DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen, szeretnék válaszolni a vitában elhangzottakra. Úgy gondolom, hogy az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról és az ezzel összefüggésben álló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat egy nagyon fontos, nagy terjedelmű, nagy jelentőségű törvényjavaslat volt, és a parlament ennek a súlyának megfelelően tárgyalta itt a tisztelt Házban ezt a törvényjavaslatot. Szeretnék utalni arra, hogy az általános vita három szakaszban került megtárgyalásra, és a benyújtott módosító javaslatok is azt mutatják, hogy a parlamenti képviselők, a frakciók jelentős érdeklődését váltotta ki ez a törvényjavaslat.

Köszönöm, tisztelt Országgyűlés, köszönöm azoknak a képviselőtársaimnak, akik ezt a törvényjavaslatot a vita során támogatásukról biztosították, akik érveltek a törvényjavaslat elfogadása mellett, hiszen világosan látták azokat a célokat, amelyeket a törvényjavaslat benyújtója a törvényjavaslat érdekében megfogalmazott.

Ami pedig a kritikát, a bíráló észrevételeket, a bíráló hozzászólásokat és a bíráló módosítási javaslatokat illeti, úgy gondolom, hogy ha csoportosítani kell - és engedjék meg, hogy én ezt megtegyem -, akkor három fő irányt lehet meghatározni. Az első a Terrorelhárítási Központ ügyében elhangzott kritikák, támadások - sok esetben vagy néhány esetben nemtelen támadások is elhangzottak -, a másik a megbízhatósági vizsgálat, a harmadik pedig a külföldi rendőri erők alkalmazásának kérdése. Én a mai részletes vita során néhány esetben reagáltam is ezekre, de szeretnék részletesebben is kitérni, és majd szeretnék néhány egyéb javaslatra vagy kritikára is reagálni.

(14.20)

Ami az elsőt illeti, a külföldi rendőri alakulatok tömegoszlatása, illetőleg a külföldi rendőri alakulatok igénybevétele Magyarországon: itt is szeretném leszögezni, tisztelt Ház, hogy erre sem a hatályos jogszabályok, sem pedig az elfogadásra javasolt és a tisztelt Ház előtt szereplő, egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló T/1426. törvényjavaslat sem adnak lehetőséget. Az előző kormány törvénytelen tömegoszlatásainak ideje az áprilisi választásokkal Magyarországon reményeink szerint egyszer s mindenkorra lezárult.

Magyarországon külföldi rendőri egység tömegoszlatásban nem vehet részt. Ez a dolog nem fog változni a törvényjavaslat elfogadása, illetőleg a törvény hatálybalépése után sem. A Jobbik parlamenti frakciója által benyújtott módosító indítvány tehát olyasmit indított volna meg, amit a törvényjavaslat nem is javasol, illetőleg a törvényjavaslat nem is tesz lehetővé. Tehát úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak az elfogadására ezért nincs szükség.

Ami pedig a törvénytervezet vonatkozó rendelkezéseit illeti, ez két európai uniós norma átültetését tűzi ki célul. Ez jogharmonizációs kötelezettsége a Magyar Köztársaságnak. A Tanács egyik határozata "Az Európai Unió tagállamainak különleges intervenciós egységei közötti együttműködés javításáról válsághelyzetben" címet viseli. Eszerint a különleges intervenciós egység egy tagállam bármely olyan bűnüldöző egysége, amely szakterülete a válsághelyzetek kezelése ezen határozat keretében, tehát a külföldi egység tömegoszlatásban való részvétele kizárt, az ugyanis karhatalmi tevékenység lenne.

A Tanács másik határozata különösen a terrorizmusra és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányul. A közös művelet e szabályban a Volner János képviselő úr által tiltani kívánt tevékenységet egyértelműen nem teszi lehetővé. A közös műveletek tekintetében a törvényjavaslat 16. §-a rendelkezik. Hadd hívjam fel Volner képviselő úr figyelmét arra vonatkozóan, hogy ebben garanciális szabályok vannak, hogy ki irányítja, milyen szabályokat kell betartani. Tehát a magyar rendőrség irányítja, a magyar rendőr utasításait kötelesek végrehajtani e tekintetben. Tehát ebben a kérdésben garanciális szabályokat tartalmaz a törvényjavaslat.

Ami a Terrorelhárítási Központot illeti, úgy gondolom, hogy ezek a kritikák, ezek a kritikai észrevételek megalapozatlanok. Utaltam én az előbb is, a részletes vita során arra, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után megváltozott a világ, megváltozott a világnak a biztonsághoz való viszonya. A világban globális és korszakos átrendeződés zajlik, hatalmi, politikai, gazdasági és katonai értelemben egyaránt. Az újonnan formálódó világrendben alapvetően megváltoznak a biztonság, a nemzetbiztonság feltételei is. Az új biztonsági kihívások között ma első helyen a terrorizmus szerepel. Ma már multinacionális terrorszervezetekkel és földrajzilag távolabbi pontokon működő csoportok együttműködésével is számolni kell. A háborúkat ma gyakran terrorista eszközökkel vívják.

Mindez azt jelenti, hogy egy modern ország a XXI. század elején nem fordíthat hátat ezen kihívásoknak. Szembe kell nézni az új veszéllyel, és fel kell készülni arra, hogy képesek legyünk a polgárainkat korszerű módon megvédeni ezektől az újfajta fenyegetésektől is. A szeptember 11-ei tapasztalatok, valamint a 2009-es detroiti eseményekről szóló jelentés arra világított rá, hogy nem volt megfelelő a belbiztonsági szervek közötti információáramlás. Az Európai Unió is vizsgálta ezt a kérdéskört, és a szeptember 11-ei terrortámadás után elkezdték megvizsgálni az uniós tagállamok terrorellenes megoldásait, s végül 15 ajánlást fogadtak el. Arra a következtetésre jutottak, hogy a tagállamokban úgynevezett fúziós központokat kell létrehozni, s 15 országban ez mára már meg is valósult.

Az új szervezet szerkezete és feladatköre egyértelmű: a központban integrálódik a megelőzés, a felderítés és a megsemmisítés, így az információáramlás gyorsabbá válik. Nem arról van tehát szó, hogy egy eddig nem létező tevékenységet most ez a törvény vezetne be. A terrorelhárítás eddig is létező tevékenysége volt az állami szerveknek, és nagyjából ugyanilyen szabályrendszerben működtek. Az újdonság itt az egységesség, a hatékonyság. A Terrorelhárítási Központ valójában mindannyiunk, valamennyi magyar állampolgár testőrsége, ha szabad így fogalmazni.

Tisztelt Országgyűlés! A harmadik kritikus pont, a harmadik leginkább támadott pont az úgynevezett megbízhatósági vizsgálat volt. Ez ügyben nem lehet szó nélkül elmenni a mellett a tény mellett, hogy a ránk zúduló kritikát olyan pártok fogalmazták meg, amelyek programjukban, nyilatkozataikban egytől egyig ostorozták az állami korrupciót. Amint viszont egy olyan eszközt terjesztünk a tisztelt Ház elé, amely alkalmas annak kiszűrésére, úgy látszik, máris problémák adódnak. Erre azt szokták mondani, hogy savanyú a szőlő.

Tisztelt Országgyűlés! A megbízhatósági vizsgálat ugyanis éppen a rendvédelmi szervek állományának a szűréséről, biztonsági helyzetének a vizsgálatáról, adott esetben a korrupcióval való fertőzöttség elleni küzdelemről szól. És ez egy olyan eszköz, amelyre a rendvédelmi szervek jelen állapotában, a jelen viszonyok között szükség van.

Tehát a mi megítélésünk szerint az, hogy itt el kell menni a jogállami megoldások határáig, azért, hogy a rendvédelmi szervek belső biztonsági helyzetét, belső biztonsági szempontjait maradéktalanul tudja az állam garantálni. Ez a tény, ez a vizsgálat az emberek biztonságát szolgálja, azokét az emberekét, akiket meg akarunk védeni a korrupciótól. De amikor azt hangsúlyozom, hogy a jogállami megoldások határáig kell elmenni, ez nem azt jelenti, hogy azon túl is lehet lépni. Természetesen lehet azon vitatkozni, hogy jó megoldás-e, hogy a külső engedélyt, a külső kontrollt az ügyészség jelenti. Az eddigi magyar megoldás az, hogy a részben az igazságügy-miniszter, részben pedig a bíró, a bírósági engedélyek jelentik a külső kontrollt. Vannak olyan országok, ahol kizárólag csak bírói engedély alapján lehet ilyen titkos információt gyűjteni.

A magyar megoldás tehát eddig sem az volt, hogy a bíróságnak monopóliuma lenne. Az ügyészi kontrollnak van emellett egy világos előnye, az ügyész a nyomozati eljárásokban is törvényességi felügyeletet gyakorol. Amennyiben tehát a Be. szabályrendszerével hasonlítjuk össze a gondolatmenetet, világos párhuzamosságokat találunk. Márpedig a szakirodalom és a gyakorlat mindig is az ügyészi felügyelet hatékony és szakmailag korrekt voltát hangsúlyozta ki. A kritikákkal kapcsolatban ennyiben tehát remélem, megnyugtató válaszokat adtam.

És most engedjék meg, hogy ezen a három fő területen kívüli néhány észrevételre is reagáljak! Varga László képviselő úr a rendőri létszám ügyében emelt szót. Azt kifogásolta, hogy a miniszterelnökségre való berendeléssel csökkenhet az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök száma, illetőleg csökken a rendőrség létszáma. Én ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tisztelt Ház előtt van a 2011-es költségvetésről szóló törvényjavaslat, amely 9 milliárd - hölgyeim és uraim, 9 milliárd - forintot irányoz elő a tekintetben, hogy 2011-ben, a törvényjavaslat elfogadása esetén több mint 4100 új rendőr kiképzésére kerül sor. A kiképzés után ezeknek a rendőröknek a szolgálatba állítására is sor kerül, tehát az a kormányzati ígéret is megvalósul, hogy a rendőrséget meg kell erősíteni létszámában. A rendőrség morális megerősítését pedig ez a megbízhatósági vizsgálat is szolgálja, ezt ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.)

Ami pedig a Terrorelhárítási Központ vezetőjének, illetve a Nemzeti Védelmi Szolgálat vezetőjének a meghallgatását illeti, ezek önálló rendőri szervek, de nem önálló rendvédelmi szervek. Ezért nem tartjuk indokoltnak a meghallgatásukat.

Tisztelt Országgyűlés! Én abban bízom, hogy egy olyan törvényjavaslatot sikerül majd itt elfogadni a tisztelt Házban, amely jól szolgálja a magyar emberek biztonságát, jól szolgálja azokat az érdekeket, amelyek érdekében a kormány ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Ház elé terjesztette. Én kérem önöket, hogy támogassák a kormány által támogatott módosító indítványokat, és zárószavazáskor pedig támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu