DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módosító javaslatot nyújtok be abban a tárgyban, hogy a társasházról szóló törvény módosításáról szóló javaslat egyik-másik paragrafusát gondoljuk újra. Nevezetesen, én magam javasolom az 5. § mindenestül való elhagyását. Miért is? Így szól a szöveg: kötelező a közgyűlés összehívása, ha azt a tulajdoni hányad egytizedével rendelkező tulajdonostársak a napirend, az ok és a közgyűlési határozatra tett javaslat megjelölésével írásban kérték. Ha a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke a kérés kézhezvételétől számított 30 napon belüli időpontra a közgyűlést nem hívja össze, azt a 30. napot követő 15 napon belüli időpontra a számvizsgáló bizottság, ennek elmulasztása esetén az összehívást kérő tulajdonostársak vagy az általuk írásban megbízott bármely tulajdonostárs jogosult összehívni. Jó kerek, jó hosszú mondat. Az üzenet az, hogy a közgyűlés hogyan hívódjék össze.

Ugyebár arról tárgyalunk, hogy emberek együtt élnek, és az együttélési forma a társasház fizikai és intézményi vetülete. Ránk marad, az Országgyűlésre időnként, hogy ilyen dolgokban állást foglaljunk, sőt több mint állást foglaljunk, rendezzük.

(17.00)

Jelen esetben, amikor azt nézzük, hogy hogyan kormányozzák ezek az intézmények magukat, akkor nincs könnyű dolgunk, ugyanis jó volna, ha lehetne általános szabályt mondani, hogy ez így van, és akkor az majd megy. Talán voltak, sőt bizonyos, hogy voltak olyan társadalmak, amikor a magántulajdon, a piacgazdaság vagy valami más institúció révén kevesebb együtthatása volt annak, hogy emberek hogyan éltek szomszédságban vagy más elrendezéssel.

Ezekben az évtizedekben, ahogy ismerjük a lakás, a lakhatás körülményeit, bizony emberek együtt élnek, élünk, és ennek az intézményesítése elkerülhetetlen. Ki kormányozza ezt? Ismétlem, az, hogy a kormánytisztviselők vagy valaki más potentátor tegye, többnyire suboptimum, nem kívánatos, mert a bürokrácia meg a bonyolultság meg egyik hivatali ablak meg másik hivatali ablak. Tehát jó volna, ha az emberek maguk tennék, akik használói ennek a szolgáltatásnak. Hogyan történik a kormányzás? Közgyűlés. Közgyűlés? Ki hívja össze? Hogyan csinálja a dolgát? Mindezek ismerős dolgok számunkra. Én azért álltam föl, és javaslom, tisztelt képviselőtársaim, meggondolásra ezt az egy elrendezést, hogy mennyi idő elteltével vagy milyen időkereten belül mobilizálódhat a közgyűlés, illetve mobilizáljuk a közgyűlést, hogy tegye a dolgát.

Úgy látom, hogy a módosítás, ami előttünk van, amit kaptunk az Országgyűlés megfontolására, az a közgyűlés összehívásának a lassítását jelenti. Tehát több idő fog eltelni annak a realizálásától, hogy döntésre volna szükség, bele kellene nézni a dologba, és addig, amíg ez valóban megtörténik. Nem eget verő nagy dolog ez, mert hiszen néha emberek együtt élünk közösségekben, és ügyeinket simábban és több egyetértéssel intézzük, néha nem. Ennek az időpontnak az eltolódása, hosszabbodása káros, legalábbis potenciálisan káros, mert ha feszültség van a szomszédok vagy a közösség valamiféle részei között, akkor a feszültség továbbfejlődhet, és még talán föl is forrhat, és még talán ásóra, kapára vagy nem ásóra, kapára, hanem valamilyen más szerszámra, instrumentumra mehetnek az emberek. Tehát van időpont, vannak helyzetek, amikor az optimális időpont igenis nagyon jelentős. A közös képviselő persze hogy kellene, hogy tudja, hogy mi az optimális megoldás. No de hát a lakók, a társtulajdonosok időnként a közös képviselő megítélését megkérdőjelezhetik, és arról van itt szó.

Aztán az, hogy ez a testület, amit a közös képviselő mint egyfajta menedzser kezel, mennyi idő alatt fontolhatja újra a helyzetet, és kívánhat átalakulni vagy új elgondolásoknak lehetőséget adni, ez bizony nem mellékes dolog. Hallottunk itt példákat, hogy mi lesz akkor, ha kis péküzletet nyitnak, és az egész házban mindenkinek a ruhája majd cipószagú lesz, vagy valami más. Hogy hogyan lehet leállítani, visszafogni vagy valamiképpen kívánatos irányba terelni azt, hogy kereskedelmi vagy ipari vállalkozások ne jöjjenek létre, ne csússzanak be a rezidenciális kerületbe? Igen, igen, de ennek a fordítottja is előfordulhat, és ezt csupán azért említem, hogy igenis szükség van arra a testületre, amelyik mobil, képes dönteni, és nem hosszú időn belül.

Vannak olyan városok, ahol nem az a probléma, hogy vannak boltok a rezidenciális kerületekben, hanem épp az, hogy nincsenek. Régebben, egy-két évszázaddal ezelőtt vagy ma is látunk olyan városokat, amely éppen azért kellemes város, mert az utcáról ott van valami bolt, egy ékszerész vagy kereskedő vagy valami, általában családi vállalkozásban, a család pedig fönt él az első, a második vagy harmadik emeleten. Ki járt mostanában Tallinnban vagy Helsinkiben vagy akár valamelyik mediterrán olasz városban vagy a Hanza-városokban? Magyarországon is vannak ilyesmik. Azt, hogy ez a lakás-élés elrendezési megoldás mikor optimum, mikor pozitívum és mikor negatívum, ki döntse el? Ne döntsük el mi, törvényhozók, és ne bízzuk rá a kormánytisztviselőkre, de tegyük meg a lehetőségét, teremtsük meg, hogy a közösségek ezt maguk megvizsgálják, és válasszák a számukra optimális megoldást.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen gondolatok vezettek engem, amikor felálltam, és talán még hozzáteszem azt, hogy a potyautas gondolatát itt ismételten hallottuk, hogy valamelyik lakó ebben a közösségben nem fizeti a hozzájárulását. És akkor mit lehet tenni? Megint kívánatos az, hogy ez a testület nem nagyon hosszú időkereten belül cselekedjen, és ne kelljen kormányhoz és bíróságokhoz menni, hacsak nem muszáj, csak végső esetben. Szóval lecsökkenteni ezeknek a megoldásoknak, utaknak a lehetőségét.

Ilyen gondolatokkal - és nem részletezem tovább - írtam ezt a rövid módosítómat, és kérem az Országgyűlést, hogy fontoljuk meg.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu