DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvénynek, illetőleg a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseinek, illetőleg a helyi önkormányzati képviselők tiszteletdíjának módosításával kapcsolatban olyan javaslatot terjesztett elénk a Fidesz-KDNP több képviselője, amelyet az önkormányzati és területfejlesztési bizottság nagy többségében általános vitára alkalmasnak talált. Rögtön az elején szeretném rögzíteni, hogy ez a javaslat alapvetően támogatható és jó irányba mozdul el, ide nem értve a tavaszi, nyári törvényalkotási dömping egyik igen hátrányos és káros melléktermékét, a külsős alpolgármester intézményét, amit részben érint ez a törvényjavaslat is.

Először is, vegyük alapul vagy vegyük górcső alá az alpolgármesterrel kapcsolatos szabályozást. Teljesen egyet tudunk azzal érteni, hogy az alpolgármesteri tisztség megszűnésére vonatkozóan egységesíteni kellett a két törvényben a szabályokat, ugyanis félreértésekre, eltérő jogértelmezésekre, tévutakra adhatott okot, illetőleg vezethetett a korábbi szabályzás. Teljesen egyértelmű, hogy az alpolgármesteri tisztség megszűnésére vonatkozóan ily módon mind a két törvény szintjén egy teljesen világos, egyértelmű, átlátható, félreértésekre okot nem adó szabályozást kell tehát bevezetni.

Sajátos a szabályozása egyébként az aljegyzői kérdéskörnek. Itt megmondom őszintén önöknek, hogy némi elfogultsággal is lehet engem "vádolni", hiszen bő négy és fél éven keresztül az aljegyzői tisztséget én is betöltöttem Kocsord községben, hála a képviselő-testületnek és Jakab Zsigmondnak, Kocsord község korábbi polgármesterének. Engedjék itt meg nekem, hogy kicsit a napirendtől eltérve néhány szóval, rendhagyó módon kitérjek (Dr. Lamperth Mónika: Az elnök nem biztos.) Jakab Zsigmond munkásságára. Képviselőtársam, jeleztem ezt az elnök úrnak, de valóban csak egy fél percre rabolnám az idejüket, és venném igénybe a türelmüket. Jakab Zsigmond munkássága a legmagasabb szintű tiszteletet érdemli. Munkássága méltó példa az utókor számára, illetőleg követendő példa, méltó arra, hogy megőrizze az emlékezet. Mind emberként, mind vezetőként, mind munkatársként a legkiválóbbak közé tartozott, és dicsőség volt vele szolgálni, vele együtt dolgozni.

E rövid kitérő után visszatérnék az aljegyzői tisztség szabályozásával kapcsolatos kérdésekre.

Egyetértünk azzal, hogy a jegyzőket több száz vagy több mint ezer hatáskörrel bombázzák a különböző törvények, és pláne olyan településeken, ahol a hivatali tagozódás nem megfelelő, tehát nem oszlik főosztályokra, osztályokra, irodákra, csoportokra a polgármesteri hivatal, tehát ahol nincs lehetőség osztályvezetői, főosztály-vezetői szintekre leosztani a különböző feladat- és hatásköröket, ott bizony-bizony nagyon nagy probléma az, hogyha a pénzügyi lehetőségek lehetővé teszik, csak egy aljegyzőt lehet kinevezni. Tehát nem tartjuk önmagában ördögtől valónak azt, hogy több aljegyző kinevezésére nyíljon lehetőség. Természetesen ezt a módosító javaslattal igyekszünk egy ésszerű korlát közé szorítani, tehát nem korlátlan opcióként fogjuk ezt föl, de a kiindulópontot elfogadhatónak tartjuk.

Az viszont meg teljesen igazságtalan és indokolatlan, hogy korábban ez csak a főváros közgyűlésének állt rendelkezésére. Teljesen érthetetlen, hogy miért csak a fővárosban volt erre szükség. Éppoly szükség lehet erre megyei jogú városokban vagy nagyobb településeken is, bár megjegyzem, hogy nyilvánvalóan itt a kassza, a gazdasági, pénzügyi, anyagi lehetőségek fognak majd gátat szabni az aljegyző kinevezésének, hiszen össze nem lehet hasonlítani, mondjuk, egy észak-balatoni település lehetőségeit vagy akár egy Debrecen megyei jogú város lehetőségét, mondjuk, egy északkelet-magyarországi vagy konkrétan éppen egy Mátészalka környéki település lehetőségeivel.

Megjegyzem, bár a bizottsági vita során kaptam arra vonatkozó jelzést, hogy nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz, azonban mégis meg kell említenem, hogy ha már egyszer hozzákezdtünk az aljegyzői státus rendezéséhez, akkor ne végezzünk félmunkát, ne álljunk meg félúton, hanem merjünk hozzányúlni önálló indítvány formájában - erre egyébként a kormány részéről szóbeli ígéret elhangzott a bizottsági ülésen - az aljegyzői kérdés egyéb részének szabályozásához, gondolok itt az aljegyző illetményének kérdésére, ugyanis jelen pillanatban ezt egy másik törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény szabályozza. Viszont nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mekkora rés tátong itt az aljegyzői illetmény megállapításánál, ami egyébként egyrészt költségvetési kérdés is, nyilvánvalóan a kasszát, a költségvetési lehetőségeket is érinti, másrészt pedig, ha nem ütjük le, nem verjük le a határkarókat ezen a téren is, akkor itt súlyos igazságtalanságokra kerülhet sor, illetőleg az aljegyző kollégák számára demoralizáló lehet, ha a szabályozás változatlan marad.

Gondolok itt arra a szabályra, a Ktv.-nek arra a rendelkezésére, amely szerint az aljegyző illetményét kinevezésekor a képviselő-testület, ezt követően pedig minden évben a jegyző határozza meg a jegyző illetményére vonatkozó szabályok alapján, de oly módon, hogy illetménye nem lehet kevesebb, mint a korábban megállapított illetmény, de nem érheti el a jegyző illetményét. Kérem szépen, itt van egy gumiszabály. Nem mondják azt meg, hogy mennyi ez a határ, tehát itt akár a 30-40 százalékos eltérésektől az 1-2 ezer forintos jelentéktelen eltérésekig is terjedhet az aljegyző és a jegyző illetményének a különbsége. Nyilvánvalóan az aljegyzőre bízott feladatok, hatáskörök, az aljegyző által ellátandó feladatok mértéke, mennyisége, minősége, súlyozása határozza azt meg vagy határozhatja azt meg az anyagi lehetőségeken kívül, hogy az aljegyzőt milyen illetményben részesítik.

(14.20)

Indokolt lenne itt majd eldönteni azt is, hogy mi az az alsó határ, amit a Ktv.-ben - ismétlem, hogy önálló indítvány formájában - érdemes lesz majd lerögzíteni, és akkor végérvényesen nemcsak a létszámkorlát vagy az aljegyzők száma tekintetében, hanem az aljegyzők illetménye tekintetében is egy megnyugtató szabályozást sikerül rögzíteni, és egy nagyon komoly koherenciazavar-mentes, nagyon komoly egységes szabályozás alakulhat ki a Ktv., illetőleg az Ötv. szabályai között.

S végül, de nem utolsósorban, hiszen itt viszonylag egy rövidebb terjedelmű módosításról van szó, rátérnék a 4/A. § (3) bekezdésére is. Itt arról van szó, és ezt a Jobbik-frakció különösen üdvözli, hogy lehetőség nyílik az újonnan megválasztott polgármester illetményénél a korábbi polgármesterétől alacsonyabb összegű illetmény, javadalmazás meghatározására is. A jelenleg még hatályban levő szabályozás teljesen indokolatlanul megköti a képviselő-testületek kezét, és egy kvázi önkormányzati öröklési, jogi helyzetet teremt akkor, amikor kimondja, hogy a főállású polgármester illetménye nem lehet kevesebb a korábbi polgármester illetményénél, függetlenül attól, hogy a korábbi polgármestert választották újra, vagy a korábbi polgármester helyett egy új polgármester veszi át ezt a tisztséget. Ennek a világon semmi értelme és semmi indoka nincsen, és ráadásul a települések többségének sanyarú, rendkívül nehéz gazdasági helyzete, sokszor költségvetési krízishelyzete is indokolja - választókerületemben épp a közeli napokban is megtapasztaltam - vagy indokolná, hogy adott esetben a polgármester illetményét lényegesen kisebb mértékben, kisebb összegben is lehetséges legyen meghatározni, ugyanúgy, mint az előbb említett aljegyző esetében nemcsak egy felső határt, hanem illő lenne egy alsó határt, illetve egy rugalmasabb szabályozást lehetővé tenni.

Végül, de nem utolsósorban majd módosító javaslataink kapcsán szeretnénk érinteni azt a sokat emlegetett kérdéskört, illetőleg azt a már-már lerágott csontot vagy gumicsontot, amin egy jó ideje itt rágódunk egymás között, ami a politikai álláshalmozást érinti. Ha egyelőre a politikai álláshalmozás tiltásáról szóló törvényjavaslatunkat nem vették tárgysorozatba, illetőleg erről pont emiatt nem tudunk érdemi vitákat folytatni, akkor legalább az illetmény kérdése kapcsán jussunk valahogy dűlőre egymással, és mozduljunk el a köznyugalom, illetőleg a társadalmi igazságosság megvalósításának irányába. Szeretném megismételni azt a tegnapi kijelentésemet, amelyet egyébként, ha másként nem, a lelkük mélyén azért önök is elismerhetnek - természetesen akinek nem inge, nem veszi magára, megint ezt hangsúlyoznám -, hogy amíg konkrétan, mondjuk, Mátészalkán és Mátészalka környékén az embereknek a 90 százaléka minimálbérből vagy attól alig valamivel magasabb jövedelemből kénytelen eltartani a családját, addig azt kell tapasztalniuk, hogy a politikai elit tagjai, az ő választott vezetőik, megteremtve a "törvényes lehetőséget", több politikai tisztségből tisztségenként, jogcímenként a minimálbér többszörösét veszik föl. (Közbeszólás a Fidesz részéről.)

Ha jól végiggondolják, és nem politikai felhangot tulajdonítanak ennek, akkor valószínűleg ezzel önök is egyetértenek, hogy ez méltatlan, igazságtalan helyzet. Éppen ezért azt fogjuk majd javasolni, hogy aki országgyűlési képviselő és polgármester is egyszerre - most csak a javaslat tartalmi lényegét próbálom megfogalmazni -, annak az illetményének a megállapításánál még rugalmasabb legyen a szabályozás, és lehetséges legyen a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvény alapján egy még kisebb illetményt megállapítani, pontosan arra tekintettel, hogy országgyűlési képviselőként már egy igen tisztességes javadalmazásban részesül. Nyilvánvalóan ezt majd először a bizottsági ülésen kell megvitatnunk, és nagyon reméljük, hogy ez találkozik majd az önök elképzeléseivel is. Nemcsak azért, mert hihetetlenül népszerű tud lenni majd az emberek körében, hogyha erről a médián keresztül tudomást szereznek, hanem azért is, mert akkor legalább már egy fél lépést vagy egy kisebb lépést megtettünk a politikai álláshalmozásnak nevezett helyzet sokkal igazságosabb rendezésének az irányába.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu