HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is az önkormányzati finanszírozási fejezetekről szeretnék beszélni a költségvetés kapcsán.

Kedves Képviselőtársaim! Azok a közszolgáltatások, amelyek a településeinken megjelennek, közoktatás, egészségügyi ellátás, szociális alapellátás és így tovább, gyakorlatilag a teljes életünket folyamatosan befolyásolják. Ezek azok, amik gyakorlatilag nagyon jó mutatószámai lehetnek annak a közjóllétnek, amiről Varga Géza képviselőtársam beszélt másfél-két órával ezelőtt. Sajnálatos módon az elmúlt 8, de nyugodtan mondhatjuk, hogy gyakorlatilag az elmúlt 20 évben azok a keretek, azok a normatívák, azok az alapnormatívák, egyéb hozzájárulások, amelyek ezeknek a feladatoknak az ellátását finanszírozták volna, egyre inkább szűkültek. Körülbelül az az átlag most Magyarországon, legalábbis amit én tapasztaltam, hogy mondjuk, a közoktatási normatíva tekintetében a gyakorlatilag szükséges pénz, ami egy gyermek neveléséhez szükséges a közoktatásban, az az állam által adott hozzájárulásnak körülbelül a háromszorosa, de legalábbis a kétszerese, noha ez egyébként nem volna kőbe vésett, hogy ennek így kéne lennie. Hogyha az állam feladatot ad egy önkormányzat számára, méghozzá kötelezően ellátandó feladatot, és az alkotmány rögzíti, ki is mondja, hogy ezzel egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ezen feladat ellátásához szükséges eszközöket, akkor adott esetben száz százalékban is megfinanszírozhatna egy önkormányzati közoktatást az állam, vagy bármilyen más olyan feladatot, amit kötelezően az önkormányzatra ruház az állam. De sajnálatos módon ez nem így történik.

És valljuk be - nagyon sok olyan fideszes képviselőtársam van most is itt a teremben, aki egyébként polgármester is odahaza a településén, a városában -, hogy jövőre is, akármilyen szép szavakat hallottunk is az előbb Szekó József képviselőtársamtól, hiányra fognak tervezni az önkormányzatok. Tudjuk, hogy jövőre is, ahhoz képest, hogy mennyi lesz körülbelül a várható bevételünk, jóval nagyobbak lesznek az egészen biztosan kötelezően kiadandó kiadásaink, a kettő között lévő lyukat pedig valamilyen módon be kell tömni.

Az eddig használt eszközök rendre azok voltak, hogy valamilyen módon tovább eladósítjuk magunkat, hitelt veszünk fel, kötvényt bocsátunk ki és így tovább. Ennek a dolognak számos szinonimája létezik. Talán a magyar nyelvben a leggazdagabb szókincs arra van, hogy hogyan tudjuk eladósítani magunkat, egészen, mondjuk, a téglajegyig bezárólag. Ez az egyik út. A másik út pedig az, hogy valamilyen módon feléljük a vagyonunkat, vagy a vagyoni értékű jogainkat dobra verjük. A vagyonfelésnek egyébként ez is az egyik módja.

Most itt egy nagyon rövid kitérést hadd tegyek, tisztelt képviselőtársaim. Én nagyjából a rendszerváltozás előtt érettségiztem, tehát akkor már úgy-ahogy nagyjából tudtam tájékozódni a magyar politikában. Én azt láttam, azt tapasztaltam az elmúlt 20 évben, hogy a bankokat akárhányszor lehet konszolidálni. Lehetett egyszer rögtön a kilencvenes évek elején konszolidálni, utána a Postabank idején lehetett konszolidálni. Hogy csak a legutolsót mondjuk: amikor felvették az IMF-hitelt, mi volt az első lépése az akkori kormányzatnak? A banki konszolidáció. Tessék már nekem megmondani, mikor fogják már végre egyszer az önkormányzatokat konszolidálni!?

Biztos vagyok benne, hogy itt a teremben is vannak olyanok, akik emlékeznek arra, hogy annak idején, amikor a szűkös évek eljöttek, mert az MSZP-SZDSZ-kormányzat egyre szorosabbra fogta a gyeplőt, akkor elhangzottak olyan ígéretek jelenlegi kormányzati vezető politikusok részéről, hogy nyugodtan próbálják az önkormányzatok úgy fenntartani magukat, hogy hitelt vesznek fel, mert ha majd fordul a kocka, és hogyha a Fidesz és a KDNP kerül kormányzatra, akkor ezeket a hiteleket majd úgymond jóvá fogják írni. Nyilván ezek az ígéretek sem hangzottak el úgy, felelőtlenül, hogy olyan eladósodottságot finanszírozzon az állam, ami felelőtlen vagyonfelélésen alapul, mert valljuk be, hogy voltak ilyenek is, van is ilyen település, amelyik bizony valamifajta háttérlobbi, érdek, valamifajta ingatlanfejlesztői érdek, háttércsoport nyomására felelőtlenül gazdálkodik a vagyonával, ezért nem tudja magát megfelelően finanszírozni.

Nyilván nem az ilyenfajta eladósodottságra gondoltak, vagy nem ezekre voltak érthetőek ezek az ígéretek, de az biztos, hogy rajtunk kívül, Magyarországon kívül voltak már olyan államok, ahol ilyen jellegű konszolidációk egyébként megtörténtek. Megtörténtek: felvásárolta az állam azokat a piacon lévő kötvényeket, amelyeket önkormányzatok bocsátottak ki. Európában is volt ilyen. Erre persze lehet mondani: de nincs rá pénz. Ugyanakkor pedig nagyon jól tudjuk, kedves képviselőtársaim, hogy bizonyos dolgokra igenis van pénz. Erre a fajta adósságkonszolidációra még gondolni sem szabad, ugyanakkor viszont másfajta adósságtörlesztés nem fizetésére szintén gondolni sem szabad. Azért lehetne a kettő között valamifajta egyensúlyt teremteni, legalábbis addig, ameddig az önkormányzataink egy kicsit lábra tudnak állni.

Mert mi itt a cél? Az, hogy ha erős államot akarunk együtt építeni, ahhoz 3200 erős önkormányzatra van szükség. Recsegő-ropogó önkormányzati rendszerre nem lehet erős Magyarországot felépíteni. Ehhez pedig legelsősorban igenis az önkormányzatokat kellene végre megerősíteni. Én tudom, számtalanszor elhangzott, hogy nincs rá pénz, már csak egy évet kell kibírni, majd jövőre már jobb lesz, meg egy év múlva, két év múlva és a többi. Én ezt már nagyon sokszor hallottam. De azért azt is tessék észrevenni, figyelembe venni, hogy azért ez a költségvetés nagyon sok ponton érdekes módon meglehetősen nagyvonalú.

Tisztelt vidéki fideszes Polgármesterek! Én most szeretnék lobbizni önöknél. Itt van például, hogy mást ne mondjak, a 4-es metró kérdése. Tehát ha itt az előbb presztízsberuházásokat emlegettünk, az presztízsberuházás a köbön. Én olyan képviselői módosító indítványokat nyújtottam be ehhez a költségvetéshez, amelyekben azt próbálom bemutatni, hogy igenis lehetne átcsoportosítani a 4-es metró rendkívül nagyvonalú, 27 milliárdos állami támogatásáról egy-egy normatívára.

(A jegyzői székben dr. Tarnai Richárdot
dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Mindig csak, mondjuk, 1 milliárdot, 2 milliárdot veszünk el és csoportosítunk át egy másik normatívára, mondjuk, a közoktatási normatívára, bármilyen közétkeztetési normatívára és így tovább. Tessenek megnézni a beadott módosító indítványokat!

A 4-es metró az a beruházás, amiben az Európai Unió 11 közbeszerzés szabálytalan lefolytatása miatt igen nagy mennyiségű támogatást megvont. A 4-es metró az a beruházás, amiben már több büntetőfeljelentés után több különböző nyomozás indult el. A 4-es metró az a beruházás, ami az ÁSZ-vizsgálat alapján kimutatottan is szakszerűtlenül, gazdaságtalanul és egyes esetekben bizony hanyagul lett intézve. Sőt, maga az ÁSZ is tett büntető feljelentést ebben az ügyben. Akkor kérdezem tisztelettel: miért támogatjuk mi ezt a beruházást számolatlanul, akkor, amikor vidéken az önkormányzataink a fejüket alig bírják kidugni a vízből? Tessék már nekem ezt megmondani!

Tudom, hogy ez csak egy gondolatkísérlet. Nagyon kevés olyan ellenzéki módosító indítvány volt, amit az első körben befogadtak. De a gondolatkísérlet talán megéri az egyszeri próbálkozást. Mi volna, ha nem ezeket a nagy presztízsberuházásokat támogatnánk?

És még egy másodpercre az európai uniós pályázati rendszerre hadd térjek ki! Azt mindannyian tudjuk, hogy ez az egyik legdrágább pénz, amit Magyarországon ki lehet helyezni.

(14.00)

Úgy adják, minthogyha könyöradomány lenne, pedig nem az. Tessenek elhinni nekem, hogy nem az. Épp itt lenne az ideje most, hogy az Európai Unió soros elnökségét Magyarország fogja viselni egy fél évig, hogy ugyan vessünk már számot azzal, hogy nem volnánk-e mi véletlenül nettó befizetők, talán az az összeg, amit mi a saját adóforintjainkból az Európai Uniónak adunk, az nem talán egy kicsit több-e, mint amennyit visszakapunk.

Azonkívül pedig mindannyian tudjuk, akik önkormányzatokban dolgoztunk, hogy az az iszonyatos mennyiségű pluszadminisztráció, amely egy-egy ilyen pályázatra úgy rárakódik, nem akarok - hogy mondjam - ízléstelen hasonlatot itt a tisztelt Ház előtt mondani, de mindenki el tudja képzelni, hogy micsoda hatalmas rakás ez a pluszadminisztráció, ami ezeket a pályázatokat gyakorlatilag fojtogatja. Teljesen feleslegesen iszonyú mennyiségű pénz megy ki az ablakon. Úgyhogy amikor ezeket a pályázatokat plusz ilyen kormányzati támogatásból próbáljuk nagyon-nagyon felturbózni, mondjuk így, akkor talán el lehetne gondolkodni egy másik fajta logikán: mi lenne, hogyha az önkormányzatainkat ott a végeken próbálnánk egy kicsit segíteni, hátha túlélnék a következő évet.

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Szilágyi Péter váltja fel.)

És most még egy módosító indítványomra hadd térjek ki, ez nem az önkormányzatainkat érinti, illetve csak áttételesen mondhatjuk, itt az előbb szóba került a népességfogyás, és az, hogy annyiban érinti ez az önkormányzataink életét, hogy valóban nagyon sajnálatosan elnéptelenednek a magyar falvak és a magyar kistelepülések, hogy minden évben egy-egy Kaposvár méretű várossal csökken Magyarország lakossága.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban az előterjesztésben, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárttal együtt a Fidesz nemzeti kormánya nyújtott be, 500 millió forint van külön soron megjelenítve az abortuszra - 500 millió forint. Tudom, hogy ez jóval kevesebb, a harmada annak, amit tavaly a kommunista kormány erre elköltött, erre a fejezetre. (Derültség az MSZP soraiban.) Én ezen nem nevetnék annyira, mert ez szégyen. 1,1 milliárd forint ment el, 43 ezer magyar gyermek - negyvenháromezer magyar gyermek, 1,1 milliárd forint. De én azt gondolom, hogy ez az 500 millió forint is szégyenteljesen sok akkor, amikor egyébként olyan költségvetési sor nincs, hogy asszisztált reprodukció, avagy köznyelven: lombikbébiprogram.

Én semmi mást nem kérek a tisztelt Háztól, tudom, mert megjelent újságban, hogy bizonyos kormányzati vezető politikusok szerint felesleges az abortusztörvényhez hozzányúlni, szerintem nem volna felesleges, szerintem 43 ezer magyar gyermek élete nem felesleges. Továbbá olyan is elhangzott, hogy nem is aktuális ez a kérdés - szerintem pedig igenis aktuális.

De most ezt a témát félretéve vagy ezt a külön törvényt félretéve: igenis egyetlen költségvetési módosító indítvány megszavazásával elérhetjük azt, hogy többé nem asszisztálunk, a kormányzat nem asszisztál az abortuszhoz, hanem igenis ezt a pénzt tegyük át arra a programra, ami arra jó, hogy minél több magyar gyermek születhessen meg, arra jó, hogy az önkormányzataink, a településeink ne néptelenedjenek el. Kérem, hogy támogassák ezt a javaslatomat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu