DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm a szakmai javaslatokat, köszönöm a támogató hozzászólásokat és a kritikát is. Én azok közé tartozom, aki az ilyesmikből szeret tanulni, és természetesnek veszi ezt. Új fiú vagyok az ilyen jellegű vitákban, tehát néha azért kapkodtam a fejemet, hogy mi mindent lehetett kiolvasni abból a szövegből, amit mi összeraktunk. És nem reagálnék a vitában elhangzott ellenmondásokra, bár volt önellentmondás is a hozzászólókon belül.

Az első szó a salátáé. És ha megengednek nekem egy ilyen hosszú vita után ennyi könnyedséget, én magam vegetáriánus vagyok, és a mai reggelim is egy nagy tál zöldség volt balzsamecettel és olívaolajjal - ez egy népegészségügyi üzenet volt -, tehát én azt szeretném kérni önöktől, hogy nézzék ennek az előnyeit, hogy most egy csomagban tudták áttekinteni azokat a változtatásokat, ami a jövő évben a keretfeltételeket rakja össze.

Ami kritikaként hangzott el, hogy kevés ebben a konkrétum, az az én szememben azért dicséret, mert mi nem direktívákat akartunk idehozni, hogy ez van, ez lesz, erről vitatkozzunk - azok érkezni fognak a jövő év folyamán -, hanem mi az átrendeződés feltételrendszerét szerettük volna megteremteni. Úgy gondolom, lehet, hogy ez egy szokatlan módszertan, de mindenképpen korrekt. Például az egyeztetéseket olyan szinten folytatjuk, hogy pénteken az összes kórházigazgatót várjuk egy egyeztetésre, ahol a salátatörvény hatásait és a Semmelweis-terv szempontjait értelmezzük a számukra.

Én úgy gondolom, hogy ez is előzmény nélküli az elmúlt 8 év egészségpolitikájában, és az is, hogy mondjuk, a frakción belül a népjóléti kabinetet másodjára fogjuk tájékoztatni az egészségügyben tervezett változtatásokról, a vitairat gondolatairól. Tehát igyekszünk módszeresen haladni, és azokra a vitákra, amelyeket a szakmai szempontokról hiányoltak esetleg, sor kerül a jövő év során.

A költségvetési pozícióról, mert ez több hozzászólótól elhangzott. Talán azzal kezdeném, hogy 2011 fekete év lesz-e. Én úgy gondolom, hogy 2006, 2007, 2008, 2009 és 2010 volt a fekete év. Tehát az, hogy egy 5,5 százalékos GDP egészségügyi közkiadásról egy 4,3 százalékosra sorvadt az egészségügyi közkiadás mértéke, szerintem ez volt az a fekete momentum az egészségügyben, aminek a hatásait most próbáljuk feldolgozni. (Kovács Tibor: És most mennyi lesz?) Hogy mennyi lesz? Azt szeretném mondani erre, hogy 2011-ben kicsivel több fog jutni 12 hónapra, és ez 12 hónapra fog eloszlani, mint 2010-ben 13 hónapra elosztva. Tehát én úgy gondolom, hogy a fenntartható átrendeződés feltételei adottak, de nem gondolom azt, hogy ez a megváltás az, ami még az egészségügyből hiányzik.

A megváltást a magam részéről nem is úgy képzelem el, hogy: bumm, egyszerre valami átalakul, hanem ez egy nagyon kemény, következetes munka lesz, amit eddig soha senki nem akart berakni a rendszerbe, és mindig ilyen megváltó gondolatokkal próbálkoztak, hogy na, majd a piac mindent megold! Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy hol lenne most azoknak a privatizált társadalombiztosítási egységeknek a részvényértéke ez után a válság után. Hol lenne a magyar társadalombiztosítás értéke, hogyha a privatizáció megtörténik? Tehát úgy gondolom, hogy az egészségügy megmentése valahol ott kezdődött meg, amikor azt sikerült megakadályozni.

Egyeztetés. Elhangzott, hogy a sajtóból értesültek a képviselő urak arról, hogy egyeztetés zajlik a háttérben, és minthogyha háttéralkukra készülődnénk. Szó sincs erről! Igazából ezt a parlamenti bizottság előtt is bejelentettük hivatalosan, hogy a gyógyszerpiaci szereplőkkel tárgyalások zajlanak, és itt legfeljebb olyan korrekciókra - nem háttéralkukra, legfeljebb olyan korrekciókra - lehet számítani, amelyek ellátási érdekből vagy a gazdasági értékmegőrzés érdekében történnek. Tehát nem alkudozás zajlik, hanem nyílt, szakmai egyeztetés a betegellátás és az ellátórendszer érdekében.

A patikaügyek. Azért azt látni kell, hogy itt egy aranyláz kezdődött a liberalizációval, és ezt az aranylázat bizony hitelből finanszírozták. És mi a háttérben látjuk azokat az ellenőrzési jelentéseket, amik mondjuk, a patikus részvételét az ellátásban, bizonyos ellátási formákban milyen alacsony valószínűségűre teszik, és látjuk a patikák eladósodását is. Azt lehet mondani, hogy a liberalizáció következtében a gyógyszerellátó-rendszer fenntarthatósága megingott, és minden egyes patikapiaci szereplő szabályozást igényel. Nincs közöttük ellentét ebben a tekintetben. A piaccal együtt felelősséget is kapnak a patikák, ez népegészségügyi és hatékonyságra törekvési felelősség. Ezt egyértelművé kell tenni.

Több olyan javaslat hangzott el, amit mi támogathatónak érzünk egyébként. Nem térek ki részletesen ezekre, nehogy felhangja legyen.

Szeretném az államosítást helyretenni. Itt semmiféle államosításról nincs szó! Nem az államhoz kerül át semmiféle tulajdonrész. Tehát ez egy téves kifejezés, és mindenkinek szeretném a figyelmébe ajánlani a WHO ez évi jelentését, ami az egész Bismarck-Beveridge vitát is múlt időbe helyezi, tehát ezt az államosítást tévesen használjuk a mai vitában.

Az egészségügyi ellátórendszer átrendezése nem várathat magára. És még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet. 2006-ban 400 milliárd forint állt rendelkezésünkre uniós erőforrásokból az egészségügyi infrastruktúra és ezen keresztül az ellátórendszer struktúrájának a megújítására. Ha 400 ezer forintos építési négyzetméterekkel számolok, akkor ez 1 millió négyzetméter építését tette volna lehetővé. Tehát az, aki nem egy rendszerstratégia mentén kötött le ebből 260 milliárdot, az súlyos felelősséggel tartozik ezért.

Tehát azt tudom mondani, hogy az ellátórendszer hatékonnyá tételére 2006-ban minden lehetséges erőforrás megvolt. Tehát itt egy hatalmas lehetőséget tékozoltunk el vagy tékozoltak el az akkori döntéshozók. Mi igyekszünk azt a 60-70 milliárdot, ami ebből még az infrastruktúra megújítására fennmarad, a működési költségeket kiegészítve, az ellátórendszer korszerűsítésére és hatékonnyá tételére fordítani. Tehát amikor fekete évről beszélünk, erről a 400 milliárdról, ennek a lehetőségéről, annak a lehetőségéről is meg kell emlékezünk, ami ebben a pénzben benne van.

Köszönettel vettem a magas labdát, hogy esetleg valami elírás történt az anyagunkban. Oda fogunk erre figyelni. Én is hadd üssek le egyet, az egyik vezérszónok a Semmelweis-napról ezt munkanappá nyilvánítva emlékezett meg. Szeretném mondani, hogy munkaszüneti nappá nyilvánítottuk ezt a napot, úgyhogy ezzel is szeretném pontosítani.

Köszönöm a szót, és jó munkát kívánok a bizottságoknak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu