FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Több okból is örülök, hogy benyújtásra került ez a törvénymódosító javaslat, egyrészt azért is, hiszen hosszú évek kálváriája rendeződhet most, ha az Országgyűlés megszavazza az ajkai kistérség kettéosztását. Másrészt pedig azért is örülök, mert végre a magyar vidék, a kistelepülések hangja is fókuszba kerül itt az Országgyűlésben, és remélem, hogy ez a jövőben mindinkább így lesz, hiszen azt gondolom, a magyar vidék nélkül nem lehet egységes és erős nemzetről beszélni.

Ezeken a kistelepüléseken pedig - illetve Devecser városában -, jól tudjuk, javarészt nemzeti érzelmű emberek élnek; olyan emberek, akik minket azért küldtek ide az Országgyűlésbe, hogy az ő érdekeiket, az ő közösségeiket képviseljük. Az ő érdekük pedig egy, hiszen az a 27 település, amelyek Ajkától, az ajkai kistérségtől le szeretnének válni, azt lehet mondani, hasonló, szinte azonos problémákkal küzdenek.

(0.30)

Mindegyik település problémája, hogy például a szemétszállítás ügye nincs megfelelően rendezve. A jövő évre vonatkozóan például ezeknek az önkormányzatoknak az Avar Kft.-vel fennálló szerződések felülvizsgálata mindenképpen szükséges. Sok helyütt nincsen csatornázás, gondot okoz az iskola fenntartása. A teljes térségre jellemző, hogy a mezőgazdaság fellendítésére van szükség, hiszen jelenleg sajnos egy elhibázott agrárpolitika jellemzi ezt a térséget. Több településen felhívták a figyelmemet arra, hogy egy "Kert-Magyarország" programmal lehetne a jelenleg sok helyütt parlagon heverő földeket művelés alá vonni. Mindenütt probléma a megfelelő egészségügyi ellátás, illetve a közlekedési gondok is jellemzőek mindenütt.

Említettem, hogy 2004 óta az elmúlt évekre egy hosszú kálvária volt jellemző, hiszen az érintett települések már többször megpróbálták az elszakadást az Ajka székhelyű kistérségtől. Sajnos, folyamatosan akadályokba ütköztek. Konkrétan mondva egy személy akadályozta meg folyamatosan a leválásukat, név szerint Schwartz Béla ajkai polgármesterről van szó, arról a polgármesterről, aki még a '80-as évek második felében lett Ajka város párttitkára, azután polgármesterré avanzsálva a kistérség elnöke lett, országgyűlési képviselő is volt. Mivel a kistérségben nem településenként, hanem lakosságarányosan történt a szavazás, így lényegében Schwartz Béla egy személyben eldönthette, ezeknek a településeknek milyen utat kell járniuk. Sajnálatos azonban, hogy a kistérséget pénzszivattyúként értelmezte, egy olyan pénzszivattyúként, amely a térségbe szánt különböző forrásokat Ajka városába irányította.

Ajkai lévén örülhetnék annak, hogy saját településemen különböző kirakatberuházások valósultak meg az elmúlt években, de nem lennénk igazságosak akkor, ha ezt elfogadnánk, hiszen nem járható az az út, nincs rendjén az, hogy 39 település közös költségvetési forrásait egy polgármester saját célra, lényegében a saját kirakatpolitikájára használja fel úgy, hogy közben a többi település lényegében az összes forrástól elesik.

Volt szerencsém az elmúlt években végigjárni ezeket a településeket. Azt lehet mondani, hogy szinte valamennyi képviselő-testülettel, polgármesterrel tudtam személyesen is találkozni, a napokban is felvettem velük a kapcsolatot, és szinte valamennyien megerősítettek abban, hogy a kistérségi társulásból, az ajkai kistérségből lényegében semmilyen forráshoz nem jutottak, lényegében ebből semmilyen hasznuk nem származott. Azt gondolom, azáltal, hogy most lehetőségünk van arra, hogy Devecser székhellyel egy különálló rendszert teremtsünk meg, ezeknek a hagyományosan összetartozó településeknek az önszerveződésével véget tudunk vetni egy olyan korszaknak, amit úgy is fémjelezhetünk, hogy Schwartz-korszak, egy pazarló, igazságtalan, ésszerűtlen és önkényes korszak, miután Schwartz Béla polgármester lényegében már csak az ajkai bolsevik fészekbe tud visszavonulni, és nem fogja tudni ráerőltetni az akaratát a jövőben a többi településre.

Meg kell említenem még azt is, azáltal, hogy a teljesen más gondokkal küszködő kistelepülések rá voltak kényszerítve arra, hogy ebben a kistérségben működjenek közre, rengeteg pályázati lehetőségtől is elestek, hiszen hogyha egy hátrányos helyzetű kistérség tagjaként igényeltek volna különböző támogatásokat, akkor ehhez elég lett volna a legtöbb esetben 5-10 százalékos önrészt is letenni az asztalra, viszont így az ajkai kistérségben 30-35 százalékos önrészt kellett biztosítani a települések számára a létfontosságú beruházásokhoz, s azt gondolom, ez is az oka annak, hogy ezeken a településeken nagyon hiányos az infrastruktúra, és sajnos a magas munkanélküliség is részint ennek köszönhető.

Elmondhatjuk, hogy a Somló környéke, ez a gyönyörű táj lényegében elmaradott, elszegényedett falvakat foglal magába, és bízom abban, azáltal, hogy reményeink szerint ez a 27 település Devecser székhellyel egy külön egységet fog alkotni, több figyelmet és több lehetőséget fognak tudni kapni a kistelepülések, és sikerül közös erővel a vidéki Magyarországot felemelni. Én ebben hiszek, úgyhogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatni fogja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu