GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azzal szeretném kezdeni a jelentés kapcsán, hogy ahogy 12 éve mindig, a szakapparátus most is kiváló munkát végzett, köszönet érte.

Ami a problémánk, és ami miatt jeleztük is, hogy nem támogatjuk ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az elfogadását, az az, hogy a jelentés a korábbi évek gyakorlatától eltérően tele van politikai minősítéssel. Ez különösen igaz a támogatások kifizetése kapcsán tett kijelentésekre, ami köztudott, hogy 2009-ben 631 milliárd forint volt, ami korábban soha nem látott támogatás volt.

Azt is tudhatjuk, hogy ez az utolsó jelentés, hiszen - amire az Agrárgazdasági Tanács is utal - 2009 volt az első év, amikor már nem lehetett tartani az agrárgazdasági törvényből levonható következtetést a nemzeti támogatások kapcsán, és valós tény az, hogy reálértéken 228 milliárd lett volna az a kifizetés a nemzeti kasszából, ami a törvény előírásainak megfelelt volna. Csak szeretném jelezni, hogy ugyanez a szám 250 milliárd lenne a 2011-es költségvetésben - hiszen azóta volt 2010, jön 2011, és volt infláció, tehát nyilván ezzel növelve valahol a 250 milliárd lenne a reális -, és ha valaki megnézi a 2011-es költségvetés nemzeti támogatások sorát, abban 169 milliárd van. Tehát igaz, hogy 2009-ben 30 milliárddal, pontosabban 33-mal - mert annyi top up támogatáscsökkentés volt a válság okán - kevesebb lett kifizetve, de ez 2011-ben 80 milliárd lesz, képviselőtársaim. Úgyhogy nem véletlen, hogy a kormány úgy döntött, hogy még egyszer nem teszi ki magát ilyenfajta kritikának, tehát ilyen típusú jelentéssel mi többet nem fogunk találkozni ebben a parlamentben.

Egyébként hozzáteszem, hogy az egész anyag még az európai uniós csatlakozás előtt készült, és nyilván figyelembe kell venni azokat a támogatási kondícióváltozásokat is, amik teljesen világossá teszik, hogy a magyarországi agrárgazdaság finanszírozását alapvetően uniós forrásokra kell alapozni, ahogy teszi Európa összes országa, és ezért nagyon fontos, hogy a következő időszak közös agrárpolitikája se nemzeti agrártámogatásra épüljön, mert abban a versenyt mi biztosan nem fogjuk tartani, így meg azért valahol az átlag szintjén, a sokat bírált korábbi évtizedek jó hozamainak köszönhetően viszonylag magas bázisokkal rendelkezünk, tehát lényegesen többet kapunk, mint a velünk együtt társult, újonnan csatlakozott országok.

Azt se értem egyébként, mikor látjuk ezeket a költségvetési számokat - hiszen ennek a jelentésnek az lenne a lényege, hogy a jövő évi költségvetést alapozzuk meg, hiszen erre lett kitalálva, de azon a vitán már túl vagyunk, tehát ilyen szempontból ez okafogyott -, hogy tegnap miniszter úr egy fórumon olyan támogatásokról beszélt, amit nyilván meg is fogunk majd írásbeli kérdésben kérdezni tőle, hogy nem lenne baj, ha levezetné nekem ezeket a számokat, mert nekem sehogyan nem jön ki 721 milliárd forintos, vidékre szánt pénz, még a környezetvédelmi minisztérium fejezetével együtt sem, akárhogyan számolom. Támogatássoron pedig 593 milliárd forintot emlegetett. Ha államtitkár úr tudja rá a választ - akkor lehet, hogy nem is küldöm el az írásbeli kérdést, de közben már aláírtam -, hogy ez hogy jött ki, mert én, ha a költségvetés számait összeadom, ebből csak 493 milliárd jön ki, tehát valahol 100 milliárdot én nem találtam meg. Nagyon örülnék, ha megtalálnám.

Csak az a bajom, hogy pont ma volt a módosító javaslatok vitája, és újra elmondtuk világosan, hogy a nemzeti támogatás, a top up kifizetéséhez nem elegendő a 31 milliárd forint, oda legalább 7-7,5 milliárd forint kiegészítés kell. Ez a módosító nyilván leszavazásra került, és ebből már sajnos következik, hogy abból, ami annak idején a tej demonstrációs bizottsággal kötött megállapodásban szerepel, hogy három forrásból nagyjából 23 forintos kiegészítést fognak kapni, miután az egyik legnehezebb helyzetben lévő ágazat, ebből már biztosan nem lesz semmi. Én most azt látom, hogy legjobb esetben egy 15 forint környéki literenkénti támogatást kapnak. Viszont nagyon sajnálnám azt is, ha az az elég kemény küzdelem, ami árán elintéztük vagy elértük, hogy az Európai Unióból kapott maradványpénzből, ami évi 12 milliárd forintot jelent három évig, a tejágazatot segítsük meg, ha ez, mondjuk, a rendeletalkotás hiánya miatt nem kerülne kifizetésre.

Hozzáteszem, én is tudom, hogy ez egy ötéves támogatás, hiszen állatjóléti támogatásról van szó, és majd két évet a kormányzatnak kell megfinanszíroznia, de azért ennyi forrásnak mindig kell lenni a rendszerben, úgy gondolom. Ha államtitkár úr majd erre menet közben tudna válaszolni, azt is megkérdezném, hogy hol tart ennek a rendeletnek az elfogadása, mert nagyon várják a termelők, és nagyon fogja zavarni a jövő év eleji kifizetést, hiszen ahhoz egy nagyon komoly munkát kell az MgSZH-nak végezni a pillanatnyi állapot felmérése okán.

Csak hangsúlyozom, hogy az állattenyésztést mindenki nagyon-nagyon fontosnak tartja, itt is elhangzott, hogy rosszak az arányok. Én most úgy látom, hogy mostohagyerek lett ebben a rendszerben, és higgyék el, hogy nagyon rossz úton járnak, ha pusztán abból a logikából, hogy ezek általában nagyobb gazdaságoknál vannak - legalábbis az állatállomány nagyobb része -, őnekik nem kell megfelelő támogatás.

Néhány szót még a trükközésről, hiszen eddig ezt nem mondtam. Nem hiszem, hogy az trükk, hogy a 2000. évi támogatás háromszorosát fizettük ki 2006-ban, a megelőző évinél pedig 200 milliárddal többet juttattunk.

Ehhez hadd hívjam segítségül azt az anyagot, amit éppen tegnap kaptunk meg - nem tudom, mindenkinek megvan-e -, ez az Állami Számvevőszék anyaga: Tájékoztató az európai uniós támogatások 2009. évi felhasználásának ellenőrzéséről, 2010. november. Ez a következőképpen indul: az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra 2009. évben az előzetes adatok figyelembevételével 613 milliárd forint került felhasználásra - de ez nem ennyi, ez 631, csak ez egy korábbi adatbázisra épül -, ez az összeg 187 milliárd forinttal haladta meg a 2008. évi kifizetést. A kiemelkedő mértékű támogatás lehívására az európai uniós források adtak lehetőséget. Az ágazat összes 2009-es évi támogatásán belül az EU alapjaiból finanszírozott összeg 73 százalékot, a nemzeti költségvetésből képviselt összeg 27 százalékot tett ki. 2009-ben az új alapokra helyezett, kötelezővé tett nemzeti kárenyhítési rendszer keretében a 2009. évre hivatalosan elismert, mintegy 24,5 milliárd forint értékű elemi károk után a termelők egységesen 20,5 százalék mértékű kárenyhítésben részesültek.

Ennek kapcsán szeretném jelezni, hogy szintén nem támogatott a kormánytöbbség egy módosító javaslatot a kárenyhítési alappal szemben, ami azt jelenti, hogy ha így marad az alap pénze, hogy csak a kötelező hozzájárulást fizeti be a kormány, akkor 3 százalékos kárenyhítésre lesz elegendő, amit én nevetségesnek tartok. Egyébként még a 10 milliárd forint plusszal is csak körülbelül 15 százalék, de azért annak már lenne valami értelme.

Folytatnék még néhány idézetet ebből az anyagból, és ajánlom mindenkinek a figyelmébe, még akkor is, ha ez az anyag messze nem ugyanazt a szemléletet képviseli, mint amit a jelentés, de nem hiszem, hogy az ÁSZ-t elfogultsággal lehet vádolni a mi irányunkban. 2009-ben az Új Magyarország vidékfejlesztés program keretében meghirdetett támogatási jogcímekre vonatkozóan közel 650 millió euró plusz hazai támogatás összeg került kifizetésre, amely a 2007-13-as keret 24 százalékát jelentette.

(16.30)

Az ÚMVP sajátossága, hogy az előző programozási időszakról áthúzódó támogatási jogcímek is finanszírozásra kerültek, azaz a nemzeti vidékfejlesztési terv keretei között indult, többéves kötelezettségvállalást tartalmazó egyes jogcímek - például a kifizetések 90 százalékát kitevő agrár-környezetgazdálkodás - 2009. évre áthúzódó kifizetései az ÚMVP-forrás kereteiből valósultak meg, ez a 2009. évi kifizetések 19,86 százalékát tette ki.

Azt gondolom, hogy ha ezt valaki végiggondolja, és itt mindenféle trükkről beszél, és levonja az áthúzódó kifizetéseket, amiket az előző programból kellett eszközölnünk még, akkor 18 százalékát fizettük ki a 7 évre jutó pénzeknek egy év alatt az ÚMVP keretéből. Ha ezt valaki trükközésnek tartja, akkor nagyon szomorú vagyok, és egyébként korábban folyamatosan az a kritika ért bennünket, hogy nem elég intenzíven hívjuk le az európai uniós forrásokat. Most meg államtitkár úr arra panaszkodott, hogy nemigen hagytunk forrást az utolsó időszakra.

A 2009. évre ez kifejezetten nem volt jellemző, 2010-re meg azért nem jellemző, mert május óta egy fillér kifizetés nem történt ebből az alapból, pedig elég nagy bajban van az ágazat, és nagyon-nagyon sok beruházás elkészült, bent vannak a kifizetési számlák. Tegnap segítettünk rajta, hogy az MVH-t ezért továbbra se lehessen felelősségre vonni, pontosabban még nem szavaztuk meg a törvényt, de azt gondolom, hogy mindent megteszünk azért, hogy ez a kifizetések még tovább húzódjanak.

Van még egy megállapítása itt az ÁSZ-nak. A 2009. évi támogatási igényre megítélt támogatások, illetve a kifizetések összegének területi megoszlását tekintve az alföldi régiók kiemelkedő képet mutattak. Ez a megoszlás jól követte Magyarország területi adottságait, meghatározó volt még a dél-dunántúli régió, amely a Dunántúlon a mezőgazdasági termelés jelentős részét képezte.

És akkor arra a megjegyzésre, ami szintén a tőkéstársaságokra utal, hadd mondjak szintén egy ÁSZ-idézetet; ajánlanám államtitkár úr figyelmébe. "Az FVM ÚMVP önálló építéssel nem járó, gépek, technológiai berendezések beszerzése jogcím lebonyolításához kapcsolódó támogatási és kifizetési kérelmek megvalósulására vonatkozó vizsgálat megállapította, hogy a beruházás, illetve a támogatás végrehajtása a célkitűzéseknek megfelelően történt, a beruházás az uniós adófizető állampolgárok érdekeinek megfelelően valósult meg." No comment, államtitkár úr. (Dr. Ángyán József: A cél a kérdés.) Tehát Európa pontosan tudja, hogy merre van az egyenes. Sajnos mi még úgy gondoljuk időnként, hogy nem arra van az egyenes, de ennek mindenképpen böjtje lesz. Tehát még egyszer ajánlom ezt az anyagot mindenki figyelmébe, egyébként viszonylag pozitív képet fest az MVH-ról is, amit persze nyilván a termelők nem mindig így ítélnek meg.

Visszatérve arra a bizonyos trükközésre, amit sajnos a Tanács is átvett, és nem is értem a logikáját, hogy milyen meggondolásból tekintette ezt bármilyen hátrányos ügynek, hogy forráshoz jutott a vidék egy válság okán. Azt már nem idéztem, de az ÁSZ-jelentésben az is benne van, hogy a visszaesés lényegesen kisebb volt az agráriumban, köszönhetően a viszonylag gyors és hatékony támogatási intézkedéseknek, mint egyébként a gazdaság átlagában a 2008-as válság bekövetkezte után.

Ha már erről beszélünk, akkor mondja ki valaki - visszatérve az állattenyésztésre -, hogy nem kellett volna megcsinálni a trágyakezeléssel, környezetvédelemmel kapcsolatos beruházásokat. Mondják ki! Ugyanis a pénzek nagy része eddig is erre ment el, és még a második körben nagyon sok kifizetés lesz ebben a dologban, csak az azzal járt volna, hogy ha ez határidőre nem történik meg, akkor a magyarországi állattartó telepek felét be kellene zárni.

Lehet, hogy szét lehetne osztani, amiről bizottsági ülésen is volt szó, az 1000 darab tehenet 1000 lakosnak egy-egy faluban, de azért nagyon kíváncsi lennék én arra, hogy erre ki lenne a jelentkező, és ki foglalkoztatná azt a - mondjuk egy ezres telepen - minimum 40-50 embert. Mert akármilyen korszerű technika van... - abban egyetértek államtitkár úrral, hogy a beruházásoknál volt létszámcsökkenés, de könyörgök, ez egy teljesen logikus gazdasági kényszer, hogy ha valaki meg akar élni a világpiacon, márpedig a magyar mezőgazdaságnak alapvetően a világpiaci trendeket kell követnie és termelnie, akkor kénytelen beruházni, és kénytelen az energiaköltségét, az élőmunkaköltségét csökkenteni.

Kérdezem én például, hogy a mostani adórendszerben miért nem segítették ezeket a vállalkozásokat, de ez igaz a kistermelőkre meg az őstermelőkre is, miért nem járulékcsökkentés volt, és miért lett nyugdíjjárulék-emelés például még az őstermelőknél is, amivel egyértelműen az élőmunkaköltségek csökkenthetők lettek volna. Az adózással meg semmit nem segítettek és nem segítenek vidéken, ugyanis nem lesz lehetőségük sem a cégeknek, sem a családi gazdálkodóknak, akik alkalmaznak embereket, mondjuk, 9 százalékos bért emelni. El kell majd dönteniük, hogy elküldenek-e embert, vagy minden második emberüknek 4-5 ezer forinttal kevesebb lesz a nettó fizetése, úgy, hogy a bruttó fizetéshez nem nyúlnak hozzá. Ezekre is kell majd választ adni a februári fizetéseknél, és az ágazat ilyen szempontból is az egyik legrosszabb helyzetben van. Erről volt is szó, meg a jelentésben is benne van a jövedelemnél.

Ugyanezt tudom elmondani, hogy persze, lehetett volna úgy dönteni, hogy nem építjük meg a gabonaszárítókat - azokat is be kellett volna zárni. Itt tehát egyszerűen előírás, kényszer volt, és ennek kellett megfelelni. Arról nem is beszélve, hogy a korszerű talajművelési technikákhoz meg a kevesebb műtrágya- és növényvédőszer-felhasználáshoz viszont korszerűbb gépek kellenek, mert ugyanazt a funkciót mechanikai úton is néha el lehet érni, amit egyébként csak nagyon kemény vegyszerköltségekkel meg egyébbel. Ha valaki ezt nem tartja az ágazat szempontjából jó megoldásnak, arról persze én szívesen vitatkozok bárkivel, csak úgy gondolom, hogy - még egyszer mondom - a világ nem ebbe az irányba megy.

Nem lehet, higgyék el nekem, nincs jelenleg a piacon sajtáros fejőgép. És azért nincsen, és attól hatékonyabb Európa mezőgazdasága, mert ez már 15-20 évvel ezelőtt eldőlt Dániában, hogy 500 kocás telep alatt nem lehet senki versenyképes. Igaz, hogy ebből százan összeállnak, és van nekik egy vágóhídjuk, nekünk is ebbe az irányba kellene menni, tettünk is ilyen lépéseket. Én azóta nem hallottam ilyen lépésekről, hogy mondjuk, termelői kézbe juttattak volna csődbe ment vállalatokat. Pedig lesz bőven, azt gondolom, mert elég sok probléma van most megint, nem is annyira piaci, inkább finanszírozás és a költségek oldalán.

Erre is oda kellene figyelni, hogy azért folytatódjon az a dolog, ami elkezdődött, hogy ha egyszer annak idején a konzervatív kormány egy rossz döntésével kiprivatizáltatta az élelmiszeripart, és nem a szövetkezeti szektornak adta oda, mert ugyanúgy ellenségnek tekintette, mint ahogy most is ellenségnek tekinti, akkor legalább valamit hozzunk már vissza ebből a történetből. És erre is jó ez a jelentés.

Az ÁSZ-ból meg idéztem, hogy mit mondanak a géptámogatásra, és államtitkár úrnak is javaslom majd, hogy menjen el azokhoz a családi gazdálkodókhoz, akik a legnagyobb traktorokat vették meg. És lehet, hogy azért, mert még nincs elég közgazdasági érzékenységük. Ugyanis nem biztos, hogy azzal jót tettek egyébként, hogy 100 hektáros területre 30 millióért vettek kombájnt vagy 40-ért. De ezt senki helyett nem lehetett eldönteni. Azt hiszem, hogy akkor sem az a megoldás, hogy akkor nem csinálunk ilyen pályázatot, hanem majd meglátjuk, hogy tud-e valakivel társulni, meg tud-e rá bérmunkát szerezni. Lesz benne egy kényszer, nyilván, de az is biztos, hogy ugyanazzal az eszközzel harmada vagy fele üzemanyaggal fogja esetleg az egész környék kapacitásait ellátni, amit eddig, mondjuk, 15-20 darab ronccsal csináltak meg; én azt gondolom, hogy nem az a jó irány, hogy mindenki kötényből vet meg lóval fogasol.

Azt említettem, hogy az ÁSZ azt is mondta, hogy kisebb volt a visszaesés, mint ami az egyéb ágazatokban. Úgy gondolom, hogy valamit nyilván kell majd hagyni e helyett a jelentés helyett, mert ez továbbra is jó anyag; a dőltbetűs részeket meg a politikai kommenteket nyilván mindenki úgy kezeli, ahogy akarja, de összességében maga az anyag elég korrekt, és jó áttekintést ad a mellékleteivel együtt.

Viszont van egy igen nagy hibája. Ez már régi téma, de nyilván a törvény okán nem lehetett más szerkezetű jelentést csinálni, hogy mindig csak év/év összehasonlítás van benne. Amikor elhangzanak ezek a nyilván a megelőző kormányra nagyon rosszat jelentő számok, hogy mekkora visszaesések voltak - Pista is emlegette ezeket -, akkor hozzá kell tenni, hogy 2008-hoz viszonyítva. 2008-ban 2007-hez képest volt egy majdnem 40 százalékos növekedés, soha nem látott mértékű eredménye képződött az ágazatnak. Ha ezt a két évet viszonyítom csak egymáshoz, akkor nyilván fals képet kapok, és ezért jött ki nálunk lényegesen rosszabb szám, mint az európai átlag, mert ott sokkal kisebbek az ilyen torzító mechanizmusok, hiszen jobban érvényesülnek a piaci hatások. Ott mindenki tudja, hogy a disznónak általában 1 euró az ára kilónként. Aki a fölött termel, az nyilván előbb-utóbb tönkremegy, aki az alatt, az meg nagyjából hosszú távon megél.

Valahol nálunk is a beruházásokat az kényszeríti ki, hogy nem igazán térhetünk el ezektől az önköltségi szintektől, mert egyébként akkor csak azon múlik, hogy éppen milyen a kormány az egyéb gazdaságpolitikája, és hova értékeli a piac a forintot, hogy az ágazatnak nyeresége vagy vesztesége van, és hogy jön-e ránk az import vagy sem.

Ami nagyon nagy kárt okozott, itt a különböző bejelentések a nyáron a devizahiteleseknek, valljuk be, hogy az az ágazatnak nem okozott kárt, sőt a mostani magas gabonaárak egyik oka nemcsak az, mert nyilván euróban is nőttek az árak, hiszen Európában is rosszabbak a termések, de azért vegyük figyelembe, hogy nem 230, hanem 277 forint 16 fillér volt az euró a tőzsdén, amikor lejöttem.

(16.40)

Tehát nem biztos, hogy ez nekünk rossz, sőt ez a legjobb importvédelem, szeretném jelezni, de azért ennek is nyilván van egy hatása, mert azért ez viszi tovább az üzemanyag- és inputárakat, amelyek tekintetében nem mi vagyunk az előállítók. De valahol én úgy gondolom, ezzel is vigyázni kell, nehogy túlságosan erős pályára kerüljünk, nem beszélve a támogatások szintjéről, hiszen az sem mindegy, hogy milyen átváltási árfolyamon fizetjük ki a támogatásokat.

Ilyenkor van egy klasszikus mondás - befejezésül -, amit a volt vezérigazgatóm szokott mondani. Amikor kérdezték tőle, hogy milyen volt az év, akkor mindig azt mondta rá, hogy rosszabb volt, mint a tavalyi, de jobb, mint amilyen a jövő évi lesz. Hát, ezt most megerősíthetem, bár ha 2010-ben még lenne jelentés vagy '10 után, azt gondolom, hogy ekkora katasztrofális éve viszont szerintem 50 éve nem volt a magyar mezőgazdaságnak, és ezért kell nagyon odafigyelni most az idén, hogy mikor, mit, milyen támogatásokat, milyen ütemezésben és hogyan juttatunk oda a szereplőknek, mert borzasztó nagy lehet a tömeges gazdálkodói bedőlés veszélye, és ez független attól, hogy ki mekkora méretben gazdálkodik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu