SZABÓ REBEKA (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ennek az egyezménynek a jelenlegi módosítása, bár csupán technikai jellegű, tehát természetesen igennel fogunk rá szavazni, mégis kiváló alkalmat biztosít arra, hogy elmondjak önöknek néhány gondolatot, és remélem, hogy ennek hatására önökben is tudatosul az, hogy közvetlen összefüggés van az önök politikai döntései és a környezetünk állapotának alakulása között. (Folyamatos, nagy zaj.)

Mint azt bizonyára tudják, a legnagyobb testű szárazföldi emlős, az elefánt a XX. század nyolcvanas éveiben a kipusztulás szélére került. Az élőhelye rohamos pusztítása mellett ebben jelentős szerepet játszott, hogy egyszerűen levadászták azért, hogy az agyarából szobrocskák, biliárdgolyók és zongorabillentyű készüljön az úgynevezett fejlettebb országokban. Az elefánt a washingtoni egyezménynek, illetve a magyar közreműködéssel elért elefántcsont-kereskedelem betiltásának köszönhetően egyelőre megmenekült, bár azt, hogy csak átmenetileg, vagy hosszabb távon az élőhelypusztítás miatt mindenképpen megpecsételődik-e a sorsa, majd az idő eldönti. Mindenesetre közben az is kiderült, hogy egy élő állat üzletnek sem rossz, hiszen vonzza a turistákat, a fotósokat, idegenforgalmat és vendéglátást is lehet rá építeni.

Az egyezmény története során számos hasonló apróbb-nagyobb siker született már, ugyanakkor a problémák, mindig más fajok főszereplésével, egyre csak halmozódnak. A napjainkra az élővilágot leginkább veszélyeztető tényező, vagyis az ökoszisztémák rohamos emberi pusztítása mellett számos ehető, esztétikus vagy feltételezett gyógyhatással bíró fajt pusztított ki vagy sodort a kihalás szélére a kereskedelmi célú vadászat, illetve begyűjtés.

Én kérnék egy kis csöndet a kedves képviselőtársaimtól, mert lassan a saját hangomat sem hallom. (Taps az LMP soraiban.) Én tudom, hogy a szavazás mindig sokáig tart, de végül is mégiscsak az a dolgunk, hogy itt legyünk és egymásra figyeljünk, úgyhogy kérem, hogy hallgassanak meg. Köszönöm. (Moraj. - Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)

Tehát ott tartottam, hogy a kereskedelmi célú vadászat, illetve begyűjtés súlyosan veszélyezteti és a kihalás szélére sodorta például a jegesmedvét, a tigrist, a hópárducot, a beluga kaviárt szolgáltató viza tokhalfajt, az európai angolnát (Az elnök csenget.), számos papagájfajt, illetve számos orchideát is. Ilyen faj a kékúszójú tonhal is, amely állományának gyakorlatilag a 96 százalékát már kipusztítottuk. Ennek oka a túlhalászás, és ezért a világszerte terjedő sushikultúra, illetve mindenekelőtt a világ legnagyobb sushifogyasztója, Japán a felelős. Japán lobbizásának hatására sajnos az ENSZ idei, ennek az egyezményről szóló konferenciáján sem sikerült betiltani a kékúszójú tonhal halászatát, mint ahogyan a jegesmedvékből előállított termékek exportjának megakadályozása és a cápahalászati kvóta bevezetése sem valósult meg.

Mindez a hasonló természetvédelmi egyezmények érvényesítésének nehézségeit is mutatja, hiszen olyan országokkal kell átmenetileg összeütközésbe kerülni, amelyekkel egyébként harmonikus együttműködésre törekednénk. A tonhalak kapcsán Japán mellett Franciaországgal, Spanyolországgal kell konfliktust felvállalni, a jegesmedvék ügyében például Dániával, Kanadával vagy Oroszországgal, a bálnák végett Japánnal, illetve Izlanddal. Éppen ezért is tartjuk nagyon fontosnak ezt az egyezményt, hiszen ez eligazodást nyújt ezekben a helyzetekben, és biztosítja az alapot az egységes fellépéshez, illetve világosan kijelöli azokat a szabályokat, amelyeknek a megsértőit szankcionálni kell.

Magyarország a rendszerváltás után maga is a veszélyeztetett fajok kereskedelmének célterületévé vált. Térségünkben a legfontosabb, Ázsiából a volt Szovjetunió országain át Nyugat-Európába tartó tranzitutak, például az illegális kaviár-, illetve a prémkereskedelem is gyakran hazánkon keresztül vezetnek, illetve az utóbbi években a belső hazai felvevőpiac is megerősödött, hiszen egyre többen jutnak el távoli országokba vadászni, vásárolnak meggondolatlanul koralldarabokat, vagy a helyi állat- és növényvilág példányaiból előállított egyéb szuveníreket, illetve az egzotikus állatok lakásban tartása is mind népszerűbb.

A feketekereskedelem pedig a hazai fajokat is veszélyezteti, védett énekesmadaraink tömeges célpontjai az illegális vadászatoknak, illetve a kerecsensólyom-fészkek kifosztását csak a rendszeres őrzés tudta megakadályozni (Egy jobbikos képviselő tapsol.), de a túlgyűjtés veszélyezteti az erdei cikláment, vagy akár a hóvirágot is. Ezek a példák talán mindenki számára egyértelművé teszik, hogy elsődleges érdekünk részt venni az egyezmény megerősítésében és betartásában.

S akkor már csak annyit szeretnék mondani, hogy ami az egyezmény célját, vagyis az élővilág megőrzését illeti, látnunk kell, hogy jelenleg a Földön mintegy 45 ezer állat-, illetve növényfaj veszélyeztetett, és ezek közül mintegy 900 már biztosan kipusztult, és további közel 300-400-ról feltételezik, hogy valószínűleg kipusztul. Összesen legalább 17 ezer fajt fenyeget közvetlenül a kihalás veszélye, számos cápa- és rájafajt, mind a hét tengeri teknősfaj közül pedig hatot hamarosan elveszíthetünk. A zátonyépítő korallfajoknak mintegy fele veszélyben forog. A madárfajoknak több mint egynyolcadát, az emlősöknek pedig közel egynegyedét valószínűleg a mi generációnk látja utoljára, és bár a korunkban zajló nagy fajkihalás elsődleges oka a nem fenntartható emberi tájhasználat, vagyis a rohamos mértékű élőhelypusztítás, számos, a kihalás szélén egyensúlyozó fajnak adhatja meg a kegyelemdöfést a ritkaságokra vadászó illegális kereskedelem. Ezért nagyon fontos korlátozni a nemzetközi közösség ilyen irányú keresletét, különben azt az élővilágot, ami mindannyiunk életfeltételeinek az alapját is szolgáltatja nap mint nap, és ami a földi élet örök sokszínűségét jelenti, a tigristől a jegesmedvéken át a kockás liliomig, a gyerekeink már csak a könyvekből fogják ismerni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)

(17.30)

Forrás: parlament.hu