KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem gyakori az, hogy ilyen politikai nyilatkozattervezetet tárgyal a parlament. Ez részben azzal függ össze, hogy a Házszabályban rögzített elfogadási feltételek kétharmados többséget követelnek meg az ilyen típusú nyilatkozatokhoz, és ez nem gyakran áll rendelkezésre. De az ügy sem mindennapi, hiszen a magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szóló nyilatkozattervezet talán az egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért problémát próbálja világos és egyszerű nyilatkozattal megvilágítani.

A szándék, amikor ezt beterjesztettük, az volt, hogy mindenki számára világos legyen, hogy a magyar parlament a magán-nyugdíjpénztári tagok védelmét hogyan képzeli el. Ne felejtsük el, annak idején ezt kötelező jelleggel hozta létre '97-ben a Horn és Kuncze Gábor fémjelezte szocialista-szabad demokrata koalíció.

Szeretnénk arra kérni a képviselőket, hogy támogassák a következő célokat:

Garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári tagoknak.

Garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlára történő befizetések értékállóságát.

Garantálni kell a kötelező magánnyugdíjpénztárból az állami rendszerbe átlépők veszteségeinek jóváírását.

Garantálni kell az állami rendszerbe átlépők esetleges hozamának adómentességét, ha 2011. január 31-éig átlépnek és a hozamukat kivették.

Ki kell vizsgálni a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseivel való gazdálkodás körülményeit.

Ha valaki figyelte a vitát és nyomon követte azt, hogy a különböző pártok mit mondanak ebben a kérdésben, akkor azt hiszem, hogy ezt a politikai nyilatkozatot a parlament akár teljes egésze is igennel megszavazhatja. Hiszen ki az, aki nem szeretné garantálni az egyéni számlavezetés lehetőségét azoknak, akik át akarnak lépni az állami nyugdíjrendszerbe? Ki az, aki nem akarja garantálni a befizetések értékállóságát? Ki az, aki az állami rendszerbe átlépők veszteségeinek a jóváírását nem hajlandó támogatni? Ki az, aki az esetleges hozamokat mindenképpen adókötelessé szeretné tenni; vagy ki az, akit nem érdekel az, hogy a gazdálkodás körülményei milyenek voltak a magán-nyugdíjpénztári tagok esetében?

Ugyanakkor nyilván nincsen illúziónk, hiszen az eddigi viták is azt mutatták, hogy a politikai ellenállás igénye jóval nagyobb volt, mint a rációé, így aztán egy sor olyan megfogalmazást is hallhattunk a különböző politikai nyilatkozóktól, amit egyébként - nyugodtan mondhatom - talán ők sem gondoltak mindig komolyan. Ugyanis nyilván a politikai nyilatkozat összefügg azzal, hogy mi a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelmének az ügye, illetőleg hogy mi történik a magánnyugdíjpénztárakkal.

Mindjárt az elején hadd rögzítsem azt, hogy amikor '97-ben a parlament ezt a javaslatot elfogadta, bár kötelező belépést írt elő az újonnan a munka világába lépő generációknak, például senkinek nem jutott eszébe azt követelni a szocialista-szabad demokrata frakció soraiból, hogy ezt a kötelező jelleget népszavazás útján kérdezzük meg a választóktól, hogy szeretnének-e egy olyan kötelezettséget, amit korábban nem tett senki a nyakukba. (Göndör István: Több mint egymillióan választották három hónap alatt! - Az elnök csenget.)

Tisztelt Parlament!

Forrás: parlament.hu