ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság mai ülésén a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról is meggyőző többséggel döntött, de természetesen kisebbségi vélekedések is voltak a bizottság ülésén.

Azzal szeretném kezdeni, hogy a kisebbségi vélemények számomra némileg meglepőek voltak, mert nem igazán a határozati javaslat tartalmával foglalkoztak, sokkal inkább abból kitekintve, számomra egészen meglepő érveket hoztak fel, majd a Jobbik képviselőcsoportja részéről is a kisebbségi véleménynél meglepődtem, mert az a képviselőcsoport, amely a magánnyugdíjpénztárak tekintetében nálunk - hogy úgy mondjam - radikálisabb álláspontot foglalt el, egészen más érveket hangoztatott a bizottság ülésén. Az MSZP véleményén természetesen nem lepődtem meg, miszerint itt a magánnyugdíjpénztárak hatalmas védelmezőivé váltak.

A bizottsági vita során is emlékeztettük arra azonban MSZP-s képviselőtársainkat, hogy 2008-ban még pontosan ők kezdeményezték a magán-nyugdíjpénztári rendszer egyfajta sajátos privatizációját, ami az én emlékeim szerint legalább ugyanannyira, sőt ha lehet, még tán jobban is sérthette volna akár a magán-nyugdíjpénztári tagok jogait és érdekeit, a pénztári rendszerből egyfajta biztosítási rendszerbe történő átalakítással.

A másik oldalról a 2009-es esetre is emlékeztettük őket, amikor pont ők nyitották meg a visszalépés lehetőségét azok számára, akik a legközelebb álltak a nyugdíjhoz. Azt gondolom, ez is világosan jelezte, hogy akik megalkották 12 évvel ezelőtt, azok maguk sem hittek egyébként ebben a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, hiszen akkor nem kellett volna egy évvel ezelőtt a nyugdíj előtt állók számára megnyitni a visszalépés lehetőségét. Kiderült volna, hogy jobban vagy rosszabbul járnak azok, akik beléptek 12 évvel ezelőtt a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe.

A visszalépés lehetőségét pont azért nyitották meg 2009-ben, mert az derült volna ki, hogy túlnyomórészt rosszabbul jártak volna azok, akik akkor nem léptek vissza az állam nyugdíjrendszerbe, hanem maradtak volna a magán-nyugdíjpénztári rendszeren belül.

Szeretném még egyszer emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy ez a bizonyos rendszer, amely ötvözte a felosztó-kirovó, tehát az állami és a magánynyugdíj-rendszer működését, nagyon furcsa kreálmány, hiszen lényegében az állami nyugdíjrendszer egyfajta privatizációját foglalta magában. Nem önkéntes megtakarításokra biztatta az embereket, hanem a kötelező nyugdíjjárulék egy részét tette lehetővé átvinni a magán-nyugdíjpénztári rendszer keretein belülre.

Az emberek túlnyomó többségének, mármint akik nem rendelkeznek kirívóan magas extra jövedelemmel, nem innen származott volna a meghatározó nyugdíjuk, hanem eleve az állami nyugdíjrendszerből származott volna, ami viszont az elmúlt 12 esztendőben pontosan a magán-nyugdíjpénztári rendszernek köszönhetően instabillá vált. Hiszen óriási hiány alakult ki a felosztó-kirovó rendszer alapján működő állami nyugdíjkasszán belül, ez a hiány pedig nyilvánvalóan azért volt, mert egyébként a munkavállalók elvitték innen a nyugdíjcélra szánt befizetéseik tetemes részét.

Abban az esetben, ha az állami nyugdíjrendszer veszélybe kerül, ez mindenki nyugdíjának háromnegyed részét, a nyugdíjának meghatározó részét veszélyeztette volna, így azt gondolom, hogy indokolt, és első helyen az van, hogy az állami nyugdíjrendszer stabilitása biztosítható legyen.

Ugyancsak emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer az elmúlt 12 esztendőben évente átlagosan 1,2 százalékkal járult hozzá a GDP arányában a költségvetési deficithez, azaz összességében 12-15 százalékkal a mai államadóssághoz. Ha nem lett volna a magán-nyugdíjpénztári rendszer, ma akár 15 százalékkal is kevesebb lehetne a GDP-arányában az államadósság, 65 százalék körül lenne a 80 helyett, ami azt jelenti, hogy Magyarország lényegesen kedvezőbb pozícióból nézett volna szembe a gazdasági válság kihívásaival is. Azt gondolom, hogy összességében ez is azt mutatja, hogy ez a rendszer így nem volt finanszírozható.

(21.00)

Azzal a következménnyel járt volna, hogy a magyar gazdaság egésze viselte volna működésének költségeit, és igazából érdemi előnyt és hasznot csak azoknak hozott volna, akik a magánnyugdíjpénztárak üzemeltetői, a pénztárak üzemeltetését ellátó szervezetek, amelyek fix, garantált, biztos jövedelemhez jutottak az elmúlt 12 évben, és jutottak volna vagy jutnának a következő években is, ha ez a rendszer változatlanul folytathatta volna a működését. Azt gondolom, hogy az az országgyűlési határozati javaslat, ami elénk került, garantálja azt, hogy az átlépők megtakarításai biztonságban legyenek, garantálja azt, hogy egyébként az állami nyugdíjrendszerben mindenki megtalálhassa a maga számítását, hogy az állami nyugdíjrendszer sikeresen működjön a következő években, és sikeresen működhessen akár évtizedek múlva is.

Ezért javaslom a bizottság elnökeként is, a többségi véleménnyel egybehangzóan, hogy támogassák itt az általános vita során érvekkel és természetesen majd szavazatukkal az elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu