DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Úgy érzem magamat, mint Karinthy, aki álmában két macska volt és egymással játszott.

Göndör képviselő úr utalt arra, és aztán Babák képviselő úr reagált arra, hogy ezt az előterjesztést én jegyzem. Formailag, és ezt ők kiválóan értik, akár a magaménak is tekinthetném ezt a költségvetést, de nem tekintem annak, hanem úgy írtam alá, mint akinek kötelessége, tekintettel arra, hogy a költségvetési bizottságot én vezetem.

(14.20)

Mi a gond, mi a gondom, milyen problémáim vannak a költségvetéssel kapcsolatban? Az első kérdés, ami részben szóba került már itt is, és a köztársaság 2011-es költségvetésének a vitájában is szóba került, hogy nem itt lenne a helye ennek a költségvetésnek.

Dancsó képviselő úr azt mondta, hogy először nyújtott be a bizottság a kormánypárti képviselők jóvoltából önálló költségvetést a médiahatóságról. Én azt remélem, hogy utoljára; először és utoljára. Azt remélem, hogy többé ilyen nem lesz, integrálódni fog, integrálódnia kellene ennek a költségvetésnek a köztársaság egységes költségvetésébe, hiszen az egy ősrégi költségvetés-készítési elv, hogy egy állam költségvetése egységes és teljes, minden állami pénz oda áramlik be, minden állami kiadás onnan áramlik ki. Ez Magyarországon nem így van, hosszú évek óta nem így van, és ebben nyilván az előző kormányok is ludasak, az előző parlament is ludas.

A helyzet annyiban módosult, és azért volt a reményem nagyobb néhány hónappal ezelőtt, mert most van abban a helyzetben a kormánytöbbség, hogy kétharmados többsége van, tehát azt a dilemmát, ami korábban abból fakadt, hogy nem tudott a két oldal megegyezni egy kétharmados törvény kezelésében - nevezetesen: a médiatörvénynek és a számviteli törvénynek és az államháztartási törvénynek -, nos tehát, hogy ezt a dilemmát meg tudja oldani, meg is tudta volna oldani, ha meg akarta volna oldani. Megoldhatta volna azt a kérdést, hogy egy költségvetésben jelenjen meg előttünk a köztársaság nagy költségvetése, az a bizonyos 14 000 milliárd forintos költségvetés és a médiahatóság most tárgyalt költségvetése. Ez tehát az áttekinthetőséget egyáltalán nem segíti. Nehezíti; nincs rálátásunk, nincs látása senkinek a magyar állam által kezelt közpénzekre, hiszen van egy kis költségvetés, van egy nagyobb vagy egy nagy költségvetés.

Egyébként nem példa nélküli az, hogy másutt, más országokban készülnek szeletelve költségvetések, Angliában ez bevett gyakorlat, a különbség azonban az - és ez a másik probléma, amit jelezni szeretnék -, hogy nem a parlament valamely testülete, nem a parlament valamely szakmai bizottsága az előterjesztő. Akkor is valamilyen kormányszerv, a végrehajtó hatalom valamely eleme készíti a költségvetést, ha az egyébként nem teljes, hanem, mint ahogy mondtam, Angliában a tradíciók folytán ez másként készül.

Tehát nem jó ez így sehogy sem, hiszen a költségvetési bizottságnak nincs apparátusa ahhoz, hogy egy költségvetést elkészítsen. Ilyen alapon rosszabb a helyzet, mint mondjuk, a Tudományos Akadémia költségvetés-készítőié, ezzel a logikával tudniillik, hogy a médiahatóság költségvetése önálló törvényként jelenik meg, megjeleníthetnénk az Akadémiát vagy a Statisztikai Hivatalt vagy az Országgyűlést magát. Miért a kormány terjeszti elő az Országgyűlésnek mint fejezetnek a költségvetését? Miért a kormány terjeszti elő az Akadémiáét vagy az ombudsmanokét vagy az Alkotmánybíróságét? Ez lehetne mind külön kis költségvetés. Nyilvánvalóan ezt nehéz lenne megmagyarázni, tehát ennek nem itt lenne a helye.

Visszatérve a szakmai kérdésekre: nincs apparátusa, és nem is kell hogy erre legyen apparátusa a költségvetési bizottságnak, nem ez a feladata tudniillik, hogy ő készítsen költségvetést, másnak kell elkészítenie, és neki úgymond ellenőriznie kellene, hogy vajon az a költségvetés megfelel-e a költségvetés-készítés általános elveinek és a magyar tradícióknak.

Szóba került itt a tervezés dilemmája, a költségvetés-készítés módszere. Vita folyt azon - Babák képviselő úr már közben elment, bizottsági ülés van -, hogy nincs bázis. Persze, minden költségvetésnek a bázis egy fontos előfeltétele, de ha nincs bázis, akkor lehet csinálni más módszerrel költségvetést, tisztelettel jelentem, hiszen, mondjuk, egy újszülöttnek nincs bázisa, és az újszülöttnek is kell valamiféle költségvetés abban az értelemben, hogy a felnevelése pénzbe kerül. Úgy hívják ezt a szakmában, hogy nullabázisú költségvetés-készítés. Igen, nulla bázison meg lehetett volna építeni a médiahatóság költségvetését. Ez persze nagyon macerás, fáradságos, hosszú idő, sok információ, sok vita és egyebek, de nulla bázisról lehet csinálni költségvetést, és akkor most azoknak a kérdéseknek, amik itt felmerülnek a szocialista frakció és mások részéről, azoknak a jó részére választ lehetne adni, mert egy nullabázisú költségvetés készítésekor tisztázni kell a funkciókat, mire való ez a hatóság, milyen állami funkciókat akar betölteni, mi a feladata, és mennyibe kerül annak ez ellátása.

Tehát nem igaz az, hogy csak bázisalapon lehet költségvetést készíteni. A bázist is meg lehet konstruálni, és ilyenfajta számítások, ilyenfajta adatok összeállítására részben sor is került. Tehát nem megalapozott ebben az értelemben ez a költségvetés, és az én ambivalenciámnak ez a másik fő oka, amit gondolom, hogy nem kell magyaráznom, megértenek, hiszen itt mindenki ismeri a Házszabályt, hogy annak ellenére mondom ezt, hogy formailag én jegyzem az előterjesztést.

A harmadik szakmai problémám az ellenőrzés kérdése, ami szintén fölmerült Göndör képviselő úr részéről abban a kontextusban, hogy tudniillik a nemzetgazdasági miniszternek egy olyan jogosítványa van, ami szerint őneki az engedélye szükséges a költségvetési szervek belső ellenőreinek a kinevezéséhez vagy a munkába állításához, most nem tudom a pontos kifejezést. Ez is egy szakmai nonszensz. Egy belső ellenőr nem a miniszternek felel, hanem annak a menedzsernek vagy annak a vezérigazgatónak, vagy elnöknek, vagy más titulust viselő vezetőnek felel a munkájáért, és nem két szinttel följebb.

De nagyobb problémának látom a külső ellenőrzést, a független külső ellenőrzést, ami továbbra is megoldatlan. A hatályban lévő médiatörvény azt mondja, hogy a Médiatanács gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az Állami Számvevőszék ellenőrizte az ORTT-t is ötévenként, csak éppen a pénzügyi beszámolóját nem auditálta. Mint tudjuk, erről vita volt a zárszámadás kapcsán. És megint megoldatlan ez a kérdés. Én a Számvevőszék elnökéhez kérdéssel fordultam a nyáron, több kérdést föltettem neki írásban - válaszolt is korrekt módon -, többek között azt is, hogy az Állami Számvevőszéket mint az arra leginkább jogosult, közpénzeket függetlenül ellenőrző szervezetet kellene felhatalmaznia a törvénynek arra, hogy a médiahatóság pénzügyi beszámolóját is auditálja, mint ahogy más intézmények auditálását is neki kellene elvégeznie, és itt mellőzni kellene a magánkönyvvizsgáló szerepeltetését. Tehát a külső ellenőrzés is bizonytalan, mint ahogy a belső sincs egyértelműen a helyére téve, ahogy erre itt utaltak az előttem szóló képviselőtársaim.

A Számvevőszék véleményében, amit megkaptam, örömmel olvastam azt, hogy egyetértenek azzal a régi törekvésemmel vagy törekvésünkkel, ami szerint egy költségvetésbe integrált törvényjavaslatra lenne szükségünk, és ebben reménykedem, és ezért mondtam a felszólalásom elején, hogy az utolsó ilyen költségvetés. Tehát a Számvevőszék ezzel egyetértett, ezt még hadd idézzem befejezésül szó szerint: "amennyiben az új szervezet - mármint a médiahatóság - költségvetése nem szerepelne az állami költségvetésben, javasolni fogjuk annak integrálását" - írta ezt nekem Domokos László, a Számvevőszék új elnöke. Én ebben bízva fejezem be a hozzászólásomat, és azt remélem, hogy ezt a kis külön költségvetést többé már nem fogjuk itt együtt megtárgyalni, hanem együtt az egész állami költségvetéssel.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu