JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elöljáróban a javaslattal kapcsolatban azt el kell hogy mondjam, hogy ez a törvénymódosító javaslat, amely az asztalunkon van, ez egy nagy saláta, amely egy csomó, egymással semmiféle viszonyban nem lévő javaslatot csomagolt egybe, és így elég nehéz egységes véleményt formálni, tehát itt a bányászati hulladék irányelv honosításának a pontosításától kezdve a sajátos építményfajták építési engedélyezésén keresztül a kapcsolt energiatermelés támogatásáig minden van benne. Nem gondolom szerencsésnek, hogy ilyen típusú törvényjavaslatokkal foglalkozunk, de ettől függetlenül igyekszem a benne foglaltak tartalmi részére reagálni.

Annyit még muszáj elmondani ezzel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem tartom szerencsésnek, hogy ugyanazokat a törvényeket párhuzamosan több módosító javaslat nyitja meg vitára. Ez a törvény a villamosenergia-törvényt, illetve a gáztörvényt módosítja, miközben szombat délután a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, illetve Fellegi miniszter úr egy 200 oldalas módosítást nyújtott be ugyanezekhez a törvényekhez. Elég nehéz megint egységében kezelni és egyáltalán átlátni a kormány szándékait, amikor egymással párhuzamosan futnak különböző, ugyanazon törvényekre vonatkozó módosító javaslatok.

Ami a tartalmi elemeit illeti a javaslatnak, a törvénymódosító javaslat elején a bányászati hulladékok kezelésére vonatkozó rendelkezések vannak. Ezeknek a célja, azt gondolom, mindenki számára támogatható. Valóban szükséges, hogy ezzel kapcsolatban megfelelő szabályozás működjön. Annyit el kell mondani ezzel kapcsolatban, hogy az Európai Unió bányászati hulladék irányelve, amely 2008-ban Magyarország jogrendszerébe átvételre került, tulajdonképpen szabályozza ezt a kérdést, és az alapján is a bányászati hatóságnak például a kolontári vörösiszap-tározónál hatóságként, szakhatóságként részt kellett volna vennie az ellenőrzésben. Itt tehát nem arról van szó pusztán, hogy hiányos volt a szabályozás, hanem arról, hogy a szabályozás nem jól lett végrehajtva.

Szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a jogérvényesítés kudarcait a jogalkotás önmagában nem fogja orvosolni, hiába hozunk új és új jogszabályokat, ha az intézményrendszer, amely az érvényesítését célozza vagy ennek az érvényesítésére hivatott, nem működik kielégítően, akkor gyárthatjuk szakmányban a különböző jogszabályokat, ezektől egy fikarcnyival sem lesz jobb a helyzet. Önmagában az, hogy ráerősítve tulajdonképpen a bányászati hulladék irányelvre, a bányászati törvényben is nevesíti a bányászati hulladékokkal kapcsolatos és nemcsak a bányászati hulladékokkal, hanem a különböző bányászati tevékenységek végzése során képződő hulladékokkal, így a vörösiszappal kapcsolatban is a bányászati hatóság feladatait, ez önmagában elfogadható.

(2.50)

A sajátos építményfajtákra vonatkozó rendelkezés, amely megint csak a kolontári vörösiszap-balesetre próbál reflektálni, amely kiterjeszti a sajátos építményfajták körét a bányászati tevékenységgel és a bányászati hulladék kezelésével kapcsolatos létesítményekre, ezzel kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt egy lényegében nagyon hasonló tartalmú módosító indítványt nyújtottam be, amely akkor nem nyerte el a kormányzat tetszését. Egy picit jobb volt ennél a tekintetben, hogy nemcsak a bányászati hulladék kezelésével kapcsolatos létesítményekre vonatkozott, hanem általában a veszélyes tevékenységet folytató, veszélyes hulladékok kezelésével foglalkozó létesítményekre, tehát nem csupán a négy magyarországi vörösiszap-tározót vonta be e sajátos építményfajták körébe, hanem a többi, hasonló kockázatot jelentő, de nem vörösiszapot kezelő létesítményt is. Erre vonatkozóan egy ilyen kiegészítést tartalmazó módosító indítványt be is nyújtottam ehhez a törvényhez.

A harmadik nagy része ennek a javaslatnak, amiről már Z. Kárpát Dániel is, illetve Józsa képviselőtársam is eléggé részletesen beszélt, ez a villamosenergia-törvény, gáztörvény módosítása a különadók átháríthatatlanságának megteremtése érdekében. Ebbe mélyebben nem merülnék bele. Fónagy államtitkár úrral visszatérően, rendszeresen nagyon jókat beszélgetünk arról, hogy vajon ez a módszer alkalmas-e a hazai energetikai szektor hosszú távú stratégiai kezelésére vagy sem. Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy amennyiben a különadók rendszerét a kormány komolyan gondolja, akkor ezt a kört itt be kell zárni, és az átháríthatatlanságot ezen a ponton is meg kell teremteni.

Az LMP véleménye szerint az egész energiapolitikai stratégia, amit követ a kormány, inkluzíve az energiaadókkal, inkluzíve a hatósági árassá tétellel, alkalmatlan egy hosszú távon fenntartható, működőképes energiapolitika megvalósítására, de a kormány gondolatrendszerén belül ez egy logikus lépés.

Mindenesetre hosszú távon azért át kell gondolni, hogy miért gondolja a kormány, hogyan gondolja a kormány, hogy az energiaszektor hosszú távon Magyarországon milyen formában működjön, vajon milyen mértékig akarja az állami részvételt hosszú távon megteremteni az energiaszektorban; kíván-e állami árdotációt hosszú távon fenntartani ebben a szektorban, vagy pedig a szociális szempontokat nem a mesterséges energiaárakkal próbálja érvényesíteni, hanem azokba beépíti az energia tényleges költségeit, és a szociális szempontokat pedig a szociális ellátórendszeren belül érvényesíti.

Végül a negyedik csokor a KÁT, a kötelező átvételi rendszer meghosszabbításának rendszere. Ezzel kapcsolatban ugyanazt tudom elmondani, amit az előző pontnál. A Lehet Más a Politika a kezdetektől nagyon erőteljesen kritizálta a kötelező átvételi rendszer fosszilis energiahordozók által termelt energia esetén való alkalmazását. Úgy gondoljuk, hogy a kötelező átvételi rendszerből a kapcsolt energiatermelést, amely lényegében fosszilis energiahordozók támogatására viszi el az amúgy korlátos megújuló energiaforrások támogatására szolgáló keretet a KÁT-ból, ezt a rendszert ki kell vezetni a hazai energiapiacról.

Ez a javaslat egy kompromisszumos megoldást tartalmaz erre, tehát örömmel látjuk, hogy elindul az energiarendszer abba az irányba, hogy a KÁT-ból kivezessék a kapcsolt energiatermelést. Ugyanakkor azt tekintetbe kell venni, hogy mindeközben fel kell készülni arra, hogy hogyan fogják kompenzálni a kapcsolt energiatermelés kivezetését követően a fogyasztókat, például a távhőfogyasztókat. Itt tehát újra kell gondolni az egész energiafinanszírozási, energiatámogatási rendszert, a teljes távhő-finanszírozási rendszert, hogy egy koherens, egységes rendszerben ne háruljanak elviselhetetlen terhek a fogyasztókra, és a fenntarthatóság szempontjai érvényesülni tudjanak.

Ezzel kapcsolatban zárszóként csak annyit jegyeznék meg, hogy a 2006-os Stern-jelentés, amit a brit kormány részére közgazdászokból álló szakértői team készített el, azt fogalmazta meg, hogy a klímaváltozás hatásainak kezelésére a világ GDP-jének körülbelül az 1 százalékára volna szükség Ezt Magyarország esetén is nagyjából, nagyságrendileg elfogadhatjuk. A helyzet az, hogy ma a magyar állam körülbelül a GDP 1 százalékát költi el az energiarendszerének finanszírozására, közpénzek elköltése révén, tehát úgy tűnik, hogy ez az összeg ott van a magyar költségvetésben, ott van a magyar államban, csak egy olyan rendszerben költjük el, amely nem az energiatakarékosságot, nem a fenntarthatóságot szolgálja, hanem sokszor egymásnak ellentmondó és ezért nagyon kevéssé hatékony célokat.

Szükség volna egy hosszú távú energiastratégiára, amely egységében kezeli ezeket a kérdéseket, és nem egy nap különbséggel beterjesztett különböző módosító indítványok teljesen inkoherens halmazaként viszonyul ehhez a nagyon hosszú távú és nagyon jelentős kérdéshez.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu