DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kiemelt felelősségének tekinti az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítását, hiszen az állampolgárok jogos elvárása az igazságszolgáltatással szemben, hogy elérhető, gyors és kiszámítható legyen. Olyan fórum tehát, amelynek döntéseit az eljárás résztvevői nem kétkedéssel, beletörődéssel fogadják, hanem úgy ismerik el, mint a jogviták végső, szakszerű lezárását. Mindez a kormány álláspontja szerint akkor érhető el, ha a bíróságon adottak a professzionális munka végzésének feltételei, így elsőként az, ha biztosított, hogy a bírói tisztséget az arra legalkalmasabb jelölt nyeri el. Természetesen fontos az is, hogy a bíróságok eljárását ne nehezítse el nehézkes, a visszaéléseket, perelhúzó magatartást megengedő eljárásrend.

Látható tehát, hogy a bírósági intézményrendszer megfelelő működéséhez egymástól látszólag független feltételeknek kell egyszerre teljesülniük, azaz az igazságszolgáltatás egy olyan sajátos rendszer, amelyhez felelősséggel kizárólag annak valamennyi aspektusát megvizsgálva szabad csak hozzányúlni.

(17.30)

A bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló egyes törvények módosítása és a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvényjavaslat e célok megvalósítása érdekében egyszerre, komplex módon vizsgálja a bírósági intézményrendszert, valamint a polgári és büntetőeljárások szabályait. Ez az összetett megközelítés teszi leginkább lehetővé azt, hogy a bíróság ítélkezésének időszerűségében már rövid távon is érzékelhető, kedvező változás történjen. A törvényjavaslatok megteremtik a bírósági eljárások gyors lefolytatásának feltételeit. Olyan szigorú, következetes törvényi rendelkezéseket építenek a polgári és a büntetőeljárás rendszerébe, amelyek gyorsítják az eljárásokat, megteremtik továbbá a bíróságok gyors döntéseinek személyi és tárgyi feltételeit is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságszolgáltatás minősége alapvetően határozza meg egy ország versenyképességét. A bűncselekményt elkövetők hatékony és igazságos felelősségre vonása, továbbá a polgári és gazdasági jogviták hatékony, gyors intézése olyan tényezők, amelyek alapjaiban határozhatják meg az állampolgárok vélekedését az állami intézményrendszer egészéről. Az igazságszolgáltatásba vetett bizalom elsődleges akkor is, amikor az üzleti élet szereplői hoznak meg olyan alapvető döntéseket, mint például hogy tevékenységüket melyik országban folytassák. Erre a kérdésre a válasz egyértelműen az, hogy ott, ahol egyebek mellett bízhatnak abban, hogy az állam nem engedi, hogy jogos követeléseiket a velük szerződő felek ne teljesítsék.

A törvényjavaslatok előkészítését az indokolta, hogy az 1997. évi bírósági reformok óta eltelt több mint tíz év során felhalmozódott tapasztalat alapján mostanra az Országos Igazságszolgáltatási Tanács javaslatait és a témában folyt számos kutatás eredményét is figyelembe véve indokolt áttekinteni, hogy a bírósági rendszernek milyen új kihívásoknak kell megfelelnie a jövőben, melyek azok az értékek, elvek, intézmények, amelyek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és hosszú távon is bebizonyították, hogy a köz érdekét szolgálják, és melyek azok, amelyek módosításra, kisebb vagy nagyobb változtatásra szorulnak, vagy éppen valami újat kell kitalálni helyettük.

Kérem, engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló időben legalább röviden ismertessem a törvényjavaslatok leglényegesebb elemeit, azokat, amelyek meggyőződésem szerint már rövid távon jelentős eredmények elérését teszik lehetővé, és amelyek az igazságszolgáltatás fejlődési irányát alapvetően fogják az elkövetkező években meghatározni.

Elsőként azzal a mindenki által ismert problémával kezdeném, amely széles körben ismert, azaz a fővárosi bíróságokon tapasztalható igen jelentős ügyhátralék és ebből következően a folyamatban lévő eljárások elhúzódása. A problémát a kormány részben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény felülvizsgálatával, továbbá az eljárásjogi törvények, a polgári perrendtartás és a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával kívánja megoldani. Az ügyteherkülönbségek felszámolására, az eljárások gyorsítására egy olyan Országos Igazságszolgáltatási Tanács képes, amely az összetételének, feladatmeghatározásának, működésének szabályozása folytán a társadalmi és gazdasági változásokra kellő hatékonysággal és gyorsasággal tud reagálni. Mindez egy olyan bírói karral vihető végbe, amelynél már a kiválasztás során érvényesül, hogy a szakma legkiválóbbjai azok, akik bírói kinevezést kapnak és akik élethosszig tartóan képzik magukat. A megfelelő kiválasztási rendszer mellett azonban annak az elvnek is érvényesülnie kell, hogy csak azok ítélkezhessenek, akik arra alkalmasak. Ezt a szűrést a folyamatos, ugyancsak az életpálya végéig tartó bírói vizsgálatok biztosítják.

A központi igazgatás hatékonysága és operativitása érdekében pontosan meghatározásra és elkülönítésre kerülnek az OIT stratégiai, irányítási és elnökének végrehajtási feladatai, valamint a bírósági elnökök feladatai és felelősségi köre. A bíróságokon jelentkező ügyteher-eloszlási aránytalanságokra reagálva a törvényjavaslat módosítja a bírák kirendelésére vonatkozó szabályokat is, hiszen a kirendelés az aránytalan ügyteher kiegyenlítésének egyik igen fontos, és már rövid távon is jó eredményt biztosító eszköze. A törvényjavaslat a jelenleginél részletesebben szabályozza a kirendelés jogi tartalmát is.

A törvény hatálybalépését követően az OIT elnökének lesz a feladata, hogy a megüresedő álláshelyre kiírja az álláspályázatot, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy arra a bíróságra kerüljön bíró kinevezésre, ahol arra a legnagyobb szükség van. A kormány a törvényjavaslatban reagál arra a bíróságokat érő gyakori kritikára is, hogy a bírák kinevezésének és magasabb bíróságra történő beosztásának jelenlegi rendszere nem kellően átlátható. Azért fontos ez, mert meggyőződésünk szerint - és bízom benne, hogy ezzel képviselőtársaim is egyetértenek - a szakszerű, színvonalas és időszerű ítélkezés egyik alappillére a kiváló szakemberekből álló bírói kar, ezt pedig a megfelelő kiválasztási, képzési és vizsgálati rendszer biztosíthatja.

A törvényjavaslat ezért a bírói pályaalkalmassági vizsgálat részeként bevezeti a kompetenciavizsgálat intézményét, amelynek célja a bírói munka végzéséhez szükséges kompetenciák vizsgálata, és amelynek eredményét a pályázat egyéb adataival együttesen értékelni kell. A pályázók tekintetében a bírói tanács az a szerv, amely rangsort állapít meg, a törvényjavaslat emellett megadja a rangsor kialakítása során figyelembe veendő szempontrendszert is. Bár a törvényjavaslat megengedi ugyan a bírói tanács által meghatározott rangsortól való eltérést, azonban ennek eljárási rendjét is meghatározza.

A törvényjavaslat bevezeti a bírák tekintetében a rendszeres, ötéves ciklusokra bontott kötelező képzést, amelynek elmaradása a bíró kötelező vizsgálatának elrendelését vonja maga után, illetve azzal a következménnyel is jár, hogy a bíró nem nyújthat be magasabb bírói álláshelyre pályázatot. A bírák értékelési rendszerének megújítása a kiválasztás reformja mellett garantálja, hogy kizárólag azok ítélkezhessenek, akik erre alkalmasak. E célból a törvényjavaslat a teljes életpályára kiterjedő, folyamatos és rendszeres bíróvizsgálatról rendelkezik, részletesen szabályozza az értékelés során figyelembe veendő szempontokat, továbbá új minősítési kategóriákat is bevezet. A bíró működésének folyamatos figyelemmel kísérését fogja biztosítani az éves tevékenységéről, az ügyforgalmi és tevékenységi adatokról, továbbá a másodfokú és a felülvizsgálati határozatokról készítendő kimutatás, amelyet a bíró értékelése során is figyelembe kell venni.

Annak érdekében, hogy kizárólag azok maradhassanak bírák, akik alkalmasak e feladat ellátására, kiemelném a törvényjavaslat azon rendelkezését, amely rendezi a bíró alkalmatlan minősítése esetén követendő eljárást. Az alkalmatlanság kimondása ellen a bíró a törvényjavaslattal felállításra kerülő kétfokú szolgálati bírósághoz fordulhat, amely a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság mellett kerül felállításra. A szolgálati bíróság feladata lesz, hogy soron kívüli eljárásban döntsön az alkalmatlanságról. Ugyancsak a bíróság feladata lesz, hogy döntsön a bírák fegyelmi ügyeiben s az ezzel összefüggő kártérítési ügyekben. E módosítás indoka az objektivitás és az egységes szempontrendszer érvényesülésének biztosítása.

A bírói hivatás fontosságát, megbecsültségét a társadalom a bírák megfelelő anyagi javadalmazásával is kifejezi, a törvényjavaslat ezért rendelkezik a bírák illetményének emeléséről. Jelenleg tíz fizetési fokozatról rendelkezik a törvény, és ennek következtében a bíró akár már 57 évesen elérheti a bírói fizetés maximumát. A bíró azonban 70 éves koráig dolgozhat, így 13-16 éven keresztül ugyanazon összegű javadalmazásért végzi felelősségteljes munkáját. Ez a rendszer nem teszi lehetővé az emelkedő fizetésben megnyilvánuló anyagi ösztönzést a hosszú szolgálati idővel, nagy tapasztalattal rendelkező idősebb bírák számára, ezért a jelenlegi illetménytáblát 14 fokozatra bővíti a törvényjavaslat.

Végül röviden szólnék a két eljárási törvény módosításáról is, hiszen ezek ugyancsak fontos változásokat hivatottak beindítani a bírósági eljárásokban. A polgári perrendtartásról szóló törvény kötelező jogi képviseletet vezet be azokban a megyei bírósági hatáskörbe tartozó perekben, amelyekben már ma is szinte kivétel nélkül jogászok képviselik a peres feleket. Erre építve további számos olyan többletkövetelményt is megfogalmaz a peres felekkel szemben, amelyek kedvező fogadtatás esetén a polgári eljárásjog általános szabályaivá válhatnak pár éven belül.

(17.40)

Jelentős változás e körben a keresetváltoztatás, a viszontkereset és a beszámítási kifogás határidőhöz kötése.

Ugyancsak kiemelném azt a változást, amely a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata esetében azok tárgyaláson kívüli elbírálását rendeli el. Természetesen a felek rendelkezési jogának érvényesülése érdekében rögzíti azt is, hogy bármelyik fél kérelmére tárgyalást kell tartani. A közigazgatási perek esetében szűkítésre kerül azoknak az ügyeknek a köre, amelyek a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartoznak, ugyanis így érhető el, hogy a bíróság az állampolgárokhoz mind közelebb kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőeljárásról szóló törvény módosítását mindig kiemelt figyelem követi, hiszen ez egy olyan jogszabály, amelyben kifejezetten nehéz mindenkinek tetsző rendelkezések kialakítása. A bűncselekmények áldozatai, rokonai ugyanis érthető módon olyan eljárásrendet igényelnek, amelyek mentén gyorsan határozat hozható a vádlott bűnösségéről, és amely nem ad lehetőséget arra, hogy különböző perelhúzó taktikákkal hosszú évek teljenek el a büntetőügy jogerős lezárásáig. Ezzel szemben a bűncselekmények elkövetői abban érdekeltek, hogy az eljárásjog olyan legyen, amely biztosítja, hogy védelmüket megfelelően képviselhessék, továbbá csak és kizárólag olyan bűncselekmények miatt legyenek felelősségre vonhatók, amelyeket kétségkívül elkövettek. Álláspontom szerint mind a két megközelítésnek egyszerre van létjogosultsága, a jogalkotó felelőssége ezért, hogy olyan jogszabályt alkosson, amely mindkét érdek érvényesítésére alkalmas. E törvényjavaslat célja is e két követelmény együttes teljesítése.

A magyar bűnüldöző és igazságszolgáltatási szerveket a társadalom és az Emberi Jogok Európai Bírósága részéről is gyakran éri az a kritika, hogy a büntetőeljárások indokolatlanul elhúzódnak, nehézkesen, lassan haladnak. A kritika jogos, a probléma oka azonban összetett, és nem orvosolható kizárólag jogalkotással. A jogalkotók mellett a jogalkalmazóknak is mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ez a helyzet változzon. A jogalkalmazásban szükséges tennivalóktól függetlenül azonban a kormánynak az is feladata, hogy olyan jogszabályi változásokat javasoljon, amelyekkel a büntetőeljárások eredményes befejezését gyorsabbá, hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi.

A kormány fontosnak tartja a büntetőeljárások időszerűségének javítását a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos alapelveinek biztosítása végett, valamint a bizonyítás eredményessége és a prevenció érdekében. Az önök előtt lévő törvényjavaslat a büntetőeljárások időszerűségének javítására irányuló társadalmi igénnyel összhangban a büntetőeljárások tartamának csökkentése, továbbá a jogalkalmazás során felmerült jogalkotási hiányosságok megszüntetése céljából módosítja a büntetőeljárási törvényt.

Figyelemmel arra, hogy a büntetőeljárások túlnyomó részben első fokon húzódnak el, a törvényjavaslat főként az elsőfokú bíróságok eljárásának gyorsabbá tételét célozza. A jogalkalmazási tapasztalatok alapján a büntetőeljárások időszerűségének javítása, illetve racionalizálása céljából a törvényjavaslat a következő fő módosításokat tartalmazza.

A javaslat a hatályos szabályozás szerint a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróságok kizárólagos illetékessége alá tartozó ügyek közül egyes ügycsoportokat kivesz a kizárólagos illetékességi szabály alól. Az ügyek egyenletesebb elosztása csökkenti a megyei bíróságok székhelyén lévő helyi bíróságok terheit, ami közvetve gyorsabbá teheti az eljárások befejezését.

A büntetőeljárások tartamának elhúzódását sokszor az idézi elő, hogy a vádlott a szabályszerű idézés ellenére távol marad. Ezért a törvényjavaslat megteremti annak törvényi alapjait, hogy a bíróság a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is lefolytathassa az eljárást, és hozhasson ügydöntő határozatot, ha a vádlott bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. A védő részvétele ebben az esetben, a terhelti jogok védelmére tekintettel a tárgyaláson kötelező. A törvényjavaslat továbbá kizárja annak a lehetőségét, hogy a vádlott kizárólag azért nyújthasson be fellebbezést, mert ő a tárgyaláson nem volt jelen, mivel indokolatlan lenne olyan kérdésben fellebbezési jogot biztosítani a számára, amelyről korábban ő maga mondott le. Ez a rendelkezés az eljárások esetleges befolyásolását, illetve elhúzódásának a megakadályozását is szolgálja. Kiemelném azonban, hogy a törvényjavaslat ezt az eljárási formát fiatalkorú vádlottal szemben, a tárgyalás nevelési célzatára is figyelemmel nem teszi lehetővé.

A törvényjavaslat módosítja azokat a szabályokat, amelyek csak formális garanciát biztosítanak az eljárásban, de amelyek ténylegesen nem szolgálják a büntetőeljárásban részt vevő személyek eljárási jogainak védelmét. Ennek megfelelően a törvényjavaslat mellőzi a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalásának kötelező jellegét, általánossá téve az azok megtörténtére utalást a jegyzőkönyvben, illetve a figyelmeztetésre adott válaszok rögzítését. Ugyancsak az eljárások gyorsítását szolgálja, és egyben a vádlottak jogainak védelmét biztosítja, hogy a törvényjavaslat a védő kötelezettségeként írja elő, miszerint akadályoztatása esetén köteles helyettesítéséről gondoskodni, és ennek a kötelezettségnek az elmulasztását megfelelően szankcionálja. A törvényjavaslat célja ezzel a védők eljárási fegyelmének javítása, az eljárást taktikai szempontból elhúzó magatartások megakadályozása.

A törvényjavaslat jelentősen átalakítja, kibővíti a titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékként történő felhasználásának feltételeit a büntetőeljárásban. A hatályos törvény szerinti indokolatlan korlátozás megnehezíti, gyakran ellehetetleníti a titkos információgyűjtést folytató nyomozó hatóságok munkáját, ezáltal súlyosan sérül az állami büntetőigény érvényesítéséhez fűződő érdek, ezért a törvényjavaslat felszámolja ezeket a korlátokat. Lehetővé teszi, hogy a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés eredménye a jelenlegi lehetőségeken túl felhasználható legyen a büntetőeljárásban az engedélyben nem megjelölt személlyel szemben, illetve az engedélyben nem megjelölt bűncselekmény bizonyítására is.

A törvényjavaslat pontosítja a titkos információgyűjtés eredményének büntetőeljárásban bizonyítékként történő felhasználásának eljárási feltételeit is. A hatályos szabályozás értelmében a titkos információgyűjtés bizonyítékként történő felhasználhatóságának egyik feltétele a büntetőeljárásban a feljelentés haladéktalan megtétele. A titkos információgyűjtést végző szervek közül egyesek nyomozás folytatására is jogosultak. Ha az ilyen szervek a titkos információgyűjtés eredményeként a nyomozási hatáskörükbe tartozó bűncselekmény gyanújára bukkannak, nem életszerű azt elvárni tőlük, hogy saját maguknál haladéktalanul feljelentést tegyenek. Ilyen esetben a nyomozás haladéktalan megindítása a helyes eljárás.

A büntetőeljárási törvény a fentieken túlmenően is számos ponton módosításra kerül, így például megszünteti a közvetítői eljárásra utalás előtti kötelező ügyészi meghallgatást, szélesíti a tárgyalásmellőzéses eljárás alkalmazásának lehetőségét, eszközt ad a bíróság kezébe a megalapozatlan kizárási indítványok kezelésére, rugalmasabbá teszi a nyomozás határidejének meghosszabbítására vonatkozó szabályokat.

A törvényjavaslat legfontosabb, leglényegesebb elemeinek kiemelésével és rövid bemutatásával az volt a szándékom, hogy meggyőzzem önöket arról, miszerint a törvényjavaslat helyes célokat szolgál, a kidolgozott megoldások alkalmasak a kívánt cél elérésére, és az időszerűséget javítva hatékonyabbá teszik a bírósági eljárásokat. Az, hogy ez így legyen, az mindannyiunk közös érdeke.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány egy igen összetett javaslatot helyezett az Országgyűlés asztalára, amely meggyőződésem szerint széles körű társadalmi támogatottságot élvezhet. A törvényjavaslat alkalmas egy olyan dinamikus, modern igazságszolgáltatási rendszer megteremtésére, amely megfelel azoknak az új kihívásoknak, amelyeket a gyorsan változó körülmények, így például a gazdasági élet mobilitása megkövetel. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat a törvényjavaslat támogatására és megszavazására.

Köszönöm a kijelölt országgyűlési bizottságok tagjainak az általános vita előkészítésében való közreműködését, a támogató bizottsági szavazatokat.

Ezzel megköszönöm megtisztelő figyelmüket, és jó munkát kívánok a parlamenti vitához. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu