Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amely igenis nagyon fontos, egy olyan területhez ér hozzá, amellyel nagyon óvatosan kell bánnunk. Tökéletesen egyetértünk a kormányzat azon szándékával, hogy a magyarországi vásárlókat - mi nem szeretjük őket fogyasztóknak nevezni - ne tegyük ki minden egyes a világpiaci machinációknak, a különböző árspekulációknak, árváltozásoknak. Ennek egyik következménye lehetne a távhőszolgáltatás igénybevevői számára is az, hogy ne tegyük ki őket azoknak a folyamatos ingadozásoknak, amelyek például a forint árfolyamából adódnak, adott esetben kormányzati túlkapások vagy őrült cselekménysorozatok eredményeképpen. Hangsúlyozom, ez kormányzati színezettől független is lehet.

Tehát egy olyan rendszerhez nyúlunk hozzá jelen esetben, amely egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányban változik. Egy átlagos, 50 négyzetméter körüli távfűtéses lakás éves díja csak e tekintetben, tehát a távfűtés tekintetében mintegy 200-220 ezer forint között szokott ingadozni, tehát itt 1 vagy 5-10 százalékos változtatások is nagyon komolyan érintik ezt a rendszert. Tegyük hozzá, hogy az a módosítás, amely előttünk fekszik, mintegy 67 ezer lakást érint Magyarországon, tehát egy igen komoly magyar néptömegről beszélünk. Jelentsük ki: az nem mindegy, hogy hogy nyúlunk hozzá ehhez az érzékeny rendszerhez.

Tehát teljesen egyértelmű és támogatandó az a szándék, hogy a kormányzat nem kívánja magára hagyni azon vásárlókat vagy fogyasztóknak nevezett magyar polgárokat, akik ennek a rendszernek részesei. Ugyanakkor ezt jelen pillanatban úgy valósítja meg, egy olyan rendszerben, amely ellen mi már többször felszólaltunk, ugyanis a KÁT, a kötelező átvétel ilyen típusú rendszere arra jó, hogy bizony a termelés, az energiatermelés feleslegét piaci ár fölött, határozottan és deklaráltan piaci ár fölött veszi át lényegében magáncégektől. Ezt úgy hívják a mi fogalmaink szerint, mint közpénzek magánzsebekbe való átjátszását.

Jelen pillanatban is ezen rendszer kiterjesztéséről, meghosszabbításáról van szó, aminek a végeredménye az, hogy állítólag és elvileg a vásárlók számára olcsóbban jut el az energia a következő évben is 15 százalékkal, aztán még 15 százalékkal. A problémánk mindezzel összesen az, hogy további két évvel hosszabbítják meg azt a rendszert, amelynek értelmében és amelynek lényege szerint támogatjuk azokat a magáncégeket, akik plusz- és extraprofitra tudnak szert tenni akár direkte, akár rejtett módon. Ez egy teljes mértékben elvetendő rendszer. Ha a kormányzat eltökélt azt illetően, hogy senki ne járjon rosszul ennek tekintetében, akkor hozzon létre egy alapot, amely támogatja a távhőszolgáltatásban érintett magyarokat vagy pedig azokat, akik hasonló módon nyerik az energiát lakásaikban. De azt, hogy közpénzeket játsszunk ki magáncégek számára, ezt egész egyszerűen ki kell iktatnunk. Mint ahogy ki kellene iktatnunk a közvetítőket is a rendszerből.

És itt jutunk el az egyik legfontosabb ponthoz, újra és újra fel kell hogy emeljük szavunkat a különadók áthárításának kérdéskörében. Hiszen itt is az előterjesztés tartalmazza, hogy a kereskedői engedélyesekre is vonatkozzon ez az előírás, tehát ők se építhessék be áraikba a külön- és extraterheket és azokat a díjakat szolgáltatásért cserébe, amelyek adott esetben nem lennének jogosultak, csak egy adó áthárítását szolgálnák. Mégis hiányoljuk azt a monitoringrendszert, amely ezt szemlézi. Tehát milyen módon képzelik el önök azt, vagy milyen módon kívánják ellenőrizni ezt az egészet, és ugyanez volt a problémánk abban az esetben, amikor a banki különadó áthárításával kapcsolatban vetettük fel, hogy csak szeptember hónapban 24 magyarországi bank vizsgálata során kiderült az, hogy bizony a bankközi tranzakciók díjai 10-12 százalékkal emelkedtek, de volt olyan bank, ahol a 30 százalékos díjemelés sem volt ritka.

Tehát kijelenthető, hogy áthárítás Magyarországon van, létezik és megtörténik. Más ágazatokban ez tetten érhető, a kiskereskedelmi láncok esetében is, ahol bizony a polcpénzt mint úgynevezett tehertételt, a törvény tiltja, mégis mintegy nyolcvanféle hasonló jellegű tétel létezik, amelyek által a multinacionális intézmények, általában róluk van szó, hangsúlyozom, nem minden esetben, de az esetek döntő többségében az új áruházak építésének költségét és saját reklámkiadványaik költségeit is ráterhelik a vásárlókra.

Ugyanettől félünk az energetikai szektorban is, hiszen bár hatósági árak védenék az árak egyoldalú manipulálását, bár itt önök kikötnének egy olyan kikötést és olyan kezdeményezést, amely védené a polgárokat az áthárítástól, mégsem párosul ez egy megfelelő ellenőrző rendszerrel, tehát semmiféle garancia nem látható azt illetően, hogy ez valóban így lesz. A kormányoldal retorikailag már a korábbiakban is látszólag elkötelezett volt amellett, hogy az áthárítást megszüntesse, mégsem történt e tekintetben semmi.

Tehát el kell mondjuk azt, hogy itt bizony a szép szavakon túl konkrétumokkal is alá kellene támasztani ezt az előterjesztést. További nagyon-nagyon súlyos pontnak érezzük azt, hogy a mindenkori kötelező és törvény által előírt készletek mennyiségét akár a felére is csökkentheti most már egy miniszter, tehát nem tudjuk, hogy a szakemberek bevonása milyen fokon fog megtörténni. Ezen felére csökkentett készleteknek köszönhetően kialakult felesleget - és itt a felesleget idézőjelben tessék érteni - pedig az energiacégeket tömörítő készletezési szövetség értékesítheti majd. Ennek módjáról pedig szintén a miniszter dönt. Tehát a kör látszólag bezárul, lényegében nem lesz ráhatás arra a területre, amire korábban volt, és amire kellene hogy legyen jelen pillanatban is.

Tehát az az elvileg 90 napra elegendő tartalékkészlet, amellyel Magyarországnak rendelkeznie kellene, hangsúlyozom, hogy egy olyan országnak, amely árucikkeit és kivitelét tekintve 80 százalékban a nyugati piacok jóindulatára van szorulva, energetikailag pedig a keleti behozatalra van leginkább rászorulva; tehát egy ilyen ország tekintetében a 90 napra elegendő készletek adott esetben lehetséges felére való csökkentését, majd a piacon történő értékesítést minden esetben el kell hogy utasítsuk, hiszen nem láthatók azok a biztonsági tényezők és fékek a rendszerben, amelyekkel ez belátható lenne.

Még egyszer mondom, nem ez a legnagyobb probléma az előterjesztéssel. A legnagyobb probléma az, hogy a külön tehertételek, különadók áthárításának gátjai, fékjei úgyszintén nem látszanak, és lényegében egy olyan rendszert kívánnak meghosszabbítani, amelynek értelmében közpénzeket magánzsebekbe játszanak át, és ez hosszú távon a vásárlók érdekét sem szolgálja. Ha a vásárlókat, a fogyasztókat meg akarjuk védeni, akkor ezt igenis tegye meg egy alap, hosszú távon pedig Magyarország tegyen igen komoly lépéseket az energetikai önrendelkezés útja felé.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu