KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, nem okozok meglepetést azzal, hogyha az első mondatommal azt mondom, hogy az MSZP képviselőcsoportja számos kérdésben nem azonosul azzal, ami itt elhangzott a kormány, illetve a kormánypárti képviselők részéről. Nem vonatkozik ez természetesen arra, amit a bizottsági elnök úr itt elmondott, mert számos ügyben lehet szakmai vitát folytatni ezekben a kérdésekben, és mi is fontosnak tartjuk ezeket a kérdéseket rendezni, de sajnálatos módon, amiről beszélt, jelentős részében nem a törvényjavaslatban van, hanem majd egy jövőbeni elképzelés, amit mi is szívesen látnánk.

Összességében azt kell mondanom, és rendkívül sajnálatos, hogy ezt kell mondanom, tisztelt államtitkár úr is, ismerve ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát, ismerve az adótörvényeket, a költségvetést, azt kell mondanunk, hogy az egészségügy megmentése 2011-ben elmarad. Ettől csúnyábbakat is lehetne mondani, mert mondhatnánk akár azt is, hogy 2011 az egészségügy fekete éve lesz. A dolgozói, akik egyébként rendkívül alacsony jövedelemmel bírnak, az elfogadott adótörvények kapcsán ráadásul még a jövedelmükben sem lépnek előre egy jottányit sem, és a különböző kedvezmények szűkítése sem segíti az ágazatban dolgozókat, márpedig tudjuk, egy ágazat nem tud szerencsésen, hatékonyan és jól működni megelégedett alkalmazottak nélkül. Ezen a területen gyakorlatilag nem történik semmi, sőt azt mondanám, bizonyos területen inkább visszalépés van.

Elismerem, hogy a tárca szakemberei nehéz helyzetben voltak, amikor megpróbáltak megfelelni azoknak az elvárásoknak vagy inkább várakozásoknak, amelyek a szakmában is, a közvéleményben is megfogalmazódtak a választási kampány során, mert hallhattuk kormánypárti képviselőktől, hogy azonnali ágazati beavatkozásra, az ágazat megmentésére van szükség. Sajnálatos, hogy ugyanezt hangoztatták egyébként az ágazat érdekképviseletei az előző ciklusban, nagyon nagy hangon, és érdekes módon ők most eltűntek a porondról, nem lehet hallani a hangjukat, nem lehet hallani azt a véleményt, amit korábban ezen a területen megfogalmaztak.

Kérem a kormánypárti képviselőket, ne arra hivatkozzanak, hogy korlátozottak a források, a lehetőségek meg minden egyebek. Ezt már a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy a kormánypárti frakciók politikai döntése volt az, hogy a rendelkezésre álló jelentős forrásokat arra használják, hogy a magas jövedelműeknek rendkívül magas adókedvezményeket adtak, ezzel több száz milliárd forintot vettek ki a költségvetésből. Azt kell mondanom, születhetett volna olyan politikai döntés is, hogy ezt azért most nem lépjük meg, mert vannak sokkal fontosabb dolgaink, amelyeket meg kellene oldani, például az egészségügy problémáit. Ezeket a több száz milliárdos forrásokat lehetett volna ezekre a célokra, az egészségügy helyzetének a rendezésére is fordítani.

(12.50)

Tehát beszéljünk világosan: politikai döntés volt, önök hozták ezt a politikai döntést, és ennek a politikai döntésnek a következményeit kell megmagyarázniuk az ágazat dolgozóinak is, meg a magyar közvéleménynek is.

Azt kell mondjuk természetesen - nem természetesen, de sajnálatosan -, hogy a benyújtott törvényjavaslat olyan szempontból sem mutat még irányt sem, hogy milyen szándékai vannak a kormányzatnak. Néhány területen valóban olyan módosításokat nyújtottak be, amelyek szükségszerűek, ezt természetesen el kell ismerni, mert vannak a javaslatnak pozitív elemei is, és egy ellenzéki pártnak nem az a dolga, hogy egyébként a pozitív elemeket sorolja itt föl. Erre vannak a kormánypárti képviselők, és az ellenzéki képviselők szokás szerint azokkal a területekkel foglalkoznak, amelyeket egyébként ők másképpen gondolnak.

Ráadásul az is baj, tisztelt államtitkár úr, a benyújtott törvényjavaslat abból a szempontból sem nagyon könnyen áttekinthető és konzisztens, hogy az érintettek nemigen fogják nagyon érteni az egyes szabályozási területeket. Sőt ön is elismerte a bizottsági ülésen, hogy bizony könnyen előfordulhat az, hogy ha egy új törvénycsomag kerül a Ház elé, akkor bizony ezeket a definíciókat el is lehet talán felejteni, és teljesen más definíciókkal találkozunk. Azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, az egészségügyi kormányzat vezetői már azzal is elégedettek, hogy nominálisan nem csökken az ágazat finanszírozása.

Bár azt kell mondani, hogy bizonyos területeken van némi csökkenés, más területeken meg van némi növekedés, de ismert az a félelem az ágazat vezetői részéről is, hogy ez a pénz, ami a költségvetésben van erre az ágazatban, az a túlélésre sem lesz nagyon elég, és nem nagyon látszik az, hogy ha ebben az évben több tíz milliárd forintos a hiány a kórházak működésére, akkor a jövő évben ez hogyan lesz biztosítható. Sajnos ez nem látszik sem ebben a törvényben, sem a költségvetési törvényben. Igazából az egészségügy legjelentősebb problémái közül - leszámítva azokat a részterületeket, amelyekről a miniszter úr is, de bizottsági elnök úr is beszélt - lényegében nem oldja meg az egészségügy egyetlenegy komolyabb problémáját sem.

Visszatérnék a törvényjavaslatra a tekintetben, az expozéban is elhangzott, hogy 5 törvény jelentősebb módosítását tartalmazza az előterjesztés: ilyen, mint a kötelező egészségbiztosítási ellátásról, az egészségügyről, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről, egyéb, gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátásról és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvények. Ezek azok, amelyekben több módosítás van, és 7 egyéb más törvényben pedig apróbb módosításokat tartalmaz ez a javaslat.

Nem vitatható, hogy az E-alap terhére igénybe vehető és nem igénybe vehető szolgáltatások körét kellett pontosítani, szabályozni, a méltányossági gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-támogatást szintén, a szakorvosi képzéshez kötött gyógyszer-, illetve gyógyászati segédeszköz-rendelést, a pro família szabályozást, a jogalap nélkül felvett pénzbeni ellátások visszatérítését, ezek olyan kérdések, amelyeket nyilvánvalóan szükséges volt szabályozni. Pozitívum az is, hogy lezárul az a vita, hogy finanszírozódik a szolgáltatóknak az a munkája, amit a védőoltások beadásával végeznek. Remélem, hogy egyébként mindenki számára elfogadható és azonosan értelmezhető lesz a szabályozás.

Még egyet mindenképpen meg kell említeni: jogos igénye volt az ágazat dolgozóinak, hogy ugyanúgy, mint a köztisztviselői nap, legyen egy szabad munkanap. A Semmelweis-nap munkanappá (sic!) tétele nyilvánvalóan pozitív fogadtatásra talál majd az ágazat dolgozói körében, és ezt teljesen indokoltnak tartjuk a mi részünkről is.

Most a problémákról beszélek, amit mi kicsit másképpen gondolunk, mint önök. Első kérdés az, hogy valóban olyan nagy adminisztrációs probléma volt-e, hogy most ezen változtatni kell, hogy az elszámolási nyilatkozatokat ki kellett adni az ellátott beteg számára. Most ezt a kötelezettséget nem írják elő, hogy ez kötelező, de ha a beteg kéri, akkor ki kell adnia az ellátónak. Van egy bibije a dolognak: nincs semmiféle szankciója annak, hogy ha a beteg kéri, és az intézet mégsem adja ki; akkor kérdés, hogy a beteg hova fordulhat panasszal, mert egyébként a szabályozás még az OEP-nek ezt a jogosítványát is kiveszi a rendszerből. Tehát valószínűleg ez lassan-lassan ki fog hullani a rendszerből, mert a szolgáltató azt fogja mondani, hogy ha nincs szankciója a dolognak, akkor bolond leszek ezt megtenni. Az a hivatkozás, hogy egyébként az ügyfélkapun keresztül ez elérhető, én kérdezném az itt ülő képviselőtársaimat, hogy ki nézte meg valaha egyszer is az ügyfélkapunk keresztül, hogy ő hogyan áll. (Jelzésre:) Egy jelentkezőt, a bizottság tagját látom e tekintetben. Szóval, ezzel kapcsolatban vannak aggályaink.

Elhangzott már itt a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor is, hogy a 23/A. §-ban megfogalmazott rendelkezés valószínűleg nagy vitát fog kiváltani, mégpedig az a szabályozás, hogy térítés ellenében bizonyos szolgáltatásokat hol és milyen feltételekkel és hogyan lehet igénybe venni, és hogy ez lehetővé teszi-e esetleg a várólisták átlépését is. Ezt nagyon pontosan kellene szabályozni, tisztelt államtitkár úr, mert hogyha az intézmények ezt is egyéni módon fogják értékelni, és nem egységes értelmezése lesz ennek a szabályozásnak, ez visszaüthet, hacsak... Hacsak, és e tekintetben már nem vagyunk annyira biztosak, mert az ön szájából hallhattuk a bizottsági ülésen, hogy egyébként a kormányzatnak van szándéka ezt a kérdéskört társadalmi vitára bocsátani, hogy külön térítés ellenében bizonyos szolgáltatásokat hogyan nyújthat az egészségügy. Nem szeretnénk, ha az következne be, hogy akinek van pénze, akkor az megkerülhetné ezeket a listákat, a szegények meg várhatnának a sorukra, tehát ezt nagyon fontos kérdésnek tartjuk.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Önök többször hangsúlyozták, hogy a korbácsrendeletet mindenképpen lazítani és szűkíteni kell. A mi olvasatunkban nem ez van a szabályozásban. A szabályozásban minthogyha éppen ennek az ellenkezője, kicsit szigorítása lenne, és a hatáskört is a kórházakra helyezné át a jogszabály. Nem biztos, hogy szerencsés ez a módosítás.

Aztán itt van egy következő, ugyanilyen kényes kérdés, hogy a kórházban csak az intézeti gyógyszertár által kiszolgált gyógyszer használható fel a mostani szabályozás szerint. Ezt most önök föloldják. Ennek lehet természetszerűleg az az azonnali következménye, hogy a kórház meg fogja követelni a betegtől, hogy legyen szíves behozni a gyógyszereket, amit jelenleg a jogszabály persze nem tesz lehetővé, de hát köztudott, hogy ez a gyakorlat, ez tulajdonképpen folyik a kórházakban. Most tulajdonképpen törvényi fölhatalmazást adnak arra, hogy akkor... (Dr. Szócska Miklós államtitkár nemet int a fejével.) Államtitkár úr ingatja a fejét; ha nem így van, akkor kérem, hogy válaszoljon rá, vagy nézze meg a kodifikált jogszabályt, hogy mi értelmezzük-e rosszul ezt a szabályt, vagy pedig rosszul lett kodifikálva.

Itt is elhangzott, hogy a törvényjavaslat legvitatottabb része a gyógyszerellátásra vonatkozó szabályozás, itt mindenféle érv és indok elhangzott, hogy erre miért van szükség.

(13.00)

Egy dolog, amit én a bizottsági ülésen kérdeztem, nem hangzott el ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a felhasználók, az állampolgárok részéről érkezett-e olyan panasz a gyógyszerellátással kapcsolatban, vagy olyan kritika, hogy az a szabályozás, amit a korábbi kormányzat elfogadott, annyira rossz, és olyan kiszolgáltatott helyzetbe teszi, vagy rosszabb helyzetbe teszi a fogyasztót, hogy emiatt van szükség a változtatásra. Ilyet nem hallottunk, sőt ennek az ellenkezőjét hallottuk, hogy tulajdonképpen rugalmasabbá vált olyan értelemben a rendszer, hogy főleg nagyobb városokban több lehetőséget kínált a fogyasztónak, hogy megvásárolhassa vagy beválthassa a gyógyszerét.

Az a hivatkozás, amit önök elmondanak, hogy a kistelepülési gyógyszerellátást nem segítette a korábbi szabályozás, ez valószínűleg így van, meg az adatok is ezt mutatják. Csak az a probléma, hogy ez, amit önök kínálnak most, ezen a területen semmiféle változtatást nem indukál és nem generál. Tehát nem lesz jobb a kistelepülési gyógyszerellátás ettől a javaslattól. Ráadásul vannak ellentmondásai is ennek a javaslatnak. Lehet ilyen politikai filozófia, amely azt mondja, hogy a gyógyszerláncokra nincs szükség Magyarországon, de akkor megkérdezzük, hogy miért pont négy gyógyszertár az, amivel egy tulajdonos rendelkezhet. Miért nem három, vagy miért nem kettő, vagy miért nem hat? Ezt igazából nem nagyon értem, remélem, hogy nem valamiféle lobbiérdek diktálta azt, hogy pont négy legyen az a gyógyszertárszám, amit egy tulajdonos még működtethet, és ez nem láncként működik.

Egészen vitatható a szabályozásnak az a része, hogy erőszakos tulajdonátruházásra kerüljön sor a következő években. Ennek a technikáját sem értem. Egyébként elolvastam a jegyzőkönyvet, a bizottsági jegyzőkönyvet: államtitkár úr is azt mondta, hogy hát bizony ez még nincsen kidolgozva, még ezen gondolkodunk, meg még majd megoldjuk ezt a problémát. Mert fölvetődött az a kérdés is, hogy hogyan hat majd ez a szabályozás azokra a fiatal gyógyszerészekre, akik be akarnak lépni a pályára. Honnan lesz nekik pénzük arra, hogy saját maguknak úgymond gyógyszertárat vásároljanak, vagy ha nem ez lesz, akkor egyáltalán milyen megoldások képzelhetők el?

Olyan jogszabályt elfogadni, aminek a végrehajtására vonatkozó elképzelések még nem állnak készen, elég érdekes. Persze, arról már nem beszélünk, mert sajnos e tekintetben az előző kormány sem volt különb, azt kell mondjuk, de a jogalkotási törvény mégiscsak úgy rendelkezik, hogy a törvényjavaslat benyújtásakor legalább a kormányrendeletek koncepcióját is be kellene nyújtani ahhoz, hogy igazán átlátható legyen a jogszabály működése és minden következménye. Mondom, e tekintetben az előző kormányok sem voltak különbek, de erről a területről nem tudunk sok mindent, nem tudunk igazán véleményt mondani.

Mindezekre tekintettel azt kell mondjam, tisztelt államtitkár úr, amit az elején is mondtam, hogy rendkívül sajnáljuk azt, hogy bár a lehetősége meglett volna, az egészségügy jelentősen a következő időszakban nemhogy előrelépni nem tud, a szinten tartást is kritikusnak tartjuk. Ez a jogszabály ezt a problémát nem igazán kezeli, még akkor is, ha bizonyos részterületeken ad megoldást. Mindezekre tekintettel nem tudjuk támogatni a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu