NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitának számos érdekes vonulata volt, illetve számos érdekes hozzászólást hallhattunk eddig a vitában.

Nekem az egyik kedvencem az, amikor Lendvai Ildikó beszél pitbullról, pincsiről, kézből etetésről, illetve az őrkutyájáról.

(12.30)

Sokan, úgy látom, úgy tekintik, mintha a médiatörvény, illetve a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény csupán a hírszolgáltatásról szólna, pedig egyáltalán nem így van. Nos, érdemes megnézni azt, hogy melyek ennek a szabályozásnak a fő pillérei, és ezekről beszélni egy kicsikét.

Négy fő pillére van ennek a szabályozásnak: a tartalomszabályozás, a piacszabályozás, a közszolgálati médiaszolgáltatás, illetve a hatósági kérdések. Ez utóbbiról egy picit részletesebben is szeretnék szólni, előtte azonban egy-két elemet is szeretnék említeni például a tartalomszabályozásból. Érdekes itt - és a képviselőtársak már említették -, hogy a gyermekvédelmi szabályok megőrzését tűzi ki célul, sőt nemcsak megőrzését, hanem megerősítését és ésszerű kiterjesztését ez a javaslat. Azt gondolom, ez mindenképpen üdvözlendő.

A második dolog, a tartalomszabályozás kérdésében: a magyar és az európai kultúra védelme kérdése. Nyilván gondolhatunk itt a műsorkvótákra, a közszolgálatban és a zenei rádiók tekintetében különösen, és nyilván figyelembe lehet venni, figyelembe érdemes venni azt a szabályozást, ami az EU-ban kialakult, és persze ezeket ki is lehet egészíteni. Ezt is megcélozza ez a javaslat.

Ugyancsak gondol a tartalomszabályozás a reklámszabályok ésszerűsítésére, illetve a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók többletterheinek és kötelezettségeinek meghatározására. A piacszabályozás tekintetében csak néhány elemet hadd említsek: ugyancsak a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók meghatározása önmagában a 15 százalék közönségarány felett, illetve a piaci koncentráció kontrollja, vagy beszélhetünk azokról a szabályokról is, amelyek esetében a műsorterjesztők bizonyos médiaszolgáltatásokat kötelesek továbbítani. Ezek közszolgálati és közösségi médiaszolgáltatások.

A közszolgálati médiaszolgáltatások tekintetében olcsóbb, áttekinthetőbb és hatékonyabb rendszer bevezetése történik meg, illetve az erősödő civil kontrollt is láthatjuk, nyomon követhetjük a javaslat kapcsán, és a feladatmegosztásról is szól ez a javaslat, amelyet többen egyébként - nevezetesen a párhuzamosságok megszüntetését - bíráltak. Azt gondolom, hogy ezt csak üdvözölni lehet a mai világban.

És akkor beszéljünk egy kicsit a médiahatóság működésének szabályozásáról, amely alapvető kérdés egy médiatörvényben. A szabályozásnak két fontos funkciót kell betöltenie. Egyrészt világossá kell tennie, hogy a hatóság nem holmi önkényúr, aki kénye-kedve szerint ítélkezik az egyes médiumok felett. Ugyanakkor biztosítania kell, hogy a közérdek védelmében hatékonyan képes eljárni, amely eljárásának megfelelő jogállami garanciák szabnak korlátokat.

Magyarországon korábban, akárcsak számos európai országban a hírközlési hatóság minisztérium alá rendelt kormányhivatalként működött azzal, hogy a nyártól a teljes konvergens hatóság az Országgyűlés által nem irányítható, de az Országgyűlés felé beszámolási kötelezettséggel rendelkező autonóm államigazgatási szervvé vált, nőtt a hatóság legitimációja és ellenőrizhetősége.

A szabályozásban nem újdonság, illetve a magyar közjogban nem újdonság ez, hiszen hasonló körülmények között működik a Gazdasági Versenyhivatal vagy éppen a PSZÁF. Az előttünk fekvő javaslat szerint a hatóság minden év május 31-éig beszámolót terjeszt az Országgyűlés elé az előző évi tevékenységéről, és a beszámolóban számos témát érint, így például értékeli az elektronikus hírközlési piac működését és fejlődését, az elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekei védelmének céljából hozott döntéseket és így tovább. Ezek világosan le vannak fektetve a törvényben.

Az egységes hatóság testén belül létezik majd önálló jogalanyisággal, sajátosan elkülönült formában a Médiatanács, amiről többen szót ejtettek ma, amely a médiaügyekkel foglalkozik, de szakmai háttere azonos a hatóságéval. A hatóság - tehát a Médiatanács és az önálló hatásköröket is kapó hivatal - új, pontosan körülírt garanciákkal biztosított eljárásrendet kap a javaslatban. Ez a hatályos törvényből teljes egészében hiányzott, így az ORTT működése eleve jogbizonytalan helyzeteket idézett elő.

Új elem a média- és hírközlési biztos feladatának és eljárásának meghatározása. A biztos olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek nem jogsértés után indulnak, tehát nem hatósági ügyek, ugyanakkor a panaszos néző, hallgató, olvasó vagy éppen más fogyasztó érdeksérelemre hivatkozik. Ennek megfelelően kötelező döntést a biztos nem hozhat, de közvetít, mediál, segédkezik a probléma feloldásában, ami, azt gondolom, nagyon-nagyon fontos. A Médiatanács minden döntése bíróság által felülvizsgálható, míg a hivatal döntése megfellebbezhető, a másodfok ebben az esetben a Médiatanács, majd szintén bíróság elé vihető, ezt nagyon fontos hangsúlyozni.

Nézzük az egyik legfontosabb hatósági feladat, a szankcionálás részleteit! Az internetes szolgáltatók és a műsorterjesztők abban az esetben kötelezhetők a szolgáltatás továbbításának felfüggesztésére, ha az érintett médiaszolgáltató vagy internetes sajtótermék kiadója nem teljesíti a hatóság jogerős döntésében foglaltakat. Maguk tehát nem felelnek az általuk továbbított tartalomért, viszont - és ez nagyon fontos - a médiapiacon betöltött, kiemelten fontos szerepük miatt szükség esetén segédkezniük kell a hatósági döntések kikényszerítésében.

Új elem a javaslatban a normaalkotási jogkör. A hatóság elnöke immár a jogalkotási törvény által is elismert módon rendeletet alkothat, a Médiatanács pedig iránymutatást fogadhat el, mindkettőre igaz, hogy csak a törvényben meghatározott esetben tehetik ezt meg. Ez hangsúlyozandó.

A rendelet a különböző hatósági díjak megállapításához szükséges, az iránymutatás pedig kiegészítené a néhol szükségszerűen általános törvényi szabályozást, tehát mintegy pontosítaná annak jelentését, és a szabályozást kellően rugalmassá tenné.

A javaslat új társszabályozási vagy önszabályozási eljárást vezet be, amely a magyar jogrendszerben újdonság. A gondolat mögötte az, hogy a hatóság bizonyos esetekben átengedi a jogalkalmazást piaci önszabályozó szervezeteknek azért, mert azok - ha jól működnek - eredendően hatékonyabbak, mint az állami kényszer alkalmazása. Azon esetekben lehet erről szó, ahol korábban nem létezett szabályozás, mint a sajtótermékeknél és a lekérhető médiaszolgáltatások esetében. Ha az önszabályozás nem éri el a kívánt célt, a hatóság közbeléphet és szankcionálhat.

Az 1996-ban megalkotott médiatörvény egyik legmeghaladottabb része - erről is beszélni kell - a hatósági szabályozás területe. Az előttünk fekvő javaslat a magyar hatóságot az európai kívánalmaknak megfelelő pozícióba helyezi, erőssé, autonómmá, de kellően piacbaráttá teszi. Függetlensége annak záloga, hogy a médiarendszer is független marad.

Ezen elvek szerinti szabályozás megalkotásához kérem és javaslom tisztelt képviselőtársaim támogatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu