Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A témával kapcsolatban a legfontosabb felismerésem és a legnagyobb meglepetésem az volt, hogy az MSZP számon kéri, hogy tervez-e a kormány korhatárcsökkentést, miközben ők voltak azok, akik 62 évről 65 évre növelték ezt. Több gyermekért aggódnak, amikor nyolc évük volt arra, hogy bármit változtassanak ezen a területen. Mi történt? A magyar népesedési katasztrófa mélyebb, mint valaha, és egész egyszerűen olyan aggodalmaknak adnak hangot, amelyek elhárítása érdekében minden eszköz az önök kezében volt.

Ugyanakkor van egy nagyobb problémánk is, amely szerint elhangzott egy ígéret még annak idején, augusztus 2-án a fidesz.hu oldalon jelent meg, hogy a hölgyek 40 év után történő nyugdíjazása esetében szolgálati időt veszünk figyelembe, most pedig már nem szolgálati időről beszélünk, hanem egyértelműen munkaviszonyról vagy egy kiterjesztett, egészen más megoldásról. Nincs ezzel semmi probléma, csak akkor tessék elismerni azt, hogy az ígéretekhez képest nem tudtuk vagy nem akartuk megvalósítani azt, amiről szó volt, ugyanakkor ez felveti annak a gyanúját, hogy ha a kétharmados felhatalmazás nem elég ennek a keresztülviteléhez, akkor mi lesz elégséges.

De ezenfelül is azt kell mondanunk, hogy a legnagyobb és hatalmas fenntartásaink ellenére is támogatnánk ezt az előterjesztést abban az esetben, ha olyan módosító indítványainkat be tudnák fogadni, amelyek alapvető és rendszerszerű változtatást is tudnának előre jelezni a következő évekre, ugyanis az általános vita kereteit kihasználva ki kell hangsúlyoznom, hogy itt nem lehet csak erről az előterjesztésről önmagában leszűkítve beszélni, hanem holisztikus világnézettel kell az egész rendszert kezelni. Ezért mondjuk azt, hogy ha a szülőtámogatási életjáradékot legalább nyomokban be tudnánk vezetni, akár lépcsőzetesen, és a későbbiekben egy kiterjesztett formában, magyarán, azt a rendszert, hogy a dolgozó gyermek személyi jövedelemadójának egy része közvetlenül gyarapítsa és szaporítsa a szülei nyugdíját, már tudnánk afelé hatni, hogy minőségi gyermekvállalás következzen be Magyarországon, és afelé is tudnánk hatni, hogy igenis a demográfiai katasztrófát elkezdjük elhárítani.

Ez nem egy egy- vagy kétéves folyamat lesz, sajnálatos módon az egyik bizottsági ülésen a kormányzat egy képviselője olyat mondott, hogy majd ebben a ciklusban a korfát rendezzük és helyrerakjuk. Hölgyeim és uraim, ha ez harminc-negyven év alatt sikerül, akkor én nagyon boldog leszek, és abban a tudatban hajtom álomra a fejem, hogy megmenekült a nemzetem, de biztos, hogy nem egy cikluson belül bekövetkező dologról lesz szó. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Az biztos!) Az MSZP 65 évre emelte a nyugdíjkorhatárt, és jelen pillanatban sajnos ezzel ellentétes irányba ható tendenciák nem vagy csak nyomokban tapasztalhatóak.

Azt is el kell mondanunk, hogy a gyermeküket otthon nevelő asszonyok helyzetét, azokét, akik a legtöbbet áldoznak a nemzet oltárán, miszerint tanult, kiművelt emberfőket produkálnak a magyar társadalom számára, nem veszi kellőképpen figyelembe ez az előterjesztés, tehát igenis ragaszkodnánk ahhoz, hogy a szolgálati időről legyen szó, és ne csak a munkaviszonyról beszéljünk ebben az esetben. Egyébként hozzá kell tennünk azt is, hogy a természetes az lenne, ha a nyugdíjat megint úgy hívnák, hogy sok gyerek, tehát ha a magyar társadalom tagjai is belátnák azt, hogy nem lehet kizárólag az állami eltartórendszerre hagyatkozni, azon egyszerű oknál fogva sem, hogy a kormányzataink sorozatosan mulasztják el mind a korfa rendbetételét, mind pedig a népesedési katasztrófa elhárításának a lépéseit. Nagyon remélem, hogy azok a kísérletek, amelyek fellelhetők ezzel kapcsolatban, valóban hatásosak lesznek. Annak érdekében, hogy így legyen, a Jobbik népesedési vitanapot kezdeményezett, és nagyon reméljük, hogy ez meg is fog valósulni, komoly, a gyakorlatban is foganatosítható eszközök csokrához, sokaságához fog vezetni.

Ugyanakkor ezen kérdéskört azért kell tágabb összefüggésben kezelnünk, mert el akarjuk kerülni és véleményem szerint el kell hogy kerüljük azt a nyugat-európai dilemmát, amelynek értelmében az elöregedés folytán sorozatosan 70 évre vagy 70 év közelébe emelik a nyugdíjkorhatárt, a skandináv országokban pedig már olyan kétségbeesett lépéseket is terveznek, legalábbis erről beszélnek, amelyeknek értelmében maximálnák a nyugdíjas éveket, példának okáért húsz esztendőben. És mi történik húsz év nyugdíjfizetés után? Pusztuljon el a polgár, mert már haszontalan tagja a társadalomnak?

Tehát be kell látni azt is, hogy a hosszú távú megoldás felé csak az vezethet el, ha az idősek helyét újra megtaláljuk a társadalomban, újra megkapják a nekik kijáró tiszteletet, választások előtt nem őket próbálják megvásárolni pár tízezer forintos csekkekkel, és igenis emberszámba veszik őket újra és folyamatosan és folytatólagos jelleggel, nem csak négyévenként egyszer, és nem csak a ciklusok legeslegvégén, amikor meg kell vásárolni a szavazatokat, és nem tekintenek úgy a nyugdíjasokra, mint egy megvásárolható rétegre - ismerünk mellette több másikat.

(11.40)

És sajnálatos módon ezen rétegek megvásárlása vagy megvásárlási szándéka próbálja eldönteni a választásokat, nem pedig azok a szakmai koncepciók, amelyek adott esetben fenntarthatóvá teszik a magyar korfát, vagy fenntarthatóvá a nyugdíjrendszert, amely jelen pillanatban nem az.

Igenis, ha nem tudunk ezen a területen változtatni, akkor önöknek vagy a leendő kormányoknak el kell majd gondolkodniuk azon, hogy mikor vezetnek be minimálnyugdíjat, annak érdekében, hogy senki ne haljon éhen vagy ne fagyjon meg télen, és nagyon sokan, több millió magyar ember lesz kiszolgáltatva egy olyan alacsony fokú minimálnyugdíjnak, amely nemhogy a megélhetést nem teszi majd lehetővé, hanem épp hogy az alapfokú, állati szintű vegetáláshoz lesz elegendő. Ez a világ vár ránk, hogyha nem sikerül ezt a problémát és ezt a kérdéskört rendezni.

Ugyanakkor utolsó kétségbeesett lépésként Ausztriában már megjelent az úgynevezett nyugdíjturizmus. Tudjuk, hogy a jóléti társadalom egyik utolsó és talán legtöbb nyugdíjat osztogató állama jelen pillanatban még Ausztria - biztos vagyok benne, hogy ez változni fog. Nagyon sokan már életmódszerűen is oda jelentkeznek be, csak azért, hogy a korábbi, munkabérrel megszerzett illetményük 80 és 100 százalék közötti skálán mozgó összegét vehessék fel - jelen pillanatban még az idők végezetéig - nyugdíj formájában. De nem ez mutat a fenntartható jövő felé, nem ez mutat afelé, hogy az idősek újra megkapják a nekik kijáró tiszteletet, a helyüket a társadalomban, és ne koloncként kezeljék őket három és fél évig, fél éven keresztül pedig megvásárolható szavazatforrásként. Tehát ez az, ami teljes mértékben elutasítandó.

Annak érdekében, hogy az egész rendszert rendezni tudjuk, nemcsak a szülőtámogatási életjáradék bevezetését javasoljuk, hanem Sneider Tamás képviselőtársam azon módosító indítványában látjuk a kulcsot, amely szerint úgy lehetne megoldani a helyzetet, hogy az első két gyermek után egy-egy év nyugdíjkorkedvezményt adunk, a következő gyermekek után pedig két-két évet folytatólagosan ebben a rendszerben. De nagyon fontos kiemelnünk, hogy ezzel mi kizárólag a minőségi gyermekvállalást szeretnénk támogatni, tehát ez csak azokra vonatkozzon, akiknek azért van felmutatható munkaviszonya is a korábbiakból, vagy pedig életmódszerűen produktív gyermekeket nevelnek a magyar társadalomnak, olyanokat, akik tanultak, kiművelt emberfők lesznek, akik felnőttkorukban ugyanilyen jól képzett és ugyanilyen megfelelő szellemi alapokkal alátámasztott embereket adnak Magyarországnak, lehetőleg keresztény és nemzeti alapokon, hiszen Magyarország folytatólagos fennmaradása ebben rejlik. Véleményünk szerint kizárólag ez vezetne a szebb jövő felé. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu