KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Alapvetően a kulturális tárgyú költségvetési módosításokról szerettem volna beszélni, de előtte engedjék meg, hogy reagáljak Font Sándor képviselőtársam felvetésére, aki csak félig tájékozódott az LMP alternatív költségvetési javaslatával kapcsolatosan. Megígérem, hogy a következő ülésnapra behozom ezt a kis füzetkét, amiben el tudja olvasni a részleteket is.

Valóban, az LMP adó-, illetve költségvetési módosító javaslatai között szerepelnek új adónemek, egy ökológiai adóreformot támogatnánk. Azt gondolom, hogy ez nem egyfajta speciális ágazati adó vagy valamifajta, a költségvetés lyukait betömő esetleges elgondolás, hiszen egy olyan elvet próbálunk érvényesíteni, amit a zöldpolitika nagyon régóta hangoztat, Magyarországon a vörösiszap-katasztrófa előtt talán kevésbé értettük meg, hogy mi ez, ez pedig egyszerűen a szennyező fizet elve.

Mi azt gondoljuk, hogy nemcsak az ilyen látványos ökológiai katasztrófák, hanem nagyon sokfajta gazdasági tevékenység szennyezi a környezetünket, és azt gondoljuk, hogy lehetséges költségvetési bevételi forrás lehet az, hogyha ezeket a tevékenységeket, gazdasági tevékenységeket úgymond büntetjük, ezáltal két legyet ütünk egy csapásra, pluszbevételeket jelenthet a költségvetésnek, illetve arra serkentjük a gazdaságot, hogy kevésbé környezetterhelő módon vigyen végbe bizonyos tevékenységeket, például az energia előállítását vagy a szállítást.

Azonban ezt a pénzt mi nem egyszerűen egy adóemelési politikaként képzeljük el - és itt jön a másik láb -, hanem ebből finanszíroztuk volna azt a járulékcsökkentést, amiről azt gondoljuk, hogy sokkal inkább képes munkahelyteremtésre és a gazdaság beindítására, mint a személyi jövedelemadó-csökkentés, amelynek sokkal közvetettebbek a hatásai a gazdaság, a munkaerő-kínálat szempontjából.

Akkor viszont ezzel áttérnék ahhoz a témához, amihez eredetileg hozzászólni akartam, ez pedig a kulturális költségvetés. Sajnos, ez a 2011. évi költségvetés nagyon sok közszolgáltatást vesztesnek titulál, az egészségügy, az oktatás - legalábbis reálértékben - sajnos nem kapja meg azt a mértéket, amit, azt gondoljuk, hogy ildomos lenne. A kultúra területén ilyen szempontból jobb a helyzet.

Azonban ha valaki részletesen végignézi a költségvetésnek a kulturális fejezeteit vagy a sorait, akkor láthatja azt, hogy eléggé egyértelmű tendenciája van annak, hogy mely területek a vesztesei a kulturális szférán belül a tavalyi költségvetéshez képest ennek az idei költségvetésnek, az idén beterjesztett jövő évi költségvetésnek. Mégpedig leginkább azok a független kulturális kezdeményezések a vesztesei, amelyek nem a mindenkori kormány vagy az önkormányzatok fennhatósága alatt állnak, hanem független intézményként, közalapítványként vagy más formában járulnak hozzá a magyar nemzeti kultúrához.

Az LMP a sokszínű kultúrában hisz, ami azt jelenti, hogy mindenkor meg kell találnunk egy helyes egyensúlyt a kulturális örökség védelme és a nemzeti kultúra megújítása között, illetve nem szabad aránytévesztésben sem lennünk a kulturális establishmenthez tartozó intézményeknek és azoknak a független intézményeknek a támogatásában, amelyeknek éppen az az előnyük, éppen attól képesek megújítani, új szellemi terméket létrehozni, hogy nem tagozódnak be egy ilyen nagyon egyértelmű állami mecenatúrába.

Ez az egyensúly felborulni látszik ebben a költségvetésben. Olyan intézmények lehetnek a vesztesei ennek, amelyek nagyon kicsi költségvetést kaptak eddig is, tehát a kulturális költségvetésen belül is egy egészen pici összegről van szó, úgy tűnik, hogy a kormány bünteti azokat az intézményeket, amelyek nem az ő fennhatósága alatt állnak. Hadd mondjak néhány részletet!

A legnagyobb tétel ez a filmtámogatási rendszer, ahol az eddigi költségvetésekben a Magyar Mozgókép Közalapítvány kapta a filmtámogatási összegeknek a túlnyomó többségét. Az, hogy ez alapítvány hogyan működött eddig, arról éppen tegnap az egyik internetes portálon hallhattunk egészen meredek részleteket. Nincs Magyarországon szerintem ma már senki, aki azt gondolná, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány politikája minden szempontból helyes volt, hogy nem lehetett volna okosabban elkölteni ezt a pénzt. Ez azonban nem változtat három tényen.

Az egyik az, hogy van egy filmtörvényünk, ami kimondja: Magyarországon a filmek támogatását elsősorban a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül kell megvalósítani.

Nem változtat azon a tényen, hogy a Mozgókép Közalapítvány gazdálkodását joggal bírálják, de a filmpolitikáját azért az élet mégiscsak igazolta. Hiszen az elmúlt, mondjuk, egy évtizedben a magyar film nagyon sok nemzetközi és hazai elismerést szerzett, aminek egy nagyon fontos szempontja volt az, hogy a Mozgókép Közalapítvány támogatási politikájában nagyon nagy figyelmet szentelt az elsőfilmes, illetve a fiatal alkotóknak, és ma a mai kor Szabó Istvánjai vagy Jancsó Miklósai, akik a hatvanas években az óriási nemzetközi elismerést hozták a magyar filmnek, megjelent egy új generáció, ami ugyanezen a nemzetközi porondon ugyanezt a színvonalat képes képviselni. Ők lehet, hogy most sehol nem lennének akkor, hogyha nem a Mozgókép Közalapítvány dönt ezekről a pénzekről, hanem mondjuk, a minisztérium a saját maga által priorizált filmeket, alkotókat támogatja.

És van egy harmadik szempont, ami szintén egy rendkívül fontos szempont, hogy Magyarországon a filmgyártás egy nagyon komoly, körülbelül 50 milliárdos iparrá vált, aminek az egyik legfontosabb összetevője az a bizonyos 20 százalékos adókedvezmény, amit magyarországi filmgyártáskor igénybe lehet venni. Ez nyilván egy olyan elem, aminek az Európai Unió többi tagállama egyáltalán nem örül, hogy Magyarországon vannak ilyen kedvezmények, és ezt egy nagyon kényes tárgyalási folyamat révén sikerült megőriznünk.

Azáltal, hogy a kormány által előterjesztett költségvetési javaslat a filmes támogatási forrásokat elsősorban nem a Mozgókép Közalapítványon keresztül akarná folyósítani, annak nagyon súlyos hatása lehet erre az adókedvezményre, amitől bedőlhet a teljes magyar filmipar. És itt nem arról az 5 milliárd forintról van szó, ami a magyar költségvetésben tervezetében szerepel filmgyártásra, hanem arról az 50 milliárdos iparról, ami összedőlni látszik.

Ennek megfelelően az LMP benyújtott olyan módosító javaslatokat, amelyek megpróbálják visszacsatornázni a filmes támogatási forrásokat oda, ahova azok a filmtörvény, illetve nemzetközi megállapodások szerint valók, miközben nyilvánvalóan minden kritikával egyetértünk, ami a Magyar Mozgókép Közalapítvány működésével kapcsolatos, és támogatunk minden olyan elképzelést, ami esetleg egy más jogi formában vinné tovább ezt a folyamatot.

Ez már azért is nagyon fontos, mert a Magyar Mozgókép Közalapítvány a korábban egyébként visszatartott állami támogatások miatt is, sőt elsősorban amiatt komoly adósságokat generált azáltal, hogy a filmes alkotók megkapták a támogatást, elkezdték forgatni a filmet, csak a pénz éppen nem érkezett meg, és ezért a teljes magyar filmszakma el van adósodva.

(13.10)

Ez nem azt jelenti, hogy vannak emberek, akik nagyon gazdagok lettek ebben a történetben, hanem azt, hogy a magyar kultúra lett gazdagabb filmekkel, amelyeknek az ellentételezését az állam eddig nem fizette ki. Ha a Magyar Mozgókép Alapítványt kivéreztetjük, akkor csődbe fog menni a magyar művészfilmgyártás, és egyébként a közönségfilmgyártás is.

Annak nagyon örülünk, hogy a kulturális bizottság egy olyan módosító javaslattal állt elő, hogy plusz 3,5 milliárd forintot vonjunk be a magyar filmgyártás támogatására, és már a Magyar Mozgókép Alapítványnál jelent meg ez az összeg. Annak már kevésbé örülök én személy szerint, bár én is megszavaztam a bizottságban, hogy tulajdonképpen nem tudjuk, hogy ez a pénz pontosan honnan fog előállni, tehát igazából nem a költségvetés belső átstrukturálódásából származik, hanem abban bízunk, hogy nagyobb lesz a társaságiadó-bevétel, ami egyébként szerintem és nemcsak szerintem, hanem az Állami Számvevőszék szerint is, attól tartok, hogy kevesebb lesz, mint amennyit a költségvetés tartalmaz.

Tehát az egyik legnagyobb tétel, ahol tényleg milliárdokról van szó, az a filmgyártás. Ebben úgy látszik, hogy azért megoldódik a helyzet. Bár azt gondolom, hogy annak a 2 milliárd forintnak, ami a Gazdasági Minisztériumnál van filmgyártásra, egyszerűen nem látom a helyét, és a bizottsági meghallgatáson ki is derült, hogy tulajdonképpen a kormány is tisztában van azzal, hogy ezt a pénzt nem lehet felhasználni addig, amíg az Európai Unióval nem állapodnak meg, ha a most meglévő, nagyon kényes, nagyon nehéz alkufolyamat révén kialakított, az adókedvezményeket garantáló megállapodást nem sikerül újraírni, ezt a pénzt nem fogják tudni felhasználni. De ha felhasználják is, akkor erre a 2 milliárdra nem vonatkozik az adókedvezmény, magyarán, 400 millió forintot fizetnek majd a magyar állampolgárok azért, hogy a Gazdasági Minisztérium adhasson 2 milliárd forintot olyan alkotóknak, akiknek szeretne. Tehát, ha azt a pénzt a Magyar Mozgókép Alapítványon keresztül költenénk el, akkor az plusz 400 millió forintot jelentene Magyarországnak. Úgy látszik, a kormánynak fontosabb az, hogy ezt a pénzt ő költhesse el, a saját mecenatúráját, a saját alkotóit támogassa ezzel és nem a filmtörvénynek megfelelő módon, a Mozgókép Alapítványon keresztül finanszírozza új filmek megszületését.

Csak egy kicsinyes bosszúként tudom értelmezni például azt is, hogy miért csak 59 millió forintot kap az '56-os közalapítvány, az '56-os Intézet, amely a magyar XX. századi történelem kutatásában talán az egyik legfontosabb szellemi műhely Magyarországon. Ha valaki megnézi, hogy milyen tevékenységet folytatott az '56-os Intézet, hogy milyen óriási, például Oral History archívumot tartanak fönn, ami tulajdonképpen a XX. századi magyar történelem egyik legfontosabb dokumentumtára, akkor nehezen tud elmenni emellett. Nem gondolom azt, hogy az '56-os Intézetet bármilyen politikai elfogultsággal vádolni lehetne. Azt a történelmet vizsgálják, ami a mai napig is politikai viták tárgya, de politikai elfogultságtól függetlenül.

Még egyszer mondom, itt körülbelül 50 millió forintos megvonásról van szó, ami pontosan elég arra, hogy ez az intézmény tönkremenjen, hogy a magyar nemzeti kultúra egy nagyon fontos szellemi műhelyét elveszítsük, miközben ebben az óriási, több mint 100 milliárdos kulturális büdzsében ez igazán nem számít komoly összegnek.

Van egy másik pont, ami szintén azt mutatja, hogy kezd felborulni az a kulturális sokszínűséget támogató egyensúly, hogy egyáltalán nem kap támogatást, egy fillért sem a PANKKK-program, ami eddig 100 millió forinttal szerepelt a magyar költségvetésben. Ez a program tulajdonképpen a kortárs könnyűzenei kultúráért adott támogatásokat, és nagyon nagy szerepe volt abban, hogy nagyon színvonalas könnyűzenei termékek jelentek meg a magyar könnyűzenei piacon. Ha kultúráról beszélünk, akkor mindig gondolnunk kell arra is, hogy bizony a nemzeti kultúra megőrzésének a frontját elsősorban a tömegkultúrában kell megvívnunk. Egy nagyon érdekes adalék, nem tudom, hányan gondoltak már arra, hogy mi Magyarországon ma a legnépszerűbb dal. Ha megnézzük, hogy a YouTube csatornán melyik dalt töltötték le a legtöbben, akkor talán sokan meglepődnének, hogy a Csík zenekarnak a "Most múlik hirtelen" című dalát. Ez egy Quimby dal feldolgozása, egy kalotaszegi népzenei környezetben van újraértelmezve, és ma Magyarországon ez a legnépszerűbb dal.

Ez a lemez nem jött volna létre, vagy legalábbis sokkal nehezebben jött volna létre a PANKKK-program támogatása nélkül. Ez a program az elmúlt két évben körülbelül 200 könnyűzenei album, 50-nél is több tehetségkutató verseny és több ezer vidéki klubkoncert létrejöttét eredményezte. Én ifjúkoromat egy kisvárosban töltöttem, ahol semmilyen kulturális lehetőség nem volt, viszont volt egy rocksuli, és tudom, hogy az milyen sokat jelentett azoknak a fiataloknak, akiknek igazából nem volt önkifejezési lehetőségük, és ez a program pontosan arról szól, hogy a vidéki kultúrát, a vidéki fiatalok kultúráját támogassa, azoknak a fiataloknak a kultúráját, akik legnagyobb arányban éppen a Fideszre szavaztak.

Nem értem, hogy miért kell kivenni ezt a sort költségvetésből. Ez tipikusan arról szól, hogy a magyar tömegkultúra ne egy szegényes kultúra legyen, hanem éppen arról, hogy a Csík zenekar lehessen a legnépszerűbb zenekar Magyarországon. Egy ilyen irányú elmozdulást eredményezett ez a program. Egyébként a Petőfi rádió, az MR2-Petőfi rádió műsorpolitikájával együtt nagyon komoly változás van ebben a tömegkultúrában. Valószínűleg a fideszes képviselőtársaim kevésbé követik ezeket a fejleményeket, de hogy a mostani fiatal generációnak milyen kulturális mintái vannak, és hogy tényleg az amerikai hollywoodi filmeken és a gagyi sztárokon nevelődnek föl, vagy pedig valami nívósabb könnyűzenei kultúrán, ez szerintem egyáltalán nem lényegtelen, sőt talán fontosabb szempont, mint az, hogy mit játszanak az Operaházban. Ez sokkal több embert elér. Ez a 100 millió forint egy iszonyatosan pici összeg, aminek nagyon nagy hatékonysága volt a könnyűzenei kultúra emelése szempontjából. Nem értem, hogy kinek fájt ez a 100 millió forint, miközben persze tudom, hogy ez egy nagyon szűkös költségvetés, de azért itt 1000 milliárdról beszélünk, ezen belül ez egy eléggé kis összeg, ami nagyon hatékonyan érvényesült.

És végül van egy harmadik szempont, amit itt is el kell mondjak, bár alapvetően a salátatörvény vitájában kellene elmondanom, hogy a salátatörvény módosítása az előadó-művészeti törvény keretében elköltött forrásokon belül gyakorlatilag az úgynevezett VI. kategóriát, a független bábszínház, tánc- és színházi szervezetek költségvetési megvonását jelentené. Itt sikerült meggyőznöm a kulturális bizottság tagjait, hogy támogassanak egy módosító indítványt ezzel kapcsolatosan; tehát, hogy ezt a lenullázást legalább szüntessük meg, és ha csökkentett mértékben is, de mégiscsak kaphassanak a VI. kategóriába sorolt szereplők is támogatást.

Ez megint annak az egyensúlynak a fenntartását jelenti, amit mindig meg kell őriznünk a nemzeti kultúra területén, ahol mindig teret kell engednünk az újításnak, és figyelnünk kell főleg a fiatalok számára nagyon fontos tömegkultúra támogatására is, miközben nyilvánvalóan a kulturális támogatásaink túlnyomó többsége, 95 százaléka a hagyományos nemzeti kultúra, a nemzeti örökség támogatására szolgál. Ez helyes, hogy így van, de ezeket az apró szeleteket elvenni szerintem bűn, ezzel azt fogjuk elérni, hogy azok a fiatalok, akik Operaházba soha nem fognak járni, nem a Csík zenekart fogják hallgatni, hanem mondjuk, Shakirát, ami szerintem egy egészen elképesztő alternatíva a Csík zenekarhoz képest.

Kérem önöket, hogy fogadják meg ezeket a módosító javaslatokat, amelyek az ilyen típusú kulturális politikát próbálják támogatni, és gondoljanak azokra a fiatalokra, akiket a nemzeti kultúra, a nemzeti örökség címszavaival soha nem fognak elérni, csak ezekkel az egyébként nagyon szerény költségvetési igényt jelentő kulturális programokkal.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu