MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirend előtti felszólalásom apropója egy évekkel ezelőtt elkezdődött, tarthatatlan tendencia kialakulása, az iskolai erőszak félelmetes eszkalálódása, amelynek talán egyik legszomorúbb példája napjainkban a hajdanán szebb napokat látott székesfehérvári Szent István szakközépiskola. Ez az intézmény ékes bizonyítéka a következmények nélküli liberális oktatáspolitikának és az erőltetett integráció totális csődjének, valamint a törvényen kívül elhelyezkedő cigányság továbbra is tabuként kezelésének.

Az elmúlt tanévben ebben az iskolában bevezették a felzárkóztató képzést, amelynek követelménye mindössze a befejezett hatodik, illetve hetedik általános iskolai osztály vagy a betöltött 15. életév. Ebben a típusú képzésben szinte kizárólag cigány fiatalok vesznek részt, amely üdvözlendő lenne, ha a képzés - rendeltetésének megfelelően - a tanulásról szólna. A legnagyobb tisztelettel kérem önöket, most ne egy újabb jobbikos felszólalásként figyeljenek a mondanivalómra, hanem hallják meg a társadalom iskolai erőszaktól szenvedő rétegének segélykiáltását, akiket ez a bűnözési típus megfoszt alkotmányos joguktól, a tanulástól.

Az alábbi gondolatokat és a következő idézeteket nem én mondom, hanem az iskola vendégkönyvéből és a Barikád újságíróinak nyilatkozó szülők gondolataiból veszem. Nem fogok mindent szó szerint mondani, előre moderáltam, nehogy az LMP vagy az MSZP egy újabb házbizottsági ülést hívjon össze egyes kifejezések miatt. Jöjjenek az idézetek:

Hihetetlen és egyben szomorú, ami ebben az iskolában zajlik. A romák terrorban tartanak mindenkit, még a tanárokat is. Olyan, mintha a Híradót látnám. Megütötte egy diák a tanárát. Megkéseltek egy tanulót. Félholtra verték diáktársukat. Ha a folyosón végigmész, elgáncsolnak, szidalmaznak; lopnak, a gyengébbektől elveszik a pénzt, a szendvicset, a telefont. Szinte életveszélyes végigmenni az iskola folyosóin. Kedves Szülők! Jó lenne, ha senki nem fogná be a száját. Ha gond van, értesítse azonnal az iskolát, és követeljen megoldást. Követelje gyermekének jogát a biztonsághoz, a magántulajdonhoz és a megalázásmentes, egészséges környezethez!

A tapasztalatok szerint minden rossz akkor kezdődött, amikor az iskola az úgynevezett befogadó intézmény lett, így azok is tanulói lettek az intézménynek, akik még az általános iskolát sem végezték el. Ezek túlnyomó része cigány származású fiatal. Ezek a cigány fiatalok az ott tanulók és szüleik, tanáraik szerint úgy mentek az iskolába, hogy eleve gyűlölik a tanárt; gyűlölik, mert tanár, mert fehér, mert magyar, mert esetleg nő. Az egyik tanárnőt a folyosón körülállták, és megvitatták egymás közt, hogy mi lenne, ha most felgyújtanák a haját. Szerencsétlen tanár semmit nem tudott tenni ellenük. A védőnőt fejbe vágták egy kólásüveggel, aki nem mert feljelentést tenni. Az összes kilencedikes tanulót folyamatosan, mindennap zsarolják. Hordákban masíroznak a folyosón, bejárnak az osztályokba, követelőznek, kicsavarják a gyerekek kezéből a mobiltelefonokat, hangosan becsmérlik a tanulókat, tanárokat. A bűnözés és az erőszak beköltözött, mindennapossá vált. Fogdossák, molesztálják a lányokat, megalázzák a fiúkat és a tanárokat, lassan hadiállapot jellemzi a körülményeket, és mindenkit a Cozma-gyilkossággal fenyegetnek - tanárt, diákot egyaránt -, mert ezeknek a fiataloknak a börtön dicsőség, így lehet valaki raj az ő nyelvjárásuk szerint. Amíg vér nem folyik, a rendőrség semmit nem tesz. Országos a probléma, de vajon kié a felelősség? Talán az áldozatoké, akik mindezt hagyják? A tanároké, akiket megfosztottak minden fegyelmezési eszköztől? A rendőrségé, amely húsz éve semmit nem tesz, vagy esetleg a miénk, a Jobbiké, aki egyedüli parlamenti pártként nevén nevezi a tényeket, és felveti a problémát?

Itt hívnám fel a figyelmet, hogy nem véletlen, hogy nyáron beadtuk a cigány-magyar együttélést vizsgáló eseti bizottság felállítására vonatkozó határozati javaslatot, amelyet minden parlamenti frakció vita nélkül elutasított. Kérdem én: mikor ébred rá mindenki, hogy nem tartható tovább ez a probléma? A cigány kisebbség egy jelentős hányada folyamatosan terrorban tartja a környezetét, és most lovagolhatunk, rághatjuk a gumicsontot még évekig akár, hogy létezik-e cigánybűnözés vagy sem, hogy megfelelőek-e ezek a kifejezések vagy sem, de a tények attól sajnálatos módon még tények maradnak. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Mikor jön el az idő, amikor a cigány kisebbség érintett részének végre nemcsak a jogok, hanem a kötelezettségek is ugyanúgy kötelezőek lesznek?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu