T/1747 A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit szomorúan hallgattam szocialista képviselőtársamat, hogy nem a törvénytervezetről beszélt, hanem arról beszélt, hogy a Fidesz milyen hatalomkoncentrációra törekszik. Nem arról beszélt, hogy ennek a médiaszabályozásnak, amelynek immár több mint egy évtizede nyögjük a következményeit, milyen megváltoztatására lenne szükség, hanem arról beszélt, hogy a Fidesz alantas módon a médiát is maga alá akarja gyűrni.

Nézzük meg, hogy ezzel szemben mi a helyzet! Mindannyian jól tudjuk, hogy egy olyan médiatörvényt kell megváltoztatnunk, amelyet ugyan valóban megszavazott a Fidesz, de ezt csak azért tette, mert ha nem szavazza meg, akkor a média helyzete még rosszabb lett volna, mint amilyen most, jelen pillanatban, illetve amilyen az elfogadott médiatörvény következtében kialakult.

Amiről röviden kell beszélünk a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében. Először is, ennek a törvénytervezetnek, amely önök előtt fekszik, jelentős részét, közel egyharmadát teszi ki az a szabályozás, amelyet már nyáron megvitattunk, a közmédiumok rendszerének a kialakítása, illetve a médiahatóság rendszerének a létrejötte. Ezt azért szeretném csak kiemelni, mert láthatólag abba az irányba fog elmenni a vitának az egyik része, amely vitát nyáron már lefolytattunk, szerintem fölösleges újra megnyitni ezt a kérdést, hiszen minden lehetséges érvet akkor az ellenzék megfogalmazott, ezek közül többet akceptáltunk, és a törvénybe beépítettünk a magunk módosító indítványain keresztül.

Megítélésünk szerint az a közmédiumrendszer, amely ennek a törvénynek a révén kialakul, létrejön, az a mai magyar politikai, gazdasági, kulturális viszonyok között és finanszírozási kereteket figyelembe véve megfelelő lesz arra, hogy a magánmédiumokkal egyetemben egy kiegyensúlyozott, egészséges, minden területre kiterjedő tájékoztatást nyújtson a magyar állampolgároknak.

Képviselőtársam az előbb megemlítette a közmédiumok rendszerét féltve, hogy az új vezetők kinevezése után megindult egy erőteljes áramlás, ahogy mondta, a Hír Televízió és a Lánchíd Rádió felől a közmédiumokba. A képviselő úr csak arról feledkezett el beszélni, hogy az előző 8 évben ezek az emberek a köztelevízióból és a közrádióból lettek eltávolítva, hogy olyan kiváló szakemberekről van szó, például a Magyar Rádió új vezérigazgatója egy olyan szakember, aki életének nagy részét a Magyar Rádióban töltötte, aki a ranglétra valamennyi fokát végigjárta, és pusztán néhány évet töltött csak a Magyar Rádióból való eltávozása után a Lánchíd Rádióban, és ott vezetőként azokat az ismereteit kamatoztatta, amelyeket korábban a Magyar Rádióban szerzett meg. Azt állítani, hogy ez egy olyan áramlás, amely mondjuk, a közmédiumok rendszerét veszélyeztetné, az durva csúsztatás.

És ha azt megnézik, hogy a jelenlegi kereskedelmi médiumokban, köztük az ATV-ben, Hír TV-ben, Echo Televízióban, különféle rádiókban hány olyan szerkesztő, műsorvezető, riporter, operatőr dolgozik, aki korábban egyébként a Magyar Televízióban, Duna Televízióban és Magyar Rádióban szerezte meg az ismeretanyagát, jártasságát, akkor be kell lássuk, hogy ez a közmédiumrendszer, amely évtizedek óta szolgáltatta a műsorokat a magyar polgároknak, ez a közmédiumrendszer nevelte ki azt a vezető réteget, középvezető réteget, szakemberréteget, amely ma egyébként a magántelevízióknak, magánrádióknak a nagy részét is működteti, illetve a fiatalabb nemzedékek tagjai, akik már a magántelevíziókban, magánrádiókban szocializálódnak, és szerzik meg a szakmai ismereteket, különféle szakmai fogásokat, ők olyanoktól tanulnak, akik az ismereteiket korábban az állami televízióban és az állami rádióban szerezték meg.

(10.20)

Tehát szerintem ezzel semmi probléma nincsen, ahogyan Európában is tapasztaljuk bármelyik nyugat-európai demokráciában, hogy szakemberek korábban a köztelevízióban dolgoztak, aztán átmentek egy magántelevízióhoz, életük egy másik szakaszában visszakerültek a köztelevízióhoz, ez egy teljesen természetes, ha tetszik, piaci folyamat.

Hasonlóképpen megfogalmazódott a nyilvánosságban már egy olyan vád, amelyet a most előttem felszólaló képviselőtársam is megemlített, hogy koncentrálni kívánja ez a törvény - az előttünk fekvő T/1747. számon benyújtott, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény - a közmédiumok hírszolgáltatását. A sajtóban ezt már hírgyárként aposztrofálják, azt elővetítve, hogy ettől a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás kerülne veszélybe, hogy mindez a sajtószabadságot is veszélyezteti.

Egyik képviselőtársam a parlament kulturális és sajtóbizottságának ülésén azt említette meg, amikor felvetettem, hogy ugyanez a modell működik például a BBC-ben is és még több más helyütt, akkor azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha olyan politikai kultúra lenne Magyarországon, mint Nagy-Britanniában. Ezt mi is szeretnénk, tény és való, de ne állítsuk be úgy a dolgokat, minthogyha a politikai kultúra attól függne, hogy egy központi hírszolgáltatás van a közmédiumokban, vagy minden egyes közmédiumnak saját hírszolgáltató egysége van. Hiszen ez semmi más, csak egy gyártási kérdés.

Sajtószabadság, kiegyensúlyozott sajtó és politikai kultúra: egymást feltételező dolgok. Olyan nincs, hogy ha van sajtószabadság, akkor abból feltétlenül olyan politikai kultúra fog kialakulni Magyarországon, mint amilyen, mondjuk, Nagy-Britanniában van. És olyan sincsen, hogy ha van magas vagy nagyon színvonalas politikai kultúra, akkor abból következően feltétlenül, mondjuk, egy központi hírszolgáltatásnak kell lennie, mint amilyen a BBC-ben van.

Többféle modell létezik egymás mellett; attól, hogy Magyarországon a közmédiumoknak külön-külön volt eddig hírszolgáltató egységük, semmivel nem lett magasabb a politikai kultúra Magyarországon. Attól, hogy a híreket három helyről szolgáltatták, még semmivel nem lett jobb például a Magyar Országgyűlés színvonala. Attól, hogy a Duna TV-nek és a Magyar Televíziónak külön hírszolgáltatása volt, még úgy alakultak a választások, ahogyan alakultak, és hogyha nem így lett volna, valószínűleg akkor is így alakultak volna a választások, ahogyan alakultak. Tehát csak szeretném jelezni, hogy sajtószabadság és a kiegyensúlyozott sajtó, valamint a politikai kultúra egymást feltételező dolgok, egymás nélkül a kettő együtt nem működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Nyakó István közbeszól.) Tessék? Nincs köztünk e tekintetben... (Nyakó István: Ezt mondta Aczél is.) Kicsoda? Aczél ezt mondta? Mikor mondta ezt, tisztelt képviselőtársaim? - ha már ilyen kedvesen és udvariasan belekiabál a vezérszónoki fölszólalásomba. Ön bizonyára jobban ismeri Aczél életművét mint én, bár hozzá kell tennem, hogy nem olyan régen Pozsgay Imrével készítettem egy nagy politikai interjút, és abban részletesen végigtárgyaltuk azokat az aczéli pontokat, amelyek alapján önök évtizedeken keresztül irányították a magyar kultúrát. Úgyhogy kérem szépen, ha már politikai kultúrát hiányolnak, akkor legalább a vezérszónoki felszólalásomat tisztelje meg annyival, hogy nem kiabál bele ön, aki egyébként nem mellékesen a parlament jegyzője, tehát azt hiszem, politikai kultúrából nem kellene hogy bennünket kioktasson.

Szeretnék visszatérni a vezérszónoki gondolatmenetemhez, hogy kiemeljek néhány olyan momentumot ebből a törvényjavaslatból, amely szerintem figyelemre méltó és fontos. Először is a tartalomszabályozás területéről szeretném megemlíteni, hogy a magyar és az európai kultúra védelme, a magyar és az európai kultúra értékeinek a hangsúlyozása ebben a törvényjavaslatban kellő súlyt kap. Ugyanakkor, ahogyan ezt már Pálffy képviselőtársam is jelezte, kormánypárti képviselőtársaimmal közösen is egyébként, együtt olyan módosító indítványt kívánunk benyújtani, amelyben például a magyar zene arányát növeljük a különféle rádiókban, francia mintára. Európában ennek megvan a gyakorlata, hogy milyen módon lehet a nemzeti zenét preferálni a külföldi zenékkel szemben, olyan módon, hogy egyébként az ebből befolyó jogdíjbevételek is az ország határain belül maradjanak. Ez a kultúra számára újabb forrásokat jelent.

Tehát például, miközben egyébként a törvény irányát jónak tartjuk, a jogalkotó szándékát, a törvény beterjesztőinek a szándékát jónak tartjuk, azt gondoljuk kormánypárti oldalról is, hogy van mit erősítenünk ezen a jogszabályon. Igenis, azt a 25 százalékot, amelyet megfogalmaz a jogszabály, följebb kell tornászni, és nemcsak hogy följebb kell tornászni, hanem azt is egyértelművé kell tennünk, ahogyan például a franciáknál ez megtörtént, hogy mely műsorsávokban érvényesül a 25 százaléknál magasabb nemzeti tartalmi jelenlét, megítélésünk szerint valamennyi műsorsávban ugyanúgy érvényesülnie kell. Tehát azt a gyakorlatot, amelyeket évtizedeken keresztül folytattak a kereskedelmi rádiók is, nevezetesen, hogy a magyar műsorszámokat, mondjuk, éjjel 2 és 3 között játszották, napközben pedig nem lehetett magyar zeneszámokat hallani, ezt meg kell szüntetni.

Fontosnak tartom azt, hogy a törvény egyértelműen meghatározza, mit jelent az, hogy jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók vannak a piacon. Ugye, 15 százalékos közönségarány fölött tekinti a törvénytervezet jelentős befolyásoló erejűnek a médiaszolgáltatókat, és az is fontos, hogy ezeknek a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatóknak többletterhei lesznek a törvénynek megfelelően: hírműsorok, a fogyatékkal élők kiszolgálása terén, vagy éppenséggel az eredeti nyelven bemutatott filmek terén. Nagyon fontos szakmai vita zajlik már régóta a tekintetben, hogy jó-e az a gyakorlat Magyarországon, hogy - azon túl, hogy egyébként egy sor állástalan színésznek munkát biztosítunk - ilyen kevés a feliratos film, és hogy minden filmet szinkronizálunk egy olyan helyzetben, amikor Magyarországon rendkívül kevesen beszélnek megfelelő színvonalon idegen nyelveket. Tehát e jogszabálytervezet nagy érdemének tartom azt, hogy egyértelművé teszi, mely médiaszolgáltatókat tekintünk jelentős befolyásoló erejűnek, és hogy nekik milyen többletterheik lesznek.

Nagyon fontos az, hogy a piaci koncentrációt kontrollálni kívánja ez a jogszabálytervezet. Nevezetesen: a 35 százalékos közönségarány feletti kötelezettségeket teszi egyértelművé. Gyorsan jegyezzük meg, hogy jelen pillanatban nincs ilyen piaci szereplő, amelynek 35 százalékos közönségarány feletti kötelezettségi lennének, de hát egy olyan térben élünk, ahol láthatólag a piac állandóan alakul, változik - most például halljuk, hogy négy megyei napilapot fognak piacra dobni -, tehát egy sor olyan tartalomszolgáltatóról tudunk, amelynek az utóbbi években a tulajdonosai változtak, és a médiapiacon ez koncentrációhoz is vezethet. Éppen ezt a koncentrációt kívánja kontrollálni európai módon ez a törvénytervezet, éppen a sokszínűség és a tájékoztatás szabadsága jegyében.

De emellett van egy másik kontrolltevékenység, ez az erősödő civil kontroll, méghozzá a közszolgálati testület és kódex megfogalmazásával. Az előzetes szakmai egyeztetéseken ezt a szakma erőteljesen támogatta. Itt egyébként azon kell elgondolkodnunk - egyébként szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés, ebbe az irányba kell továbbhaladni -, azon kell elgondolkodnunk, hogy a jogszabálytervezet, amelyet képviselőtársaink elé helyeztek, nem biztosít átmeneti időt, tehát a törvény hatályosulásával - amennyiben elfogadjuk még idén, és január 1-jével hatályba lép a törvény - azonnal a közszolgálati testületnek és kódexnek fel kell állnia. Ezt nem látom biztosíthatónak, szerintem itt egy módosító indítvánnyal majd a képviselőtársaimmal el kell azon gondolkoznunk, hogy erre némi időt adjunk, hogy ez valóban megfelelően tudjon működni, fel tudjon állni.

A hatóság tevékenységét a képviselőtársaim már itt a vezérszónoklataikban is bírálták, és a sajtóban erőteljes támadások indultak a médiahatóság tevékenységével kapcsolatban. Azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvénytervezet egyértelművé teszi, hogy a hatóság valamennyi döntése bíróság által felülvizsgálható. Tehát itt azt állítani, hogy ezt a hatóságot olyan keretek közé helyeztük, hogy egyrészt nem tudja ennek következtében - tehát hogy a médiumok ki vannak szolgáltatva a hatóságnak, és nem tudják - betölteni azt a feladatukat, hogy kellőképpen tudják kontrollálni a mindenkori hatalmat, egyébként ez nyilvánvalóan nem igaz.

Megint csak arra tudom felhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy ha négy év múlva valamilyen módon esetleg nem a jelenlegi kormányzó többség kormányozna, akkor a médiahatóság mégiscsak ellenzéki többségű lenne. (Nyakó István: Nem úgy, mint most.) Nem úgy mint most, tisztelt képviselőtársam, de ha már újfent bekiabál a tisztelt képviselőtársam a vezérszónoki fölszólalásba, akkor tisztelettel hívom fel a figyelmét arra, hogy a közmédiumokban az elmúlt években, az elmúlt 8 évben valamennyiszer sikerült azt megoldaniuk, hogy kormánypárti többség legyen. Ha kellett, akkor olyan módon oldották meg, hogy az SZDSZ kilépett a koalícióból, és érdekes módon rögtön ellenzékivé váltak, és így sikerült biztosítani a többséget.

(10.30)

Ezt mint a Magyar Rádió Közalapítvány egykori elnökségi tagja mondom, hogy soha az életben nem voltam egyetlenegy olyan ülésen sem, ahol ne lett volna egyértelműen MSZP-SZDSZ-es többség, és ahol ne az MSZP-SZDSZ-es többség véleménye és szempontjai érvényesültek volna, tisztelt képviselőtársam.

Erre most legalább garancia van, hogy egy politikai változás esetén, mondjuk, ez megforduljon. Az önök demokráciaféltése és -érzékenysége, tisztelt képviselő úr, az mindig akkor válik erőteljessé, amikor ellenzékbe kerülnek. Amikor kormányon vannak, ugyanezt az érzékenységet soha nem tapasztaljuk, és a demokráciát akkor is tőlünk féltik meg most is, amikor kormányon vannak, akkor is tőlünk féltették a demokráciát. Szerintem el kellene ezen most már gondolkozni, képviselő úr, ahelyett, hogy folyamatosan belekiabál egy vezérszónoki fölszólalásba.

A médiahatóságra visszatérve tehát ott tartottam, hogy minden döntés bíróság által fölülvizsgálható, és még azt szerettem volna kiemelni, hogy azzal szemben, ahogy azt képviselőtársaim mondták, hogy a médiahatóság elnöke rendeletet alkothat, a Médiatanács pedig iránymutatást, én ezt kifejezetten pozitívnak tartom. Ez arra fog lehetőséget nyújtani, hogy egy sor olyan kérdésben, amelyben a jogalkotó nem nyilvánított egyértelműen véleményt, egy sor olyan problémában, amellyel a rendkívül gyorsan változó médiavilágban, ahol a piac átalakul, ahol a tartalomszolgáltatás feltételei, körülményei és technikai háttere folyamatosan változik, egy ilyen szituációban nem lehet mindenért újabb és újabb jogszabályokat alkotni, nem lehet folyamatosan egy médiatörvényt megváltoztatni. Egy ilyen szituációban a Médiatanács a fölmerülő problémákra reagálva, a tapasztalatokra építve igenis alkothasson rendeletet. Én ezt egy pozitívumnak tartom. Ezt egy lehetőségnek tartom. A területen fölmerülő problémák gyorsabb szabályozási garanciáját látom mögötte.

Láttuk jól azt korábban, hogy fél évekig vagy évekig húzódott egy-egy ORTT-döntés. Egy-egy panasz esetén volt, hogy két évig nem hoztak határozatot, és utána rá fél évvel később született meg, vagy történt valamilyen következménye a határozatnak, és egy-egy bírálattal illetett műsor esetén a műsor lejátszását követő két és fél év múlva sötétedett el a képernyő egy másik műsorsávban, mint ahol eredetileg játszották azt a műsort. Tehát itt olyan problémákra kell gyorsan reagálni, amelyek a változó világban új kihívások elé állítják a médiaszabályozással foglalkozó szakembereket is, hiszen néhány évvel ezelőtt még nem voltak olyan közösségi oldalak az interneten, amelyeknek most a szabályozási kérdéseiről vitatkozunk.

Elképzelhető, ahogyan itt változik a dolog, ha csak a teremben körülnézek, azt látom, nemcsak laptopok, hanem palmtopok és mindenféle egyéb szerkezet van előttünk, egy sor olyan új médiaszolgáltatást használnak a képviselőtársaim is, amelyek még egy évvel ezelőtt sem léteztek, ilyen módon a jogalkotó nem is tudott ezekről semmilyen módon szabályokat alkotni.

A regisztrációról szeretnék pár szót szólni. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a médiaalkotmány vitájában is elmondtam, hogy a regisztráció nem ördögtől való. Regisztráció eddig is volt. A regisztráció szabályai többé-kevésbé nem változnak az 1986-os sajtótörvényhez képest. Korábban a minisztériumnál volt a regisztrációs adatbázis, aztán ez átkerült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz. A törvény benyújtóinak szándéka szerint ez most átkerülne a Médiatanácshoz, tehát magyarul: a regisztráció ott történne, ahol minden egyéb más hatósági tevékenység is folyik, de ugyanaz a regisztráció zajlana, mint a korábbi években.

Ha valaki egy lapot akar alapítani, akkor kitölt egy űrlapot, azt az űrlapot, ha kitöltötte, beírja, hogy ki a lapalapító, beírja, hogy ki a lapnak a kiadója, és ki a lapnak a felelős szerkesztője. Ez így volt két éve, öt éve, tíz éve, tizenöt éve, és egyébként a médiahatóság, a regisztrációt végező médiahatóság egyértelműen csak bizonyos formális okokra hivatkozva tagadhatja meg a regisztrációt. Ez teljesen egyértelműen fel van sorolva a jogszabály tervezetében. Bizonyos értelemben a nyilvántartásba vételi eljárás még egyszerűsödik is.

Itt egyébként egy olyan vitáról van szó a háttérben, amelyet szakmai körökben is évek óta folytatunk. Tegnap éppen a Magyar Lapkiadók Egyesületének vezetőit fogadtam, és éppen a regisztráció kérdéséről beszéltünk, hogy milyen módon lehet elválasztani a lapalapítót és a lapkiadót, hogy ezek a szerepek hol tolódnak egymásra, és bizonyos peres ügyekben ez milyen problémákat hoz magával. Képviselőtársaim közül többen voltak már olyan sajtópernek a részesei, ahol egy nyertes per után nem tudták a bírósági döntés következményeit érvényesíteni, mert adott esetben közben már a lapalapító egy másik cégbe menekítette át a lapot, és így megváltozott a kiadó személye. Tehát ezeket is egyértelműen tisztázni kell.

Egyébként, hogy az internet világában megjelenő sajtótermékekre ez a jövőben kötelezően fog vonatkozni, szerintem teljesen természetes. A médiaalkotmány vitájában is elmondtam már, hogy vannak olyan sajtótermékek, amelyek csak az interneten jelennek meg, és amely sajtótermékek önmagukra nézve eddig is kötelezőnek tartották a regisztrációt úgy, hogy egyébként a jogszabályból ez nem következett. Tehát ők is regisztráltatták magukat, bejegyeztették korábban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumnál, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál a lapjukat, illetve elektronikus ISSN azonosítószámot szereztek.

Tehát a regisztráció erről szól, egyáltalán nem igaz az egyébként, amit a médiaalkotmány vitájában is hangoztattak, hogy majd az új médiatörvény vitájában előkerülő regisztráció valamilyen módon is veszélyeztetné a sajtószabadságot, mondjuk ki egyértelműen, hogy erről nincsen szó.

Egyetértek Pálffy képviselőtársammal. A törvénytervezet ugyan jó, a törvénytervezet támogatandó, de vannak olyan pontok, amelyeken változtatnunk kellett, ez teljesen természetes egy olyan törvénytervezetnél, amely egyéni képviselői indítványként kerül elénk. Egyetértek például az egyházi műsorok támogatásának a tekintetében. Valóban át kell azt gondolnunk, hogy az egyházi műsorok támogatását valóban a politikai műsorokkal egy kategóriába vegyük-e, hiszen itt nem arról van szó, hogy egyfajta hatalmi kérdés jelenik meg, hanem arról van szó, hogy egy sor olyan kulturális kérdést, a médiában bemutatható kulturális kérdést sorolhatnának egyházi kérdéskörbe, amelynek alapvetően nincs más célja, mint hogy egyébként valamilyen kultúrtörténeti, egyháztörténeti, művelődéstörténeti jelentős momentumot vagy jelentős eseményt, alkotást, épületet, közösséget mutassanak be. Tehát e tekintetben mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen irányba módosítsuk majd a törvénytervezetet.

Ugyanakkor megítélésem szerint a tényfeltáró újságírással kapcsolatban is még van némi csiszolnivalónk a törvénytervezeten, erre ezen a héten még a mai bizottsági ülésen és a hét második felében is lesz lehetősége képviselőtársaimnak, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a hét végéig meghosszabbítottuk a módosító indítványok benyújtási határidejét.

És még egy dolog, amit szerintem át kell gondolnunk: a jelenlegi szituációban nem biztos, hogy célszerű az, hogy a Magyar Rádió zenei együtteseit átvegye a kulturális kormányzat. Tehát az a szándék, hogy a Magyar Rádió zenei együttesei ne a Magyar Rádióhoz tartozzanak, hanem a kulturális kormányzathoz, egyrészt érthető, egyrészt hosszú távon garancia lehet a zenei együttesek számára, de nem biztos, hogy ezt a törvény hatályosulásával egy időben kell megtennünk, hanem a lehetőséget kell arra megteremteni, hogy a későbbiekben, ha lesz a kulturális kormányzatnak forrása a Magyar Rádió zenei együtteseinek fenntartására, akkor átvehesse a minisztérium a rádió zenei együtteseit a Magyar Rádiótól. Ugyanakkor addig, minthogy a magyar zenei élet és a magyar kulturális élet egyik legrangosabb zenekaráról, legrangosabb énekkaráról, tehát egy legrangosabb művészeti együtteséről van szó, igenis közös felelősségünk az, hogy megfelelő színvonalon, megfelelő körülmények között tudják folytatni azt a munkájukat, amely egyébként európai nézőpontból nézve is jelentős kulturális érték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a néhány dolgot szerettem volna kiemelni a törvénytervezetből. Tehát mint jeleztem, a Fidesz-frakciója több ponton módosítani kívánja majd ezt a törvénytervezetet, ugyanakkor összességében az európai médiaszabályozásokhoz igazodó, európai léptékű, a sajtószabadságot, a magyar sajtó demokratikus működését garantáló törvénytervezet fekszik előttünk, ezért a Fidesz-frakció a törvénytervezetet támogatja, és annak módosításokkal történő elfogadását javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu