KARÁCSONY GERGELY (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ilyen késői órán, de mégiscsak egy történettel kezdjem a részletes vitához fűzött megjegyzésemet, mert ez a történet nagyon jól elmeséli azt, hogy hogyan is fog működni ez a médiatörvény.

Az általános vita után egy nappal egy rádióműsorban, egy élő rádióműsorban szerepeltem, ahol a médiatörvény volt a téma, és a műsorvezetőnek volt egy hirtelen ötlete, hogy ő most fölhívja telefonon és megkérdezi a véleményét Szalai Annamáriának. Két telefon volt a noteszében, fölhívta az elsőt, ami kicsengett, majd néhány másodperc múlva azt mondta, hogy üdvözöljük, emeltdíjas számát fogadtuk, az 1700 forintos emelt díjat jóváírjuk a számláján. Nagyon furcsálltuk ezt a dolgot, ez egy élő adásban történt, fölhívtuk a másik számot is, ahol Szalai Annamária egy munkatársa vette fel a telefont, és elmondta, hogy az elnök asszony nem tud rendelkezésre állni. Majd megkérdeztük, megkérdezte tőle a műsorvezető, hogy mi volt ez az üzenet, és akkor elmesélték, hogy a kuruc.info, amit Novák Előd képviselőtársam olyan gyakran emleget, nyilvánosságra hozta Szalai Annamária telefonszámát. Rengetegen zaklatták, és ezt a viccet gondolta, hogy ezzel vicceli meg a kuruc.info alapján odatelefonáló embereket. Az a vicc ebben, hogy mi egyáltalán nem gondoltuk, hogy ez egy vicc. Tehát volt egy pont, amikor azt gondoltuk, hogy ez bizony egy valós büntetés volt, ami csak 1700 forint volt, de nagyjából ilyen komolysággal vagy ilyen bizonytalansággal lehet hozzáállni ahhoz a 200 millió forintos büntetéshez is, amit e szerint a törvény szerint ki lehet szabni.

Az a probléma ezzel a törvénnyel, hogy nem lehet tudni, hogy viccelnek-e, vagy komolyan gondolják. Az a probléma ezzel a törvénnyel, amit Menczer Erzsébet képviselőtársam is mondott, hogy legyünk már jóindulatúak, és az ember, főleg, ha frissen megválasztott parlamenti képviselő, még próbál jóindulatúan naiv lenni, de akkor azt nem értem, hogy miért csak fideszes delegáltak vannak abban a tanácsban, amelynek a jóindulatát nekünk meg kéne előlegeznünk.

Én azt gondolom, hogy azért jelent súlyos fenyegetést a magyar sajtószabadságra ez a törvény, mert éppen úgy működik, ahogy Mandur képviselőtársam mondta, hogy van rajta sapka, vagy nincs rajta, tehát nem tudjuk pontosan, hogy hogyan fog ez működni a valóságban. Ez a törvény egy olyan szuperhatóságot vizionál, ami megregulázza nemcsak az elektronikus sajtót, hanem megregulázza az internetet is, a nyomtatott sajtót, sőt még a külföldön kinyomtatott sajtótermékekre is vonatkozik, ha azok Magyarországra vonatkozó hírekkel állnak elő.

Nem véletlen azért az, hogy ilyen hatóság sehol a világon nincs, legalábbis a világnak azon a részén, amihez mi tartozni szeretnénk. Tudom, hogy keletről fújnak a szelek, és például Kínában még az internetszolgáltatókat is megbüntetheti a hatóság bizonyos esetekben, de azért mégiscsak Európában, a nyugati felén ilyen típusú hatóságok nem nagyon működnek. Éppen ezért a mi módosító javaslataink, egyébként függetlenül attól, hogy ezek olyan elementáris igények, nagyon egybecsengve a szocialista képviselőtársam által benyújtott javaslatokkal, megpróbálják kirostálni ebből a szuperhatóságból azokat a feladatköröket, amik nem tartoznak egy európai értelemben vett médiahatóság feladatköréhez.

Ne felejtsük el, az állam azért szabályozza a médiát, és azért van médiaszabályozás, mert ezek szűkös erőforrásokra alapulnak, olyan frekvenciákra, amelyeket az állam oszt ki. S azért gondolja ezeket ellenőrizni, hiszen ő adta ezeket a frekvenciákat. Meg akarja nézni, hogy mire használják őket. Nem értem, hogy ezt a logikát követve miért kellene nekünk bármilyen módon hatóságilag ellenőrizni a magyarországi nyomtatott sajtót. Ott vannak a magyar bíróságok, akikhez lehet fordulni rágalmazási ügyben, mindenféle más ügyben.

Nem értem, hogy miért vonatkozik ez az internetre, ami ráadásul technológiai értelemben szabályozhatatlan. Értem én, hogy szeretnék még a blogokat is megrendszabályozni, és médiaalkotmány rendelkezései szerint tulajdonképpen a szerkesztett blogok határesetnek számítanak; megint, ha van rajta sapka, akkor odaszámít, ha nincs, akkor nem, de ez így nem nagyon fog működni. Éppen ezért, ugye, nehéz végigmenni a módosító indítványokon, hiszen rengeteg van, mi is beterjesztettünk, nem is tudom pontosan, hogy mennyit, talán 60 módosító indítványt, ezeknek egy része egyszerűen törlés. Például törölnénk gyakorlatilag a nyomtatott a sajtót a törvény egész rendszeréből, egyszerűen főleg arra hivatkozva, hogy ezzel nincsen igazából az államnak olyan típusú dolga, ami miatt hatóságilag ezeket ellenőriznie kellene.

Novák Előd képviselőtársam nem félti a Barikádot, én már többször is szóvá tettem, hogy én aggódom a Barikád sorsáért, és valóban a kiegyensúlyozottságot nem feltétlenül fogja ez a törvény megkövetelni tőle, de olyan, nagyon bizonytalan tartalmú tényállásokért, mint például a közerkölcs vagy az alkotmányos rend megsértése, az alapján bizony a Barikádot simán meg lehet büntetni 10 millió forintra akár holnap, mert én azt gondolom, hogy vannak benne olyan kijelentések, amelyekbe bele lehet látni azt, hogy ezek a közerkölcsöt sértik vagy az alkotmányos rendet vagy bármi mást, például a mentelmi jogot, ami a parlamentarizmus egyik nagyon régi joghagyománya, azt például kritizálják. Én azt gondolom, hogy nyugodtan bele lehet ezt látni. (Nyakó István: Ez a legdurvább benne egyébként.) Igen. Viszonylag ritkán olvasom a Barikádot egyébként, de ettől függetlenül azért azt gondolom, hogy helye van a magyar sajtónyilvánosságban. (Pörzse Sándor közbeszól.) Az egy másik helyen van. Igen, az is a Barikádon. Azt hittem a kuruc.infón van, azt gyakrabban szoktam olvasni.

Egyébként a Szalai Annamáriával kapcsolatos történet egyébként azért is találó, mert a kuruc.info volt a hivatkozási alap arra, hogy megregulázzuk a médiát. Én azt gondolom, hogy az ilyen típusú honlapokkal szemben más típusú eszközöket kellene bevetni, és nem kellene egy ilyen szuperhatóságot csinálni azért, hogy megregulázzuk vagy félelemben tartsuk a magyar sajtót. És bizony, akármit is mondanak képviselőtársaim, hogy ez a törvény pontosan hogyan működik, ez a félelem tapasztalható.

Velem, amióta parlamenti képviselő vagyok, még soha nem fordult elő az, hogy egy sajtótájékoztatóra egyetlenegy újságíró sem jött el, és még soha nem fordult elő, hogy az újságírók megüzenték, hogy azért nem jönnek el, mert ezzel nem akarnak foglalkozni, mert nem akarnak ujjat húzni a hatósággal. (Pörzse Sándor: Már veletek is?) Pontosan. Egyébként más képviselőtársammal is előfordult ez. Én azt gondolom, hogy ez pontosan mutatja azt, hogy az a fajta cenzúra, amit szeretnénk elkerülni, ami benne volt, az 1848-as 12 pont első pontja volt a cenzúra eltörlése, ez a cenzúra, még akkor is, hogyha a hatóság még éppen nem működik, öncenzúra formájában működik. Igenis az újságírók félnek ezektől a büntetésektől, amelyek valóban abszolút gallyra tehetnek egy portált vagy egy nyomtatott sajtóterméket.

Arról is azért szót kell ejtenünk, hogy önmagában az, hogy teljesen öncélúan adunk egy hatóságnak feladatokat, ez önmagában nem elfogadható. Az állam foglalkozzon azzal, ami a dolga lenne, például kényszerítse ki azt, hogy a magyar közszolgálati televízióban ne csak Szijjártó Péter beszéljen. Amióta megtörtént a parlamenti választás, azóta gyakorlatilag Az este című műsor, ami korábban az egyik legkomolyabban vehető és legnézettebb, és szerintem nagyon kiegyensúlyozott tévéműsor volt, gyakorlatilag úgy működik az egész, mintha a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztályának lenne egy meghosszabbított keze ez a műsor. Ott például lehetne érvényesíteni a kiegyensúlyozottságot, és egyébként kellene is érvényesíteni a kiegyensúlyozottság szempontjait. Erre nem látunk szempontokat, viszont az új törvény gyakorlatilag olyan jogosítványokat adna a hatóságnak, amit tényleg csak a kínai internetszabályozásból ismerünk, és ez nem egy költői túlzás. Azt hiszem, még talán Iránban van olyan típusú törvénykezés, ami megpróbálná az internetes szolgáltatókat is megregulázni.

Tehát a módosító javaslataink nagyon nagy része arról szól, hogy rostáljuk ki ezeket a szempontokat, és van egy nagyon fontos módosítás még, és tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy a médiaalkotmánnyal szemben most ennél a törvénynél nagyon kevés olyan fideszes módosító javaslat van, ami, reméljük, valószínűleg azért átmegy a Házon és komoly előrelépést jelent, ez pedig az, hogy azokat a bizonyos hatósági büntetéseket egyébként jogállami módon... - ezek szerint a bíróságnak lehetne joga arra, hogy felfüggessze ezeket a büntetéseket. Itt tulajdonképpen egyet előreléptünk, vagy ha úgy tetszik, visszaléptünk, hiszen fideszes és KDNP-s képviselőtársam is beadtak egy ilyen módosítást, és nekünk is van egy ilyen módosításunk. Azt remélem, hogy legalább akkor ebben egy kicsit vissza tudunk lépni, és nyilván ez azt a fajta félelmet, ami már ott van a bőre alatt a magyar újságíró-társadalomnak, azt talán sikerül egy kicsit tompítani.

Egy másik dolog, amit, azt gondolom, hogy egy az egyben szerintem egyszerűen törölni kellene a törvényből, ez a bizonyos médiabiztos intézménye.

(22.50)

Miközben az LMP nagy híve az ombudsmani intézményeknek, a különböző állampolgári biztosoknak, amelyek az állampolgárokat védik az állammal szemben, ehhez képest nem nagyon értem ennek a bizonyos média- és hírközlési biztosnak a feladatát. A sajtószabadságnak egy fontos eleme - ezzel kapcsolatosan alkotmánybírósági döntés is volt -, hogy sajtóügyekben elsősorban azoknak kell panaszt tenni, akiknek a jogait megsértették. Ehhez képest ez a bizonyos médiabiztosi, egyébként nagyon definiálatlan szerep - nyilván a médiabiztos is gyakorlatilag a médiahatóság vezetőjének a vazallusa lenne ebben a rendszerben - valójában egy olyan furcsa jogosítványokkal működő intézmény lenne, ami tulajdonképpen arra szolgál, hogy a magyar médiát rövid pórázon tartsa, ő lenne a watchdogok sintérje, vagy nem is tudom pontosan, milyen feladata van, milyen típusú élethelyzetek vannak, amikor a magyar állampolgárok jogait kell védeni a magyar médiával szemben. Legfeljebb a médiahatósággal szemben kellene védeni a magyar állampolgárok jogait!

Aztán szintén ebben a hihetetlenül ambiciózus hatósági törvényalkotási folyamatban van egy másik különös szempont, az, hogy a törvény nemcsak a magyar, hanem a külföldi sajtótermékekre is vonatkozna akkor, ha azokat Magyarországon is terjesztik. Egyszerűen nem látom be, hogyan lehet kikényszeríteni egy ilyen törvényt, és azt sem, hogy ez hogyan okozná Magyarország nemzetközi jó hírét, és hogyan lehetne elkerülni diplomáciai konfliktusokat azáltal, hogy valamelyik nyugat-európai újság rossz véleményt fogalmaz meg Orbán Viktorról vagy bárkiről a magyar politikában, ezzel ujjat húzva a hatósággal, s hogyan lehet ezt majd kikényszeríteni, és ez hogyan lesz nem világbotrány, majd közröhej Magyarország a világsajtóban; ezt megint nem nagyon látom.

És még sorolhatnám a végtelenségig azokat a dolgokat, amiket törölni kellene ebből a törvényből, amelyek a sajtószabadság korlátozását eredményezhetik, még akkor is, ha egyetlenegy ilyen bírságot sem fognak kiszabni. Akkor pedig nem tudom, miért van benne a költségvetésben 141 millió forint bevétel, amiben a bírságok is ott szerepelnek más tételek között, persze nem tudjuk, hogy pontosan milyen arányban származna ez a bírságokból, hiszen nem méltóztatott a Ház elé olyan javaslatot beterjeszteni az erre illetékes bizottság, hogy ki lehessen bogozni ezeket a számokat. Csak megjegyzem, hogy van egy 8 milliárd forintos tétel is, amiről nem tudjuk, hogy pontosan mire lesz használatos.

A másik irány: ahol nem bírságol a hatóság, ott frekvenciákat oszt. Ezzel kapcsolatosan is adtunk be módosító indítványokat. El tudjuk képzelni azt, hogy vannak olyan esetek, amikor esetleg jogos lehet egy pályázat visszavonása, vagy esetleg még azt is el tudjuk képzelni, hogy bizonyos esetekben a pályázat nélküli meghosszabbításnak vagy új pályázat kiosztásának is lehetnek olyan indokai, amiket Menczer Erzsébet képviselőtársam is mondott, de a törvényben valóban nincsenek ilyenek. Módosító indítványok megpróbálnák ezeket konkretizálni, hogy ne csak politikai szimpátia vagy más, a széles közvélemény számára nem hozzáférhető indok alapján kapjon valaki frekvenciát vagy meghosszabbítást.

S hadd tegyek még egy megjegyzést ahhoz a módosító indítványhoz, amit jobbikos képviselőtársaim a zenei kvóták emelésével kapcsolatosan nyújtottak be. Önmagában azt, hogy legyen zenei kvóta Magyarországon, én támogatom. Azt gondolom azonban, hogy ezzel a 40 százalékos kvótával átesünk a ló túlsó oldalára. A sokat emlegetett francia példa is egyharmados arányt mond, ráadásul francia nyelvű zenékre, ami zenei értelemben iszonyatosan kitágítja a kört. Például az egész afrikai popzenei kultúra az egész világ popzenei kultúrájában nagyobb súllyal esik latba, mint a franciaországi. Ezért azt gondolom, hogy ez a 40 százalékos kvóta bizonyos esetekben olyan kulturális bezárkózást eredményezhet, ami számomra nem szimpatikus. Azt gondolom, hogy a 25 százalékos kvóta pont elég lett volna, tehát az eredeti szöveget jobbnak tartom, mint a módosítottat.

Egy másik dolog, amiről még nem beszéltünk, bár nagyon fontos - azt kell mondjam, hogy ebben tulajdonképpen előrelépés van a törvényben -, ez pedig a kiskorúak védelme. Annak nagyon örülök, hogy bekerült egy olyan kategória, amely az egészen kis gyerekeket védi, azt viszont nem nagyon értem, hogy miközben az általam ismert gyermekpszichológiai irodalom nyolcéves korban húzza meg azt a határt, ahol a gyerekek képesek a média absztraktabb üzeneteit jobban felfogni, hogy miért pont hatéves kornál van ez a bizonyos kvóta. Azt gondolom, hogy ezt érdemes lenne megfontolni és ha úgy tetszik, szigorítani az eredeti törvényt azzal, hogy felemeljük ezt a korhatárt nyolc évre. S az is nagyon fontos, hogy nem csak a szexualitás vagy az erőszak lehet káros tartalom. Az árnyaltabb elemzések azt mutatják ki, hogy vannak olyan antiszociális, destruktív viselkedésminták, amik legalább annyira súlyosak, sőt akár még súlyosabb hatással lehetnek a gyermekek személyiségi fejlődésére, mint az egyértelmű erőszak. Érdemes lenne a szöveget olyan szempontból módosítani, hogy ezeket a káros tartalmakat is azonosítani tudjuk. Az ezzel kapcsolatos LMP-s módosító javaslat nem kapott támogatást a bizottságban. Esetleg el lehetne gondolkodni azon, hogy a gyermekek védelmével kapcsolatos szabályokat egy kicsit jobban árnyalva, esetleg bizottsági módosító indítványként újra megfogalmazzuk.

Összességében azt gondolom, hogy ennek a törvénynek rendkívül sok hibája van, amit bizonyos szakaszok elhagyásával orvosolni lehetne. Én még próbálom győzködni képviselőtársaimat azzal kapcsolatosan, hogy a sajtót és az internetet úgy, ahogy van, vegyük ki ebből a törvényből, mert a hatóságnak semmi dolga ezzel, ő azzal foglalkozzon, ami a dolga lenne, például hogy árnyaltabb szabályozásokat alakít ki a gyermekek védelme érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu