DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, hogy némi ismétlésbe bocsátkozom, de ezt annyira lényeges kérdésnek tartom, hogy a kisebbségi véleményen túlmenően, saját véleményemként is elmondom.

Itt a kiegészítő térítési díj melletti ellátásokról van szó. A 4. §-ban azt olvashatjuk, hogy a biztosított saját kezdeményezésére, kiegészítő térítési díj mellett jogosult az ellátás ilyen-amolyan bekezdésében foglaltaktól - többletköltséget okozó - eltérő tartalommal történő igénybevételére és az egészségügyi ellátás keretében igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra. Ismét elmondom, hogy államtitkár úr erre a felvetésünkre bizottsági ülésen azt mondta, hogy a Semmelweis-tervben ezt társadalmi vitára bocsátjuk. Úgy gondolom, hogy ez így korrekt. Nem tudom, hogy ez lesz-e a sorsa a dolognak. Mindenféleképpen az a véleményem és az a véleményünk, hogy minden olyan kezdeményezés, amely esetleg magában rejti bizonyos egészségügyi szolgáltatásokhoz, alapszolgáltatásoknak mondható szolgáltatásokhoz való hozzájutás korlátozását vagy anyagi helyzettől való befolyásolását, ezt nem tudjuk támogatni. Tehát ebből a szempontból biztosítékokat kérünk, akár most nyilatkozat szintjén, akár a későbbiekben vagy folyamatában, módosító javaslat formájában.

A következő egy rövid módosítás, amely arról szól, hogy mentesül a továbbképzési kötelezettség alól a 75. életévét betöltött egészségügyi dolgozó. Minden tiszteletem azoknak a kollégáknak szól, akik magas koruk mellett erkölcsi kötelezettségből, becsületből, betegszeretetből, hivatástudatból, kényszerűségből dolgoznak. Szó volt, Gyenes Géza képviselő kollégámmal elég sokat szoktuk emlegetni a háziorvosok átlagéletkorát, ha jól tudom, 55 évet már meghaladta, tehát még 75 év feletti kollégáink is vannak, akik dolgoznak, sőt 90 év felettiről is tudok, volt egy ilyen orvoskongresszus, ahol erről beszélgettünk. De - a kollégákat tisztelettel megkövetem esetleg, ha bármiféle negatív érzést keltek bennük - náluk egyetlenegy dolog van, ami fontosabb számunkra: a beteg. Nyilvánvaló, hogy a betegellátáshoz kell egyfajta fizikai megfelelés, ami egyébként benne van az orvoslásban, a különböző kötelező vizsgálatok elvégeztetésével, de a jó pap is holtig tanul, a tudomány állandóan fejlődik. Elnézést, hogy a fiamat belekeverem ebbe a dologba, meg szó volt erről a sportorvoslásról is; a fiam nagyszerű sportoló, erre büszke vagyok, mert az, hogy rászokott a sportra, ez mindenféle politikai tudományomnál talán többet ér, és együtt nézegettünk egy bizonyos csatornát, ahol láttunk egy 70 év feletti egyetemista kosárlabdázót Amerikában. Azt hiszem, 75 éves vagy 76 éves volt az illető. A lényeg az, hogy szórta ám a kosarakat, kétségtelen, de azért a gyűrűt nem vették lejjebb 305 centiméternél. Ebből következik az, hogy ha betegek közelébe megyünk és gyógyítunk, akkor a fizikai, szellemi felkészültségi szintet tartani kell. Tehát úgy gondolom, hogy ebből a szempontból nemcsak a jó papnak kell holtig tanulni, hanem az orvoskollégáknak is.

Gyógyszerellátás, gyógyszerészet. Van itt, amivel szó szerint egyetértek, és azt fel is olvasom: "55. § A gyógyszertár egészségügyi feladata a lakosság gyógykezeléséhez kapcsolódó gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és a gyógyszertárban forgalmazható egyéb termékek helyes alkalmazására vonatkozó teljes körű tájékoztatással történő kiszolgáltatása, az e termékekkel kapcsolatos, a betegségek megelőzését szolgáló, a betegekkel történő együttműködést megvalósító felvilágosító, tanácsadó szolgáltatás, a helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítése, követése," - nagyon lényeges - "valamint a prevencióban, népegészségügyi programokban való részvétel." Ebből látszik az, hogy a gyógyszer egyfajta speciális termék, a gyógyszertár valóban egy speciális hely, egy megszentelt hely, ahol beteg emberek talán megpróbálják az egészségüket visszanyerni, és ebből következik az a megjegyzésem is, hogy aki beteg, ő nem fogyasztó, a fogyasztó itt a beteg, a beteg ember. A beteg ember kiszolgáltatott sok mindennek, elsősorban a betegségének, és ezt figyelembe kell venni, hogy a beteg ember védelemre szorul, és ebből következik, hogy a gyógyszerészet, a gyógyszerforgalmazás, a gyógyszergyártás és sok minden más speciális pozitív diszkriminációja részemről elképzelhető, ugyanakkor nyilvánvalóan nagyon strikt törvényi megkötések mellett, az ésszerű és tisztességes versenyhelyzet mellett szintén. Mikola kolléga szokta mondani, hogy az orvoslás az egy művészet. Igen, kérem, művészet, és az ilyen szituációknak az emberséges, orvosi szakmával paralel megoldása ez is egyfajta művészet. Ez nem gyógyítás, de valamilyen áttételes módon mégiscsak gyógyítás a betegeknek a gyógyszerrel való ellátása. Tehát én azt gondolom és azt kérem mindannyiunktól, hogy a mesterséges vagy valós, különböző érdekeken, materiális vagy politikai érdekeken lépjünk túl, és próbáljunk valami közös megoldást találni ezen a területen is.

A következő a reklámozással kapcsolatos megjegyzéseim. Tilos a gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható s a többi, s a többi, reklámozása. Egyetértek. "A bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik - az egészségnevelési célú - az egészségügyi államigazgatási szerv által egyedileg engedélyezett védőoltási programokat népszerűsítő kampányokra, valamint az ezekhez kapcsolódó gyógyszerekről szóló tájékoztatásra." Egyetértek vele, de megmondom őszintén, még azokat a gyógyszereket is beleírnám szakmai és egyéb indíttatásból, ami például a dohányzással kapcsolatos és a dohányzás elleni harc része lehet. Tehát ezzel való kiegészítést mindenféleképpen javasolnám.

Előrebocsátásával annak, amit elmondtam a versennyel és a beteg emberek pozitív diszkriminációjával, engedjék meg, hogy idézzem a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarának egyfajta megközelítését, mert azt mondom, hogy sokfajta megközelítés van, az előbb mondtam egyet, most mondok még egyet; nyilván az a közös felelősségünk és tudásunk, hogy a betegek érdekében igazságos, de törvényes megoldást találjunk. A következőt írják: "A törvényjavaslat értelmében a nem gyógyszerészek 2014. január 1-jei tulajdonrészüket 50 százalék alá kell hogy csökkentsék, ezzel elveszítenék az ellenőrzést vállalatuk felett. Ezen túlmenően a törvénytervezet már 2011. január 1-jétől életbe léptetne egy szabályt, miszerint a gyógyszertári vállalkozások taggyűlése nem hozhatna a gazdálkodás szempontjából jelentős döntést a felelős gyógyszerész hozzájárulása nélkül." Sok igazság van benne egyébként. De: "Ennek következtében már a jövő évtől megvonnák minden, nem gyógyszerész végzettségű többségi tulajdonostól a saját tulajdona feletti ellenőrzést, rendelkezést. Véleményünk szerint a tervezett szabályozás súlyos, jogsértő beavatkozást jelent a gyógyszertári vállalkozások létező tulajdonosi szerkezetébe, ezért nem elfogadható. A beavatkozás sérti mind a magyar, mind az európai alkotmányos normákat." Nem vagyok jogász, meggondolásra javaslom; nyilvánvalóan a minisztériumban vannak jogtudós kollégák, akik ezt értékelni fogják.

Itt van egy javaslatuk: "Amennyiben bevezetésre kerülne a gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetére vonatkozó kötelező szabályozás, az kizárólag csak a törvény hatálybalépése után megalakuló gyógyszertárak, illetve gyógyszertári vállalkozások tekintetében legyen alkalmazható."

(15.00)

Szilágyi László LMP-s kollégám felvetéseiből is néhányat osztok, tehát valóban kérdés az, hogy miből lenne a patikusoknak a tulajdonszerzése. Én is félnék a strómanoktól, zsebszerződésektől, ugyanakkor támogatnék bármiféle állami támogatást ezen a területen is a legelején elmondottak alapján. Akár - elhangzott itt elővásárolási jog, állami támogatás és egyéb - anyagi támogatások formájában, azért, hogy valóban a patikusokat hozzuk helyzetbe, de az legyen törvényes és alkotmányos, legyen végrehajtható, és ugyanakkor ne forduljon visszájára sehol. Se a kistelepüléseken, se a nagytelepüléseken! Én úgy gondolom, hogy van törvényes és van jó megoldás, ami jó a betegeknek, elsősorban a betegeknek, mert ők a legfontosabbak számomra, és úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára.

Egypár szót engedjenek meg, mert szó volt a struktúraváltásról, a különböző kapacitáslekötésekről, és a háziorvoslás kontextusában próbáltam egypár gondolatot elmondani, de nyilván az nem fért bele, most szeretném folytatni.

Mikola képviselő úr amit a háziorvoslásról elmondott, feladatairól jelentőségéről, abszolút egyetértek. (Dr. Mikola István tapsol.) Nagyon lényeges, ember közeli, emberközéppontú, a beteg, a család mindennapjait ismerő doktorokra van szükség. Ez a legfontosabb először, másodszor, harmadszor, negyedszer, ugyanakkor a megfelelő háziorvoslás - kimondhatjuk azt is, mert rengeteg pénzről vitatkoztunk - egy nagyon hatékony egészségügyi ellátási forma, mert ha ezt jól csinálják, akkor drágább egészségügyi szolgáltatásokat válthat ki, és azt mondom, hogy ez mindannyiunk érdeke.

Ugyanakkor a törvényjavaslat 89. §-ában azt olvashatjuk, hogy a jelenleg hatályos törvény az egészségügyi szolgáltatók kapacitásait régiós bontásban szabályozza. A régiós bontás helyett javasoljuk a jövőben kisebb területi egységek, például a háziorvosi körzetek alapulvételét, az erre vonatkozó szabályozást külön törvény fogja tartalmazni. Persze ezt jó lenne tudni, hogy körülbelül mi is lesz ebben a külön törvényben legalább ötlet szintjén.

Ugyanakkor, amikor minden tekintetben elismertem a háziorvoslás jelentőségét, úgy gondolom, hogy a makroszintű kapacitások kiépítésében ez azért nem egy originális és alapvető jelentőségű dolog. Ennél sokkal lényegesebbek az általános morbiditási és népegészségügyi mutatók a lakosság szempontjából, mert ne haragudjanak, kedves képviselőtársaim, de most jönnek a példák. Az, hogy hány háziorvosi vagy gyerekorvosi körzet van egy településen, nem hinném, hogy ettől függne, hogy hány vakbélgyulladásos beteget kell megműteni a területileg illetékes kórházban, és nem gondolnám, hogy amikor a légimentő-bázis helyszínéről vitatkoztunk, hogy az Szentesen, Félegyházán, Szegeden legyen-e, akkor megint nem a háziorvosok száma, ellátási kötelezettsége vagy színvonala volt a lényeges, hanem mondjuk, az autópályák. Így lehetne folytatni a sort, akár a tumoros betegségek diagnosztikájával, kezelésével, sok tekintetben nyilván a primer prevenció szintjén. A primer prevenció szintjén minden összefügg a háziorvoslással, de azért a diagnosztika és a terápia egy bizonyos szintjén az már megint népegészségügyi és egyéb demográfiai és egyéb morbiditási mutatóktól függ.

Egy pozitív példát hadd mondjak. A múltkor is elmondtam a költségvetési vitán, hogy a coronariabetegségek halálozási statisztikája bizonyos pozitív mutatókat tár elénk az elmúlt jó néhány esztendőben - ezt az egészségügyi bizottság előtt is tárgyaltuk -, és emögött elsősorban nyilvánvalóan a különböző invazív kardiológiai beavatkozások, hemodinamikai, diagnosztikus és egyéb beavatkozások rejlenek, ami nagyon nehéz volna azt mondani, hogy bármiféle direkt összefüggés van bármiféle háziorvosi jelenléttel vagy ellátással kapcsolatosan. Már csak azért sem, mert ez a koncepció valamikor ez után fog életbe lépni, és az elért eredmények az elmúlt 8 évnek köszönhetőek, azért, mert egy csomó hemodinamikai labor létesült. Miért létesült? Mert a morbiditási, mortalitási, népegészségügyi mutatóink pontosan mutatták, hogy hol van a legnagyobb baj.

Azt mondom, hogy a kapacitások allokálása, lekötése elsősorban morbiditási, mortalitási, népegészségügyi, földrajzi elérhetőségi mutatókon kell hogy alapuljon, és természetesen bizonyos közvetett módon a háziorvoslással is annyiban összefügghet majd, amikor reményeink szerint - és erről is szó volt, hogy bizonyos szakvizsgákkal rendelkező kollégák, akár praxisközösségekben, egyre több olyan ellátást válthatnak ki, ami most jelenleg szakrendelői szinten vagy bizonyos városi kórház szintjén odahelyezhető, odaallokálható, de azt mondom, hogy ez a jövő feladata, ezt mindenféleképpen nyilvánvalóan támogatni fogom.

Nagyon röviden, némi kritikai megjegyzést engedjenek meg, képviselőtársaim. Itt szó volt róla a miniszter úr expozéjában, hogy felmérés, felmérünk, felmérünk, felmérünk. Egy alliterációval azt mondanám, hogy fizetés, fizetés, fizetés.

Nem kellene felmérni azt, hogy egy kezdő orvos nettó 95 ezer forintos havi bérével, nyelvtudással és jövőképpel... Azt mondom, hogy a hazaszeretet nagyon lényeges momentum, meg a család és sok minden más, de azért ne vessünk követ fiatal kollégákra, hogy mondjuk, ötszörös-nyolcszoros fizetésért máshol próbálnak szerencsét.

Ugyanakkor arról is szó volt, hogy sok mindent nem jól csináltunk mi az elmúlt 4-8 esztendőben. Sajnos, így van. Akkor is szóvá tettem sok mindent. Ugyanakkor önök - a kollégákat kiveszem, mert ők mindig szakmai alapon vitatkoztak az elmúlt időszakban is, tehát velük nagyon jó a szakmai és politikai kapcsolatrendszerem, és ez így is fog maradni - az elmúlt 4-8 esztendőben állandóan azt hallottuk, hogy ezt rosszul csináljátok, így kellene csinálni, azt rosszul csináljátok, úgy kellene csinálni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tavasszal ott volt a plakát, hogy megmentjük, mentsük meg s a többi. Tehát olyan képzetünk volt, és itt Gyenes képviselő kollégámmal teljes mértékig egyetértek, hogy a sok hiba ellenére volt egy nyolcéves felkészülési időszak, volt egy olyan választási kampány, amikor azt gondoltuk, hogy igen, a Fidesz tudja, meri, teszi, és itt valóban egy pozitív diszkrimináció van. Azonnal kellett volna valamit csinálni, és itt a prioritás is.

A prioritás is egy nagyon lényeges momentum lenne vagy lett volna. Erről is szóltam, hogy nem akarok belemenni, hogy magánnyugdíjpénztár, ilyen adó, olyan adó, amolyan adó. Befolyt, kész, a jogtudósok vitatkoznak rajta. Szerintem nem volt minden tekintetben alkotmányos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ha már befolyt, többet kellett volna az egészségügyre szánni belőle. Én ezt kérem, mert még ezt a pénzt nem költöttük el, hogy több pénzt az egészségügyre, a betegeknek, az egészségügyi dolgozóknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu