kötelességük megtenni a hatóságoknak, nem mérlegelésüktől függ; azt hiszem - ahogy említették előttem képviselőtársaim -, hogy ez egy alkotmánybírósági határozat kapcsán kerül itt bele a javaslatba. Ezt nagyon helyesnek és követendőnek tartjuk, ez számtalan esetben visszaélésre adhatott lehetőséget; ez talán egy kicsit jobban bezárja ezeket a kiskapukat.

Újra előkerül a megbízhatósági vizsgálat és ennek körülményei: kifejtettük súlyos aggályainkat ezzel kapcsolatban, amikor ez a javaslat a tisztelt Ház elé került. Úgy gondoljuk, hogy az, hogy szabálysértéseket és bűncselekményeket is el lehet követni ezeknek a vizsgálatoknak a folyamán, nem feltétlenül viszi előre azt, illetve az lenne a célja, én látom - vagy nem merek mást feltételezni -, hogy a rendőrséget és a különböző hatóságokat megtisztítsuk azoktól az elemektől, akik nem odavalóak. Attól félek, hogy ez alkalmas lehet a vegzálásra, alkalmas lehet arra, hogy a politikai vagy más meggyőződésük miatt kormány által odatartozónak nem ítélt elemeket a rendőrségből vagy a kormánytisztviselői karból eltávolítsák, tehát nagyon várjuk ennek a gyakorlatát, illetve nagyon várjuk - ezt idézőjelben használom -, oda fogunk figyelni, és fel fogjuk hívni a kormány képviselőinek figyelmét, ha ez visszaélésszerűen fog zajlani, és kivizsgálásokat fogunk kérni ebben az ügyben, de ennek a megbízhatósági vizsgálatnak a tényét továbbra is elutasítjuk.

Üdvözlendőnek tartjuk az új hatóanyagok beemelését a kábítószerek körébe, természetesen az egész büntetőjogi gyakorlatot szintén. A magasabb felderítési arányok és azon kívül, hogy a fogyasztást is büntetik a jogszabályok, de még inkább ráfókuszálva akár a száz Ecstasy-tablettára, ami már itt előttünk elhangzott: igenis, száz Ecstasy-tabletta véleményem szerint komoly mennyiségnek minősül, amit ugyanúgy üldözni kell, és legfőképpen a terjesztés, a kereskedelem és a szervezett bűnözés minden formája ellen még hatékonyabb fellépést sürgetünk. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a körök gyakran a rendőrség számára ismertek, csak nem rendelkeznek kellő bizonyítékkal, vagy valahogy, valamilyen oknál fogva mégse történik meg ezeknek a felderítése; ezt szorgalmazzuk a közállapotok helyreállítása miatt.

A külföldi ítéletek érvényének elismerése szintén egy előremutató jogharmonizáció, tehát ezt támogatni tudjuk; azt is, hogy a büntetett előélet, tehát a priuszok lekérdezése kapcsán immár az EU-tagállamok bíróságainak magyar állampolgárok ellen hozott ítéleteit is le fogják kérni a hatóságok. Egy globalizálódó világban előremutatást jelenthet, hogy Európában felgyorsult a bűnözés, és határokon átlép, és már egy könnyű folyamat, ahogy a jogkövető embereknek, úgy a bűnözőknek talán még inkább. Ez arrafelé mutat, hogy a bűnesetek mindenhol szankcionálhatóak legyenek, és a többi hatóság számára ezek ismertek és priorálhatóak legyenek.

Üdvözöljük azt is, hogy kiegészül a hivatalos személy fogalma a választottbíróval, ez egy előremutató kezdeményezés, de nagyon hiányoljuk azt, amit egyébként Gyenes Géza képviselőtársam önálló törvénymódosító javaslatként is beterjesztett T/1688. számon, és ezt többször elmondtuk, hogy a közfeladatot ellátó személyek körébe még mindig nem kerültek be a szociális dolgozók, az egészségügyi dolgozók és a gyermekvédelmi dolgozók. Azt hiszem, ez egy sürgető problémája lenne a magyar közállapotoknak, hogy ezt megoldjuk, egy kicsit magasabb védelmet adjunk azoknak az embereknek, akik egyébként is, sajnos elég alacsony anyagi elismertség mellett, ki kell mondani, hogy gyakran az életüket kockáztatva látják el közfeladataikat. Azt hiszem, hogy ez majdnem hogy csak egy gesztus lenne, de természetesen talán megkönnyíthetik azoknak az embereknek a munkakörülményeiket, akiket ez érint, és talán egy minimális elrettentő erővel érhet fel az ellenük elkövetett bűncselekmények szempontjából.

Ami talán az egyik legaggályosabb, ezt hagytam a végére, bár vannak pozitív vetületei is, ez a titkos adatszerzés lehetőségeinek kibővítése, ami egyrészről üdvözlendő lehet, hogy a vesztegetés, a környezetkárosítás, a természetkárosítás vagy akár a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése esetén is bevethetőek ezek az eszközök. Ez egy pozitív irányvonal lehet ezeknél az eseteknél, amit itt felsoroltam, a három évig terjedő alakzatok esetén igénybe vehetőek, viszont engem nagyon meglepett - és egy kicsit kongatnám a vészharangot -, és maga a javaslat részletes indokolása sem tér ki arra, illetve nagyvonalúan hallgat arról, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése esetén, ráadásul büntetési tételtől függetlenül, lehetővé tenné a titkos adatgyűjtés, titkos információszerzés lehetőségét.

(9.20)

Ez engem elképesztő módon meglep, és félelemmel tölt el, hogy ennyire kiterjesztjük, gumijogszabállyá tesszük a titkos adatszerzést, hiszen a lelkiismereti szabadság megsértése egy annyira tág kategória, kiegészülve a vallásszabadság megsértésével, amellyel kapcsolatban szerintem alkotmányossági aggályokat és jogállami garanciákat sért az, hogy ebben az esetben, ráadásul hangsúlyozom, büntetési tételtől függetlenül megnyitjuk azt a lehetőséget, hogy titkos adatszerzést lehessen folytatni. Nem is nagyon értem, ezt milyen módon vagy mi indokolta. Nagyon kérem majd az államtitkár urat, erre válaszoljon valamilyen formában. Nem hiszem, hogy európai gyakorlat erre sűrűn rendelkezésre áll.

Itt el lehet mondani, hogy ugyanezen sorban szerepel a kitartottság és a hivatali visszaélés büntetése is, ezt természetesen üdvözöljük. Főleg a hivatali visszaélésről, vesztegetésről már volt szó, de a kitartottság egyéb bűncselekményeket is felvet, pont itt a prostitúciót és a hozzá kapcsolódó bűncselekményeket. Tehát itt abszolút üdvözlendő ennek a titkos adatszerzésnek a kiterjesztése, de újra csak hangsúlyozom, nem értem, hogy a lelkiismereti és a vallásszabadság hogyan kerül ide.

Nagyon remélem, hogy azok a jogvédő szervezetek, amelyek néha irányítottan vagy - hogyan mondjam - csak bizonyos fajta jogsértésekre voltak tekintettel, és csak akkor ütötték félre a vészharangot, ez ellen is fel fognak lépni, mert azt első lépésnek tartjuk egy olyan orwelli világ felé, amikor bárkinek a bejelentésére bárkit meggyanúsítunk azzal, hogy ő a lelkiismereti vagy vallásszabadság megsértésével gyanúsítható, és ezek után a titkos adatszerzés minden lehetősége rendelkezésre áll, készletre gyűjtési lehetősége. De ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban sem, hogy az így beszerzett adatok felhasználása, hiába próbáljuk törvényileg körbehatárolni, elég kétséges, és ezek megsemmisítését vagy nem ahhoz a célhoz kötöttségét megteszik-e, vagy ezek az adatok olyan helyre kerülnek, és később oly módon kerülnek felhasználásra, ami az alkotmányosság kereteibe semmiképpen nem fér bele. Ezt láttuk a Nemzetbiztonsági Hivatalnál vagy most már az Alkotmányvédelmi Hivatalnál. Ez ellen egyébként több eljárás is folyik. Laborc főigazgatót már gyanúsítottként hallgatták ki, remélhetőleg itt ez egy tényfeltáró folyamatként csak tovább fog menni.

Én tehát óva intek attól, hogy ilyen 8 év után ennyire kiterjesszük ezeket a határokat, s megteremtsük azt, hogy továbbra is ez a gyakorlat nemcsak hogy folytatódhasson, hanem a törvényi lehetősége meglegyen annak, hogy készletre, mondvacsinált indokkal adatokat gyűjthessünk magyar állampolgárokról, és azokat bármilyen formában, politikai vagy egyéb eszközök gyanánt felhasználhassuk, úgyhogy ettől óva intünk.

Várom majd az államtitkár úr indokolását, ha már ez kimaradt a részletes indokolásból a javaslat kapcsán. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu